Albert Csilla: Vonat
A fémhernyó piros, dühödt fejével
ezüst vonalat váj a tájba,
s a pimasz, hangos betolakodót
a föld fakózöld sóhajtásba zárja.
Édes gyermeke, a kókadt virág
kormos kontyát gyorsan megigazítja,
mint a nénikék a zebra előtt,
hol autók száguldanak visítva.
Aztán lehunyja maszatos szemét,
sebes testét odadobja a fénynek,
hogy megőrizze konok ragyogását
az elkésők komor tekintetének.
Pusztai Péter rajza