Albert Csilla: Látod

Látod: végül is nem haltunk bele.
Mi is-mint annyian-csak haldokoltunk,
s az egyetlen,végső törvény helyett
ártatlan véletleneket okoltunk.

Látod, végül meg fogjuk érteni,
értelme lesz cigarettafalásnak,
zsibbadó lábnak,izzadó tenyérnek,
s így lesz értelme végül a halálnak.

Látod: a végén már nem is fog fájni,
és örülünk,hogy mással sokkal könnyebb.
Nézzünk elégedetten a tükörbe:
az arcunkon felszáradtak a könnyek.

Látod, majd a helyünkre kerülünk,
derűsek,bölcsek, decensek leszünk.
S a hiány összeszűkült óráira
megmentő, meleg éveket eszünk.

Látod, a végén még el is felejtjük,
kinyújtózunk a feltámadt időben,
s egy este az utolsó pillanatot
is szétmázoljuk a langyos esőben.

És látod: akárhogy lett, azt hiszem,
ezt mégis így érdemes csak csinálni:
szeretni angyalian,aljasul,
s mielőtt vége lenne: elhibázni.

2016. augusztus 2.

Szóljon hozzá!