Kiskutyák, lengő, lobogó fülekkel,
szaladjatok az ő szilaj szívébe,
fékezzétek le az ősrobbanást,
mely jóságát gyanakvássá igézte.

Sudár fák, suttogjátok el az élet
zöld vigaszát, ha este, hazatérve,
mielőtt nem figyel, érezni kezd,
és szorongva gondol a hosszú télre.

Kisgyerekek, szőke hajatok selyme
hulljon néha rá a késpengeélre,
amelyen egyensúlyoz minden percben,
holtra fáradva és sikert remélve.

Szép versek, találjátok el a lelkét,
amely egy gonosz varázslatnak foglya,
hadd folyjon melegen a könny meggyötört arcán,
hadd higgye: megteszi – bár sose fogja.

Pénztárosnők – adjatok sok mosolyt
fogságban vergődő, nehéz szívének,
ne bánjátok,ha nem mosolyog vissza,
azért azok többnyire célba érnek.

Súlyos, nagy felhők, ha csüngtök az égen,
intsetek felé értő – ismerősen,
hisz ti tudjátok, az milyen nehéz:
sötéten, magányosan és erősen.