Albert Csilla: Karácsonyi szonett

Esik. A hó idén is elmarad.
Nemsokára díszíthetjük a fát.
Égőt cserélnek a spicces apák,
a kicsik izzadt hajjal alszanak.

Lázas várakozás mézébe olvad
kipirult arcuk összes gyerekálma.
S míg kis kezük plüssmacik mancsa várja,
engem a múlt suhint meg, nem a holnap.

Anyám… s a többi régi kedves asszony,
kiknek pirult sütő felett az arcuk,
hogy ünnepünk édes s meleg maradjon…

Már réges régen elföldelve harcuk…
De este, ha a csillag felragyog,
majd az ő távol nevetésük halljuk…

2016. december 8.

Szóljon hozzá!