Albert Csilla: Karácsonyi szonett
Esik. A hó idén is elmarad.
Nemsokára díszíthetjük a fát.
Égőt cserélnek a spicces apák,
a kicsik izzadt hajjal alszanak.
Lázas várakozás mézébe olvad
kipirult arcuk összes gyerekálma.
S míg kis kezük plüssmacik mancsa várja,
engem a múlt suhint meg, nem a holnap.
Anyám… s a többi régi kedves asszony,
kiknek pirult sütő felett az arcuk,
hogy ünnepünk édes s meleg maradjon…
Már réges régen elföldelve harcuk…
De este, ha a csillag felragyog,
majd az ő távol nevetésük halljuk…
2022. december 26. 16:38
Ma gondolkodtam a Karácsony lényegéről . Lehet hogy a korom miatt , de nekem is a multat idézi meg ! És , ha ez ma egy ráadás játék , azt is szivesen ölelem , mert az enyém !
2023. december 24. 22:22
Nagyon szép.