Az vagyok, aki – nem lépek a körbe –
– lakhelyem rejtett, kisemmizett fészek.
Kívülről bámulom az illendő szabályok görbe
kerületét. Odabent malaszt, szertartás,
vérszövetség és megdícsőülések.
Arra szárnyalok, amerre a madár se lép.
Ebből a távlatból a nulla is hatalmas!
Nemesebb, mint a márkás bor aromája.

Mondják csak, hölgyek, urak: maguknak nem fáj a
lábuk, tyúkszemük? Hisz’ egymást tapossák
tölgyfa asztaloknál és alattuk, ha megdől az ihlet.
A plüsskanapén bőcombú poloskák
torka rímes vért nyakalna – vagy egyebet.
Mit tehetek, ha folyton szökésben vagyok,
mert soha nem gyűjtöttem fényes plecsniket?
Szanaszét szórom szerény vagyonom.
Csak kirekesztetteket
etetek-itatok másféle nimbuszok
szabálytalanul mozgó partszakaszán.

2016. június 16.