B. Tomos Hajnal: Fellazult térben
Bárhova nyúlsz,
csak hűlt helyet érintesz,
a súlyától leszakadt gyümölcs,
ágtól megvált,
hajdan-zöld levél hiányát –
a túlérett szépség
és foszló kontúrok
napjait éled,
már nyomot sem
hagy lábad
a fellazult térben.
Mint süketnek
sejlenek néha,
elsuhant neszek,
mint világtalan
tapintod körbe reggelente,
ami még megmaradt:
ritkuló magad.