Fülöp Kálmán: Az együttlét homokszemei
Tágas pupilláink mögül
álomba kivánkoznak
a ma is lüktető
kedves beszélgetések,
a megfagyott terek
lemorzsolódva csirázzák
sötétjét a közelgő éjnek-
csak te és én
várjuk türelmesen
a csillagok jelentkezését
visszatérő álmaink
örök sziklabörtönében
Pusztai Péter rajza