Ezüst híd–Srebrni most: Đorđe Balašević verse
Fehér Illés műfordításaiból
Akarod hallani a titkot? – Hoćeš da čuješ tajnu?
A legszebb vagy, igen, mikor egyedül vagy…
Mikor hazaérve festék, felesleges kacaj
és hamis mosoly nélkül maradsz. Legszebb
vagy mikor sírsz, önmagadat öleled, mikor
csak úgy játszol, olvasol, mikor hallgatsz és
tépelődsz, mikor sebezhető vagy, mikor
megríkat egy film, mikor eszedbe jut egy rég
elfeledett emlék, mikor alszol és mikor ébredsz…
Mikor önmagadé vagy. Szorongás, alakoskodás
és hasonló badarságok nélkül. Legszebb vagy
mikor nem törődsz azzal, milyen vagy
és arcodat számtalan gond, emlék vagy
végtelen öröm ékesíti… De megtörténhet,
ez egy szavam vagy csókomért van.
És akkor, talán, végre meg is érted, miért szeretsz
annyira és feltétel nélkül…
Meglátod, kedves, a legszebb
mindig mellettem vagy.
Ti si meni najlepša, eto, kad si sama…
Znaš, kada stigneš kući i ostaneš bez šminke,
bez bespotrebnog smejanja i lažnog osmeha.
Najlepša si kada plačeš, kada grliš sama sebe,
kada igraš bez razloga, čitaš, kada ćutiš i misliš,
kada si ranjiva, kada te film rasplače,
kada se setiš nečega što si davno zaboravila,
kada spavaš i kada se budiš… Kada si svoja.
Bez straha, pretvaranja i ostalih gluposti.
Najlepša si kada ni ne razmišljaš kako izgledaš,
i kada ti lice našminka bezbroj briga i
sećanja ili beskonačna sreća…
A desiće se nekad da moja reč ili poljubac bude
razlog za to. I tada ćeš, valjda, konačno i
shvatiti zašto me tako važno i bezuslovno voliš…
Videćeš, mila, da si uz
mene uvek najlepša.
Fordította: Fehér Illés
Đorđe Balašević (Novi Sad, 1953)
2017. november 27. 06:44
Nagyon szép