Palocsay Zsigmond*-paródia A méhecske halála ————————–széllel bélelt szél fákon, mákon, ákom-bákom: ez is egy vonal most —————————————- ————-még most is —————— száll, száll egy méhecske csoKORRÓL boKORRA, CSOKorról BOKorra, csorba -borba, sorba ZORBA! ez a tánczi-tánczi ——

Nemes* László-paródia: A háromárbócos magány (Részlet egy kisregényrészletből) A kapitány épp nagylábujjával navigált egy lavór forró vízben, mikor egy kötélhágcsón bemásztam hozzá az ablakon. Nem szerette, ha ilyenkor zavarják, de látogatásomat nem halaszthattam későbbi időpontra. A másodnapos tiszt üzenetét hoztam, arra kért engedélyt, hogy felesége szülhessen háromezer kilométerre a legmagasabb árboc csúcsától. Az Öreg Fóka, […]

Démongráfia Gruberoviciu Yvette, miután nem lépett ki négy évesen a hetedik emeletről, nem vitte el tinédzserként a drogtúladagolás, és barátja sem trancsírozta fel; miután elszívott három kamionnyi cigarettát, megivott négy lajt kávét, és átesett tizenegy abortuszon, tízéves párkapcsolatának megkoronázásaként megszülte Gruberoviciu Vanesszát, akit most megnépszámlálnak.

Aforizmák *  Nem próféta az, aki vizet nem prédikál és bort nem iszik. * A szamárfülnek két határozott előnye van. Az egyik az, hogy nem lehet belőle kocsonyát főzni s így nem rontja el az emberek gyomrát; a másik az, hogy bele lehet görbíteni a legokosabb könyvbe is. * A katekizmus jóra való restsége mellett […]

A patkó Már a patkó megtalálásának körülményei sem voltak éppen szerencsésnek mondhatók. Amikor meglátta a kocsiúton és érte hajolt, távoli rekedt ordítást hallott, de akkor még ügyet se vetett rá. A patkó hatalmas, szép példány volt és teljesen lekötötte a figyelmét.

Értékes tulajdon Megmostam a biciklimet, kicsit beolajoztam a láncot és a fogaskereket, hogy ne nyikorogjon (annyira), elvittem az ócskapiacra. Az volt a szándékom, hogy eladom. Nem tudtam, mit veszek a pénzen, de ötletem volt elég. Álldogálok a bicikli mellett, több az érdeklődő, nézegetik, de nem veszik meg.

Érem, Érme A választ sürgősen kellett megadnom, egyetlen lehetőség az utcai telefon. Kotorászom-kotorászom…de jó, hogy ennyi zsebem van, és mind tele. Egy érmét keresek, telefonálnom kell! Sürgős! Az illetőt még tíz percig elérem, ha akad egy érem. Nevetnem kell – micsoda csoda kicsavart szavak, és ha azt is elmondanám, miért kell telefonálnom?! Ha-ha…elmondom:

Báktáló, Jánas! Jó szomszédunk, Sanyi bácsi a ’70-es években tette le a kőműveskanalat, s nyugdíjaztatása alkalmával, édesanyám unszolására, búcsúbeszélgetést készítettem a vén kőművessel*. Bizony, nem volt könnyű élete. Sokáig Bukarestben dolgozott, aztán a „Konstancia” kikötőt építették, mindenhol megbecsülték az erdélyi mesterembert, de románul halála napjáig sem tanult meg rendesen. Többnyire úgy társalgott az első Ritz […]

Fáradt csontok Gedeon azt mondta a feleségének: – Immár ismét az orvosnál kötök ki. Fáj a derekam. Az orvos alaposan megvizsgálta, megtapogatta a fájós részeket. – Igen – mondta –, érzékennyé váltak az izmok, fáradtak a csontok. Milyenkor fáj a leginkább? – Doktor úr, ha lehajolok, a derekam nyikorog. Mikor állok fel, akkor recseg. Ha […]

Sós Domi, a pléhes… „Ha majd egyszer széjjel szakad a szerelmünk lánca, Vásárhelyen nincsen olyan kovács, sej, aki összekalapálja…” Ez a nóta járta a múlt század negyvenes éveiben Marosvásárhelyen az Elekesben, az Antal Károlyban, a Gusáth vendéglőben, a főtéri Jancsó-pincében, sőt az Oroszlánban is az egész vendégsereg kórusban kísérte a Bámbó cigányzenekart, ha rázendítettek.

A verseny Színház után vacsorázó társaság gyanánt verődtünk össze. A darab is, és ennélfogva a vacsora is nagyon korán végződött. A társaság nagyobbik felének még nem akaródzott hazamenni. Kivált a hölgyek agitáltak hevesen amellett, hogy menjünk valahová. Aki az urak közül habozni mert és gyáván ugyan, de mégis a hazamenésnek igyekezett hangot adni, azt letorkolták […]

A Zsan Zsák utca avatása Általában úgy tartja a tudomány, hogy a világegyetem kivételével mindennek van kezdete és vége. Kevesen tudják, hogy e törvény alól nemcsak a kozmosz a kivétel, hanem a zsákutca is. Ha az Akadémia megkérdezte volna városunk nemes tanácsát, az érdemes grémiumnak köszönhetően ma sokkal okosabb volna. De az Akadémia köztudomásúlag nem […]

Furcsa ember Ennek a történetnek a világon semmi értelme nincs. Tűnődök is magamban, hogy elmondjam-e; vagy sem. Nem bánom én, ha nincs is értelme, elmondom, mert mikor nekem elmondták, igen jól mulattam rajta, hadd mulasson az is, aki olvassa, hacsak egy halavány mosoly erejéig is. Az is valami a mai világban.

A bánkódó férj Szatmárban egy kis csárda van, Trézsi asszony lakott ottan. Éjfél haján, bogárszemű, Kerek tagú, őz termetű; De jaj! mily szép, oly csintalan, Rózsás ajkin pör úntalan.

Értékes tulajdon Megmostam a biciklimet, kicsit beolajoztam a láncot és a fogaskereket, hogy ne nyikorogjon (annyira), elvittem az ócskapiacra. Az volt a szándékom, hogy eladom. Nem tudtam, mit veszek a pénzen, de ötletem volt elég. Álldogálok a bicikli mellett, több az érdeklődő, nézegetik, de nem veszik meg.

Fára mászunk Evolúció Leszállt a fáról, kicsit kereste az egyensúlyt, de aztán kettőt rugózott térdből. Az utcán nagy autó és még nagyobb tömegforgalom.

Zöld és piros – Zöld! Zöld! Zöld! – Nagy sebességgel közeledem –, elkapom, még egy kicsit, mozogjon már ez az előttem haladó. Miért vánszorog úgy, hát nem látja, hogy zöld? Van kedve várni, ha átvált? Az ilyen, úgy látszik, nincs időhöz kötve, de én sietek, álljon már félre. Jó, akkor kikerülöm, igaz, majdnem nekimegyek, de […]

Cserekereskedelem Ebben az évben tizenkét hónap volt, ha figyelembe vesszük, hogy kapok előleget és elszámolást, az azt jelenti, ebben az évben kereken huszonnégyszer laktam jól; és akkor még nem is említettem a tizenharmadik fizetést, amit szilveszter estéjén egy kellemesebb vacsorára szeretném áldozni.

Az nevet, aki utoljára… Szépen kiöltözve elindultam, a lista a zsebemben. Már tegnap este elkészítettem a névsort, kihez megyek, és kihez nem. Volt, akihez alig vártam már, hogy elérjek, volt, akihez kötelező volt elmenni, és volt, akit szándékosan nem akartam meglátogatni. A listán még időpontot is irtam, kinél mennyit maradok; és ha ezt betartom, este […]

Árnyék Lehet, hogy önökkel nem fordult még elő ilyesmi, de a saját árnyékom előttem feküdt a földön. Késő éjszaka volt, és hazafelé siettemben fedeztem fel ezt a nem mindennapi jelenséget. (Ugyanis nappal nem figyel az ember ilyesmire.) A villanyoszlopok rendszeres távolságra követték egymást, és én élveztem, ahogy egyik oszloptól a másik felé haladva az árnyékom […]

A panasz Határozott, döngő léptekkel közeledtem a bíróhoz, panaszt akartam tenni. Mosolygott. Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, hosszú magyarázatba fogott. Tudja, miről van szó, teljesen egyetért velem, de nem tehet róla, forduljak a bírókat felülvizsgáló bírósághoz.

A féltékeny ember A féltékeny ember megkérdezi a feleségét, hogy miről szól a regény, amit olvas. Izgatottan kérdezi, mert rettentő gyanú marcangolja az ő szívét; vagy boldog szerelemről szól a regény, vagy boldogtalanról. Ha boldogról szól, akkor biztosan azért olvassa az asszony, hogy abban élje ki a fantáziáját, mert őt nem szereti.

A paraszt is föltalálja magát. (Vásári esemény.) Örülök szivből lélekből, ha honfitársaim közt leleményes elmére akadok, s nem tarthatom magamat vissza a nevetéstől, midőn látom, hogy kaputos barátomat is rászedi egy bőrnadrágos paraszt. Pedig ez gyakran történik az életben.

Piszkos Fred, a kapitány / Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója Én egy marha vagyok saját eszüleg! Ez a gyanú kelt mint bent asz agyamban, és ahogy a kirájok írják asz időt: ambó dominó mai dátum. Mer ott volt a gyilkos velem, beszéltem vele és nem sejtém. És egész idő alatt nem sejtettem, hogy a kísértet […]

A jó tanító Van biz ott a sok rosz között, Van jó tanító is; Volt nekem sok rosz tanítóm, Volt nekem egy jó is.