Furcsa és távoli hang a Nobel-díjas Szent-Györgyi professzoré, aki most Szegeden beszélt. Szinte egzotikusan hatnak napjainkban az ilyen kijelentések: „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, […]

Április elseje van, a bolond tréfák és a torz telefonviccek napja. Egy sereg ember hívja majd fel egymást a Lipótmező vagy az Állatkert nevében, az ősi hagyományok szerint. Ilyenkor távoli ismerőseinkről is figyelmesen megemlékezünk: valami jó kellemetlen hírt közlünk velük., hogy utána annál jobban örüljenek. Soha jobbkor nem jöhetett április elseje, mint éppen most.

Két figyelemre méltó párbajügyről hallottunk tegnap. Az egyik párbajt két cigánynak kellett volna megvívnia, a másikat két közüzemi igazgatónak. Egyelőre egyik párviadalból sem lett semmi, és ezt nem is nagyon bánjuk…

Hogy mi a protekció, ahogy újabban magyarítva nevezik: „vadelőny”, azt mindenki tudja. Hogy milyen régi intézmény, azt eddig is sejtettük, de most már biztosan tudjuk. A napokban megjelent Baross Gábor életrajza, és ebből kiderül, hogy a nagy kereskedelmi miniszternek már ötven évvel ezelőtt is sok baja volt a protekcióval.

Mi lenne, ha az ember százkilencvenöt évig élhetne? Ezt a nyugtalanító kérdést vetette fel tegnapi előadásában Lobmayer Géza. A kiváló orvostanár szerint elvben nem lehetetlen, hogy az orvostudomány egyszer majd ilyen hosszúra nyújtja az emberi életkort. Ha ezt a vívmányt már régebben elérte volna az emberiség, akkor a magyar országgyűlésen e pillanatban Széchenyi, Kossuth és […]

„Pardon, csak egy kis antiszemita hecc volt!” – mondja az ifjú trafikrabló diák, és snájdigul összecsapja a bokáját. Semmi az egész, nem kell komolyan venni, nem kell megharagudni érte, csak egy kis kedélyes nyilasakció. A hatóságok természetesen kicsit nehézkesek, nehezen tudják magukat „átállítani” erre az újfajta jogi felfogásra, és ezért letartóztatták a trafikosnő rablóját.

„Napilapok nélkül süket lennék, és 24 óráig sem tudnék kormányozni”, mondta Roosevelt egy pohárköszöntőben. „A napilapokból mindent meg lehet tudni, feltéve, ha a napisajtó szabad, és semmilyen módon nem korlátozza a hangját” – tette még hozzá Amerika elnöke. Más szavakkal annyit jelent ez, hogy az igazságra mindig szükségünk van, még akkor is, ha kellemetlen. Legalább […]

Negyvenkilenc tragikumában is negyvennyolc dicsőségét ünnepeljük: október hatban, a tizenhárom tábornok és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és számtalan névtelen hős és mártír napjában, és e nap múlhatatlan gyászában is március tizenötödikének fényét és ragyogását, Damjanich János és társai szomorú halálában is Kossuth Lajos győzelmét, a tragikus hanyatlásban is az eszményt, amely halhatatlan.

A dégi nyilasgróf két fiát kínos kaland érte mondén szórakozásuk közben. A brassói autóversenyen először kőzáport zúdítottak a kocsijukra, aztán szitkozódva megrohanták őket, majd végül durva inzultusok következtek. Az eset brutális és felháborító. Ezen kívül van még egy figyelemre méltó vonatkozása. Kik követték el az inzultusokat?

Hála istennek, végre Magyarországra is eljön vadászni a windsori herceg. Amikor néhány héttel ezelőtt arról beszéltek, hogy a Balaton mellé megy üdülni, már ez a hír is elég volt ahhoz, hogy egyes balatoni szállodák néhány szép új szobát építsenek. Most pedig, a borsodivánkai pár napos tartózkodás maradandó emlékekkel fogja gazdagítani ezt a kis magyar falut.

Egy laptársunk, amely közismerten a kormány támogatásából él, naponta közöl bűnügyi és egyéb híreket, melyeknek szereplői a Weis, Spiegel, Kohn és ezekhez hasonló nem árja neveket viselik. A törvényszéki, rendőri és egyéb krónikák esetrengetegéből naponta kihalászik egyet-kettőt, melyben ilyen nevek fordulnak elő, és szenzációs feltálalásban traktálja velük olvasóit…

Egyidőben találták fel a nyomtatott betűt és a puskaport – állapította meg a nemzetközi nyomdászkongresszus elnöke. Mind a két találmány a XV. század vívmánya. A kongresszus elnöke azt is megállapította, hogy a betű mennyivel hasznosabb találmány, mint a puskapor. Miután a puskaporkészítők nem szoktak kongresszusokat tartani, a nyomdászok elnökének senki sem mond ellent. Nem is […]

Kétféle izgalom érhet olvasás közben. Az egyiket akkor érezzük, ha a könyv nagyon is rólunk szól; a másikat akkor, ha egyáltalában nem rólunk. Ki tudja, talán az utóbbi az igazabb, a mélyebb. Egészen távol esik tőlem, mégis lenyűgöz: ez a legnagyobb eredmény, amit könyv elérhet. Veres Péter önéletrajza, a Számadás ilyen.

Ernst Lajos tragédiája, amit Az Est ma megír, balzaci nagyvonalúságában a nagyvárosi élet, a kultúrember, az idegek, a pénz, az elferdült élet drámája. Egy úriember, világjáró műgyűjtő hetek óta nyomtalanul eltűnt, oly mesterien, oly tökéletesen eltüntette magát, hogy ehhez hasonlót a legregényesebb fantázia sem tud elképzelni.

A négerek mérgezett nyíllal ölnek. Félelmes fegyverek ezek, ahová egyszer behatolnak, ott biztos a halál. Ellenfeleik pajzsa nehezen tud nekik ellenállni. De van mégis valami, ami elhárítja őket. A budapesti vámhivatal. Azok a néger nyilak, melyeket egy budapesti egyetemi tanársegéd kapott londoni tudós barátjától, megérkeztek Budapestre, és itt csődöt mondott szúrós hegyük éppúgy, mint gyorsan […]

Az Est mai londoni riportjában olvassuk, az angol államnak 17 000 pengőjébe került egy hajósortűz. Egyik hadihajóján kilenc ágyú van, és ha a kilenc ágyút egyszerre elsütik, ezért 17 000 pengőt kell fizetnie az államnak.

Egy budapesti tanár az újév első tanítási napján meginterjúvolta gimnáziumi diákjait, hogy mit várnak 1937-től. A kis gimnazisták jóslatait Az Estben adta közre… Csaknem valamennyien háborút várnak. „Attól tartok, háború lesz, pedig ebben minden elpusztul, győztes és legyőzött egyaránt” – írja az egyik.

Lloyds, a híres biztosító „nem vállal többé háborús kockázatot”. A kitűnő angol vállalat híres arról, hogy a világon minden ellen biztosítja az embereket. Szenvedélyes vadászokat elmaradt falkavadászát ellen biztosít, bálrendezőket leszakadt csillár ellen, hitveseket válás ellen, sőt kellő díjazásért talán még kisgyerekeket is biztosít kanyaró ellen.

Kitörő örömmel értesülünk egy New York-i táviratból a benzedrin születéséről. A szép nevű szer Myerson dr. bostoni orvos találmánya. A tudós az amerikai ideggyógyász-szövetség értekezletén bejelentette, hogy szere csodálatos idegmegnyugtató, megszünteti a csüggedtséget, a búskomorságot, és „Még az öngyilkossági szándék ellenszerének is használható”.

A paralízis csodálatos teljesítményétől hangos most a város. Napokig keresték egy bonyolult és vakmerő bankcsalás tettesét, és most megkerült a tettes, egy paralitikus öreg néni személyében. Az idős hölgy tébolydában lakik: innen járt ki szabad idejében csalni, avatott pártfogók bölcs útmutatása és vezetése mellett.

Kissé megáll az eszünk a budapesti idegklinikával kapcsolatban. Furcsa, nagyon furcsa „vihar” támadt a budapesti egyetem e fontos intézménye és tanszéke körül. A kormány Benedek László professzort, a debreceni egyetem világhírű tanárát nevezte ki a megüresedett budapesti katedrára. Ez csodálatosképpen nem tetszett egyeseknek. Benedek professzor talán nem elég nagy tudós, nem európai jelentőségű úttörője a […]

Rövid idő alatt négy ember veszett a Dunába a kiszélesedő Margithídról. Úgy látszik, hogy a híd szélesedésével egyenes arányban szélesedik halálozási statisztikája is. Mind a négy tragédia a híd-munkálatokkal kapcsolatos, és mind a négyet el lehetett volna kerülni. Általában alig vannak az életben olyan tragédiák, amelyeket több-kevesebb jóindulattal, gonddal és elővigyázatossággal ne lehetne megakadályozni.

Szín: a konstanzai tengerpart. Idő: 1936 májusa, amikor a világválság állítólag már túl van a mélyponton. Szereplők: a konstanzai narancsimportőrök és a Fekete-tenger. Első felvonás: a narancs ára esik. Az importőrök kezüket tördelik. Második felvonás: a nagykereskedőknek mentőötletük támad.

A lelkiismeretesség tragédiája játszódott le tegnap Kemecsén. Áldozata Szakács Lajos, akiről most, szomorú halálesete után, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Európa leglelkiismeretesebb embere volt. Szakács Lajost pályaőrnek nevezte ki a vasút. Mikor a kinevezést megkapta, felakasztotta magát. Azért lett öngyilkos, mert félt, hogy nem lesz alkalmas új hivatásának betöltésére.

Az utóbbi években… ünnepély- és bankettláz dühöng az országban. Mint a székesfehérvári polgármester megjegyezte: „Valaki rájön, hogy öt-tíz-tizenöt éve elnöke valamelyik kis egyesületnek, és ezen a címen rögtön nyélbe ütnek egy ünnepséget.” Azelőtt ötvenéves vagy legjobb esetben huszonöt éves jubileumokat szoktak megünnepelni.