1 amilyen magasan tenyészik olyapró a növése ennek a se fa se bokor talán még cserjének is aligcsupa levélnek

Ablak mellett bóbiskolvamegy a vonat, fut a vonatmintha végtelen film volna,megy a vonat, fut a vonat

mikor elnéztünk kelet felévonat robogott odalentnyugat felőla nap már elpihent

Távoli partról a keringő hangjaszédület szárnyán szerte repül,apály elnyeli, dagály felkapja,mégis csak én hallom meg egyedül. Fülem mélyén mintha lüktetne a vérem,üteme hangján dob bőre pereg,és mire végleg elérne hozzám,szanaszét hullnak a bősz ütemek.

háborúktaplójaszikkad a kályhán,romlik az alvóban a vér

Mirk László csíkszeredai ny.tanár, újságíró, irodalomtörténész saját kiadásában gyűjtötte össze 2019 októberétől 2021 márciusáig az erdélyi keresztény családok lapjában, a Krisztus Világa c. csíkszeredai folyóiratban közölt irodalomtörténeti sorozatát az erdélyi irodalom születéséről, annak meghatározó személyiségeiről. (A nyomdai mmunkák a helybeli Typographic szakembereit dicsérik.) Rövid előszavában a szerző így szól az  Olvasóhoz: „A kötet címét Tompa […]

egy hűs fasoron végig mintha mennide nem akarnak elfogyni a fákés nem sietni akkor sem sietniha nem bírod az életet tovább

szobám sarkában televízióképernyőjén az egész szoba elférmindenkit befogad aki a szobábanazt is aki most éppen belátom nyílik a kicsi ajtó

kergetjük egymás bábjaita sakktábla hatvannégyes mezejénhány waterloo don kanyar doberdo segesvárvan elrejtve a fekete fehér négyzetek aláhány életreszóló tanulságcselszövés titkos megbízatás hősi halálostoba önfeladás teremtődik újra s mindig máskénta táblán elnézem fogyatkozó seregemó hogy hullnak kaszabolódnak nem is érettemcsak miattam gyalogok tisztekde még egérutat nyerhet a vezérél a remény is s végső esetbenminden újrajátszható Forrás: […]

az állomáson ácsorog egy vagonúgy őrzi titkát hallgatagona fű alatta tengelyig érkerekén rozsdafolt a hajdani vér Forrás. Kóválygások a Hyde Parkban / Szürke rímek – MEK

feltámadás ha létezikés hozzám is elérkezikmegkérem várjon még legyenegy estém és egy reggelemvégiggondolni hogy mi voltjó rossz mennyi fény mennyi folt

valahonnan mintha a múltbólszállnának alá az utakvan aki lefelé igyekszikmás meg éppen a hegyre tart jövő-menő szándékok árnyahull a fénnyel a földre lepercünkön ott az örök mozgása találkozás szelleme

Először a Káfé főnix hasábain jelentkezett lírai feleselő fűzérével a két szerző, amellyel a kávézás szokás- és élményvilágát járták körül. Tegnaptól a kötetnyi vers felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcára is, ahol az alábbi címen elérhető: https://mek.oszk.hu/22200/22284/ s onnan szabadon letölthető.

nem dobog a világ mindenható szívea nagy tömegmozgató hirtelen elaludt,nincs ömlengés, nyilvánossá tett magánszféra,

marhavagonban tömörülnek így miután utolsót kattant a zár s a plomba is a helyére került, sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig

Most, hogy termésem javát levertem, feltörtem kosárnyi diót. Mondhatom, férfimunka volt… S a dió kirámolt belét, hogy ne hányódjék szanaszét, hasas befőttes üvegbe raktam… majd magára hagytam.

(Az alábbi helyszini beszámoló 1994-ben készült, első torontói utazásom nyomán és megjelent a Romániai Magyar Szó Szabad szombat c. mellékletében. Az irásnak az ad időszerűséget, hogy nemrégiben, Farkas József György: „Magyar híd” a határfolyón – Egyesült Államok, Kanada c. riportjában említés történt a Kanadába szakadt Rékai család és az ottani kultúra kapcsolatáról )

születésnapomra egy tollat kaptam… …kaptam egy tollat … kaptam… kaptam teli van ajándék-tollal a fiókom

Körben – agyagos dombok fölöttük – diólombok és zöld minden – a szűrt fény és az árnyék

Mikor egy kertből diót loptam, utána mindjárt messze futottam. Tenyerem égette a zsákmány, be is kaptam azonmód, gyáván.

Mindent elképzeltem volna, hogy 80. születésnapomra ajándékul megkapok: virágot, csokit, könyvet, jókívánságot, szívet, melengető emlékidézést – de hogy egy vadonatúj regény kéziratával lepjenek meg, az meg se fordult a fejemben. Pedig Albert Csilla megtette.

„Diófából sej haj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sej haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.” (Katonanóta) Az én koporsóm könnyű zsák lesz, ritka szövésű, mint álmatlan éjszakáim kusza fátyla mert a diófa egészen másra kell: csináljatok belőle inkább kényelmes íróasztalt, hogy ne a térdén írja meg utolsó levelét az árva baka, ha búcsúzkodni készül […]

Cseke Gábor, a Káfé szerkesztõje ma tölti a 80-at. Kéthetes „minifesztivállal” kedveskedtünk neki, ahol legközelebbi munkatársai köszöntötték verssel, vallomásokkal, rajzzal. Viszont arra gondoltam, hogy ezek mellé hadd gyûjtsük egy helyre „dióverés-verseit”, amirõl a sorozatot bevezetõ interjúban olyan nagy kedvvel beszélt, s amit szotyogtatva a Káfé már közölt, de így együtt többet mondanak, az egésznek külön […]

Székely Sándor fotói DANCS Artur: Nem írással …és nem is saját fotóval emelkedem CséGé mester kerek évforduján szólásra, hanem három fekete-fehér fényképpel, amit elhoztam annak idején otthonról, és itt őrzök, New York-i lakásomban. Azt a huszonhét évvel ezelőtti nyári délután örökítik meg, amikor Árkoson gyűjtött össze bennünket az Előszoba pályázat eredményhirdetésére, de főleg ismerkedésre egymással.

Kedves Gábor, együttműködésünk során megszokhattam, hogy pontos ember vagy. Ehhez igazodom születésnapi köszöntőm idejét illetően is. Az öregember diója a legédesebb és legkeserűbb dió. Dióverésed irigylésre méltó, telitalálatos metafora, és mutatványszámba menő vállalkozás. A dióverés, persze, nem szüreti mulatság. De nem is kubikos-munka. A szinte megoldhatatlannak tűnő kihívásra azt mondja az ember: kemény dió! Mintha […]