Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. Emlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó „katunjában” megmutassa.

Hazaérkezik a nagyobbik lány. Édesanyja nagyon örül, de ez csak futó öröm, mert lánya arca feldúlt, sápadt, váratlanul is érkezett. De nem kezdi rögtön faggatni, épp még terítve az asztal, az előbb volt az ebéd, hamar tiszta tányérokat hoz, és újra tálal is a lányának őszintén örvendezve, hogy újra láthatja. De a drága gyermek csak […]

Különös módon a koma, ez a kevésbé művelt, Vadmalacot mentorának tekintő kérdező lény figyelmeztette a gondolkozásban társát, hogy a számításával baj van. – Nem vagyunk egyformák – mondta. – Legalábbis ebben az esetben nem vagyunk egyenlőek.

A fekete télikabátos, kalapos öregember nagyapám. Térdig érő hóban virágot visz nagyanyám sírjára. Falun lakott, a városba ritkán jött fel. Emlékszem, egyszer épp az olvasókönyvemet lapozgattam, amikor megállt a hátam mögött, rámutatott az első oldalon díszelgő kopasz bácsira, és azt mondta: – „Ez tette be nekünk az ajtót!” – Édesanyámnak siettem eldicsekedni az információval, aminek […]

– Megvan! – rikkantotta alig néhány perc múltán. – Vízen megyünk tovább, hogy a nyomainkat ne fedezhesse fel senki. – Aztán mivel? Úszásról ne is álmodozz. Zavaros a víz. Sokfele iszaptenger van. Nem szeretnék abban elsüllyedni. Olyan lennék, mint azok a megkövesedett csigák és kagylók, meg azok a hatalmas állkapcsok és más csontok, melyeket egyszer […]

Gyönyörűséges szép fűzfa állt régen az út mentén. Csodájára jártak messze hetedhét határról is. Emberek, állatok sereglettek ide, egymaga sosem volt soha, ha mások nem, hát a madarak jöttek és mentek, költöztek, majd visszajöttek. Sokuk fészket is rakott ágkarjai között, annyira szerette őt mindenki. Egykor alatta esküdtek egymásnak örök időket jó barátok és szeretők, egymást […]

(Zsidó Ferenc „blokkregényének”* olvasása közben) Mindig sejtettem, hogy egy meghatározás – legyen az bármilyen –: behatárol. Azzal, hogy a szerző „blokkregény”-nek nevezte Huszonnégy című legújabb könyvét, a precizitáson túl egyben földönfutóvá alacsonyította alkotását, legalább is annak gyanúját vetítette rá – fölöslegesen és igazságtalanul. Mert a Huszonnégy: nem blokkregény!

ANDRIS Becsuktam az ablakot, megnéztem ezt az egyetlen könyvet. Még ez sem volt valami túlságosan biztató, mérsékelt lelkesedéssel szemléltem, nem regény, útleírás… A Szaharáról szólt, tevék, arabok, sivatag, számum, oázis, idegenlégió, oroszlánok szerepeltek belül a képeken – amolyan ifjúság számára készült, tanulságos-szórakoztató olvasmány lehetett… De hát könyv, az könyv – más híján ez is jó… […]

Máriás József Az írás: szolgálat című könyvéről Máriás József szülőföldje Észak-Erdély, élete nagy részét itt s a szomszédos Szat-márban élte le tanárként, újságíróként. Az irodalom iránt már fiatalon érdeklődött, az 1960-as évek közepétől rendszeresen közölt recenziókat, tanulmányokat és esszéket különböző erdélyi lapokban. Nyugdíjasként 2002-től Nyíregyházán él, írásai azóta gyakran feltűnnek a magyarországi folyóiratokban, kiadványokban is.

Születésnapi összeállítás: * Ádám Gyula: Földi nyomok * Bölöni Domokos: Ajzsén’a (novella) * B. Tomos Hajnal. Haikuckó (képes haiku) * Keszthelyi György: Mozgó vonalak (vers) * Gergely Tamás: Forrás-kötetem, Pusztai (jegyzet) * Elekes Ferenc: Fehér az én ingem (levél) * Cseke Gábor: Baglyok a fűzfákon (versciklus) * Debreczeni Éva (apokrif): Figyelem onnan… (vers) * Cseke […]

A helynök A kisfiút különös álmok gyötörték már jó ideje. Első ízben, úgy öt éves lehetett, amikor először megjelent neki Narti, a félig ember, félig tündér, aki történeteket mondott neki a Vén Fáról, a furcsa lényekről, akik a Végtelen Erdőben élnek, és arról a kőről, mely zöldes fényét kékre váltja, ha veszély közeleg.

/Olvasónapló/ Amikor 2016 nyarán pontot tettem a Földes Jolán regénye kapcsán írt olvasónaplóm végére és az élménytől megilletődve polcra helyeztem a karcsú könyvet, nem gondoltam, hogy a különös párizsi – szellemi – kalandnak ezzel még koránt sincsen vége. Pedig akkor már tudtam egyet s mást az írónővel kortárs Megyery Sáriról, aki színésznőként, majd íróként maga […]

Figyelem: a recenzió elvétve tartalmazhat szójaszármazékokat, cselekményleírást és szorongást okozhat. Ha a tünetei három napon túl is fenn állnak kérje kezelőorvosa segítségét. A bőkezű mester ezúttal három regényre valót is belegyömöszölt 900 oldalas kötetébe.

Amikor híre ment, hogy a galileai Kánában azon a bizonyos esküvőn Jézus borrá változtatta a vizet, sokan elgondolkoztak a történteken, és hinni kezdtek benne. Hinni kezdték, hogy akit eddig az ács fiának ismertek, aki totyogós gyermekkora óta köztük élt, jóval több, mint az apja szakmáját folytató ács legény.

2014. április 25-én mutatták be Hadnagy József Kő és tükör között című új verseskötetét Debrecenben. A versekből, a költő mellett, Fodor Anna olvasott fel. A könyvet dr. Bertha Zoltán kritikus, irodalomtörténész méltatta. Alább olvasható szövegének szerkesztett változata. Hadnagy József otthonra talált itt Debrecenben, de ez az otthonosság kettős, hiszen lelki hazája egyrészt a szűkebb pátria, […]

(DIGI-könyv, 2013) Le style c’est l’homme” – mondta egykor Buffon (Georges-Louis, francia, Akadémia), aki nem keverendő össze Buffonnal (Gianluigi, olasz, Juventus). És így kerül a képbe Kahn (Oliver, német, Bayern) is, aki szintén kapus, és a Google-ban pontosan a két Buffon közé ékelődve található meg.

Ki ne ismerné bár a képernyőről?A nagy suspense-ok mestere, még mielőtt kitátaná a száját, leolvassuk arcáról a szöveget. Pedig szöveget jöttem kérni tőle. A karikatúrámhoz. Az aláírást könnyebb megszerezni tőle. A szöveg… az más. Kávét szürcsöl a színház társalgójában. – Egy aláírást kérek… – bátorkodom. – És három mondatot. Ami jólesik.

Lásd, mindig magamról írok, vagy valós körülményekről, megtörtént esetekről, sajnos, azt hiszem, nem tudok már hinni az irodalomban, csak a dokumentumban, a riportban, de ott is inkább csak a tényekben, a becsületesen vállalt és elmondott tényekben hiszek, a párbeszédet már a riportban sem szeretem, mert az nekem gyanús, azt nem egészen úgy mondták, azt már […]

Tegnap óta elérhető, olvasható és ingyenesen letölthető kedves barátunk és munkatársunk, Krebsz János olvasónaplójából összeállított, válogatott esszékötet, amely jobbára az ezredfordulón és közvetlenül az azutáni években született írásait tartalmazza (zömük az RMSZ-ben és az ÚMSZ-ben jelent meg) – olyan könyvekről, olvasmányokról, melyeket nem csupán recenzálni, de tovább gondolni is érdemes vagy éppen vitába szállni velük.

HARMINCEGYEDIK fejezet Akkor föl volnánk fedezve, installálom! – Engedje meg, hogy Mesternek szólítsam! – Megőrültél, Winnetou? Eddig haverok voltunk, tegeződtünk. Mi történt? – Én ehhez ragaszkodom! Addig nem mondok semmit! – De én már nem bírnálak magázni! Hozzászoktam. – Így még jobb! A Mester tegez engem, én pedig Mesternek szólítom, és tiszteletteljesen magázni fogom. – […]

HAVAS JULI – NINCS HOLD HA NEM NÉZED cimű regényének sorai járnak a fejemben, mert szinte egyszuszra olvastam el, annyira olvastatta magát. A Kalligram kiadó 2022-es, friss kiadása egy székelyföldi származású, évtizedek óta Magyarországon élő, tapasztalt orvosnő első regénye. És két olyan sorshelyzetről szól , amiről magyarul én ilyen őszinte, lebilincselő krónikát még nem olvastam. […]

negyvenkét éve1980-banrontott be a kölyökkezében egy mackóval

Dél Örökkétartó pillanat!Vad szívverésem alig győzi csöndjét,csak nagysokára, akkor is aligrebben egyet a meglepett öröklét.Majd újra vár, latolva mozdulatlan,vadállati figyelme ezt meg azt,majd az egészet egyből átkutatja,nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt.

Életinterjú-könyvbemutató Az újságíró Nánó Csaba az életútinterjú-kötetének a Sors-szimfónia címet adta. A cím szerintem telitalálat. Finoman a mottóhoz is tartozik, ám annak üzenetére és tartalmára is céloz. Nyilván az V., Sors-szimfóniáról van szó, mely Beethoven, az op. 145-ös utolsó, F-dúr kvartettig tartó hatalmas életművének egyik emblematikus állomása. Ebben valóban a megtett, monumentális út a lényeg. […]

[…]Újabb kérdőjelek: a humán tantárgyak „tekintélyének” az utóbbi időszakban érezhető megcsappanása (N. B. :1986-ban vagyunk! – a szerző) nem fogja-e károsan befolyásolni a tanulók személyiségének alakulását? Az a tény, hogy egyes elméleti líceumokban főként az egyetemi felvételin megkövetelt reál tárgyak tanulására fordítanak időt és energiát tanulók, tanárok és szülők, nem fogja-e hosszú távon azt eredményezni, […]