1987. június 20. Ma reggel, miközben nesztelenül sétáltam a moha szőnyegén és a lehullott levelek közt az erdőben, akár egy indián vadászember, néhány tűrhető sor jutott eszembe készülő versemből. Haza kellett sietnem, mert vállamra akasztott tarsolyomban sok minden volt velem – nitroglicerin, pénz, három töltőtoll –, csak éppen jegyzetfüzetem hiányzott és féltem, elfelejtem a sorokat.

1987. június 19. (II) Great Moments in Photo Journalism (A hírlapi fényképezés nagy pillanatai) – ez a könyv kellemetlenül hivalgó címe. Az Egyesült Államokban jelent meg és fényképeket közöl az utóbbi évtizedek leghíresebb csatáiról, gyilkosságairól, forradalmairól. Most láttam először a magyar forradalomról készült nyugati fényképeket. Reszkettem a haragtól és szégyentől.

1987. június 19. (I) Vancouvert hívtam fel a vegyeskereskedés előtti telefonfülkéből ma délelőtt és hangokat, csengést, recsegés-ropogást hallottam a kagylóban. Egész életemen át, valahányszor csak telefont használtam, azon járt a fejem: lehallgatják-e ezt a beszélgetésemet, vagy sem? Egy éjszaka, 1956 augusztusában Pálóczi-Horváth György barátom hívott fel: „Jó meg rossz hírem van számodra, Gyurka.

1987. június 15. Mintegy mérföldnyire kunyhómtól kicsiny, mézeskalácsszerű mesebeli ház áll. Fiatal pár lakik benne, aranyhajú kislányukkal. A házat maguk építették óriási, mohos tölgyfa aljában. A ház déli oldalán szépen ápolt virágágy, inkább virágmező, nagy kert, kis somfa. A fiatalokat hippiknek is nevezhetném, de hozzá kell tennem, hogy a hippik újabb, javított és kifinomult változatát […]

1987. június 13. Tegnap későn este szél támadt, mikor lefeküdtem és kegyetlenül sivított kunyhóm hol egyik, hol másik, hol mindkét oldalán. Rágöngyöltem fülemre a párnát és rögtön elaludtam. Később azt álmodtam, hogy kísértetek járnak a padláson. Nem hiszek kísértetekben és a házacskának nincs padlása. Lapos tetején mókusok szaladgálnak kora reggel.

1987. június 12. (II) Tábori Pali barátomtól tudom, hogy az angol fináncok ellen segítséget a legmagasabb helyről sem várhatni. A filmes Korda Sándort valóságos eufória fogta el, mikor a második világháború hat esztendeje után újra Párizsba utazhatott, ahol három nagy üveg konyakot vásárolt magának. A hendoni repülőtéren azt hazudta, hogy nincs nála alkohol. (Három és […]

1987. június 12. (I) Ma reggel megtettem a negyven perces sétát a zöldségüzletbe, és hazafelé menet a kitűnő kanadai csokoládét harapdáltam, mely minden jó íze mellett úgy fogadja a fogak nyomását, minta ezüstpapír volna. Ott, útközben ért a déja vu élménye. Hirtelen észrevettem, hogy hiányzik a pénztárcám, a következő hetekre szóló, minden pénzemmel együtt.

1987. június 11. (II) Robert Graves remek könyvéből, a Goodbye to All Thatből tudom, hogy az angol parasztok boldogan álltak katonának az első világháború kitörésekor, mert életükben először kaptak meleg ruhát és elegendő ennivalót. Mikes György barátom szerint tíz esztendeig tartott, míg az átlagos bevándorló Angliában az öt szobás házat megszerezte, mely a második világháború […]

1987. június 11. (I) Roloff Beny, a fényképész In Italy című képeskönyvét lapozgatom, aztán felidézem első, önálló utazásomat Itáliában, tizennyolc esztendős koromban. (Szüleimmel előzetesen már többször jártam ott, de az nem volt az igazi.) 1928-ban hat hétig laktam Firenzében. A közben eltelt hatvan év alatt a város többet változott, mint az előző ötszázban. Nem az […]

1987. június 10. (II) Egyik recski rabtársamat, aki… orosz hadifogságba került 1943 elején Voronyezs alatt, a békekötés után még négy esztendeig tartották szovjet hadifogságban. Nem zárták táborba, hanem mezei munkára küldték orosz telepesek közé egy kazahsztáni szovhozba. Valamennyien siralmas körülmények közt éltek. Ősszel, ha a vasúti kocsi a téli ruhával megérkezett az állomásra, az egész […]

1987. június 10. (I) Délután hiába küszködtem, hogy Georgij Ivanov egyik versét átültessem magyarra… Sétálni indultam a tavacska felé. Útközben a költemény fordítása derengeni kezdett fejemben. Hazasiettem a kunyhóba, hogy asztalhoz és papírhoz jussak. Pár óra múlva kész lett a fordítás. Jónak éreztem, vagy legalábbis azt gondoltam, hogy különb verziót nem tudok produkálni.

1987. június 8. Totalitárius rendszerek alatt nemcsak az ország lakossága szenved, de az ország nyelve is. A német és az orosz nyelv sorsáról Hitler és Sztálin idejében – erről a tárgyról alapos és okos tanulmányok láttak napvilágot. Tudomásom szerint mindeddig nem jelent meg írás, mely azokkal a sebekkel foglalkozik, melyeket a magyar nyelven ütött a […]

1987. június 6. (V) Derék emberek, nagyrészt értelmiségiek, papok, lelkészek, nem kis áldozattal magyar iskolákat létesítettek, ahol – rendszerint szombaton délelőtt – a kisebb gyerekeket magyarra tanították. Miután ezt nemes vállalkozásnak tartottam, olykor magam is részt vettem benne, bár tudtam, hogy teljesen hiábavaló. Magyar-írást, -olvasást tanulni az angollal párhuzamosan rendkívül nehéz.

1987. június 6. (IV) A szerkesztőséget sok magyar látogatta; ott ismerkedtem meg velük. Nem hozzám, hanem a lap tulajdonosához jöttek, aki hétvégi magyar rádió-órákat bérelt. Hazai mintára köszöntőt mondott születés- és névnapokra, házassági évfordulókra, az illetők kedvenc nótájának néhány taktusával befejezésül. A szöveg az otthoni szokásosnál cifrább volt: X. Y., a Ford-gyár megbecsült munkása, ki […]

1987. június 6. (III) Az amerikások beszédében ismert, de már nem használt szavak ütötték meg a fülemet. Az iskolát tanodának hívták, a kellemetlen fiatalembert pimasz fráternek, a díványt, nem kis megvetéssel, miután csak henyélésre és szeretkezésre szolgált, heverőnek. A kasszírnő szó kurvát jelentett, míg engem boltban, vendéglőben és társaságban egyformán ifjúrnak, sőt főszerkesztő ifjúrnak szólítottak, […]

1987. június 6. (II) Nem én vagyok az egyetlen, aki még ismerte a régi amerikások világát, de Zilahy Lajos halála óta alighanem az egyetlen, aki írni tud róluk. 1941 szeptemberétől 1946 márciusáig laktam, ha nem voltam másutt a hadsereggel, New Yorkban, akkoriban 100.000 magyarjával a második magyar városban. Idősebb barátaimmal, Fényessel, Jászival, Vámbéryvel megjártam az […]

1987. június 6. (I) Az elmúlt két évtizedben különböző észak-amerikai egyetemeken tartottam előadásokat, mint meghívott vendég-professzor. Mindig betartom az akadémiai szabványt, azaz az ötven perces előadást; nem is tudnék már rövidebben, vagy hosszabban beszélni. Utána, rendesen tíz-tizenöt percig, feladott kérdésekre válaszolok. Ha nincs több kérdés, lelépek a dobogóról. Ilyenkor azok jönnek hozzám, akik nem az […]

1987. június 4. (II) Ahányszor kanadai barátaim előtt megemlítem a magyarok érdeklődését és szeretetét a költészet iránt, kétkedést látok arcukon. Ma délelőtt, sétám alatt eszembe jutott egy kis párbeszéd, melyet alkalomadtán nekiszegezhetek az angolszász kétségeknek. Meggyőző és ráadásul itt játszódik Kanadában.

1987. június 4. (I) Költők általában szegények; én is az vagyok. Egyes országokban viszont még szeretik a költészetet, mint a XIX. század Angliájában. Ilyenkor az olvasók érdeklődése és lelkesedése bőségesen kárpótolja a költőt az elmaradt anyagiakért.

1987. június 3. Néhány személy a világirodalomból, kikkel szívesen ülnék vacsorázni: Aljosa és Ivan Karamazov, Grusenka, Encolpius, Hadrianus császár,

1987. június 2. (II) Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy fiatal, lázadó nemzedék született Észak-Amerikában és újra felfedezi az antik bölcsességet. Ráadásul szelídek voltak, békeszeretőek; kedvelték a virágokat meg a verseket; igaz, hogy leginkább a rossz verseket. Eleinte elragadtatással figyeltem őket. A szappanbuborék azonban hamarosan elpattant. Már korán, a 60-as évek végén sem tudták a […]

1987. június 2. (I) British Columbia vadona olyan csendesen alszik mohatakarója alatt, mint Ontario téli erdei, mikor magukra húzták a hat láb vastag hópaplant. Semmi lárma, csak kellemes, apró neszek, melyek felkeltik az ember kíváncsiságát. Falevélről legördülő vízcsepp csobban a tóban vagy vet szikrát, mikor a szikla élére esik. Madár röppen fel egyetlen, selymes lendülettel […]

1987. június 1. (III) Kanada országútjain, tengertől tengerig, elgázolt őzek, rókák, mókusok hevernek. Elgázolt mosómedvét még sohasem láttam. Egyszer, földszinti ablakból nagyobb út mentén figyeltem a túlnani árkot, ahol négytagú mosómedvecsalád – apa, anya, két gyerek – készült, vagy inkább mondhatom, tervezte az átkelést. Az egyik szülő, reflektorszerű, ezüstfényű szemével jobbfelé, a másik, közvetlenül mellette, […]

1987. június 1. (II) Oroszok, akármilyen mély vagy sekély legyen egyéniségük, gyakran képesek olyan cselekedetekre, melyek szélsőséges jellegükkel egyszerre képesztik el és hatják meg a nyugati szemlélőt. Az egyik ilyen epizód 1946-ból való, amikor a Vörös Hadsereg már kiverte a németeket Magyarországról. A történetet két szemtanú mondta el nékem; de én nem voltam jelen. A […]

1987. június 1. (I) Könnyű, hűvös eső odakint, finom gyantaillat idebent a kandallóban égő fenyőhasáboktól. Esőerdőnek nézem és nevezem ezt a területet, noha a Webster szótár szerint esőerdők kizárólag a trópusokon találhatók. Akármi az igazság, ragaszkodom a magam nómenklatúrájához, mert ennél zöldebb mohába és áttetszőbb harmatba öltözött vadont elképzelni sem tudok. Olyan, mintha Brazília kellős […]