„Ha gyakran megnehezedik is az idő járása, a csapások azt mívelik, hogy jobbá lesz a mi lelkünk” – szólt Recsenyéd unitárius papja a szószékből az első világháború idején. S az idő járása azóta is csak nehezedik. Jött Cseke Péter szülőfalujára Trianon, még egy világháború, szenvedtek fiai orosz fogságot, kollektivizálást, diktatúrát, zűrzavaros rendszerváltozást, s szenvedik […]

  Elõzetes: Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/1. Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/2.     Két unokájával, az építészmérnök Zoltán Sándor (1919–2011) gyerekeivel a Reménység tavánál találkoztam. Amerikai missziós szolgálatot végző lelkésznőnk, Nagy Adél már ismerte az Ann Arborban (Michigan) élő Zsoltot és Rékát, ami megkönnyítette, hogy egymásra találjunk. Tőlük tudom, hogy édesapjuk 1941-ben került Budapestre […]

  Elõzetes: Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/1.   Egy homoródszentmártoni ihletésű regény idézi fel bennem azt a napot, amikor gyepesi nagyanyámmal Zoltán pap kapujában a küszöböt átléptem:  „Épített, meszelt a papilak kapuja, kiskapu, nagykapu, a kiskapu felett koszorúdíszben évszám, 1853. Magas, büszke épület a papilak, mintha a várfalból odahordott kövek örökül adták volna a háznak […]

  Anyai nagyanyám népes baromfiudvaráról sosem hiányzott a „kényes” majorságnak tartott, sok gondosságot igénylő pulyka. Gyermekkorom egyik szórakozása volt Gyepesben, hogy bosszanthattam a pulykakakast: „Szebb a páva, mint a pulyka.” Megtörtént, hogy egyik esztendőben csak egy tojó árválkodott a kendermagosak, a csórényakúak meg gyöngytyúkok között. Egy szép napon nagyanyám felkapta, s mentünk vele Szentmártonba – […]

  Katonafiam levelei Craiovából   Úgy tudtuk, hogy Bákóban lesz a kiképzése. Utóbb kiderült, hogy szeptember 28-án Craiovában a 01047-es számú egységnél kell jelentkeznie. Amit megelőzött a Belügyminisztérium Kolozs Megyei Felügyelősége I/B Osztályának a katonai kémelhárításhoz írt tájékoztatása, *1 miszerint szülei „irredenták”, „nacionalisták”, „a román állam ellenségei”. Már az első héten meggyőződhetett, hogy nem a […]

  Cseke Péter Pro Literatura-díja laudációjában mondta Pécsi Györgyi: „Életműve szinte észrevétlen vált az erdélyi szellemi élet meghatározó részévé. Szociográfus, szerkesztő, sajtó-, eszme- és irodalomtörténész, esszéíró és filológus, művelődés- és egyetemszervező egy személyben, ám e sokféle látás- és gondolkodásmód, valóságismeret és széles horizontú tudás életművében arányosan kiegészíti és megerősíti egymást; a romániai magyarság mindennapi életének […]

  Csaknem negyedszázada fél hatkor ébredek. Így volt ez most Óesztendő napján is. De az Újévet tizenkettő után kezdtem a Bécsi Filharmonikusok hangversenyével. Az elkerülhetetlen óesztendei visszatekintéskor az villant föl bennem: milyen sokat köszönhetek életem „fél hatos” ébredéseinek. Belém idegződött, hogy előbb mindig a Kossuth Rádióban sugárzott Kárpát-medencei műsort, a Határok nélkült hallgatom meg, hogy […]

Bálint Tibor prózájában a sok-sok anyajegyes uni­verzum, a lét és művészet egyetlen méltó tárgya: az ember.PÁSKÁNDI GÉZA, 1966 1. Páskándi rendkívüli tehetségére az Ifjúmunkás-szerkesztő Majtényi Erik figyelt fel a szatmári Dolgozó Népben. A fiatal költő neki köszönhetően került – alig tizenhét évesen – a bukaresti ifjúsági hetilaphoz, ahol 1949 és 1953 között országos hírnevet szerzett […]

Páskándi Géza második, éppen tíz esztendőt (1963–1973) átfogó alkotói korszakát foglalja össze Cseke Péter irodalomtörténész Beckett Erdélybe jön című kötetében. A közelgő évfordulóhoz – az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulójához – kötődik e kötet nem csupán a szerző, hanem a kötet kiadója, Dávid Gyula személye kapcsán is: mindkettőjüket letartóztatták és elítélték a kolozsvári […]