Nem születtem újságírónak, de arra bizonyítékom van, hogy már tizenhat évesen tudtam, az akarok lenni. Ezt éppen az első szerelmemnek írtam meg, s a megsárgult lapocskát nemrégen kaptam vissza tőle. Megőrizte. Hatvan évig. Nem úgy, ahogy én a naplómat, amibe lejegyeztem. Oly sok helyen éltem már ebben a kis hazában, hogy ki tudja hová […]

  Futok a lelkem titkai után Ó kedves Káfé, megtisztelő a kérdés, hogy mit írok, mit olvasok. Nálam az írás, nem is hiszed el, egy pillanat szülötte. A téma lehet, hogy főzés közben pattan ki a fejemből, de az is lehet, hogy egy madár röpte, vagy épp egy lusta macska látványa adja az ihletet. Nem, […]

  Mint egy puma, úgy rohannak fejemben a gondolatok. Félek, elfutnak előlem a szavak nem tudom majd mire gondolok. Ó, csak álmodom.   Gyülekeznek az égen az állatok, nagyot ugrik az antilop. Nem megy ki a fejemből Tóni, Ondika, s látom ám, hogy Lőrinc pisilni készül. Szegény dinnyék…   Na én sem veszek már ezekből, […]

  Aki evett már fiatal kecskegidát, az tudja, micsoda kulináris élvezet. Hozzájutni nem egyszerű, de ha már megszerezted, az a lényeg, oszd meg másokkal is. Ne csak az élményt, hanem magát az étket is. Mert jóízű a falat… Nekem egyszer, hajdanán, a máramarosi havasokban tett kirándulás után volt szerencsém egy hideg húsvéton rácsodálkozni az ünnepre […]

  Süss fel nap! Sütnék én, de látod, a bárányfelhők… Na, nekem elég. Kész, vége a mai napomnak. Az égen is a birkák vonulnak. Ne bántsd őket, békések. Nem ők a hibásak. Látod, olyanok, mint a vattapamacs. Persze, védd csak őket. Ha tehetném, özönvizet engednék rájuk. Akkor magaddal is kitolnál. Jó, de legalább nem más […]

  Már van vagy három éve, hogy egy édes macskát befogadtunk. Csak úgy bejött a kertbe, feloldalgott a teraszra és elfogadta az ennivalót. Eleinte minden nap csak enni jött, később ott is maradt. Ott aludt a széken, s bámulta az őszbe hajló kertet. Nézte az esőt, pont mint egy öregember, olyan csendesen és bölcsen tekintett […]

Mit remélsz? Kedves Barátom! Mit remélsz ’24-tõl? Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára! Cenzúra nincs, a terjedelmet illetõleg sem. Mellékeld szöveged a Facebook-leveledhez vagy küldd a gergely90@hotmail.com címre. Köszönettel: Gergely Tamás     Sorsfordító rendrakás   Nekem a jövő év a megújulás éve. Igen, ezt megfogadtam magamnak. Ám nem csupán azt fogadtam meg, hogy a […]

  Milyen színes, érdekes ez a világ! A téren fiatal lányok álldogálnak tiszta feketében, csak a szájuk van ezüstre rúzsozva. Karcsúak, soványak. Feszül a nadrág, felette a kis szoknya kacéran libben. Köröttük a kis szürkék. Sietnek, rohannak, mintha körbe-körbe járnának. Pont mint a Wall Streeten, csak a kávé meg a telefon hiányzik a kezükből. De […]

  Éget nagyon a  nap. Épp azon gondolkodtam, hogy keresni kellene valami árnyékot. De jobb szórakozásom akad, így inkább nem mozdulok. Jó tudom nem illik hallgatózni, de mit csináljak, ha jó a fülem. A medence szélén fekszem, pár méterre arrébb egy óriás fűz ágai lágyan ringatóznak, a szélben.     Anya, észrevetted, hogy most nincsenek […]

  Éget nagyon a  nap. Épp azon gondolkodtam, hogy keresni kellene valami árnyékot. De jobb szórakozásom akad, így inkább nem mozdulok. Jó tudom nem illik hallgatózni, de mit csináljak, ha jó a fülem. A medence szélén fekszem, pár méterre arrébb egy óriás fűz ágai lágyan ringatóznak, a szélben. Az egyik oldalamon egy öreg házaspár, ketten […]

  Régen történt, de szeretem ezt a kis fejezetet az életünkből. Ülünk a kocsiban a két unokával, araszolunk a dugóban. Bogi kezében könyv. Állandóan olvas. Nagyon büszke vagyok rá. Miről szól, kérdem. Egy fiúról, most huszonkét éves New Yorkban lakik, s a harmadik fejezetnél tartok nagyi, itt még folyton hernyóra vadászik. Na jó, nem kapok […]

  Megint fúj a szél. Megette a fene. Csak nézem a sárga leveleket, ahogy a szél felkapja, s mint megannyi pillangó repkednek az úttest felett. A letört ágak békaként bucskáznak előttem. Hülye idő van már megint. Belerúgok egy jókora kavicsba, a cipőm orrán ott marad a sár. A tegnapi eső nyoma. Megállok és nézem a […]

  Fiam, most te hunyd be a szemed. Pihenj kicsit. Miért, jó uram? Mert belépek az időkapun a rendszeretekbe. Már benne vagy. Keleten már kinyitottam a kaput. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem drága barátom, nekem ez kevés. A lelketek is kell. Sőt, kell az összes titkotok. Az egész ország lelkében turkálhatsz. Tizenkét évszázada, hogy a […]

  „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;” Ó, uram, tudd meg, az én szavam oly kevés, hogy kifejezzem mit érzek irántad. Azért vetem Shakespeare-t papírra, mert e szonettje, a hetvenötödik, mely egy ifjú férfiember iránt érzett […]

  Hol volt hol nem volt, talán sehol sem volt. Na de ez nem igaz, mert valahol csak volt egy ember, aki soha nem tudott igazat mondani. Szegény szerencsétlent azzal átkozta meg anno egy boszorka, hogy az igazság messze kerülje el a száját. Így történt, ez nem mese, higgyetek nekem. Már fiatal korában is nagy […]

  Nem is tudtam, milyen jó dolgom volt nekem gyerekkoromban, csak most tudom értékelni. Akkor minden természetes volt. Anyu otthon dolgozott, varrt, s mire hazaértem az iskolából, mindig volt főtt étel.   Mire felkeltem, a forró kakaó már ott gőzölgött az asztalon, az uzsonna becsomagolva szintén. Fogalmam sincs, hogy bírta az egész napi strapát. A […]

    (Ezt a levelet Barbárország leendő uralkodójának vetette papírra egy lengyel grófnő. Egy hazafias érzelmű apród pedig elcsente a palotából. A grófnő nevét a személyiségi jogok miatt nem áll módunkban nyilvánosságra hozni.)   Látja, levelet írok magának édes úr. Ez azt jelenti, figyelek magára. Azért teszem, hogy ön is figyeljen rám. Most, hogy nemsokára […]

  Jó reggelt Birkaország! Jó reggelt kedves birkáim! Juhok nemzetsége!   Azért jöttem elétek, mert tudom, húsvét közeledvén, nagy az ijedelem közöttetek, hiszen a gaz ellen félelemben, rettegésben tart benneteket. Nem elég, hogy folyton nyírnak benneteket, ki vagytok téve a farkasok támadásának is, mert azok is igen szeretik a gyenge bárányhúst.   Báránykáim, kedves fiaim, […]

  Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy gyönyörű erdő. Ebben a rengetegben a fák törzse olyan vastag volt, hogy öten sem tudták átölelni. A tölgyek és a bükkök jól megfértek egymás mellett, de elvétve egy kényesebb fenyő is megmutatta magát az arra járóknak. A lombos fák levelei selymesen ringatóztak […]

A Kitárulkozás kötet elõszava: Buddha: „Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” Vagy húsz esztendeje egy ciprusi kis kopt templomban üldögéltem, s fáradt lábaimat keresztbe rakva élveztem a falakból áradó hűvöst. Éppen elbambultam, mikor egy helybéli anyóka belépett a napfényről. Nem láttam […]

  Anya és apa sétál. Anya elől, apa utána. Anya, szállj már le. Valami bajod van? Istenem, megint rájött az ôtperc… Honnan szálljak le? A magas lóról. Mert azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz, hogy engem elcsábíthatsz. Már régen nincs ilyen szándékom. Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem megyek az Uffizibe.

  A gazság dúl, de szép az élet, sokan mondják, jaj, de félek. Minden csendes, békés, rendes, a szolgahad vesztőn retteg.

  Bolondországban gyorsan terjedt a ragály. Sokan megbetegedtek, fiatalok, öregek dőltek ágynak. Minden városban és faluban bezárkóztak az emberek, féltek a haláltól. Csak a palota lakói nem féltek. Őket egy láthatatlan háló védte. Legalábbis ők ezt hitték. Az egyik szárnyban egy jól felszerelt kórházat rendeztek be, biztos, ami biztos. A legjobb sámánok álltak készenlétben, ha […]

  Csak állt ott, és engem nézett. Pirosban volt és kékben. Fejét félrebillentette, mintha biccentett volna. Sőt, mintha egy halk köszönést, vagy inkább morgásfélét is hallottam volna. Igen. Biztosan hallottam. Minden nap ugyanazon a helyen állt az ablak rácsai mögött. Mit akarsz, fiú? Gondoltam magamban. De nem akartam megszólítani. Ha ő nem lép, akkor én […]

A vízió Ülünk a kávéházban a férjuram újságot olvas, közben a hosszú szoknya alól kivillanó bokámra vet egy súlyosan elmarasztaló pillantást. Azonnal tudom mit kell csinálni. Egy mosoly a jutalom. Megérkezik a főúr. Nagyságos asszonyom? A szokásos gyenge kávé jöhet? Természetesen tejszínhab nélkül. Bólintok, de ő is tudja, ez egy színjáték, imádom a tejszínhabot. Az […]