Ahogy az elejétől kezdve, a befejező nap is múlt és jelen kettősségében telt. Soltész Márton, a nemrég alapított Tokaj Hegyaljai Egyetem ifjú adjunktusa kérdezte a szerzőket (Bán János, Bánki Éva, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc) a történelmi regény helyéről, létjogosultságáról. Mennyire, milyen irányban lehet eltérni a történeti tényektől, a legendákat lehet-e tényként ábrázolni? A szocializmus […]

  Augusztus. 15-én délután, egy aktuális és egy történeti témát helyeztek a szervezők az ovális kerekasztalra. Előbb az irodalom helyét keresték a médiában. Két hatáskörrel is rendelkező média személyiség (Toót-Holló Tamás, Siklósi Beatrix), valamint egy „civil” (Lutter Imre) alkotta a kvartettet a kérdező Falusi Mártonnal. A nevek azért fontosak, mert közismert, némelyek szerint hírhedt média […]

  Két, kényesnek ígérkező kérdést céloztak meg az augusztus 15. délelőtti kerekasztal beszélgetések Tokajban: az írószervezetek szerepe és az irodalom az oktatásban. Egységesen arra a következtetésre jutottak a szervezetek vezetői, hogy érdek érvényesítésre lenne szükség, de ennek nem tudnak megfelelni. A sokat vitatott kultúrharc némelyek szerint a hatalom érdeke: oszd meg és uralkodj. Mások szerint […]

   Ahogy az már jó ideje hagyománnyá vált, a résztvevők a Rákóczi pince nagytermében találkoznak. Pince-hűvös, félhomály, többé vagy kevésbé tartalmas, szellemes és szellemtelen díszbeszédek, köszöntők hangzanak el. Aztán vissza a forró kinti valóságba. Bezárt boltok, eladó ingatlanok. De a kultúra legalább vigasz. A Paulay Ede színház és a zsinagóga tárt ajtókkal fogadja a századnyi […]

  Beburkolóznak barna mázba A házak öregesen fázva Galambfelhő száll a tetőkre Az alkony leveleit lerázza Sellő sétál a Kárász utcán pőre

  Miért nem bírom megállni, hogy bele ne kortyoljak a kávédba, amikor kifő? Függő vagyok, na, elismerem. Szerencse, hogy nem más drogtól. Sosem meséltem még? Szerintem igen, csak te a számodra kevésbé fontos dolgokat azonnal elfelejted. Nem tudom, mi ez nálad, védekezési reflex, születési hiba? Bocs, nem akartalak megbántani. Tudod, anyámék hajnalban, mielőtt elbuszoztak a […]

  Igyunk egy Kaffát a Mamájában – javasolta Sztyepán. Ha benne voltam, szólt Palinak, és már vonultunk is az akkor Petru Grozának nevezett kolozsvári utcán a legforgalmasabb kávézóba, ahol nagyjából mindenkivel lehetett találkozni, aki számított a diáktársadalomban. Még Erlinger Jóskával is, aki zseniális matematikusnak indult, és fél emberré vált a hatalommal való akaratlan találkozástól, állítólag. […]

  Ülök a Tisza lépcsőin, a folyó árad. Ég szeme ég, víz szeme lázad. Zuhog naptalan napok óta áldásra átok, sírásra óda. Nádkéve sodródik, kóró, zsupptető, tizenkilencedik-, huszadikszázad. Úszni tanul temető, vértelen véreb, elúsznak kerítések, sorsok, országhatárok. Sorstalanság sodor, álmok, sodródnak népek, kések, vetések. Csordultig múlttal meder, árok.

  Azóta is, hogy megnéztem Ladik Katalin introituszát a müncheni Haus der Kunst lépcsőjén, ez a jelenet jár a fejemben. Pofonegyszerű gesztus: egy nő felmegy egy lépcsősoron. Lassan, megfontoltan, miközben O-hangot formáz. Segélykiáltás? Meglepődés? Szexuális extázis csúcspontja? Sajnálkozás? Fájdalom? Csodálkozás? Rácsodálkozás? Felérkezik a csúcsra, és az O-hoz hozzásuttogja: PUS. Megkönnyebbülten? Iróniával? Önironiával? Elégedetten, hogy valami […]

  Hallani lehetett, áramlott a suttogó propaganda kihűlő kürtőiből, huzatos kapualjaiból, szélcsendes hangszóróiból, a fészbukról és instagramról nem is beszélve, hogy napruhát osztogatnak. Egyeseknek. Ez egy új típusú kitüntetés, a társadalmi közmegbecsülés újra fazonírozott jelképe, valami ilyesmi – rebesgették. Nem tudni hogyan, a tárgy leírása egységesen úgy alakult, hogy az anyaga ahhoz hasonló, mint amikor […]

Az alábbi versek 1976-1979 közt keletkeztek, amikor Patócs Molnár János a Szilágyság és Máramaros határán megbúvó Sülelmeden élt a feleségével, Babával, aki onnan két irányba is ingázott, Monóra, és Szilágyújlakra – román tannyelvű iskolákban tanított magukat magyarnak tartó gyerekeknek magyart.     Bob néma verse Nem tudom milyen szomorúság ez kedvesem Lépdelek a jegenyék csontglóriájában […]

  1949. november 5-én születtem Nagyszalontán. 1989. március 15-től Szegeden élek. 1975-ben diplomáztam a Kolozsvári Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben. Egyháztörténetből írt szakdolgozatom címe: A Heidelbergi Káté magyarországi kiadásainak története. 1975-1989 közt lelkipásztorként szolgáltam, élethelyzetem nem tette lehetővé tudományos munka végzését, mert annak feltételét, a kommunista rendszerrel való „együttműködést” elutasítottam. Irodalmi alkotásaimat ritkán publikálták az […]

  DUPLA BALLADA EGY FOSZLÓ ELVTÁRSHOZ   Arcod pufajkasima Szemed alkonyatlerakat Agyad zsír s kátránykalitka Izzó csókodból csikk maradt Hajad múló szunyogszita Arcod pufajkasima Sántál érveid bérlova

„Volt egy magyar író, aki nem akart belenyugodni a bibliai tájékoztatás rövidségébe, s a világ okulása végett olyan részletes leírást szerkesztett Noé bárkájának építéséről, hányódásáról és a benne levő emberek-állatok megmeneküléséről, mintha a vízözön eseményeinél szemtanúként – mint kiküldött tudósító és szemfüles riporter – maga is jelen lett volna” – hívta fel Molnár Jánosra a […]

Díjaink, melyekkel kiemelkedő tehetségeinket jutalmazzuk, rólunk, a magyar nemzetről tesznek bizonyságot. Ismerd meg őket, barátkozz művészetükkel és megtudod milyenek is vagyunk. Mindegyik díjnak megvan a maga értéke, zamata, mint a jó bornak: nemesek, mégsem egyformák. A Psota díj a szakmai díjak közül az, mellyel a legsokoldalúbb tehetséget jutalmazzák. Molnár Piroskát laudálója, Ascher Tamás, mint fáradhatatlan művészt […]

– Szikszay Jenő emlékének – „Heteroptera. Rovarok egyik rendje, közel 40 ezer ismert fajjal. (…) Jellegzetes szúró-szívó szájszervük van. Az alsó ajak a felső ajak egy részével együtt csőszerű szipókát alkot. Ebben négy szúrósörte van, amelyek a két rugóból és két állkapocsból alakultak ki… Nyálat juttatnak a növényeken vagy állatokon ejtett sebbe, és felszívják a […]

Sokat gondolkodtam, szóljak-e hozzá dr. Szurkos István* Amit nehéz kimondani című (Pressman Nyomdaipari Bt., Budapest–Stockholm, 2018) 606 oldalt kitevő könyvéhez. Egy olyan önéletrajzhoz, melyhez hasonlót, a rendszerváltás után, elég sokan írtak a Román Kommunista Párt egykori tagjai közül.

Volt egyszer egy kissrác. Beíratkozott cselgáncs tanfolyamra. Első órán a mester a dzsúdó lényegéről beszélt az újoncoknak: – Nem az erő a fontos – mondta –, hanem a technika. Az ellenfelet önnön nyers ereje segítségével, szinte erőfeszítés nélkül győzni le. Hagyni a támadót, rohamozzon brutálisan, majd finom mozdulattal visszafordítva ellene saját svungját, könnyedén ártalmatlanná tenni. […]

Dr. Süli Attila történész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, az 1848-49-es erdélyi forradalmi eseményeket tárgyaló tanulmányok szerzője arra kért, hogy nézzem át Kolozsváron Kanyaró Ferenc főgimnáziumi tanár írói hagyatékát, mert Kanyaró, aki Szabó Károly történész, egyetemi könyvtáros mellett gyakornok volt, 1887-től négy éven át, lemásolta Bodor Ferenc jegyzőkönyvét, mely a „ két magyar […]

„A Háry János humora nem szavak és szellemességek tojástánca, hanem észrevétlenül szétáradó burleszkhumor: a mindinkább tért hódító burleszkelem első jelentkezése a komoly színpadon.” — írta Aszlányi Károly a bemutató után a Nyugatban (Aszlányi Károly: Háry János. Kodály—Paulini—Harsányi dalműve az Operaházban. Nyugat, 1926/21.) A szöveg a Tóthfalusi Hajnal szerkesztette műsorfüzetben olvasható, és gondolom, nem véletlenül. Szabó […]

A Kriterion Könyv­kiadó gondozásában a napokban került ki a zi­lahi Color Print Nyom­dá­ból a Kéz­di­vásár­helyen élő és alkotó Borcsa János kritikus, irodalomtörténész kilencedik köny­ve, a Nehéz hűség*, mely az utóbbi években a szerző a Három­szék­ben, a Krónikában, a He­likonban, illetve az Eirodalom.ro honlapon megjelentetett jegyzeteit tartalmazza.  

Kicsengettek. A nagyszünet következett. A tanári szoba megtelt vidám hangoskodással. A tanítási órákról hozott események kacagását az udvaron is hallani lehetett. A hirtelen ajtónyitásra úgy lépett be a csend a titkárnői megszeppenéssel, mint amikor egy meglepő hírt akar elújságolni.

A Marosvásárhelyi Rádióstúdió 1958. február 8-án kezdte meg kísérleti adásait középhullámon, a 202 méteres hullámhosszon, hétköznapokon napi 30 perces magyar és 15 perces román nyelvű műsorral. Egy igen fontos nemzetközi esemény előzte meg a kormány döntését, ugyanis bizonyos nemzetközi fórumokon felülvizsgálták, hogy a román kormány mit tartott be az 1946-os párizsi békekonferencián előírt nemzetiségi jogok […]

Pénteki játék Péntek a hetivásár napja a kisvárosban, az üzlet folyamatosan tömve, nagyüzemi a működés, a család minden tagja be van fogva. Kristóf, mint hal a vízben, vesz, elad, alkuszik , kiabál, biztos érzékkel foglalkozik a komoly vevőkkel, s ejti a komolytalanokat. Helinára hárul az összes többi gond, ügyelni arra, hogy minden családtag egyen, be […]

Játék két részben Szereplők: Schrempf Kristóf kereskedő, túl az ötvenen Helina felesége nagyleányuk kisfiuk Stocker Hanzi unokatestvér Radics úr úriszabó Leitner állatfelvásárló, Ördögh fogorvos Dr Nagy jogász Breuer Manó nyugdíjas Schneiderics elvtárs párttitkár Molnár rendőr százados Szomszédok, rokonok, bámészkodók, vásárlók, eladók, tömeg. A játék tere egy használtruha-kereskedés a 60-as évek elején. A kisvárosi üzletbe három […]