Öcsémnek Hatvan hullám Vér bor csendesen             Elfolyik míg el nem esem             Alkalmasint nő a hasam             Kocsmában elverem néhány vasam Feltételesen szabad lesen             Még ellesem hogy […]

  Ahogy az elejétől kezdve, a befejező nap is múlt és jelen kettősségében telt. Soltész Márton, a nemrég alapított Tokaj Hegyaljai Egyetem ifjú adjunktusa kérdezte a szerzőket (Bán János, Bánki Éva, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc) a történelmi regény helyéről, létjogosultságáról. Mennyire, milyen irányban lehet eltérni a történeti tényektől, a legendákat lehet-e tényként ábrázolni? A szocializmus […]

  Augusztus. 15-én délután, egy aktuális és egy történeti témát helyeztek a szervezők az ovális kerekasztalra. Előbb az irodalom helyét keresték a médiában. Két hatáskörrel is rendelkező média személyiség (Toót-Holló Tamás, Siklósi Beatrix), valamint egy „civil” (Lutter Imre) alkotta a kvartettet a kérdező Falusi Mártonnal. A nevek azért fontosak, mert közismert, némelyek szerint hírhedt média […]

  Két, kényesnek ígérkező kérdést céloztak meg az augusztus 15. délelőtti kerekasztal beszélgetések Tokajban: az írószervezetek szerepe és az irodalom az oktatásban. Egységesen arra a következtetésre jutottak a szervezetek vezetői, hogy érdek érvényesítésre lenne szükség, de ennek nem tudnak megfelelni. A sokat vitatott kultúrharc némelyek szerint a hatalom érdeke: oszd meg és uralkodj. Mások szerint […]

   Ahogy az már jó ideje hagyománnyá vált, a résztvevők a Rákóczi pince nagytermében találkoznak. Pince-hűvös, félhomály, többé vagy kevésbé tartalmas, szellemes és szellemtelen díszbeszédek, köszöntők hangzanak el. Aztán vissza a forró kinti valóságba. Bezárt boltok, eladó ingatlanok. De a kultúra legalább vigasz. A Paulay Ede színház és a zsinagóga tárt ajtókkal fogadja a századnyi […]

  Beburkolóznak barna mázba A házak öregesen fázva Galambfelhő száll a tetőkre Az alkony leveleit lerázza Sellő sétál a Kárász utcán pőre

  Miért nem bírom megállni, hogy bele ne kortyoljak a kávédba, amikor kifő? Függő vagyok, na, elismerem. Szerencse, hogy nem más drogtól. Sosem meséltem még? Szerintem igen, csak te a számodra kevésbé fontos dolgokat azonnal elfelejted. Nem tudom, mi ez nálad, védekezési reflex, születési hiba? Bocs, nem akartalak megbántani. Tudod, anyámék hajnalban, mielőtt elbuszoztak a […]

  Igyunk egy Kaffát a Mamájában – javasolta Sztyepán. Ha benne voltam, szólt Palinak, és már vonultunk is az akkor Petru Grozának nevezett kolozsvári utcán a legforgalmasabb kávézóba, ahol nagyjából mindenkivel lehetett találkozni, aki számított a diáktársadalomban. Még Erlinger Jóskával is, aki zseniális matematikusnak indult, és fél emberré vált a hatalommal való akaratlan találkozástól, állítólag. […]

  Ülök a Tisza lépcsőin, a folyó árad. Ég szeme ég, víz szeme lázad. Zuhog naptalan napok óta áldásra átok, sírásra óda. Nádkéve sodródik, kóró, zsupptető, tizenkilencedik-, huszadikszázad. Úszni tanul temető, vértelen véreb, elúsznak kerítések, sorsok, országhatárok. Sorstalanság sodor, álmok, sodródnak népek, kések, vetések. Csordultig múlttal meder, árok.

  Azóta is, hogy megnéztem Ladik Katalin introituszát a müncheni Haus der Kunst lépcsőjén, ez a jelenet jár a fejemben. Pofonegyszerű gesztus: egy nő felmegy egy lépcsősoron. Lassan, megfontoltan, miközben O-hangot formáz. Segélykiáltás? Meglepődés? Szexuális extázis csúcspontja? Sajnálkozás? Fájdalom? Csodálkozás? Rácsodálkozás? Felérkezik a csúcsra, és az O-hoz hozzásuttogja: PUS. Megkönnyebbülten? Iróniával? Önironiával? Elégedetten, hogy valami […]

  Hallani lehetett, áramlott a suttogó propaganda kihűlő kürtőiből, huzatos kapualjaiból, szélcsendes hangszóróiból, a fészbukról és instagramról nem is beszélve, hogy napruhát osztogatnak. Egyeseknek. Ez egy új típusú kitüntetés, a társadalmi közmegbecsülés újra fazonírozott jelképe, valami ilyesmi – rebesgették. Nem tudni hogyan, a tárgy leírása egységesen úgy alakult, hogy az anyaga ahhoz hasonló, mint amikor […]

Az alábbi versek 1976-1979 közt keletkeztek, amikor Patócs Molnár János a Szilágyság és Máramaros határán megbúvó Sülelmeden élt a feleségével, Babával, aki onnan két irányba is ingázott, Monóra, és Szilágyújlakra – román tannyelvű iskolákban tanított magukat magyarnak tartó gyerekeknek magyart.     Bob néma verse Nem tudom milyen szomorúság ez kedvesem Lépdelek a jegenyék csontglóriájában […]

  1949. november 5-én születtem Nagyszalontán. 1989. március 15-től Szegeden élek. 1975-ben diplomáztam a Kolozsvári Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben. Egyháztörténetből írt szakdolgozatom címe: A Heidelbergi Káté magyarországi kiadásainak története. 1975-1989 közt lelkipásztorként szolgáltam, élethelyzetem nem tette lehetővé tudományos munka végzését, mert annak feltételét, a kommunista rendszerrel való „együttműködést” elutasítottam. Irodalmi alkotásaimat ritkán publikálták az […]

  DUPLA BALLADA EGY FOSZLÓ ELVTÁRSHOZ   Arcod pufajkasima Szemed alkonyatlerakat Agyad zsír s kátránykalitka Izzó csókodból csikk maradt Hajad múló szunyogszita Arcod pufajkasima Sántál érveid bérlova

„Volt egy magyar író, aki nem akart belenyugodni a bibliai tájékoztatás rövidségébe, s a világ okulása végett olyan részletes leírást szerkesztett Noé bárkájának építéséről, hányódásáról és a benne levő emberek-állatok megmeneküléséről, mintha a vízözön eseményeinél szemtanúként – mint kiküldött tudósító és szemfüles riporter – maga is jelen lett volna” – hívta fel Molnár Jánosra a […]

Díjaink, melyekkel kiemelkedő tehetségeinket jutalmazzuk, rólunk, a magyar nemzetről tesznek bizonyságot. Ismerd meg őket, barátkozz művészetükkel és megtudod milyenek is vagyunk. Mindegyik díjnak megvan a maga értéke, zamata, mint a jó bornak: nemesek, mégsem egyformák. A Psota díj a szakmai díjak közül az, mellyel a legsokoldalúbb tehetséget jutalmazzák. Molnár Piroskát laudálója, Ascher Tamás, mint fáradhatatlan művészt […]

– Szikszay Jenő emlékének – „Heteroptera. Rovarok egyik rendje, közel 40 ezer ismert fajjal. (…) Jellegzetes szúró-szívó szájszervük van. Az alsó ajak a felső ajak egy részével együtt csőszerű szipókát alkot. Ebben négy szúrósörte van, amelyek a két rugóból és két állkapocsból alakultak ki… Nyálat juttatnak a növényeken vagy állatokon ejtett sebbe, és felszívják a […]

Sokat gondolkodtam, szóljak-e hozzá dr. Szurkos István* Amit nehéz kimondani című (Pressman Nyomdaipari Bt., Budapest–Stockholm, 2018) 606 oldalt kitevő könyvéhez. Egy olyan önéletrajzhoz, melyhez hasonlót, a rendszerváltás után, elég sokan írtak a Román Kommunista Párt egykori tagjai közül.

Volt egyszer egy kissrác. Beíratkozott cselgáncs tanfolyamra. Első órán a mester a dzsúdó lényegéről beszélt az újoncoknak: – Nem az erő a fontos – mondta –, hanem a technika. Az ellenfelet önnön nyers ereje segítségével, szinte erőfeszítés nélkül győzni le. Hagyni a támadót, rohamozzon brutálisan, majd finom mozdulattal visszafordítva ellene saját svungját, könnyedén ártalmatlanná tenni. […]

Dr. Süli Attila történész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, az 1848-49-es erdélyi forradalmi eseményeket tárgyaló tanulmányok szerzője arra kért, hogy nézzem át Kolozsváron Kanyaró Ferenc főgimnáziumi tanár írói hagyatékát, mert Kanyaró, aki Szabó Károly történész, egyetemi könyvtáros mellett gyakornok volt, 1887-től négy éven át, lemásolta Bodor Ferenc jegyzőkönyvét, mely a „ két magyar […]

„A Háry János humora nem szavak és szellemességek tojástánca, hanem észrevétlenül szétáradó burleszkhumor: a mindinkább tért hódító burleszkelem első jelentkezése a komoly színpadon.” — írta Aszlányi Károly a bemutató után a Nyugatban (Aszlányi Károly: Háry János. Kodály—Paulini—Harsányi dalműve az Operaházban. Nyugat, 1926/21.) A szöveg a Tóthfalusi Hajnal szerkesztette műsorfüzetben olvasható, és gondolom, nem véletlenül. Szabó […]

A Kriterion Könyv­kiadó gondozásában a napokban került ki a zi­lahi Color Print Nyom­dá­ból a Kéz­di­vásár­helyen élő és alkotó Borcsa János kritikus, irodalomtörténész kilencedik köny­ve, a Nehéz hűség*, mely az utóbbi években a szerző a Három­szék­ben, a Krónikában, a He­likonban, illetve az Eirodalom.ro honlapon megjelentetett jegyzeteit tartalmazza.  

Kicsengettek. A nagyszünet következett. A tanári szoba megtelt vidám hangoskodással. A tanítási órákról hozott események kacagását az udvaron is hallani lehetett. A hirtelen ajtónyitásra úgy lépett be a csend a titkárnői megszeppenéssel, mint amikor egy meglepő hírt akar elújságolni.

A Marosvásárhelyi Rádióstúdió 1958. február 8-án kezdte meg kísérleti adásait középhullámon, a 202 méteres hullámhosszon, hétköznapokon napi 30 perces magyar és 15 perces román nyelvű műsorral. Egy igen fontos nemzetközi esemény előzte meg a kormány döntését, ugyanis bizonyos nemzetközi fórumokon felülvizsgálták, hogy a román kormány mit tartott be az 1946-os párizsi békekonferencián előírt nemzetiségi jogok […]

Pénteki játék Péntek a hetivásár napja a kisvárosban, az üzlet folyamatosan tömve, nagyüzemi a működés, a család minden tagja be van fogva. Kristóf, mint hal a vízben, vesz, elad, alkuszik , kiabál, biztos érzékkel foglalkozik a komoly vevőkkel, s ejti a komolytalanokat. Helinára hárul az összes többi gond, ügyelni arra, hogy minden családtag egyen, be […]