„…a szolgaság fölfelé is fertőz, s ez legnagyobb bűne.Nem a zsarnok neveli a talpnyalókat, ezek szülik őt.” (Ítélet nincs) Déry Tibor arra tanítanakvagy kétszáz éveegymás kezét ne fogjukhúzzunk kerítést magunk köréa másokét nyugodtan szétverhetjükkilóra vehetünk talpalatnyi földetárulhatsz holdat iselárulnak láthatatlan csillagotházat és elárvult hazát szerezhetsz

koronként jöttek mentekvalami jöttmentekők azok akik minden alkalommal hozzátettekvalamit poklokhoz mennyeknek képéhez mára már bázisok vannak odaátidőutazó tudósok fogadjáka gyanútlan küldöttet az arra járókat – vélik azokakik pénzért a megváltást osztogatják

különös teremtményez a szerelem más mint az esőtörékenyebb mint a kék ég nincsen tavaszaitt nem jár körbe mint a megriadt őzikék

felszíne szépen ívelt opálos éggödre gyémánt feketeszén ott szuszogott bennebenne minden tüzek parazsa mélyen ülő szikrák születteköreg volt mind és elhagyatott

csak a téglákat utánozzákegyik tégla a másikon és így továbbegyesek síkban egyenest fekvemásokat magasra tesznek négyszögletűre csiszolnaklassan kéményekké erősödnek ahogy felfele törneka lyukakban lelkiismeret fog égni –

(XXI. századi emlék: majd, hogy fogjuk szégyellni magunkat, emberül, a mindenkori hatalomhoz) nem fogok fegyvert se melletted se elleneda mindenkori korszellem engem szeretetre neveltez nem a tudás diadala a hit felettnem fanatizmus áltudás mint a tiednem is a félelemé

(mai modern, Tamási Áron emlékének) a szájakban és a körmök alattimmár ott útleírás – halott lábnyomok látod elárvult szerelmeket nevelsz s temetszszótlan képeznek s ölnek a virtuális iskolapadok festékes paletta vagy – érzéketlen és hitetlenpazarló színkavalkád születésnapod kérdőív életed vonalkóddal jelölikprostituálták anyanyelved is

(„ki kell kapcsolni a szavakathogy aztán valami titkos energiával irányítani lehessen”) – ismeretlen emlékszem egy átkos régi korraahol a bűnözőknek szégyenfala voltnéztük félve és rettegvema pedig az ilyeneknek eltakarják az arcukatjoggal ruházzák fel őket

Forrás: youtoube.com   Előadó: Bakonyi OrsolyaHolnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad 2021

(„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat…”) Jónás 2: 9 amikor mindenki aludtvihar jött a tengerreilyent még senki sem értvélte a legénységmondtam egy Jónás féle embernekha ő nem hát nem – helyette most énugrok a tengerbe és ne kérdezze miértgyilkost senkiből nem csinálnék

Gyáva rab vagy.” Heltai Jenő – Szabadság (Ültessünk fát, fát, rengeteg fát! Ha már se ember se isten,legyen mire visszamásszunk…) ha már felhatalmaztad önmagadhogy eltaposs hogy tönkre tegyél hogyistentelenül valóságos ósdi háborút indítsmiközben senkit sem kérdeztél meg

Gergely Tamásnak, születésnapjára ahogy cím nélkülvalahol valaki rólad ír tudod – mindig az a hiányérzet

avagy szabados levélválasz körön innen, körön túl – Tudjuk kinek forrás úrne is tagadjaúgy látom kötekedni akarde előbb hadd javasoljamvegyen elő inkább egy helyesírási szótártmielőtt még egyszer és még egyszer visszaírnaén akkor is úgy tudom tanultuk régenaz irodalmi kör régecskén isés manapság még mindig kör marad a maga rövid ö-jével

(képzavar – a Vallomások a belső pokolból c. útinaplóból) álmomban szétszóródomerdő között a ködbenegyütt játszunk – egyre azt képzelema meztelenre vetkőzött fák alatt nappal és éjjelamikor félek egyre csak kérdezemazért szeretjük még egymástugye

(„Saját mellkasomon túl veszek lélegzetet.”) Tomaso Kemeny van amikoródák születnek ajkak pír-tüzébensúgnak nekünk csókillatú csillagokamikor hiszel benneelég egy apró kis kézmozdulattudod – olyan gyönyörűvan amikor ketten hiszünk bennehogy ez az apró kis kézmozdulatfelszabadítja a vad hullámokatakkor van ilyen

(gondolattöredékeim az elmegyógyintézetben) 1. láttam a világ falióra sötétjétperceit számolta odabent a vén időmeleg tó-teste újszülött lármafa ékki olvasni tud fák bokrok ágaiból azt hittem éngödör-szemünk nyitott temetőa törvényhozót nem fogja már se vers se szégyenki az kiben ott birkózikaz iszap és a lelkiismeret – kérdezed begyógyszerezvehalljátok-e urak ti rabszolgatartókmi lesz veletek ha isten és […]

(amely megmutatta honnan jöttem: hiszek a nagyszüleim emlékében és a hit erejében!)dédmamám alig pár éve ment el, úgy hitte, száz éves egérből lesza denevér, s hogy neki aztán nebeszéljünk, valami boszorkányság van a televíziós dobozban, annyi ember, a városok és falvak, kicsi, vagy hatalmas épületek, mint a templom is, tiszta kártya, nem férhet el,megbabonázott minket […]

Bencze Mihálynak, üzenet otthonról álmodtam álmomban álmodom hogy álmodok  – hogy bezárt a krematóriumelőtte lángoló halottaskocsik álltak rendre egymásután sorbankoszorúk és rózsák és emlékek a földön szanaszétmenekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnaka halottak az utcákon hevertek tenyerükből hollók ettek

(a Sárgaház folyosója c. lapszéljegyzetről)„Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz…” József Attila éjjelentenehéz időkben bejött hozzám Istenmellém ült és átkarolt

Hamvas Bélára emlékezve mesélik hogy az agyagvárosok pad-szilánkjainszelíd virágoskertek voltak ma kő és beton és tégla amerre csak ellátni dicső énekmondók már nincsennek odalent alusszák örök álmukatde csitt! egyikőjük nevét sem ejtheted ki

a szabadságvágy margója mentén csöndben már mátyásokat idéz a népmerő szép sándorokat – azt is ki rabolt alföldek alatt pandúrt rablót egymaga eljátszott meg a másikat ki költeménnyel s szavakkal kard helyett hadakozottvagy azt aki titkok tudója lett világok tetejéns koronája lett az ős-nyelvhaza

mérhetetlenül nehéz most a szép szó felvillan társtalan illan elszökik mint az emlékezet hatalmának íze Istennél is szóbeszéd –

1egy beteggé tett emberiségörök és torz képei lettünkválasztott uralkodóinkegyik másikának

hiszek egy Istenben azt mondják, bolond vagyok, tanították, tégy úgy, mint az állat,legyél a nyáj