A k\u00f6z\u00e9p-kelet-eur\u00f3pai t\u00e9rs\u00e9g egy ik legjellemz\u0151bb irodalmi dokumentum\u00e1val ismerkedhet meg most az olvas\u00f3. B\u00e1lint katona ballad\u00e1ja sokunk ballad\u00e1ja. Bajor novell\u00e1j\u00e1hoz nem sz\u00fcks\u00e9ges \u00e9l\u0151besz\u00e9d a k\u00e9zirat t\u00f6rt\u00e9nete viszont meg\u00e9rdemel egy szerkeszt\u0151i jegyzetet. <\/em> BAJOR ANDOR: B\u00e1lint katona ballad\u00e1ja A k\u00f6z\u00e9p-kelet-eur\u00f3pai t\u00e9rs\u00e9g egy ik legjellemz\u0151bb irodalmi dokumentum\u00e1val ismerkedhet meg most az olvas\u00f3. B\u00e1lint katona ballad\u00e1ja sokunk ballad\u00e1ja. Bajor novell\u00e1j\u00e1hoz nem sz\u00fcks\u00e9ges \u00e9l\u0151besz\u00e9d a k\u00e9zirat t\u00f6rt\u00e9nete viszont meg\u00e9rdemel egy szerkeszt\u0151i jegyzetet. K\u00f6zel k\u00e9t \u00e9vtizeddel ezel\u0151tt akartuk megjelentetni a Korunkban Bajornak ezt az \u00edr\u00e1s\u00e1t, de mint annyiszor, a szemf\u00fcles cenzor k\u00f6zbesz\u00f3 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[16],"tags":[],"class_list":["post-100779","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-bongeszde"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/100779","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=100779"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/100779\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=100779"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=100779"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=100779"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
K\u00f6zel k\u00e9t \u00e9vtizeddel ezel\u0151tt akartuk megjelentetni a Korunkban Bajornak ezt az \u00edr\u00e1s\u00e1t, de mint annyiszor, a szemf\u00fcles cenzor k\u00f6zbesz\u00f3 lt; a levente t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t el\u00e9rtette , \u00e9s meghozta, k\u00f6z\u00f6lte a szigor\u00fa d\u00f6nt\u00e9st: se itt, se m\u00e1sutt, se most, se semmikor!<\/em>
A \u201em i\u00e9 rt? \u201c k\u00e9rd\u00e9sre term\u00e9szetesen nem adott v\u00e1laszt \u2014 ut\u00f3v\u00e9gre m\u00e1r \u0151 is megtanultatta a B\u00e1lint katona ballad\u00e1j\u00e1t\u2026 (K.L.)<\/em><\/p>\r\n
Tizenn\u00e9gy \u00e9ves koromban azt a parancsot kaptam, hogy ford\u00edtsam ki a sapk\u00e1mat, tegyek a tetej\u00e9be k\u00f6vet, \u00e9s bal tenyeremben h\u00e1rom szilvamaggal
jelentkezzem a Parancsnok \u00darn\u00e1l.
Azonnal szilvamag ut\u00e1n n\u00e9ztem, mert a k\u0151 meg a sapka k\u00e9zn\u00e9l volt, s m\u00edg f\u00f6lbolygattam a s\u00e1nc\u00e1rokban l\u00e9v\u0151 szem\u00e9tkupacot, halkan megk\u00e9rdeztem:
\u2014 De mi\u00e9rt \u00e9ppen szilvamaggal?
\u00c1kos, aki a parancsot tov\u00e1bb\u00edtotta, j\u00f3indulat\u00fa k\u00f6z\u00f6nnyel figyelte kutat\u00e1saimat, a k\u00e9rd\u00e9sre megszigorodott a k\u00e9pe, \u00fagy s\u00fagta titokzatosan;
\u2014 Azt\u00e1n az\u00e9rt! Mert B\u00e1lint katona!
Sz\u00f3val: B\u00e1lint katon\u00e1nak kellett a k\u0151, a sapka meg a szilvamag; tal\u00e1n eles\u00e9g gyan\u00e1nt vagy mun\u00edci\u00f3nak; ezt nem tudhatom. Titok volt, s ahogy az igazi nagy titkokkal szok\u00e1s, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg senki se k\u00f6z\u00f6lte soha, senkivel.
Szab\u00e1lyosan jelentkeztem a Parancsnok \u00darn\u00e1l, aki a k\u0151 meg a szilvamag l\u00e1tt\u00e1ra igen meg\u00f6r\u00fclt.
K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a sapk\u00e1m b\u00e9l\u00e9se tetszett neki a fejemen, nem is hittem volna, hogy egy ilyen apr\u00f3 viseletbeli m\u00f3dos\u00edt\u00e1ssal sz\u00edvess\u00e9get tehetek neki.
B tran n\u00e9ztem a Parancsnok \u00dar kem\u00e9ny, de j\u00f3s\u00e1gos kigyulladt szem\u00e9be,
mert tudtam: ez m.\u00e9g nem jelent semmi rosszat mag\u00e1ban.
S \u00fagy is lett.
\u2014 \u00dcltesd el \u00e9s vigy\u00e1zz re\u00e1, am\u00edg kin\u0151! \u2014 ki\u00e1ltotta szigor\u00faan, de j\u00f3s\u00e1ggal.
Jobb kezemet a nadr\u00e1gom varr\u00e1s\u00e1hoz szor\u00edtottam, kem\u00e9nyen \u00e1lltam, \u00fagy hogy a jobb cip\u0151m orra \u00e9s a bal cip\u0151m orra k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g \u00e9ppen egy harmadik cip\u0151 f\u00e9rt volna el: ha ugyan harmadik l\u00e1b h\u00edj\u00e1n sz\u00fcks\u00e9g lett volna ilyen cip\u0151re.
\u2014 Mi\u00e9rt? \u2014 k\u00e9rdeztem katon\u00e1san.
Holott nem azt akartam tudakolni, hanem hogy: hov\u00e1?
Mert a honnan \u00e9s a hov\u00e1 volt az egyetlen igazi k\u00e9rd\u00e9s, amire a Parancsnok \u00dar v\u00e1laszolt volna. El\u00f6lr\u0151l h\u00e1tra! A szem\u00e9tkupacb\u00f3l a f\u00f6ldbe!
A f\u00f6ldb\u0151l a szem\u00e9tkupacba! A bal zsebemb\u0151l a jobb zsebembe! A bab\u00e1m bal v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l a jobb v\u00e1ll\u00e1ra!
Azonban a mi\u00e9rtre nem tudott soha felelni. \u00cdgy ki is ikta tta a sz\u00f3t\u00e1rb\u00f3l a zavartkelt\u0151, oktalan, folyton megbokrosod\u00f3 katonai kifejez\u00e9st.
Mert a mi\u00e9rt, ahogy megjelent, r\u00f6gt\u00f6n meg is bokrosodott, \u00e9s \u00f6szszekusz\u00e1lta a sapk\u00e1k, k\u00f6vek \u00e9s szilvamagok szab\u00e1lyos hadirendj\u00e9t. Ezekaz alakzatok ugyanis nem valami\u00e9rt vonultak, hanem csak el\u0151re-h\u00e1tra, \u00e9szakr\u00f3l d\u00e9lnek \u00e9s vissza.
\u2014 Hijnye a nemj\u00f3s\u00e1gos Poncius Pil\u00e1tus\u00e1t a f\u0171zf\u00e1n filozof\u00e1l\u00f3 b\u0151r\u00f6ndbeb\u00fajt Belzeb\u00fabnak! \u2014 felelte a Parancsnok \u00dar, jogosan a r\u00e9sz\u00e9r\u0151l.\u2014 H\u00e1t nem tudod, hogy az \u00f6reg Mi\u00e9rt meghalt, kilenc szanit\u00e9cgener\u00e1lis
tolta a kopors\u00f3j\u00e1t \u00e1gy\u00fatalpon \u00e9s l\u00e9gelh\u00e1r\u00edt\u00f3 pisztollyal l\u0151ttek neki?
Ezt term\u00e9szetesen \u00e9n is tudtam, mert a Parancsnok \u00dar mindj\u00e1rt az elej\u00e9n megmondotta, hogy az \u00f6reg Mi\u00e9rt szuronyrohamban elesett.
\u00c9s egyszer, amikor j\u00f3 kedve volt a Parancsnok \u00darnak, a mez\u0151n meg is mutatta az \u00f6reg Mi\u00e9rt s\u00edrhalm\u00e1t. \u00c9s azt mondta, ha emlegetj\u00fck, akkor az \u00f6reg Mi\u00e9rttel egyazon hant alatt fognak porladni sz\u00e9tsz\u00f3rt csontjaink.
\u00c9s megk\u00e9rdezte, kinek van evvel kapcsolatban k\u00e9rdeznival\u00f3ja? De senki se nyitotta ki a sz\u00e1j\u00e1t, csak n\u00e9zt\u00fck a f\u00f6ldet, ahol az \u00f6reg Mi\u00e9rt nyugodott.
Szam\u00e1rt\u00f6vis \u00e9s \u00f6rd\u00f6gszek\u00e9r z\u00f6rg\u00f6tt a s\u00edrj\u00e1n, t\u00fcske \u00e9s bog\u00e1ncs \u0151rizte feled\u00e9snek indult eml\u00e9k\u00e9t. A szigor\u00fa bokrok sz\u00far\u00f3s \u00e1ga-bogaikkal el\u00e9nk id\u00e9zt\u00e9k a megboldogultat, hogy milyen hegyes, ragad\u00f3s \u00e9s kellemetlen lehetett, miel\u0151tt f\u00e9nyeskedni kezdett neki az \u00f6r\u00f6k vil\u00e1goss\u00e1g.
\u2014 Az\u00e9rt, mert B\u00e1lint katona, te juht\u00far\u00f3 fej\u0171 prib\u00e9k \u2014 ki\u00e1ltott r\u00e1m a Parancsnok \u00dar er\u0151s, de igazs\u00e1gos vad\u00e1llati hangon.
\u00c9n kem\u00e9nyen \u00e1llottam, mert tudtam, ha futni kell, azt a Parancsnok \u00dar \u00fagyis idej\u00e9ben megmondja. Az ord\u00edt\u00e1sa azonban a maga j\u00f3indulat\u00fa
sak\u00e1li mivolt\u00e1ban igencsak eltal\u00e1lta a fejemen a sz\u00f6get. Mert ez a kijelent\u00e9s egy baromi nagy kamp\u00f3ssz\u00f6get \u00fct\u00f6tt a fejembe kem\u00e9ny,
de f\u00f6lemel\u0151 Poncius Pil\u00e1tus-i hangj\u00e1val.
\u2014 Fut\u00e1s \u2014 ki\u00e1ltotta a Parancsnok \u00dcr \u2014, \u00fcltesd el azonnal a v\u00e1rs\u00e1nc sark\u00e1ba, egy-kett\u0151, az eg\u00e9szet!
H\u00e1t szaladok is \u00e9n \u2014 mondtam magamban, \u00e9s szaladtam, \u00e9s \u00e1stam.
Az\u00e9rt, mert B\u00e1lint katona.
El\u00fcltettem el\u0151sz\u00f6r a k\u00f6vet, azut\u00e1n \u00f6t l\u00e9p\u00e9sre a sapk\u00e1mat, azut\u00e1n megint \u00f6t l\u00e9p\u00e9sre a szilvamagokat.
\u00c9s vizet hoztam kulacsban \u00e9s meg\u00f6nt\u00f6ztem a furcsa kertecsk\u00e9t, pontosan, szab\u00e1lyosan, a k\u00f6vet, a magot meg a sapk\u00e1mat, egyform\u00e1n, ahogy duk\u00e1l; igazs\u00e1ggal.
Azut\u00e1n \u0151rh\u00f6z ill\u0151en megindultam f\u00f6l \u00e9s al\u00e1, f\u00f6l \u00e9s al\u00e1, eln\u00e9m\u00edtottam gondolataimat a Parancsnok \u00darr\u00f3l meg a juht\u00far\u00f3r\u00f3l; semmit se hagytam az eszemben, csak azt, hogy B\u00e1lint katona. \u00c9s B\u00e1lint katon\u00e1nak van egy gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6skertje, \u00e9s \u00e9n a B\u00e1lint katona gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6skertj\u00e9t \u0151rizem.
Ebben a pillanatban meg\u00e1llott a sz\u00e9l, meg\u00e1llott a nap \u00fatja az \u00e9gen. Elhalt a mozg\u00e1s, elaludt az emberis\u00e9g.
Az \u00f3lmok, t\u00fczek, bomb\u00e1k \u00fatja megdermedett, nem k\u00f6zeledtek \u00e9l\u0151k h\u00fas\u00e1hoz a goly\u00f3k ,a b omb\u00e1k lebegni kezdtek id\u0151tlen\u00fcl. Elfeledte minden,
hogy honnan \u00e9s hov\u00e1, f\u00f6nnakadt a mi\u00e9rten , belegabalyodott a semmibe,
a mi\u00e9rt fesz\u00fcl\u0151 h\u00e1l\u00f3j\u00e1ba.
Ott lebegett a rettent\u0151 h\u00e1l\u00f3ban a goly\u00f3, a bomba, \u00e9s helyettem gondolkodott, \u00e9n egyed\u00fcl m\u00e9rtem l\u00e9p\u00e9senk\u00e9nt a vil\u00e1got, \u00e9s m\u00e1r semmin sem gondolkodtam.
Ezerszer j\u00e1rtam onn\u00e9tt\u00f3l eddig, \u00e9s ett\u0151l od\u00e1ig, \u00e1lland\u00f3an oda-vissza, \u00e9s az elej\u00e9n kezdve \u00e9s a v\u00e9g\u00e9re jutva, id\u0151tlen \u00e9vszakokon \u00e1t.
Mikor az utat milli\u00f3szor v\u00e9geztem \u00e9s kezdtem, lassan meg\u00e9rtettem, hogy \u00e9n vagyok B\u00e1lint katona.
Tal\u00e1n t\u00edzezer \u00e9v \u00f3ta j\u00e1rtam m\u00e1r a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6s\u00f6m hat\u00e1r\u00e1t, bakancsom hozz\u00e1n\u0151tt a l\u00e1bamhoz, s a ruh\u00e1mat beh\u00e1l\u00f3zt\u00e1k az \u00e9rz\u0151, f\u00e1j\u00f3, tapint\u00f3 idegek.
A parancsnok valahol vez\u00e9nyl\u00e9sre emelt k\u00e9zzel aludt, a szakasz k\u0151v\u00e9 v\u00e1lt a vigy\u00e1zz \u00e9s a pihenj k\u00f6z\u00f6tt, term\u00e9szetellenes p\u00f3zban: n\u00e9melyik s\u00f3b\u00e1lv\u00e1nynak a talpa nem is \u00e9rintette a v\u00e1rs\u00e1nc kavicsos f\u00f6ldj\u00e9t, belefagytak a parancsba a leveg\u0151ben.
Ezt csak f\u00e9l szemmel l\u00e1ttam, mert semmi dolgom sem volt vel\u00fck.
A Parancsnok \u00dar \u00fagy aludt el, hogy nem adottparancsot az alv\u00f3k k\u00f6lt\u00f6get\u00e9s\u00e9re, behunyt szemmel lebegett.
Ahhoz, hogy \u0151t k\u00f6lt\u00f6gessem, f\u00f6l kellett volna \u00e9brednie \u00e9s r\u00e1m ripakodnia, hogy k\u00f6ltsem fel \u00e9s \u00fajra elaludnia, mire \u00e9n \u00e9breszt\u0151t ki\u00e1lthattam volna re\u00e1.
\u00cdgy azt\u00e1n nem volt hozz\u00e1 k\u00f6z\u00f6m, mi\u00e9rt \u00e1llt meg a nap, mi\u00e9rt mered \u00e9gnek a Parancsnok \u00dar keze, \u00e9s mi\u00e9rt lebegnek s\u00f3b\u00e1lv\u00e1ny bajt\u00e1rsaim \u00e9ve zred ek \u00f3ta a v\u00e1rs\u00e1nc f\u00f6ldje felett.
Illetve magam is megtudtam most m\u00e1r magyar\u00e1zni, ha k\u00e9rdezem:
Mi\u00e9rt?
De nem k\u00e9rdeztem, a k\u00e9rd\u00e9s tiltva volt, merthogy B\u00e1lint: katona.
\u00c9n voltam magam B\u00e1lint katona, \u00e9s ez \u00f6nmag\u00e1ban mindent megmagyar\u00e1zott, m\u00e9g miel\u0151tt a Mi\u00e9rt?-et cs\u0151re t\u00f6ltve nekiszegeztem volna a sz\u00edvemnek.
Legel\u0151sz\u00f6r a k\u0151 b\u00fajt el\u0151. Gyenge k\u0151csemete volt, f\u00e9ltem, hogy let\u00f6ri a sz\u00e9l vagy a f\u00f6ldreng\u00e9s; de nem f\u00fajt a sz\u00e9l, az \u00c9szaki-sarkon \u00e1llott vigy\u00e1zzban, a f\u00f6ldreng\u00e9s roppantt s\u00e1ncok m\u00e9ly\u00e9n hasalt.
Kihajtott a k\u0151, megn\u00f6vekedett, oszlopp\u00e1 cseperedett, mif\u00e9le gy\u0151zelmi jel, imper\u00e1tori eml\u00e9km\u0171, kacsal\u00e1bon forg\u00f3 kast\u00e9ly kacsal\u00e1ba, semmi k\u00f6z\u00f6m hozz\u00e1.
Egy napon azonban beleeshetett a sz\u00fa vagy valami egy\u00e9b, mi k\u00f6z\u00f6m hozz\u00e1ja: de elv\u00e9konyodott, kit\u00f6rt, por lett bel\u0151le.
Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt nem? De hiszen \u00e9ppens\u00e9ggel tudtam, hogy mi\u00e9rt \u00e9s azt is, hogy mi\u00e9rt nem. B\u00e1lint katona, az\u00e9rt.
K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl egymilli\u00f3 esztend\u0151 m\u00falva kezdett b\u00fajni a sapk\u00e1m. Noha joggal hihettem volna, hogy t\u00f6rt\u00e9nt vele valami, \u00e9s tal\u00e1n a f\u00f6ld t\u00fals\u00f3 fel\u00e9n b\u00favik ki.
De nem hittem semmit. Csak azt, hogy B\u00e1lint katona, de azt nagyon.
Lassan er\u0151s\u00f6d\u00f6tt, mig el\u0151tte f\u00f6l-le gyalogoltam: p\u00e1r geol\u00f3giai korszak kellett csak, \u00e9s m\u00e1ris sapkabokor lett bel\u0151le.
Nem volt re\u00e1 parancs, ez\u00e9rt h\u00e1t csak kutyafutt\u00e1ban n\u00e9zhettem f\u00e9l szemmel, am\u00edg f\u00f6l-le gyalogoltam, \u00e9s \u0151 hol jobbra-, hol balraarcot csin\u00e1lt.
Ha megn\u00e9ztem volna t\u00fczetesebben, bizony\u00e1ra csud\u00e1lkoztam volna, hogy \u00edme sapka, \u00e9s csak egy p\u00e1r milli\u00f3 \u00e9v kell neki, \u00e9s m\u00e1ris egy k\u00e9sz
bokor, sapkabokor lett bel\u0151le.
De nem n\u00e9ztem meg.
M\u00e9g akkor sem, mikor vir\u00e1gba borult, ut\u00e1n a pedig elkezdett teremni.
Sapk\u00e1kat term\u00e9szetesen, amin egy cs\u00f6ppet sem csod\u00e1lkoztam, l\u00e9v\u00e9n, hogy m\u00e1r az apjuk is sapka volt.
De ha pusk\u00e1kat, l\u00e9gelh\u00e1r\u00edt\u00f3 revolvereket \u00e9s juht\u00far\u00f3t terem, azon sem csod\u00e1lkoztam volna.
A leghalv\u00e1nyabb utal\u00e1s se volt a parancsban a csod\u00e1lkoz\u00e1sra, se jobbra csod\u00e1lkozz, se balra csod\u00e1lkozz; mert B\u00e1lint katona.
Ez\u00e9rt termett azt\u00e1n ennyi mindent a sapkacserje. Cilindert, h\u00e1romsz\u00f6glet\u0171 kalapot, rohamsisakot, h\u00e1l\u00f3sapk\u00e1t.
Ha egy tud\u00f3s megvizsg\u00e1lta volna a jelens\u00e9get, bizony\u00e1ra ezt mondta volna, hogy a sapk\u00e1m: mendelezik. Ut\u00f3daiban ki\u00fctnek a lappang\u00f3 \u0151si
tulajdons\u00e1gok.
\u00c9n azonban ehelyett egyszer\u0171en azt feleltem, hogy B\u00e1lint katona. S ez j\u00f3 volt, mert az a sapkabokor k\u00f6r\u00fcl minden k\u00e9rd\u00e9st kigyoml\u00e1lt s \u00edgy t\u0151lem ak\u00e1rmi n\u00f6vekedhetett, csak az volt a fontos, hogy \u0151rizzem.
F\u00e1jdalom, sohasem tudtam meg, mi terme tt a bokor t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n,
ahov\u00e1 nem volt betekint\u00e9sem, gyalogl\u00e1saimban.
Mert a sapkabokor egyik geol\u00f3giai korszakban egyszercsak hirtelen p\u00e1r sz\u00e1z \u00e9v alatt kisz\u00e1radt.
De ez \u00e9ppen \u00edgy volt j\u00f3: igen j\u00f3l siker\u00fclt a kisz\u00e1rad\u00e1sa is. Mert mint tudjuk, B\u00e1lint katona, \u00e9s ez\u00e9rt a bokornak ki kellett sz\u00e1radnia.
Ezut\u00e1n hirtelen \u00e9s haragosan n\u0151ni kezdett a szilva.
Noha tudtam, mit kock\u00e1ztatok a hi\u00e1baval\u00f3 t\u00f6preng\u00e9ssel \u2014 m\u00e9gis \u2014,
egy pillanatra ugyan, de lass\u00edtottam l\u00e9pteimet.
\u2014 H\u00e1t ez meg hogy ker\u00fcl ide? \u2014 k\u00e9rdeztem magamban.
De tov\u00e1bb is indultam, s kem\u00e9nyen re\u00e1sz\u00f3ltam magamra, ahogy a Parancsnok \u00dar szerette: \u2014 Fogd be a pof\u00e1dat! H\u00e1t mi k\u00f6z\u00f6d hozz\u00e1, h\u00e9?!
Majd egy id\u0151 ut\u00e1n, l\u00e9v\u00e9n, hogy az id\u0151 telt, a fa er\u0151sen kivir\u00e1gzott, feh\u00e9r szilvavir\u00e1gokkal, meglombosodott, szilv\u00e1t \u00e9rlelt, szinte k\u00eds\u00e9rtett aparancsszeg\u00e9sre. Igenis f\u00f6l kell m\u00e1szni, szilv\u00e1t zab\u00e1lni, sz\u00e9pen szab\u00e1lyosan sz\u00e9tk\u00f6pk\u00f6dni a magj\u00e1t, m\u00edgnem p\u00e1r sz\u00e1z vagy milli\u00f3 \u00e9v alatt teli lesz a vil\u00e1g szilvaf\u00e1val, szilvaerd\u0151kkel. \u00c9s ha m\u00e9g akkor is \u00e9lnek tud\u00f3sok, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 k\u00f6nyveket, hamvas lila tanulm\u00e1nyokat \u00edrnak a t\u00fcnem\u00e9nyr\u0151l. K\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 elm\u00e9leteket dolgoznak ki, abban azonban feltehet\u0151en megegyeznek, hogy az\u00e9rt van annyi szilvafa \u00faton-\u00fatf\u00e9len meg az \u00fat k\u00f6zep\u00e9n is. mert B\u00e1lint katona.
Ezekkel a parancsszeg\u0151, fegyelmezetlen, s\u0151t a f\u0151bel\u00f6vet\u00e9s kock\u00e1ztat\u00e1s\u00e1val j\u00e1r\u00f3 gondolatokkal n\u00e9ztem a lombok k\u00f6z\u00e9. Amikor legnagyobb megd\u00f6bben\u00e9semre f\u00f6lfedeztem, hogy egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s torzonborz alak m\u00e1r f\u00f6nn is \u00fcl a fa tetej\u00e9n, szilv\u00e1t zab\u00e1l \u00e9s csak \u00fagy ni, \u00f6ssze-vissza p\u00f6kd\u00f6si a sok szilvamagot. T\u00f6bbsz\u00f6r is els\u00e9t\u00e1ltam a fa el\u0151tt, igyekeztem j\u00f3l szem\u00fcgyre venni ezt a szokatlan, s\u0151t megmagyar\u00e1zhatatlan szem\u00e9lyt,akiben minden valamireval\u00f3 \u0151r r\u00fat ellens\u00e9ges k\u00e9met gyan\u00edtott volna. Az sem volt k\u00e9ts\u00e9ges, hogy az aljas k\u00e9m szilvaev\u00e9ssel szeretn\u00e9 elterelni az \u0151r\u00f6k figyelm\u00e9t gyal\u00e1zatos tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9r\u0151l.
V\u00e9g\u00fcl is \u00f6sszeszedtem a b\u00e1tors\u00e1gomat, mert a parancs az parancs, \u00e9s re\u00e1ki\u00e1ltottam :
\u2014 \u00c1llj! Ki vagy!
Az ocsm\u00e1ny alak tov\u00e1bb folytatta megt\u00e9veszt\u0151 hadicsel\u00e9t, tele pof\u00e1val
v\u00e1laszolt, \u00e9s m\u00e9g a szilvamagok k\u00f6pk\u00f6d\u00e9s\u00e9t sem hagyta abba.
\u2014 \u00c9n vagyok B\u00e1lint katona!
Ez valahogy nem t\u0171nt val\u00f3sz\u00edn\u0171nek. Foszladoz\u00f3, z\u00f6ldes ruh\u00e1j\u00e1val, leng\u0151 \u0151sz szak\u00e1ll\u00e1val \u00e9s hossz\u00fa feh\u00e9r bajusz\u00e1val nem t\u0171n t hadiszolg\u00e1latra alkalmasnak. Ha azt jelentette volna f\u00f6nnhangon, hogy mikul\u00e1si
tev\u00e9kenys\u00e9get folytatott a harminc\u00e9ves h\u00e1bor\u00faban, valahogy hihet\u0151bbnek
t\u0171nt volna.
Ezt nem lehetett annyiban hagyni. \u2014 \u00c9s mi\u00e9rt m\u00e1szt\u00e1l f\u00f6l a szilvaf\u00e1ra? De felelj \u00e1m vil\u00e1gosan!
Erre \u00fagy-ahogy kih\u00fazta mag\u00e1t: \u2014 Az\u00e9rt, mert B\u00e1lint katona!
\u2014 Figyelj ide \u2014 ki\u00e1ltottam re\u00e1. \u2014 Te nem lehetsz B\u00e1lint katona, mert m\u00e1r r\u00e9g \u00e9n vagyok B\u00e1lint katona. K\u00edv\u00e1ncsi vagyok, mit tudsz ezek ut\u00e1n m\u00e9g v\u00e1laszolni?
Megigaz\u00edtotta viharvert cs\u00e1k\u00f3j\u00e1t, igyekezett vigy\u00e1zzba \u00e1llni a fa\u00e1gon.
\u00c9s szalut\u00e1lt.
\u2014 Azt jelentem, al\u00e1zatosan, hogy B\u00e1lint katona!
,\u2014 Ez igaz \u2014 mondtam tisztelegve \u2014, B\u00e1lint katona val\u00f3ban B\u00e1lint katona. De melyik B\u00e1lint katona most B\u00e1lint katona?
Erre \u00fajra tisztelgett.
\u2014 Jelentem al\u00e1ssan, ez nem tartozik re\u00e1m. Mert B\u00e1lint katona.
Elgondolkodtam, b\u00e1r ez hiba volt.
Ha \u0151 is B\u00e1lint katona meg \u00e9n is, akkor csak a Parancsnok \u00dar d\u00f6ntheti
el, hogy ki B\u00e1lint katona, mi\u00e9rt \u00e9s meddig.
\u00cdgy h\u00e1tt fegyelmezetten, az eltelt id\u0151t figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyva, szab\u00e1lyos l\u00e9ptekkel elindultam a Parancsnok \u00dar fel\u00e9, de m\u00e9g a sz\u00e1raz sapkabokorr\u00f3l leszedtem egy sapk\u00e1t, hogy szab\u00e1lyosan jelentkezhessem. A Parancsnok \u00dar m\u00e9g a leveg\u0151ben lebegett, de mikor el\u00e9je \u00e1lltam, hirtelen
f\u00f6ldet\u00e9rt \u00e9s re\u00e1mmeredt.
\u2014 Mit\u0151l lett annyira z\u00f6ld a sapk\u00e1d, \u00e9s mi\u00e9rt j\u00f6tt\u00e9l vissza parancs n\u00e9lk\u00fcl?
\u2014 Jelentem al\u00e1ssan, a sapk\u00e1m egy sapkabokor \u00e1g\u00e1n termett, \u00e9s az\u00e9rt j\u00f6ttem vissza, mert B\u00e1lint katona.
Erre az arca kiss\u00e9 megenyh\u00fclt. \u2014 Err\u0151l r\u00e9szletesebb jelent\u00e9st k\u00e9rek.
\u2014 Jelentem, el\u0151sz\u00f6r is \u00e9n vagyok B\u00e1lint katona. M\u00e1sr\u00e9szt egy k\u00f6zeliszilvaf\u00e1n \u00fcl B\u00e1lint katona.
A Parancsnok \u00dar \u00e9rdekl\u0151dve figyelt re\u00e1m.
\u2014 \u00c9s mit m\u0171velt B\u00e1lint katona a f\u00e1n \u00e9s mi\u00e9rt?
-\u2014 B\u00e1lint katona szilv\u00e1t eszik, \u00e9s az\u00e9rt eszi, mert B\u00e1lint katona.
Erre a Parancsnok \u00dar kiss\u00e9 balj\u00f3slat\u00faan elmosolyodott.
\u2014 Te nem vagy B\u00e1lint katona, ez al\u00f3l egyszer \u00e9s mindenkorra f\u00f6lvagy mentve. De a m\u00e1sikat, azt \u00fagy leszedj\u00fck a szilvaf\u00e1r\u00f3l, hogy am\u00edg \u00e9l, szilvamagot fog k\u00f6pd\u00f6sni. Halljunk oda, f\u00f6lm\u00e1szni a f\u00e1ra, szilv\u00e1t lopni,
mert B\u00e1lint katona. Ilyen se volt m\u00e9g egy hadseregben. Az se lesz t\u00f6bbet katona.
Szab\u00e1lyos rendben indultunk a legend\u00e1s k\u00f6zleg\u00e9ny \u00e9s g\u00e1l\u00e1d szilvatolvaj
f\u00f6lkutat\u00e1s\u00e1ra.
Vonultunk, figyelt\u00fcnk, de csak csenev\u00e9sz vackorf\u00e1kat tal\u00e1ltunk. M\u00e1r \u00fagy t\u0171nhetett, hogy egyszer\u0171en kital\u00e1ltam a s\u00falyos kih\u00e1g\u00e1st, a fegyelem r\u00fa t megszeg\u00e9s\u00e9t, amikor az egyik figyelmes nyomkeres\u0151 egy szabad t\u00e9rre mutatott, ami teli volt k\u00f6pd\u00f6sve szilvamaggal. A nevezetes \u00e9s h\u00edrhedt katona nyilv\u00e1n megneszelte a vesz\u00e9lyt, \u00e9s \u00fagy sz\u00f6k\u00f6tt meg, hogy a szilvaf\u00e1t is valamik\u00e9ppen mag\u00e1val vitte.
Az\u00f3ta ezt a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s h\u0151st senki sem l\u00e1tta, de ha valami emberileg f\u00f6lfoghatatlan tev\u00e9kenys\u00e9get kell megokolni, emlegetik, titokzatos szem\u00e9ly\u00e9t id\u00e9zik \u00e9s a parancsnokok, vezet\u0151k, s\u0151t a civil felel\u0151s\u00f6k is re\u00e1 hivatkoznak.
A Parancsnok \u00dar is \u00e1t\u00e9rezte a vesztes\u00e9get, hogy a legend\u00e1s hadfi kics\u00faszott a kez\u00fcnkb\u0151l.
Ez\u00e9rt mindenkit leguggoltatott, \u00e9s b\u00e9ka\u00fcget\u00e9sben ind\u00edtotta el csapat\u00e1t a szabad t\u00e9rs\u00e9gek fel\u00e9.
\u2014 Ezt most az\u00e9rt kell v\u00e9ghezvinni, \u00e9des fiaim, mert B\u00e1lint katona \u2014 magyar\u00e1zta b\u00e1tor\u00edt\u00f3an.
Forr\u00e1s: Korunk, 1990 augusztus<\/strong><\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"