{"id":101020,"date":"2022-05-09T02:52:29","date_gmt":"2022-05-09T02:52:29","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=101020"},"modified":"2022-05-08T19:07:42","modified_gmt":"2022-05-08T19:07:42","slug":"dancs-artur-nem-is-sejtettem-mennyire-hianyzott-az-orgonaillat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=101020","title":{"rendered":"Dancs Artur: Nem is sejtettem, mennyire hi\u00e1nyzott az orgonaillat"},"content":{"rendered":"\r\n

Hazafel\u00e9 kerekezve a Hudson partj\u00e1n a tegnap este \u00e9l\u00e9nk orgonaillatot suhintott r\u00e1m a foly\u00f3 fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 alkonyat szell\u0151je, \u00e9s r\u00f6gvest ezt k\u00f6vet\u0151en arcomba is csapott szel\u00edden a ker\u00e9kp\u00e1r\u00fatra behajolt orgona\u00e1g, mik\u00f6zben \u00e9n a napnyugta sz\u00edneibe merengtem a v\u00e1ros fel\u00e9 s\u00fcv\u00edtve kedvenc \u00fatvonalamon. Az arcomba ny\u00fal\u00f3 f\u00fcrt m\u00e9lyen hajolt ki az \u00fatra, kicsit t\u0151b\u0151l megt\u00f6rve, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a sok elb\u00e1m\u00e9szkod\u00f3 biciklis \u00e9s a parti gyepen napos d\u00e9lut\u00e1nokon buj\u00f3csk\u00e1z\u00f3 kisgyermekek kezei nyom\u00e1n. \u00d6r\u00f6mmel hoztam haza. Tiszt\u00e1ban vagyok vele, az orgona hamar elvir\u00e1gzik a v\u00e1z\u00e1ban, de a t\u00f6v\u00e9r\u0151l f\u00e9lig leszak\u00edtva m\u00e9g kevesebb ideig ontotta volna m\u00e1r az illat\u00e1t. Egyszer\u0171, vadorgona volt, nem r\u00e9tes, nem nemes\u00edtett. Csak halv\u00e1nylila \u00e9s b\u0151s\u00e9gesen illatoz\u00f3. Ide \u00fcltem mell\u00e9, hogy az illat\u00e1b\u00f3l mer\u00edtkezzem, am\u00edg \u00edrok.

Nemr\u00e9g, amikor az id\u0151 engedte, hogy a tavasz valamelyest kibontakozzon v\u00e9gre New Yorkban is, be\u00fctemeztem els\u0151 tavaszi l\u00e1togat\u00e1somat a vil\u00e1gh\u00edres botanikus kertbe. Az \u00e9v minden szak\u00e1ban szeretek kimenni, \u0151sszel felfoghatatlan sz\u00edn\u0171 lombokat \u00e9s krizant\u00e9mokat b\u00e1mulni, ny\u00e1ron olvasni a t\u00fccs\u00f6kciripel\u00e9sben \u00e9s mad\u00e1rf\u00fcttyben, de a tavaszt soha nem hagyom ki, ami\u00f3ta itt \u00e9lek. Az a csoda, amit a tavasz var\u00e1zsol el\u0151 \u00e9vr\u0151l-\u00e9vre a term\u00e9szetben, ott s\u0171r\u00edtve ker\u00fcl az ember \u00e9rz\u00e9kszervei szolg\u00e1lat\u00e1ba, hogy befogadni is alig b\u00edrja a v\u00e9gtelen sz\u00e9ps\u00e9get. Nagyj\u00e1b\u00f3l m\u00e1r j\u00f3l ki tudom sz\u00e1m\u00edtani, mikor nyitnak a magn\u00f3li\u00e1k, mikor j\u00f6nnek a n\u00e1rciszok, az az\u00e1le\u00e1k, mikor \u00f6ltenek feh\u00e9r menyasszonyi ruh\u00e1t a f\u00e1k, \u00e9s mikor borul r\u00f3zsasz\u00ednbe minden a cseresznyevir\u00e1gt\u00f3l. Tudtam, hogy id\u00e9n barn\u00e1ra fagytak a magn\u00f3li\u00e1k, de rem\u00e9ltem, a kertben siker\u00fcl t\u00fal\u00e9l\u0151kre bukkannom. \u00c9s tudtam, hogy a tulip\u00e1nok \u00e9s n\u00e1rciszok is \u00e9pp telj\u00fckben t\u00fcnd\u00f6k\u00f6lnek \u00e1prilis v\u00e9g\u00e9n.

A botanikus kert gy\u00f3gy\u00edr am\u00fagy is az ember lelk\u00e9re, amikor az nem leli a hely\u00e9t. M\u00e1rpedig \u00e9n l\u00e1zas keres\u00e9sben vagyok j\u00f3ideje ilyen t\u00e9ren. Visszat\u00e9rni New Yorkba ak\u00e1rmennyi t\u00e1volmarad\u00e1s ut\u00e1n is \u00f6r\u00f6m volt mindig sz\u00e1momra; id\u00e9n ez semmik\u00e9ppen nem akart \u00edgy lecsap\u00f3dni bennem. Nyilv\u00e1n, a vil\u00e1g is nagyot v\u00e1ltozott \u2013 pontosabban nem is a vil\u00e1g az, ami v\u00e1ltozott, hanem az, ami a felsz\u00ednre ker\u00fclt. Minden s\u00f6t\u00e9t, ami ott volt, \u00e9s most k\u00e9nytelen-kelletlen megl\u00e1ttatta mag\u00e1t. \u00c9s noha hajland\u00f3 az agyunk felejteni, j\u00f3t\u00e9konyan hom\u00e1lyba rakt\u00e1rozni olyasmit, amire nem sz\u00edvesen eml\u00e9kez\u00fcnk vissza, nem l\u00e1tott\u00e1 tenni m\u00e1r nem lehet t\u00f6bb\u00e9 a gonoszt \u00e9s s\u00f6t\u00e9tet, amit egyszer megtapasztalni k\u00e9nyszer\u00fclt\u00e9l. Onnant\u00f3l fogva tudsz a jelenl\u00e9t\u00e9r\u0151l, b\u00e1rmilyen m\u00e1s sz\u00ednben \u00e9s alakzatban h\u00faz\u00f3dik is meg k\u00f6rnyezetedben.

Sz\u00e1nd\u00e9kosan egy kellemesebbnek \u00edg\u00e9rkez\u0151 \u00fatvonalat v\u00e1lasztottam a hossz\u00fa \u00e9s am\u00fagy unalmas utaz\u00e1shoz a Bronxba. Az alapelv manaps\u00e1g amellett, hogy valami izgalmas \u00fajat is felfedezzek, min\u00e9l kevesebb fel\u00fcleten \u00e9rintkezni emberekkel. Szerettem a reggeli haj\u00f3utat a v\u00edzparti Bronx kertv\u00e1rosi hangulatot id\u00e9z\u0151 negyed\u00e9ig. A tengerszoros ment\u00e9n, amelyr\u0151l nev\u00e9t is kapta, a Soundview d\u00e9lel\u0151tti napf\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151z\u0151 h\u00e1zsora \u00e9s vir\u00e1gba borult f\u00e1kkal szeg\u00e9lyezett kisutc\u00e1i fogadtak. A kik\u00f6t\u0151b\u0151l a kis parkon \u00e1t fels\u00e9t\u00e1lva l\u00e1ttam, amint hal\u00e1szok b\u00e1mult\u00e1k egykedv\u0171en a messzes\u00e9get, \u00e9s az iskol\u00e1b\u00f3l kor\u00e1bban elszabadult n\u00e9h\u00e1ny kisdi\u00e1k vid\u00e1m l\u00e1rm\u00e1ja verte csak fel a k\u00f6rny\u00e9k b\u00e9k\u00e9j\u00e9t. Mintha egy meghittebb vil\u00e1gba is utaztam volna vissza egy\u00fattal a haj\u00f3jegy \u00e1r\u00e1\u00e9rt Manhattanb\u0151l a Bronxba. \u00c9pp kinyitott a kis t\u00e9r egyik oldal\u00e1n a teraszos vend\u00e9gl\u0151, a vend\u00e9gl\u0151s a vir\u00e1gz\u00f3 f\u00e1k al\u00e1 rendezgette a kis asztalokat \u00e9s rozoga sz\u00e9keket. Mellette a kisboltos sz\u00ednes kr\u00e9t\u00e1val az aznapi v\u00e1s\u00e1rl\u00f3-csalogat\u00f3 kedvezm\u00e9nyeket firk\u00e1lta fel a bej\u00e1rat el\u0151tti kopott t\u00e1bl\u00e1ra: omlettes bagel, ingyen k\u00e1v\u00e9, ha szendvicset v\u00e1s\u00e1rolsz, lott\u00f3 \u00e9s h\u00e1rom-az-egyben mos\u00f3por olcs\u00f3n.

Bearaszolt a busz is a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sba, ami az utca v\u00e9g\u00e9ben van, ahol az utc\u00e1nak a Long Island Sound vize szab hat\u00e1rt. V\u00e9gigv\u00e1gt\u00e1zott a v\u00e1roson, a forgalmas Bronx sug\u00e1r\u00fatjain, t\u00fclk\u00f6lve, nagyokat f\u00e9kezve, megpakolva dolgukra igyekv\u0151 emberekkel, \u00e9s megpihenni t\u00e9rt meg a vil\u00e1gv\u00e9gi v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sra, hogy majd visszat\u00e9rve ism\u00e9t belevesse mag\u00e1t a v\u00e1ros \u00e9let\u00e9be. L\u00e1tom a sof\u0151rt kisz\u00e1llni, megker\u00fclve a buszt, szendvicset majszolva kin\u00e9z az \u00f6b\u00f6lre, \u00e9s parol\u00e1zik az egyik horg\u00e1sszal. A kik\u00f6t\u0151 fel\u0151l k\u00e9t j\u00f3l\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt fekete n\u0151 araszol a buszmeg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9, \u0151k is sz\u00f3t v\u00e1ltanak a buszvezet\u0151vel, aki a h\u00e1t\u00e1t a busznak t\u00e1masztva tess\u00e9kel be mindannyiunkat a nyitva hagyott ajt\u00f3n. Nem ellen\u0151rzi a jegyeket, r\u00e1nk b\u00edzza. Egyetlen feh\u00e9r vagyok bel\u00e1that\u00f3 t\u00e1vols\u00e1gon bel\u00fcl, megn\u00e9znek, jobb\u00e1ra semleges arckifejez\u00e9ssel, van, aki mosolyog, mintegy \u00fcdv\u00f6zletk\u00e9nt a k\u00f6rny\u00e9k\u00fck\u00f6n. Mondom a sof\u0151rnek, \u00e9rt\u00e9keln\u00e9m, ha sz\u00f3lna, melyik meg\u00e1ll\u00f3n\u00e1l sz\u00e1lljak le a botanikus kerthez, hisz nem j\u00e1rtam m\u00e9g ezen az \u00fatvonalon. Biccent, mintegy j\u00f3v\u00e1hagyva, hogy annak is n\u00e9zek ki, ami vagyok: l\u00e1togat\u00f3. Megnyugtat, idej\u00e9ben sz\u00f3lni fog. Csak tudjam, hogy a kert h\u00e1ts\u00f3 bej\u00e1rat\u00e1hoz fogok jutni, nem a megszokott f\u0151bej\u00e1rathoz. M\u00e9g ennek is \u00f6rvendeni tudtam abban a pillanatban. Teljesen j\u00f3l hangzott ennyi \u00fajdons\u00e1g. \u00c9s noha soha nem mentem be abb\u00f3l az ir\u00e1nyb\u00f3l a parkba, pontosan tudtam, hol leszek, amint be\u00e9rek, a kertet m\u00e1r \u00e1lmomban is fel tudn\u00e1m t\u00e9rk\u00e9pezni. Mire a busz oda\u00e9rt, alaposan bezs\u00fafol\u00f3dtak az emberek, iskol\u00e1s fiatalok, v\u00e1s\u00e1rl\u00f3 nyugd\u00edjasok, d\u00e9lut\u00e1ni munk\u00e1sok k\u00f6zt tolongtam az ajt\u00f3 fel\u00e9, amikor a hangosbemond\u00f3n a sof\u0151r sz\u00f3lt, ez itt a NYBG. A mell\u00e9kbej\u00e1rat el\u0151nyek\u00e9nt sem sor\u00e1ll\u00e1s, sem tolakod\u00e1s nem fogadott, hanem egy kedves arc\u00fa fekete l\u00e1ny park\u0151ri egyenruh\u00e1ban, \u00e9s m\u00e1ris ny\u00fajtotta az ingyenjegyet, ami szerd\u00e1nk\u00e9nt a New York-iaknak j\u00e1r az igazolv\u00e1ny felmutat\u00e1sa ellen\u00e9ben. Kotor\u00e1szok az eny\u00e9m ut\u00e1n, de int, nincs r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g\u2026 Meglepn\u00e9, ha ezen a bej\u00e1raton nem kiz\u00e1r\u00f3lag helyiek jelentkezn\u00e9nek. Pontosan ott landoltam, a hatalmas kertbirodalom azon pontj\u00e1n, ahol sz\u00e1m\u00edtottam. \u00c9s mint mindig, el\u00e1rasztott a szabads\u00e1g \u00e9rz\u00e9se, amit csakis a term\u00e9szet k\u00f6zels\u00e9ge adhat, m\u00e9g akkor is, ha \u00e9pp ker\u00edt\u00e9sek k\u00f6z\u00e9 van zs\u00fafolva.


Szabad voltam a k\u00fcl\u00f6nleges helyzetben eld\u00f6ntenem, merre induljak, hisz a f\u0151bej\u00e1raton bel\u00e9pve egy\u00e9rtelm\u0171 \u00fatvonalak vannak, amelyeket megannyiszor bej\u00e1rtam m\u00e1r magamban is, vend\u00e9geimmel is ezeken az \u00f6sv\u00e9nyeken. Most azonban \u00faj helyzetb\u0151l indulhattam felfedez\u00e9sre \u00fagy, hogy m\u00e9gis pontosan tudtam, mi hol van abban az \u00faj r\u00e9gi k\u00f6rnyezetben. Szeretem az ilyent. Magabiztoss\u00e1got ad \u00e9s ugyanakkor benne van a pillanat izgalma is. Itt k\u00f6zel van a magn\u00f3lialiget. A f\u0151bej\u00e1rat fel\u0151l \u00e9rkezve, sokszor mire ide\u00e9rtem, soksz\u00e1z vir\u00e1gfot\u00f3n voltam t\u00fal m\u00e1r, sajgott a l\u00e1bam is \u00e9s meg is izzadtam. Most frissen \u00e9rkezve ereszkedtem le a v\u00f6lgybe, ahol a magn\u00f3li\u00e1kat tudtam. Nem lepett meg, hogy nagy r\u00e9sz\u00fck itt is lefagyott, de \u00f6r\u00f6mmel fedeztem fel, hogy voltak megk\u00e9sett bimb\u00f3k, amelyek a nagy felemeleged\u00e9st k\u00f6vet\u0151 hirtelen fagy \u00e9s h\u00f3zivatar ut\u00e1n sz\u00f6kkentek sz\u00e1rba, \u00e9s \u00edgy megmentettek egy kis \u00e9lm\u00e9nyt elpusztult t\u00e1rsaik eml\u00e9k\u00e9nek is tisztelegve. Megtal\u00e1ltam az \u00f6reg f\u00e1t, amelyik \u00fcl\u0151ke form\u00e1j\u00fara hajl\u00edtgatta az \u00e9vtizedek sor\u00e1n egyik lehajl\u00f3 \u00e1g\u00e1t, k\u00e9sztetve is r\u00e1 a l\u00e1togat\u00f3it, \u00fcljenek a karjaiba egy-egy p\u00e1r percre, hadd ringasson, hadd susogjon, hadd \u00f6r\u00fclj\u00f6n a l\u00e1togat\u00e1snak. Az es\u0151s napokra eml\u00e9keztet\u0151 kisebb-nagyobb t\u00f3cs\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt n\u00e1rciszt\u00f3l s\u00e1rg\u00e1ll\u00f3 \u00e9s feh\u00e9rl\u0151 v\u00f6lgy\u00f6n v\u00e1gtam \u00e1t. A vil\u00e1gh\u00edr\u0171 Mertz-k\u00f6nyvt\u00e1rnak is otthont ad\u00f3 Watson kutat\u00f3k\u00f6zpont olyan impoz\u00e1nsan emelkedett a t\u00e1jra, hogy ha a r\u00f3mai Navona t\u00e9r m\u0171remekeire eml\u00e9keztet\u0151 \u00c9let sz\u00f6k\u0151k\u00fatja felett nem lobogott volna az amerikai z\u00e1szl\u00f3, valamely angliai kast\u00e9ly kertj\u00e9be k\u00e9pzelhettem volna magam. Tavasszal legritk\u00e1bb esetben ford\u00edtok id\u0151t az \u00e1lland\u00f3s\u00e1got \u00edg\u00e9r\u0151 sziklakertre, sokkal ink\u00e1bb az az\u00e1le\u00e1k fel\u00e9 igyekeztem, hogy a korai rhododendronokat szem\u00fcgyre vehessem. Ezek\u00e9rt jobb m\u00e1jusban kij\u00f6nni, akkor vannak kirobban\u00f3 pomp\u00e1jukban, de a koraiak addigra elvir\u00e1goznak, ez\u00e9rt az \u00e9l\u00e9nklila \u00e9s feh\u00e9r bokrokat \u00e9rdemes ilyenkor megl\u00e1togatni. Szeretek a domb valamelyik padj\u00e1n megpihenni p\u00e1r percet, nem f\u00e1radts\u00e1gb\u00f3l kifoly\u00f3lag, hanem, mert akkor mutatkozik meg term\u00e9szetes val\u00f3s\u00e1g\u00e1ban ink\u00e1bb a t\u00e1j. A m\u00f3kusok most \u00fcgyet sem vetettek r\u00e1m ,mert a k\u00f6zelben gyoml\u00e1l\u00f3 kert\u00e9sz a nyitott j\u00e1rg\u00e1nya ablak\u00e1ban hagyott \u2013 tal\u00e1n sz\u00e1nd\u00e9kosan \u2013 egy pap\u00edrzacsk\u00f3ban mogyor\u00f3t \u00e9s egy\u00e9b, soron k\u00edv\u00fcli r\u00e1gcs\u00e1lnival\u00f3kat. Szem\u00fck sark\u00e1b\u00f3l figyeltek az\u00e9rt, ha esetleg a k\u00e9szleten l\u00e9v\u0151n\u00e9l izgalmasabb jutalomfalatokkal rukkoln\u00e9k el\u0151. Mint ahogy a k\u00e9kszajk\u00f3k \u00e9s feketerig\u00f3k is ellept\u00e9k a k\u00f6zeli bokrok hegy\u00e9t \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel lesve, mi ker\u00fcl el\u0151 a h\u00e1tizs\u00e1kom z\u00f6rg\u0151s tasakjaib\u00f3l. Ilyen t\u00e1rsas\u00e1gban az uzsonnn\u00e1hoz jobban kedvet kap az ember.


Nem okozott csal\u00f3d\u00e1st, hogy alig-alig tal\u00e1ltam nyiladoz\u00f3 az\u00e1le\u00e1kat, r\u00e1\u00e9rek arra m\u00e9g hetek m\u00falva. Ilyenkor, \u00e1prilis v\u00e9g\u00e9n a n\u00e1rciszdomb a f\u0151 attrakci\u00f3. A konzervat\u00f3rium melletti n\u00e1rcisz-v\u00f6lggyel szemben, a Daffodil Hill egy hatalmas ter\u00fclet, mint a neve is jelzi, dombra ter\u00edtve a tengernyi vir\u00e1got, mintha hull\u00e1mozna. \u00c9s hogy a sok \u00e1tszellem\u00fclt l\u00e1togat\u00f3 napsz\u00far\u00e1st ne szenvedjen az er\u0151s\u00f6d\u0151 ver\u0151f\u00e9nyben, emitt-amott vir\u00e1gbaborult cseresznyef\u00e1k tartanak \u00e1rny\u00e9kot, n\u00e9hol egy-egy l\u00f3ca is megb\u00fajik alattuk f\u00e1radt l\u00e1b\u00fa \u00f6regeknek vagy turb\u00e9kol\u00f3 szerelmeseknek. A gyermekeket nem is lehetne padra k\u00e9nyszer\u00edteni, visongva futnak bele a n\u00e1rciszmez\u0151be a vir\u00e1gtengerben alig \u00e9szrevehet\u0151 kis \u00f6sv\u00e9nyeken, szalmakalapos fest\u0151k tany\u00e1znak sz\u00e9k\u00fckkel \u00e9s \u00e1llv\u00e1nyaikkal egyik vagy m\u00e1sik szegletben, fot\u00f3zkod\u00f3k \u00e9s fotograf\u00e1l\u00f3k, od\u00e9bb az egyik r\u00f3zsasz\u00edn lombkorona t\u00f6v\u00e9ben mez\u00edtl\u00e1bas, kalapos n\u0151, k\u00e9knefelejcses ruh\u00e1ban csell\u00f3zik a n\u00e1rcisz-rengetegben, \u00e9s amikor leteszi a hangszert, t\u00e1ncol is egy-egy piruettet r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tt k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9nek, akik \u00e9rt\u00e9kelik a felszabadult megnyilv\u00e1nul\u00e1st. A szem sz\u00e1m\u00e1ra is sok\u00e1ig felfoghatatlan ennyi term\u00e9szetes sz\u00e9ps\u00e9g, \u00e9s amikor megszokja m\u00e1r a sz\u00ednpomp\u00e1t, a lengedez\u0151 vir\u00e1gtengert, az illatkavalk\u00e1dot, r\u00e1d\u00f6bben: egyens\u00falyba \u00e9rkezett a tekintet, amely mindezt lelk\u00fcnk sz\u00e1m\u00e1ra befogadja. Kinek fordulna meg ilyenkor gondolat\u00e1ban s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, gonoszs\u00e1g, baj \u00e9s b\u00e1nat, amikor ekkora k\u00e1pr\u00e1zatot teremt k\u00f6r\u00e9nk a pillanat. Csak az \u00e9rz\u00e9s nem hagy nyugton, az \u00e9rz\u00e9s, amelyik olyan sok\u00e1ig ny\u00fajtan\u00e1 el ezt a pillanatot, hogy a v\u00e9gtelens\u00e9gig \u00e9rjen.

A term\u00e9szet var\u00e1zslat\u00e1t\u00f3l felt\u00f6lt\u0151d\u00f6tten ny\u00e1ri olvas\u00f3d\u00e9lut\u00e1njaim helysz\u00edn\u00e9re is kit\u00e9r\u0151t teszek. A feny\u0151f\u00e1k \u00e9s f\u00fcves \u00f6sv\u00e9nyek k\u00f6z\u00e9 rejtett pergola mag\u00e1nyos csendj\u00e9ben napf\u00fcrd\u0151zik, senki sem t\u00e9r ki erre, hisz itt nincs telistele tarka vir\u00e1gokkal, itt csak z\u00f6ld van, mad\u00e1rcsicserg\u00e9s, rig\u00f3f\u00fctty \u00e9s hallani a napsugarak perceg\u00e9s\u00e9t a d\u00e9lut\u00e1ni padokon. El\u0151vettem ugyan a k\u00f6nyvet, de f\u00e9l fejezetet sem haladtam a Hotel Angst t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, ink\u00e1bb egy iboly\u00e1t teszek el bele eml\u00e9k\u00fcl. Gyermekkorom \u00f3ta nem tudtam leszokni a k\u00f6nyveimbe lepr\u00e9selt vir\u00e1gokr\u00f3l. Egy id\u0151ben k\u00f6veket is szedegettem a vil\u00e1g k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u00e1jain vagy kagyl\u00f3kat az \u00f3ce\u00e1nok \u00e9s tengerek partjain. Vir\u00e1got k\u00f6nyvbe pr\u00e9selve m\u00e9giscsak k\u00f6nnyebben hurcol az ember maga ut\u00e1n\u2026 \u00c9s jobb\u00e1ra tudom is, milyen eml\u00e9ket, mennyi \u00e9lm\u00e9nyt vagy milyen ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1nt id\u00e9z fel egyik vagy m\u00e1sik megsz\u00e1radt n\u00f6v\u00e9ny. Ezekre visszalapozni olyan, mintha valamit keresve az ember visszamenne egy helyre, ahol egyszer j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t. Tal\u00e1n az\u00e9rt, hogy megtudakolja, miv\u00e9 lett az\u00f3ta az a hely, tal\u00e1n az\u00e9rt, hogy felid\u00e9zze a pillanatot, amit akkor egy vir\u00e1gban elcsomagolt az \u00e9lete k\u00f6nyv\u00e9nek lapjain. Ezek a visszautaz\u00e1sok azonban, ak\u00e1r tudat\u00e1ban vagyunk, ak\u00e1r nem, soha nem ugyanahhoz a pillanathoz vezetnek m\u00e1r, hanem ahhoz a jelenlegihez, amelyben k\u00e9ts\u00e9gbeesetten keres\u00fcnk valamit \u00f6nmagunkb\u00f3l, amit akkor \u00e9s ott m\u00e9g magunk\u00e9nak tudhattunk. \u00c9s tal\u00e1n el\u00e9g szerencs\u00e9sek vagyunk ahhoz is, hogy, ha m\u00e1r visszament\u00fcnk oda, a m\u00faltb\u00e9li pillanatba, illetve annak lek\u00e9pz\u00e9s\u00e9be, most m\u00e1sik \u00faton j\u00f6jj\u00fcnk onnan a jelenbe vissza. \u00c9s am\u00edg ott vagyunk, sz\u00ednezz\u00fck \u00fajra a megfakult sz\u00edneket a lelki tabl\u00f3n, \u00e9l\u00e9nk\u00edts\u00fck fel. Net\u00e1n rajzoljuk is \u00e1t, ha erre sz\u00fcks\u00e9g van.

Mondanom sem kell, nehezen sz\u00e1ntam r\u00e1 magam elindulni ebb\u0151l a paradicsomi meghitts\u00e9gb\u0151l a f\u0151 s\u00e9t\u00e1ny ir\u00e1ny\u00e1ba, ahol ism\u00e9t keveredni kell a t\u00f6bbi ember hangulataival, \u00e9lm\u00e9nyeivel, zajaival. De a r\u00e9gi vizimalom v\u00f6lgy\u00e9t a Bronx patak partj\u00e1n m\u00e9g meg akartam n\u00e9zni, \u00e9s rem\u00e9ltem, a cseresny\u00e9skertre is jut id\u0151m, miel\u0151tt elkezdik a parkot z\u00e1rni. A krizant\u00e9mos \u00fcvegh\u00e1z mellett r\u00f6vid\u00edtettem, ahol \u0151sszel v\u00e9gel\u00e1thatatlan sorokban megannyi fajta \u201ehalottasvir\u00e1got\u201d szoktam naphossz\u00e1ig b\u00e1mulni. Otthon hallottam a szeg\u00e9ny krizant\u00e9mokat ilyen morbid m\u00f3don a t\u00falvil\u00e1ggal \u00f6sszekapcsolni. Amerik\u00e1ban, ahol a halottakra sem fektetnek t\u00fal nagy hangs\u00falyt, nemhogy a temet\u0151j\u00e1r\u00e1sra vagy egy k\u00fcl\u00f6n nap megjel\u00f6l\u00e9s\u00e9re a kalend\u00e1riumban megeml\u00e9kez\u00e9s\u00fck v\u00e9gett, semmi ilyesmi felhang nem skatuly\u00e1zza be a sz\u00e9p vir\u00e1gokat, \u00e9s a kert\u00e9szeteknek k\u00f6zsz\u00f6nhet\u0151en eg\u00e9sz \u00e9vben is a vir\u00e1gos standok d\u00edszei a sz\u00ednesebbn\u00e9l-sz\u00ednesebb, bozontos vir\u00e1gok. Az \u00fcvegh\u00e1zban most a szok\u00e1sos orchidea-ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s a nagy konzervat\u00f3riumi ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sb\u00f3l kiszorult milli\u00f3nyi p\u00e9ld\u00e1nya kandik\u00e1lt kifel\u00e9 az ablakon l\u00e1togat\u00f3k ut\u00e1n n\u00e9zel\u0151dve, akik ink\u00e1bb \u00f6rvendeztek a j\u00f3 id\u0151nek, s annak, hogy nem kell z\u00e1rt k\u00f6zegben t\u00f6lteni\u00fck a napot. Persze, ett\u0151l az orchide\u00e1k nem voltak szomor\u00faak. Egykedv\u0171en figyelt\u00e9k a kinti vil\u00e1got r\u00f6gh\u00f6z k\u00f6t\u00f6tt \u00e9let\u00fck kusza gy\u00f6ker\u0171 mindennapjaib\u00f3l. Amikor ism\u00e9t a dombra \u00e9rtem a m\u00e9g pihen\u0151 r\u00f3zsakertet pillantottam meg el\u0151sz\u00f6r a jobboldalon, t\u00falfel\u0151l pedig a feh\u00e9r \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 vir\u00e1gf\u00e1tyolba burkol\u00f3dzott cseresny\u00e9skert hull\u00e1mzott a dombok \u00e9s v\u00f6lgyek ment\u00e9n a patakig kanyarg\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyeket elb\u00fajtatva. Mintha egy hatalmas t\u00e1l toj\u00e1sfeh\u00e9rje- \u00e9s eperhabbal d\u00edsz\u00edtett mad\u00e1rtej lett volna. Sietett is mag\u00e1ba szippantani, \u00e9s \u00e9ppen hagytam is volna belevetni magam, amikor a r\u00f3zsalugasok fel\u0151l mindenn\u00e9l \u00e9l\u00e9nkebb \u00e9s kedvesebb illat \u00e1radt fel\u00e9m, majd a k\u00f3sza szell\u0151vel tov\u00e1bb is \u00e1llt. F\u00f6ldbegy\u00f6kerezett l\u00e1bbal \u00e1lltam, \u00e9s lestem, merr\u0151l j\u00f6tt. Vannak illatok az ember \u00e9let\u00e9ben, amelyek eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9n \u00e1t elk\u00eds\u00e9rik, \u00e9s noha ezer m\u00e1s helyen is tal\u00e1lkozhatott m\u00e1r ugyanazzal az illattal, sz\u00e1m\u00e1ra valami\u00e9rt az az illat egy bizonyos helyet \u00e9s egy bizonyos \u00e1llapotot id\u00e9z fel, b\u00e1rhol is \u00e9rje a hat\u00e1s. Nekem a f\u00e1t boldog gyermekkorom nyaraib\u00f3l az udvarunkb\u00f3l a t\u0171zfal t\u00f6v\u00e9n. A szell\u0151 \u00fajra meglegyintette az arcomat \u00e9s ism\u00e9t elt\u0171nt. A r\u00f3zsakertek m\u00f6g\u00f6tt a ker\u00edt\u00e9s ment\u00e9n egy ellipszis alak\u00fa \u00f6sv\u00e9ny ment\u00e9n ott lil\u00e1llottak a f\u00e1k.

Orgonaillat!

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/a><\/strong><\/em>

<\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Hazafel\u00e9 kerekezve a Hudson partj\u00e1n a tegnap este \u00e9l\u00e9nk orgonaillatot suhintott r\u00e1m a foly\u00f3 fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 alkonyat szell\u0151je, \u00e9s r\u00f6gvest ezt k\u00f6vet\u0151en arcomba is csapott szel\u00edden a ker\u00e9kp\u00e1r\u00fatra behajolt orgona\u00e1g, mik\u00f6zben \u00e9n a napnyugta sz\u00edneibe merengtem a v\u00e1ros fel\u00e9 s\u00fcv\u00edtve kedvenc \u00fatvonalamon. Az arcomba ny\u00fal\u00f3 f\u00fcrt m\u00e9lyen hajolt ki az \u00fatra, kicsit t\u0151b\u0151l megt\u00f6rve, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-101020","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/101020","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=101020"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/101020\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=101020"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=101020"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=101020"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}