{"id":101534,"date":"2022-06-12T02:53:58","date_gmt":"2022-06-12T02:53:58","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=101534"},"modified":"2022-06-11T12:17:10","modified_gmt":"2022-06-11T12:17:10","slug":"bartha-gyorgy-holczer","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=101534","title":{"rendered":"Bartha Gy\u00f6rgy: Holczer"},"content":{"rendered":"\r\n


Iskol\u00e1nk, az id\u00e9n negyedik sz\u00e1zad\u00e1t bet\u00f6lt\u00f6tt Nagyenyedi Bethlen G\u00e1bor Koll\u00e9gium, az \u00e9n id\u0151mben arr\u00f3l is h\u00edres volt, hogy a kolozsv\u00e1ri l\u00edceumokb\u00f3l \u201ediszciplin\u00e1risan\u201d kicsapott nebul\u00f3kat befogadta. A nagyv\u00e1rosi lurk\u00f3k azt\u00e1n, elker\u00fclve az otthoni (\u00edgy mondt\u00e1k:)\u201enocs\u00edv\u201d k\u00f6rnyezet\u00fckb\u0151l, besorolva a szab\u00e1lyozott bentlak\u00e1si \u00e9let \u201ekeretei k\u00f6z\u00e9\u201d, k\u00e9nytelen-kelletlen alkalmazkodtak az itteni k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekhez, \u00e9s \u2013 akarva-akaratlan \u2013 az iskolai \u00e9veik v\u00e9g\u00e9re megjavultak. A mi oszt\u00e1lyunkba is ker\u00fclt tizedik v\u00e9ge fel\u00e9 egy ilyen \u201eeset\u201d, aki azt\u00e1n sikerrel le is \u00e9retts\u00e9gizett. De \u00e9n most nem r\u00f3la, hanem a Holczer-fik\u00e1r\u00f3l szeretn\u00e9k sz\u00f3lni\u2026
Akit eg\u00e9sz fiatalon, kilencedikes kisdi\u00e1kk\u00e9nt hoztak a sz\u00fclei Bethlen G\u00e1bor h\u00edres koll\u00e9gium\u00e1ba. Rendelkezett azzal a nagyv\u00e1rosi (szinte azt \u00edrtam: j\u00f3lnevelt!) pimaszs\u00e1ggal, ahogyan ellenszeg\u00fclt a bunk\u00f3 v\u00e9gz\u0151s nagydi\u00e1kok bas\u00e1skod\u00e1s\u00e1nak. Legal\u00e1bbis sz\u00f3ban, mert v\u00e9konycsont\u00fa, gyenge gyerek volt, egy j\u00f3 sz\u00e9l elf\u00fajta volna. Hanem a sz\u00e1ja!… Amolyan v\u00e9rbeli, belesz\u00fcletett \u201eMondod m\u00e9g?\u201d – fika volt, olyan k\u00f6ly\u00f6k, ahogyan azt iskol\u00e1nk n\u00e9hai \u201enagy \u00f6regje\u201d, S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s meg\u00edrta: \u201eMondod m\u00e9g? Mondom!\u201d \u00dagyhogy mindegyre a r\u00f6videbbet h\u00fazta. Olyan keservesen tudott zokogni! Pimasz-sz\u00e9p arc\u00e1n csorogtak a k\u00f6nnyek.
Hogy mell\u00e9 \u00e1lltam, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam v\u00e9deni \u2013 ahogy tudtam \u2013 tal\u00e1n az is hozz\u00e1j\u00e1rult, hogy annak idej\u00e9n, kisdi\u00e1kk\u00e9nt mi, falusiak, dehogy mert\u00fcnk volna a hatalmaskod\u00f3 nagydi\u00e1koknak feleselni, valamiben is ellentmondani nekik. Pedig ritk\u00e1n volt igazuk…
Egy alkalommal v\u00e9letlen\u00fcl tan\u00faja voltam, amikor egy tan\u00edt\u00f3k\u00e9pz\u0151s \u201enagyvag\u00e1ny\u201d \u00e9ppen el\u0151ttem \u00fct\u00f6tte arcul. Vissza is adtam \u00e9n annak azonm\u00f3d. Felkapta a kez\u00e9t, hogy vissza\u00fct, de nem merte megtenni:
– Mit \u00e1rtod bele magad! Mert a m\u00faltkor is ezt mondta, meg azt mondta\u2026
– \u00c9n pedig azt mondom, hogy nehogy m\u00e9gegyszer hozz\u00e1 merj ny\u00falni!\u2026
(A sors keser\u0171 fintora folyt\u00e1n, j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb, az ipse, nekem, mint szaktan\u00e1rnak, iskolaigazgat\u00f3m lett…Nem mondan\u00e1m, hogy rajongtunk egym\u00e1s\u00e9rt. A r\u00e9szemr\u0151l megvolt a hajland\u00f3s\u00e1g, hogy \u2013 ha csak egy lehet\u0151s\u00e9g is volt r\u00e1 – elker\u00fcljem. Elavult, egyoldal\u00fa pedag\u00f3giai n\u00e9zetei miatt azonban ny\u00edltan is szembe kellett ker\u00fcln\u00f6m vele\u2026)
Holczer megpr\u00f3b\u00e1lt ilyen-olyan kisebb aj\u00e1nd\u00e9kokkal kedvembe j\u00e1rni. A maga m\u00f3dj\u00e1n ezt is kedvesen tette. Az \u00e9desanyja j\u00f3lmen\u0151 \u00e1llatorvos volt valamelyik Kolozsv\u00e1r k\u00f6rny\u00e9ki faluban (a csal\u00e1d benn, a v\u00e1rosban lakott). Mindegyre k\u00fcldte idegenbe szakadt, n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u0151 fi\u00e1nak a csomagot. A di\u00e1k pedig \u2013 k\u00f6ztudottan \u2013 mindig \u00e9hes…Ha lehetett, elh\u00e1r\u00edtottam, kisebb felaj\u00e1nl\u00e1sait. A negyed-, f\u00e9l csokit\u00e1bl\u00e1i azonban finomak voltak.
– Mi\u00e9rt j\u00f6ssz megint ilyesmivel? Tudod, nem ez\u00e9rt teszem, amit teszek. Deh\u00e1t, nem lehetek jelen mindig, amikor t\u00e9ged b\u00e1ntanak\u2026
– J\u00f3l tetted, hogy rendreutas\u00edtottad azt a vadmarh\u00e1t. Val\u00f3s\u00e1ggal \u201er\u00e1m volt esve\u201d. Minden\u00fctt \u00fctlegelt, ha sz\u00f3ltam valamit, ha nem…
Pedig nem szokott panaszkodni. Nem \u00e1rulta be az \u00fctlegel\u0151ket sem, de sz\u00f3val \u0151 maga sohasem maradt nekik ad\u00f3s. \u201eMondod m\u00e9g? Mondom!\u201d Az arc\u00e1r\u00f3l azonban mindig ler\u00edtt, ha b\u00e1ntott\u00e1k. \u0150szinte gyermek l\u00e9v\u00e9n, ezt sem tudta elpal\u00e1stolni. Ilyenkor megvigasztaltam\u2026
Egy alkalommal a titk\u00e1riba mentem lefizetni az \u00e9ppen esed\u00e9kes bentlak\u00e1si d\u00edjat. Megsz\u00f3lal a telefon, a titk\u00e1rn\u0151 nyitva hagyja a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket, \u00e9s szalad az igazgat\u00f3\u00e9rt, aki j\u00f6tt is azonnal, felveszi a kagyl\u00f3t, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1l v\u00e1laszolgatni a \u2013 valahonnan \u201emagasabb helyr\u0151l\u201d hatalmi sz\u00f3val feltett, z\u00e1poroz\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sekre. \u201eIgenis, persze, ut\u00e1nan\u00e9z\u00fcnk a dolognak, csak j\u00f6jjenek, minden seg\u00edts\u00e9get megadunk. Rajtunk nem fog m\u00falni\u2026Bine\u00een\u021beles…\u201d<\/em>
\u00dagyhogy, akaratlan f\u00fcltan\u00faja voltam, \u00e1thallatszott a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kb\u0151l: a kolozsv\u00e1ri rend\u0151rs\u00e9gr\u0151l keresik Holczer nev\u0171 tanul\u00f3t, aki a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n odahaza j\u00e1rt Kolozsv\u00e1ron, ezalatt az \u00e9desanyja laborat\u00f3rium\u00e1b\u00f3l elt\u0171nt k\u00e9t morfium-fiola \u2026
A telefonbesz\u00e9lget\u00e9s m\u00e9g jav\u00e1ban folyt, mialatt \u00e9n, v\u00e9gezve a befizet\u00e9ssel, rohantam el\u0151keresni Holczer-fik\u00e1t.
– A kolozsv\u00e1ri rend\u0151rs\u00e9g keres, morfium-\u00fcgyben. Milyen dolog akar ez lenni m\u00e1r megint?
Szemmel l\u00e1that\u00f3lag megijedt, m\u00e1skor pimasz-sz\u00e9p arc\u00e1b\u00f3l kifutott a v\u00e9r, eg\u00e9szen s\u00e1padt lett. Mindez mutatta, nem l\u00e9gb\u0151l kapott ez a morfium-\u00fcgy.
– Tiszta szerencse, hogy kihallgattad! Majd elmes\u00e9lem\u2026
Rohant a Bagolyv\u00e1rba, ahol az emeleten a fi\u00fah\u00e1l\u00f3k sorakoztak.
Szilencium ideje alatt m\u00e9g aznap d\u00e9lut\u00e1n megtartotta k\u00e9t, iderendelt enyedi civil rend\u0151r (hogy az iskol\u00e1ban ne keltsenek felt\u0171n\u00e9st) Holczer tanul\u00f3 bentlak\u00e1si dolgainak a diszkr\u00e9t \u00e1tvizsg\u00e1l\u00e1s\u00e1t, de nem tal\u00e1ltak semmi nyomot, \u00fagyhogy annyiba maradt az eg\u00e9sz. M\u00e1r lecsengett az \u00fcgy, a \u201eh\u00e1zkutat\u00e1s\u201d m\u00e1snapj\u00e1n (amelyr\u0151l a tanul\u00f3k k\u00f6z\u00fcl csak ketten tudtunk, a gyan\u00fas\u00edtott \u2013 akit szilenciumr\u00f3l leh\u00edvtak, hisz neki kellett kinyitogatni a bentlak\u00e1si szekr\u00e9ny\u00e9t, \u00e9s er\u0151sen a lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k, ne sz\u00f3ljon senkinek a dologr\u00f3l \u2013 meg \u00e9n, akinek a tilt\u00e1s ellen\u00e9re m\u00e9gis csak elmes\u00e9lte).
– Mi is van azzal a morfiummal?
– Gyere velem\u2026
Sz\u00f3tlan s\u00e9t\u00e1ltunk fel a tornakertbe. Letelepedt\u00fcnk egy j\u00f3kora fa al\u00e1, fat\u00f6rzsnek vetett h\u00e1ttal, de \u00fagy, hogy szemmel tarthattuk odalenn, a p\u00e1ly\u00e1n, a p\u00e1lyasz\u00e9li \u00f6sv\u00e9nyen a mozg\u00e1st. F\u00e9lteny\u00e9rnyi papundeklilapot adott a kezembe, csipetnyi vatt\u00e1val a k\u00f6zep\u00e9n. Ut\u00e1na j\u00f3l beleny\u00falt a \u201erejtek zseb\u00e9be\u201d, amely h\u00e1tul, a kab\u00e1tja b\u00e9l\u00e9s\u00e9ben volt kialak\u00edtva, \u00e9s egy dug\u00f3val hermetikusan lez\u00e1rt kis \u00fcvegcs\u00e9t kotor\u00e1szott el\u0151, ebb\u0151l valah\u00e1ny csepp \u00e1ttetsz\u0151 folyad\u00e9kot cseppentett a vatt\u00e1ra. Ut\u00e1na gyorsan megcsin\u00e1lta saj\u00e1tmaga r\u00e9sz\u00e9re is a fenti m\u0171veletet…
– L\u00e9legezd be!
\u00cdgy lettem v\u00e9gz\u0151s di\u00e1kk\u00e9nt \u201emorfinista\u201d. M\u00e1sodszor \u00e9vtizedek m\u00falt\u00e1n, Cs\u00e1th G\u00e9za Napl\u00f3j\u00e1ban tal\u00e1lkoztam \u00fajra ennek a, m\u00e1ra m\u00e1r klasszikusnak mondhat\u00f3, k\u00e1b\u00edt\u00f3szernek a h\u00edr\u00e9vel.
– Mi\u00f3ta haszn\u00e1lod ezt az… iz\u00e9t?
Nem a k\u00e9rd\u00e9semre v\u00e1laszolt.
– \u00c9desap\u00e1m azt mondta legut\u00f3bb, ha nem hagyom abba, let\u00f6ri a derekamat. Ez\u00e9rt \u00e1rult be a rend\u0151rs\u00e9gen, hogy otthon j\u00e1rtamban csakis \u00e9n juthattam hozz\u00e1 \u00e9desany\u00e1m fiol\u00e1ihoz. K\u00f6sz, hogy seg\u00edtett\u00e9l kij\u00e1tszani \u0151ket! M\u00e9g nem volt id\u0151m elrejteni, ha nem sz\u00f3lsz, megtal\u00e1lt\u00e1k volna a bentlak\u00e1sban a holmijaim k\u00f6zt. Ezeknek, mint a kop\u00f3nak, olyan szimatuk van! Kolozsv\u00e1ron m\u00e1r volt alkalmam megtapasztalni.
– Tudod, tiszta v\u00e9letlen volt ez az eg\u00e9sz \u201ekihallgat\u00e1s\u201d. M\u00e9g egyszer nem leszel ennyire szerencs\u00e9s! – Biztosan semmi k\u00f6vetkezm\u00e9nye nem lesz annak, hogy \u201ek\u00f6ly\u00f6kfejjel\u201d ilyen szerekhez ny\u00falsz?
Hirtelen n\u00e9zett fel r\u00e1m. Arc\u00e1n egy pillanatra megvillant a pimasz mosoly. R\u00f6vid kis id\u0151re bunk\u00f3 falusinak n\u00e9zett engem is.
-Te ne f\u00e9lj addig, am\u00edg engem l\u00e1tsz!
– \u00c9n nem f\u00e9lek, hanem f\u00e9ltelek. A kett\u0151 nem ugyanaz\u2026
Azt\u00e1n, hogy v\u00e9gz\u0151sk\u00e9nt kiker\u00fcltem az iskol\u00e1b\u00f3l, m\u00e1r nem k\u00f6vethettem nyomon a sors\u00e1t\u2026
A rend\u0151ri h\u00e1zkutat\u00e1snak valahogy m\u00e9gis elterjedt a h\u00edre. Tal\u00e1n \u00e9ppen a bentlak\u00e1si fel\u00fcgyel\u0151nek j\u00e1rt el a sz\u00e1ja. Holczer \u201eh\u00edres ember\u201d lett. Kezdtek \u201efeln\u00e9zni\u201d r\u00e1 a di\u00e1kt\u00e1rsak. L\u00e9pten-nyomon t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem \u00fct\u00f6tt\u00e9k arcul.
Az utols\u00f3 eset, amellyel b\u00facs\u00fazom t\u0151le, legyen vid\u00e1mabb. Az udvaron l\u00e9zengt\u00fcnk az eb\u00e9dre h\u00edv\u00f3 cseng\u0151sz\u00f3ra v\u00e1rva. A Bagolyv\u00e1rb\u00f3l rohant lefele egy di\u00e1kt\u00e1rsunk, \u00e9s f\u00fclig \u00e9r\u0151 sz\u00e1jjal adja h\u00edr\u00fcl, hogy odafent a h\u00e1l\u00f3ban \u201eHolcert ny\u00edrja az \u00e9desapja\u201d. A di\u00e1kheccre mindig kaphat\u00f3 nebul\u00f3k arc\u00e1n felragyogott a k\u00e1r\u00f6r\u00f6m, minden \u00f6r\u00f6m\u00f6k eme \u201efejedelme\u201d. H\u00e1t ezt a l\u00e1tv\u00e1nyt nem lehet kihagyni! Rendel\u0151ztek is fel a l\u00e9pcs\u0151n, egyenk\u00e9nt nyitogatva be a 6-os sz\u00e1m\u00fa h\u00e1l\u00f3ba, amely Holczernek volt a bentlak\u00e1si otthona. De azt\u00e1n j\u00f6ttek is egyenk\u00e9nt kifel\u00e9, n\u00e9mik\u00e9pp l\u00f3g\u00f3 orral.
– Na, mi van? Mi van?
Egyik\u00fck sem volt hajland\u00f3 el\u00e1rulni csal\u00f3d\u00e1s\u00e1t. Hogy nem \u00e9ppen erre v\u00e1rtak! Csak tapasztalja meg m\u00e1s is! Mentem \u00e9n is. Ha siker\u00fcl jobb bel\u00e1t\u00e1sra b\u00edrni a fia nevel\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben Kolozsv\u00e1rr\u00f3l idel\u00e1togat\u00f3 \u00f6reget\u2026
Holczer \u2013 sz\u00e9les mosollyal \u2013 a sz\u0171k bentlak\u00e1si szoba el\u0151ter\u00e9nek k\u00f6zep\u00e9re helyezett hokedlin \u00fclt lovagl\u00f3\u00fcl\u00e9sben, a nyak\u00e1ba h\u00fazva egy feh\u00e9r rakottszoknya, az \u201e\u00f6rege\u201d pedig \u2013 oll\u00f3t- f\u00e9s\u0171t csattogtatva – s\u00fcrg\u00f6l\u0151dik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Csakugyan, ny\u00edrta a fi\u00e1t.
– Te is beszedted a maszlagot?
– Mi\u00e9rt, azt hiszed, hogy \u00e9n is k\u00e1r\u00f6rvendeni j\u00f6ttem?<\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Iskol\u00e1nk, az id\u00e9n negyedik sz\u00e1zad\u00e1t bet\u00f6lt\u00f6tt Nagyenyedi Bethlen G\u00e1bor Koll\u00e9gium, az \u00e9n id\u0151mben arr\u00f3l is h\u00edres volt, hogy a kolozsv\u00e1ri l\u00edceumokb\u00f3l \u201ediszciplin\u00e1risan\u201d kicsapott nebul\u00f3kat befogadta. A nagyv\u00e1rosi lurk\u00f3k azt\u00e1n, elker\u00fclve az otthoni (\u00edgy mondt\u00e1k:)\u201enocs\u00edv\u201d k\u00f6rnyezet\u00fckb\u0151l, besorolva a szab\u00e1lyozott bentlak\u00e1si \u00e9let \u201ekeretei k\u00f6z\u00e9\u201d, k\u00e9nytelen-kelletlen alkalmazkodtak az itteni k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekhez, \u00e9s \u2013 akarva-akaratlan \u2013 az iskolai \u00e9veik v\u00e9g\u00e9re […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-101534","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/101534","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=101534"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/101534\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=101534"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=101534"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=101534"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}