{"id":102280,"date":"2022-08-02T02:51:23","date_gmt":"2022-08-02T02:51:23","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=102280"},"modified":"2022-08-02T20:26:23","modified_gmt":"2022-08-02T20:26:23","slug":"fekete-istvan-nyar-vegen","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=102280","title":{"rendered":"Fekete Istv\u00e1n: Ny\u00e1r v\u00e9g\u00e9n"},"content":{"rendered":"\r\n

Sz\u00f3tlanul ballagunk az erd\u0151 fel\u00e9. R\u00e1nk szakadt a ny\u00e1r v\u00e9gi d\u00e9lut\u00e1nok tikkadt tunyas\u00e1ga. Meleg a f\u00f6ld, \u00e9get a nap, \u00e9s az \u00e1lmos augusztus ott h\u0171s\u00f6l az erd\u0151k \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban. Aszott sarj\u00fa k\u00f6z\u00f6tt feh\u00e9rre taposott gyalogutak surrannak a r\u00e9teken kereszt\u00fcl, \u00e9s itt-ott apr\u00f3 vir\u00e1g sz\u00edntelenkedik. Nem is vir\u00e1g, csak sz\u00e1raz sz\u00ednfolt, mely l\u00e1thatatlan szem\u00e9vel az eget k\u00e9mleli, hogy merre j\u00e1rnak az \u00e1ldott, p\u00e1r\u00e1kt\u00f3l s\u00falyos, dr\u00e1ga fellegek.
De az \u00e9g k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl tiszta.
A dombvid\u00e9ken vibr\u00e1l a leveg\u0151, a tarl\u00f3k szinte l\u00e1ngolnak, a sz\u00e1nt\u00e1sokr\u00f3l port kavar fel a forg\u00f3sz\u00e9l, melyben kerengve j\u00e1rja boszork\u00e1nyt\u00e1nc\u00e1t egyp\u00e1r sz\u00e1l szalma, sz\u00e9na meg egy \u00e1rva mad\u00e1rtoll.
Nem lesz itt egyhamar es\u0151…
A r\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n n\u00e1das\u00e9r h\u00faz\u00f3dik v\u00e9gig. A n\u00e1das m\u00e9g megvan, de az \u00e9r viz\u00e9t ezer szomjas gy\u00f6k\u00e9r h\u00fazta ezerfel\u00e9. Fenek\u00e9n ujjnyi reped\u00e9sek p\u00f3kh\u00e1l\u00f3znak, \u00e9s a sz\u00e1rad\u00f3 s\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1n csak a r\u00f3ka lapul meg, ha nagyon elsz\u00f3rakozott a falusi ty\u00fak\u00f3lak t\u00e1j\u00e1n, \u00e9s itt \u00e9rte a reggel.
Pedig nem is r\u00e9gen m\u00e9g vadkacsa leste itt a v\u00edzben ny\u00fczsg\u0151 bog\u00e1rn\u00e9pet, n\u00e1diver\u00e9b kerepelt hajlong\u00f3 n\u00e1dsz\u00e1lakon, \u00e9s piros l\u00e1b\u00fa g\u00f3lya-katon\u00e1k mondtak v\u00e9gs\u0151 szentenci\u00e1t az ungnemzets\u00e9g v\u00f6r\u00f6s has\u00fa zen\u00e9szeire.
Egy-k\u00e9t sz\u00e1rcsa is felnevelte itt az apr\u00f3s\u00e1gokat, de azt\u00e1n elm\u00faltak a j\u00f3 id\u0151k. Az \u00f6reg t\u0151k\u00e9s g\u00e1cs\u00e9rt valami z\u00f6ld kalapos siheder ledurrantotta, s a kis v\u00edz n\u00e9pe szorongva n\u00e9zte a nagy mad\u00e1r lehanyatl\u00e1s\u00e1t. Nagyot csobbant a v\u00edz, \u00e9s a kacsan\u00e9p apr\u00f3 gy\u00f6ngyszem\u00e9ben a gy\u00e1sz meg a f\u00e9lelem verg\u0151d\u00f6tt.
A sz\u00e9p g\u00e1cs\u00e9r megremegett a vonagl\u00e1sban, azt\u00e1n b\u00e1rsonyos fej\u00e9t sz\u00e9pen lehajtotta az apr\u00f3 hull\u00e1mokra…
Este azt\u00e1n, amikor a hold sarl\u00f3ja fel\u00fclt a n\u00e1dbug\u00e1k cs\u00facs\u00e1ra, s az erd\u0151b\u0151l h\u0171v\u00f6s szell\u0151k j\u00f6ttek besz\u00e9lgetni a s\u00e1ssal, a kacs\u00e1k \u00f6sszeszedt\u00e9k fiaikat, \u00e9s fordultak egyet a v\u00edz felett.
Sziszegtek a sz\u00e1rnyak, suhogtak a kifesz\u00edtett tollak. Mind feljebb… feljebb, am\u00edg csak valahol messze tompa csillog\u00e1s nem \u00f6tl\u00f6tt a szem\u00fckbe. Ekkor azt\u00e1n megindultak arrafel\u00e9.
Az erd\u0151b\u0151l r\u00e1juk kiab\u00e1lt az \u00f6reg bagoly, hogy mit csavarognak az \u00e9ji \u00f3r\u00e1n. Par\u00e1zsl\u00f3 t\u00fczek felett rep\u00fcltek el, hol ny\u00e1jak kolompja kondul n\u00e9ha-n\u00e9ha, \u00e9s lappanty\u00fa sz\u00f3l a f\u00fczek csonka \u00e1g\u00e1n.
A hom\u00e1lyos t\u00fck\u00f6r n\u0151tt, fekete k\u00f6d\u00f6k gomolyogtak, mely azt\u00e1n elnyelte a kacsan\u00e9pet. Az\u00f3ta \u00fcres az \u00e9r k\u00f6rny\u00e9ke.
Valaki majd cs\u00f3v\u00e1t dob bele, \u00e9s akkor szipork\u00e1zva sz\u00e1llnak t\u00fczes pernyecsillagok a magass\u00e1gban, pattogva \u00e9g a tavalyi zsomb\u00e9k, \u00e9s a l\u00f3her\u00e9s fel\u00e9 baktat\u00f3 ny\u00fal \u00e1lm\u00e9lkodva n\u00e9zi a nagy vil\u00e1goss\u00e1got.
Nem tart sok\u00e1ig ez sem. Egym\u00e1sra futnak az apr\u00f3 l\u00e1ngok, s addig marj\u00e1k egym\u00e1st, am\u00edg hamuba f\u00faltan r\u00e1juk szakad a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. A f\u00fcst nem sz\u00e1ll egy darabig, \u00e9s tapogatva \u00fcli meg a v\u00f6lgyet, de hajnalt\u00e1jon j\u00f6n a harmat, \u00e9s elalusznak az utols\u00f3 zsar\u00e1tnokok is.
Lehet, hogy Ravaszdi reggel megint erre t\u00e9ved a falub\u00f3l visszat\u00e9r\u0151ben \u2013 hol valami \u00fcgyes-bajos dolg\u00e1t volt eligaz\u00edtani \u2013, s akkor megtorpan az ismeretlen t\u00e1jon. Az \u00e9g\u00e9s keserny\u00e9s szaga lappang a f\u00f6ld felett \u2013 m\u00e1r ez mag\u00e1ban is gyan\u00fas \u2013, de meg nem is \u00e9rti az eg\u00e9szet… Nagy ker\u00fcl\u0151vel \u00e9r az erd\u0151 al\u00e1. M\u00e9g onn\u00e9t is visszafordul. Fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lja: hogy mi meg nem t\u00f6rt\u00e9nik manaps\u00e1g!
Azt\u00e1n \u00faj sarjak fakadnak a s\u00e1rr\u00e1 s\u0171r\u0171s\u00f6d\u0151 vizekben, melyet felsz\u00edv a nap, \u00e9s elnyel a k\u00f6d.
De most m\u00e9g \u00e1ll a n\u00e1das.
N\u00e9ha a r\u00e9tek zsiv\u00e1nya, a r\u00e9tih\u00e9ja libben el mellette, h\u00e1tha kiriad valami apr\u00f3mad\u00e1r, mely v\u00e9res j\u00e1t\u00e9kk\u00e9nt cs\u00fcngne a gyilkos karmok k\u00f6z\u00f6tt. Hi\u00e1ba. \u00c9lettelen\u00fcl \u00e1llnak a n\u00e1dvit\u00e9zek, f\u00e9lrecsapott forg\u00f3val, marokra szor\u00edtott fekete buzog\u00e1nnyal, \u00e9s csak egy kis szell\u0151 kellene, hogy \u00f6sszedugj\u00e1k fej\u00fcket: mosolyogva a h\u00e9ja t\u00falbuzg\u00f3s\u00e1g\u00e1n… Tudja ezt a h\u00e9ja is, de olyan kedves eml\u00e9kek f\u0171zik a kanyarg\u00f3 kis n\u00e1dfolthoz, hogy nem hagyja ki \u2013 h\u00e1tha… Mi\u00e9rt is van itt ez a rongyos n\u00e1das, ha nincs benne semmi? Tal\u00e1n csak az\u00e9rt, hogy ha a szeptember \u00faj ereket fakaszt a k\u00f6k\u00f6rcsines lap\u00e1lyokon, legyen, ami utat mutat a t\u00e9tova kis vizeknek:
\u2013 Erre, erre, kis h\u00edveim!
Hajladoznak majd a n\u00e1dlovagok, \u00f6sszesimogatj\u00e1k hossz\u00fa szably\u00e1jukat, \u00e9s meghajolnak a kis erek el\u0151tt, amelyek h\u0171v\u00f6s \u00f6lel\u00e9ssel szor\u00edtj\u00e1k magukhoz a karcs\u00fa leg\u00e9nyeket. Akkor m\u00e1r az erd\u0151 koron\u00e1s urai hangos sz\u00f3val h\u00edvj\u00e1k l\u00e9gyottra a szel\u00edd szarvasmenyecsk\u00e9ket, s az idei k\u00f6ly\u00f6kr\u00f3k\u00e1k megugatj\u00e1k a k\u00f6db\u0151l felsz\u00e1ll\u00f3 holdat.
Messze \u00e1lmok…
Ma m\u00e9g Augusztus \u00far h\u0171s\u00f6l az erd\u0151 \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, s csak akkor kanyar\u00edtja nyak\u00e1ba aszott tariszny\u00e1j\u00e1t, ha a k\u00f6k\u00e9nybokrok gy\u00fcm\u00f6lcse hamvask\u00e9kre v\u00e1lik, a galagony\u00e1\u00e9 meg pirosra. Amikor egy hajnalon \u00fczenetet hoznak a cs\u00f3k\u00e1k, hogy \u00fatnak indult m\u00e1r l\u00e1gy furulyasz\u00f3val, cseng\u0151s szek\u00e9ren az \u0151sz d\u00fas kebl\u0171, elvir\u00e1gzott asszonya: a b\u00e1natos Szeptember…
*
\u2026Mikor azt\u00e1n az els\u0151 sz\u00e1raz gally elroppan a l\u00e1bam alatt, elrep\u00fclnek az \u0151szbe sz\u00e1ll\u00f3 gondolatok. Megbesz\u00e9lj\u00fck, ki merre menjen. Nekem a r\u00e9gi csenev\u00e9sz v\u00e1g\u00e1s jut, ahol m\u00e9g nem l\u0151ttem semmit. Bar\u00e1tomnak a diszn\u00f3s s\u0171r\u0171s\u00e9gek. Indul\u00e1s!
J\u00f3 cserk\u00e9szutakon j\u00e1rok. Semmi. \u00c1tv\u00e1gok a sz\u00e9les csap\u00e1son, egy kis hepehup\u00e1s fenyves r\u00e9szre. Rem\u00e9nyteljes tiszt\u00e1sok, melyek pomp\u00e1s kis szorosokkal ny\u00edlnak egym\u00e1sba. Ha valahol, h\u00e1t itt kellene annak a j\u00f3 baknak lenni! Minden \u00faj tiszt\u00e1s: \u00faj rem\u00e9nys\u00e9g, de csak \u2013 rem\u00e9nys\u00e9g.
Hallgat\u00f3dzom. Alkonyodik.
Amint kin\u00e9zek a mellettem lev\u0151 kopasz oldalra, megdobban a sz\u00edvem. V\u00f6r\u00f6s folt mozog alant. Nagy \u00fcggyel-bajjal mozgok el\u0151re, hogy t\u00f6bbet l\u00e1ssak. Egy r\u00f3ka. No, k\u00e1r volt a nagy igyekezet \u2013 m\u00e9rgel\u0151d\u00f6m, \u00e9s b\u00e1r m\u00e1skor nem szoktam ny\u00e1ron r\u00f3k\u00e1t l\u0151ni: ledurrantom. Egye meg a fene! \u00dagysincs itt \u0151z, amit a l\u00f6v\u00e9s elriasztana.
R\u00f3k\u00e1m felhemperedik. Lemegyek \u00e9rte. K\u00f6ly\u00f6k. \u00c9rt\u00e9ktelen, de az\u00e9rt nem hagyom el, hanem h\u00fazom magam ut\u00e1n hazafel\u00e9.
Az eredm\u00e9ny \u2013 amire k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e1m\u00edtottam \u2013 egy tucat bolha, amelyek azonban nem cs\u00edptek, csak szer\u00e9nyen korz\u00f3ztak a combomon. \u00dagy l\u00e1tszik, a r\u00f3kav\u00e9r \u00edzletesebb.
Bar\u00e1tom m\u00e1r a teraszon b\u00fab\u00e1natoskodott, amikor a r\u00f3k\u00e1val bevonultam. Felt\u0171n\u0151 csendes volt, amib\u0151l egy \u201erendesebb\u201d hib\u00e1z\u00e1sra k\u00f6vetkeztettem.
\u2013 Eltoltad? \u2013 k\u00e9rdeztem, mire \u0151 lemond\u00f3an legyintett. Majd ut\u00e1natette:
\u2013 Bezony.
R\u00e1ment egy akkora diszn\u00f3, mint egy zongora (\u0151 mondta). El\u0151sz\u00f6r a hom\u00e1lyban szarvasnak n\u00e9zte. Becserk\u00e9szte hatvan l\u00e9p\u00e9sre, azt\u00e1n oldalba l\u0151tte \u2013 a diszn\u00f3 el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 hatalmas hangyabolyt, melyet nem vett el\u0151tte \u00e9szre. L\u00f6v\u00e9s ut\u00e1n megindult az eg\u00e9sz oldal.
Tal\u00e1n nyolc-t\u00edz s\u00fcld\u0151 rohant szanasz\u00e9jjel, melyek gyan\u00fatlanul turk\u00e1ltak a magas gazban. Persze a nagy pukkan\u00e1sra vil\u00e1gg\u00e1 mentek. Ez volt az eset a diszn\u00f3val.
Bar\u00e1ti egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9sem biztos\u00edt\u00e1sa ut\u00e1n megvacsor\u00e1ltunk, \u00e9s k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk az alv\u00e1shoz. Ez a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s \u00e9jf\u00e9lig tartott. Kor\u00e1n akartunk kelni, m\u00e9gis elbesz\u00e9lgett\u00fck az id\u0151t. V\u00e9g\u00fcl azt\u00e1n kitettem a vekkert, beigaz\u00edtv\u00e1n f\u00e9l h\u00e1romra, \u00e9s nyugodalmas j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t k\u00edv\u00e1nva elszenderedt\u00fcnk.
Reggel f\u00e9l h\u00e1romkor undor\u00edt\u00f3an \u00e9s kitart\u00f3an berregett az \u00f3ra.
\u2013 Pista, nyisd ki az ablakot! \u2013 rendelkezett szeretetre m\u00e9lt\u00f3 bar\u00e1tom a m\u00e1sf\u00e9l m\u00e9teres kanap\u00e9r\u00f3l.
\u2013 S\u00f6t\u00e9t van m\u00e9g \u2013 ellenkeztem, \u00e9s \u00e9reztem, hogy az \u00e1lom karjai \u00fagy \u00f6lelnek k\u00f6r\u00fcl, mint anya a gyermek\u00e9t. (Hogy szebb hasonlatot ne is mondjak.) M\u0171horkol\u00e1som azonban hi\u00e1baval\u00f3nak bizonyult. Bar\u00e1tom meg\u00edg\u00e9rte, hogy drillingj\u00e9b\u0151l kett\u0151t a mennyezetbe l\u0151, ha ki nem nyitom az ablakot, h\u00e1t kinyitottam.
Sz\u00e9p csendesen esett az es\u0151. Sz\u00fcrke k\u00f6d\u00f6k f\u00fcst\u00f6l\u00f6gtek a v\u00f6lgyekben, \u00e9s valahol \u00e1lmosan f\u00fcttyentett kett\u0151t-h\u00e1rmat a feketerig\u00f3.
Eszembe jutott szolid kis gumitalp\u00fa v\u00e1szoncip\u0151m, mely pacall\u00e1 v\u00e1ltozik pillanatok alatt, \u00e9s f\u00e1z\u00f3san kezdtem \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni. Bar\u00e1tom hamarosan elk\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s \u00e9n is kibotork\u00e1ltam a t\u00e9rdig \u00e9r\u0151 latyakba.
Szeg\u00e9ny kis \u201eDork\u00f3m\u201d h\u00e1rom l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n b\u00e1natos sz\u00f6rcs\u00f6g\u00e9sre fakadt, hogy k\u00e9nytelen voltam visszafordulni \u00e9s levetni. Azt\u00e1n tal\u00e1lomra neki a M\u00e1nsz-tet\u0151nek. Valami hom\u00e1lyos \u00f6szt\u00f6n ut\u00e1n.
Meredek cserk\u00e9sz\u00fat, s\u00edkos, mint a korcsolyap\u00e1lya. De csendesen lehet rajta j\u00e1rni. El\u00e9rem a helyet, hol tavaly egy j\u00f3 bakot l\u0151ttem. Elmegyek a tavalyi dar\u00e1zsf\u00e9szek mellett is. Csupa kedves eml\u00e9k. De most szomor\u00faan szit\u00e1l az es\u0151, hajladoznak a feny\u0151k, eg\u00e9sz kis felh\u0151szakad\u00e1st r\u00f6gt\u00f6n\u00f6zve, \u00e1t\u00e1zott hubertuszom nem kis b\u00e1nat\u00e1ra.
Itt a magasles. Innen pislogtam le tavaly pomp\u00e1s kis bakomra, bezzeg most nincs bak! Ebben a pillanatban \u2013 ahogy r\u00e1g\u00f3dva az eml\u00e9keken, elinduln\u00e9k \u2013 kil\u00e9p a nyilad\u00e9kb\u00f3l egy bak. A m\u00e1sikban pedig m\u00e1r g\u00f6rnyedve cs\u00faszom egy sz\u00e9naboglya fedezete alatt \u2013 \u00e1ldott legyen a pol\u00e1nyi gazda, aki ide rakta \u2013 a \u201ebakom\u201d el\u00e9.
Oda\u00e9rve kidugom a fejem. A bak m\u00e1r el\u00e9rte a nyilad\u00e9k m\u00e1sik oldal\u00e1t. Fej\u00e9t m\u00e1r nem is l\u00e1tom. \u00dajra leh\u00faz\u00f3dom, let\u00f6rl\u00f6m pusk\u00e1m cs\u00f6v\u00e9r\u0151l a c\u00e9lz\u00e1st akad\u00e1lyoz\u00f3 k\u00f6v\u00e9r es\u0151cseppeket, \u00e9s \u2013 Szent Hubertusz, seg\u00edts! \u2013 arcomhoz szor\u00edtott pusk\u00e1val emelkedem fel, a \u201ebakom\u201d pedig, mint egy r\u00f3zsasz\u00edn, illetve s\u00e1rga \u00e1lom, becs\u00faszik a s\u0171r\u0171 skop\u00e1riumok k\u00f6z\u00e9.
Azt hittem, megny\u00edlik a f\u00f6ld, hogy els\u00fcllyedjek. De nem ny\u00edlott meg. Egy-k\u00e9t eg\u00e9szen s\u00falyos becs\u00fclets\u00e9rt\u00e9st helyeztem el magamnak, \u00e9s minden idegem megfesz\u00edtve cs\u00fasztam a hely fel\u00e9, ahol a bak \u2013 haj, m\u00e1r nem a bakom! \u2013 bev\u00e1ltott. Semmi, semmi, semmi! Mint a k\u00e1mfor.
El\u0151ttem sz\u00e1z l\u00e9p\u00e9sre egy keresztnyilad\u00e9k. Megpr\u00f3b\u00e1lok el\u00e9be ker\u00fclni. Nagyon siv\u00e1r v\u00e1llalkoz\u00e1s. Mellig \u00e9r\u0151 skop\u00e1riumbokrok k\u00f6z\u00f6tt cs\u00faszom el\u0151re. Csupa v\u00edz vagyok m\u00e1r. Jobbra apr\u00f3 tiszt\u00e1sok; a rem\u00e9nys\u00e9g t\u0171hegynyi kis szikr\u00e1ja arra korm\u00e1nyoz…
El\u00e9rek egy kis beny\u00edl\u00f3t. Lassan el\u0151re. Minden mozdulatot meggondolva. S a rem\u00e9nys\u00e9g kis szikr\u00e1ja l\u00e1ngra lobban. Ott \u00e1ll a bakom a tiszt\u00e1s t\u00fals\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n. Most m\u00e1r nem tanakodtam. A f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l ugyan reszket a kezem, de megemberelem magam, \u00e9s \u2013 \u00e9lesen v\u00e1g bele pusk\u00e1m csattan\u00e1sa az \u00e1lmos hajnali csendbe.
Kidobom a patront, v\u00e1llra vetem a pusk\u00e1t, \u00e9s megindulok a bakom fel\u00e9.
Szemei m\u00e1r z\u00f6ldbe op\u00e1losodnak, amikor megn\u00e9zem agancs\u00e1t. Sz\u00e9p, gy\u00f6ngy\u00f6s, er\u0151s. \u00d6sszek\u00f6t\u00f6m l\u00e1bait, azt\u00e1n: \u201eMagad uram, ha szolg\u00e1d nincs.\u201d
*
A felh\u0151k alacsonyan j\u00e1rnak. Az \u00f6regerd\u0151ben k\u00f6df\u00e1tyolokat sz\u0151nek l\u00e1thatatlan kezek, \u00e9s messze hegyeken, v\u00f6lgyeken b\u00facs\u00fazik a ny\u00e1r.
(1934)<\/strong>
**
Megjelent a Nimr\u00f3dban 1934. j\u00fanius 10-\u00e9n. (K\u00e9s\u0151bb 1971 szeptember\u00e9ben, majd 1973. augusztus\u00e1ban is.)<\/em>
Tartalmazz\u00e1k az \u00d6reg utakon (1941) \u00e9s a Barangol\u00e1sok (1968) c. k\u00f6tetek.<\/em>
Eml\u00e9kek c\u00edmmel jelent meg a Tarka r\u00e9t (1973), a Vad\u00e1szatok erd\u0151n, mez\u0151n (1987) \u00e9s a Vad\u00e1szelbesz\u00e9l\u00e9sek (2015) c. k\u00f6tetekben.<\/em><\/p>\r\n

\"\"<\/a>
Az illusztr\u00e1ci\u00f3 S\u00e1nta Gergely: \u0150zbak c. festm\u00e9nye<\/p>\r\n

Forr\u00e1s: Fekete Istv\u00e1n – \u00edr\u00f3i oldal<\/strong><\/em><\/a><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Sz\u00f3tlanul ballagunk az erd\u0151 fel\u00e9. R\u00e1nk szakadt a ny\u00e1r v\u00e9gi d\u00e9lut\u00e1nok tikkadt tunyas\u00e1ga. Meleg a f\u00f6ld, \u00e9get a nap, \u00e9s az \u00e1lmos augusztus ott h\u0171s\u00f6l az erd\u0151k \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban. Aszott sarj\u00fa k\u00f6z\u00f6tt feh\u00e9rre taposott gyalogutak surrannak a r\u00e9teken kereszt\u00fcl, \u00e9s itt-ott apr\u00f3 vir\u00e1g sz\u00edntelenkedik. Nem is vir\u00e1g, csak sz\u00e1raz sz\u00ednfolt, mely l\u00e1thatatlan szem\u00e9vel az eget k\u00e9mleli, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[16],"tags":[],"class_list":["post-102280","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-bongeszde"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/102280","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=102280"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/102280\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=102280"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=102280"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=102280"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}