{"id":104295,"date":"2023-03-21T14:59:36","date_gmt":"2023-03-21T14:59:36","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=104295"},"modified":"2023-03-21T14:59:36","modified_gmt":"2023-03-21T14:59:36","slug":"cseke-gabi-dancs-artur-emlekezese","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=104295","title":{"rendered":"CSEKE GABI. Dancs Art\u00far eml\u00e9kez\u00e9se"},"content":{"rendered":"

Am\u00edg be nem fejezem…<\/strong><\/p>\n

Cs\u00e9G\u00e9 eml\u00e9k\u00e9re<\/strong><\/p>\n

A kilencvenes \u00e9vekben, ah\u00e1nyszor dolgom akadt Bukarestben, felrontottam a Sc\u00e2nteia H\u00e1zba, ami akkor a Szabadsajt\u00f3 H\u00e1za volt m\u00e1r. Tudni lehetett, Gabit s\u00f6t\u00e9ted\u00e9s ut\u00e1n, dolgom v\u00e9gezt\u00e9vel is ott fogom tal\u00e1lni. Az \u00fcres szerkeszt\u0151s\u00e9gi hod\u00e1lyban \u00fclt, milli\u00f3 pap\u00edrral, k\u00e9zirattal, lenyomattal, f\u00e9nyk\u00e9pekkel telt bor\u00edt\u00e9kokkal k\u00f6rbev\u00e9ve \u00e9s addig is dolgozott, am\u00edg p\u00e1r sz\u00f3t v\u00e1ltottunk. N\u00e9ha feln\u00e9zett, mosolygott, majd visszas\u00fcppedt a munk\u00e1ba. Egyszer but\u00e1n azt tal\u00e1ltam k\u00e9rdezni, meddig tart a munkaideje.<\/p>\n

– Am\u00edg be nem fejezem. Ez mind az \u00e9n munk\u00e1m, ha \u00e9n nem fejezem be, m\u00e1s nem fogja.<\/p>\n

Eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t \u00edgy \u00e9lte le: dolgozva. Nagyon sokat alkotott, nagyon sokat \u00edrt, de legt\u00f6bbet m\u00e9gis m\u00e1sok\u00e9rt tev\u00e9kenykedett.<\/p>\n

\u00c1rkoson tal\u00e1lkoztunk szem\u00e9lyesen el\u0151sz\u00f6r, nem sokkal a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s ut\u00e1n. L\u00e1zas, kezd\u0151 tollforgat\u00f3k\u00e9nt ker\u00fcltem az El\u0151szoba megh\u00edvottak list\u00e1j\u00e1ra Gabi j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l sokadmagammal. Friss\u00edteni akart, \u00faj hangokat kib\u00e1ny\u00e1szni a posztkommunista tavasziasod\u00f3 posv\u00e1nyos k\u00f6rnyezetb\u0151l, felkarolni mindent \u00e9s mindenkit, aki ebbe az \u00faj vil\u00e1gnak hitt k\u00e1pr\u00e1zatba sz\u00ednt k\u00e9pes vinni. Mai divatos sz\u00f3val azt mondan\u00e1m, mentorom volt, de nem mondom, mert Cs\u00e9G\u00e9, ahogy gyakori levelez\u00e9seinkben megsz\u00f3l\u00edtottam, miut\u00e1n \u0151 meg ek\u00e9ppen szign\u00f3zta hozz\u00e1m \u00edrott leveleit \u2013 enn\u00e9l sokkal t\u00f6bb volt sz\u00e1momra. Az irodalmi sz\u00fcl\u0151m. Gabi nem csak felfedezett, nem csak a kezdeti csetl\u00e9s-botl\u00e1saimat egyengette, hanem velem volt az \u00e9vtizedek sor\u00e1n mindenhol. Amerik\u00e1ban is, a felh\u0151k f\u00f6l\u00f6tt is, a fot\u00f3imban is. Els\u0151 blogomat is \u0151 hozta l\u00e9tre a neki \u00e9s bar\u00e1taimnak \u00edrott leveleimb\u0151l \u00e9s szerkesztette \u00e9veken \u00e1t, m\u00edgnem magam kez\u00e9be vettem.<\/p>\n

 <\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

 <\/p>\n

Tiltakoztam a blog\u00edr\u00e1s ellen, arra hivatkoztam naivan, hogy az a frusztr\u00e1lt emberek mened\u00e9ke, meg id\u0151hi\u00e1nyra is szinte-szinte hivatkoztam, de elharaptam a nyelvem, hisz Gabi ezer m\u00e1s dolga \u00e9s projektje, munk\u00e1ja mellett is, a m\u0171v\u00e9szet minden ir\u00e1ny\u00e1ba hajolva \u00e9s \u00e1tny\u00falva dolgozott f\u00e1radhatatlanul kez\u00e9ben tartva az eg\u00e9sz erd\u00e9lyi magyar kort\u00e1rs irodalmat \u00e9s annak k\u00e9pvisel\u0151t, bar\u00e1tait, azok munk\u00e1it, s nemcsak az erd\u00e9lyiek\u00e9t, \u00e9s emellett k\u00e9pes volt egy kezd\u0151 firk\u00e1sz sz\u00e1rnybontogat\u00e1saira \u00e9s megmutatkoz\u00e1s\u00e1ra id\u0151t sz\u00e1nni, blogot szerkeszteni, megmutatkoz\u00e1si f\u00f3rumokat, oldalakat l\u00e9trehozni a m\u00e1sok n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9s\u00e9re. Hatalmas anyagokba vetette bele mag\u00e1t, a h\u00e1bor\u00faba, a nemzetk\u00f6zi irodalmi \u00e9s m\u0171v\u00e9szti sz\u00ednterekbe, teljesen \u00fagy, mint ahogy egy id\u0151milliomos tenn\u00e9. \u00dagy \u00e9lt, \u00e9s \u00fagy dolgozott, mintha mindig sietnie kellene valahov\u00e1, de annyit v\u00e1llalt mintha az id\u0151 v\u00e9gtelen lenne. \u00c9s val\u00f3ban mesterien b\u00e1nt az id\u0151vel, brav\u00farosan osztotta be munk\u00e1it, a m\u00e1sok munk\u00e1it, \u00e9s amikor a csal\u00e1di \u00e9let t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seib\u0151l is kivette r\u00e9sz\u00e9t, m\u00e9g mindig jutott ideje le\u00fclni napl\u00f3t \u00edrni, publikus napl\u00f3t \u2013 mindannyiunk nagy \u00f6r\u00f6m\u00e9re.<\/p>\n

A bukaresti \u201eemigr\u00e1ci\u00f3\u201d \u00e9letszakasz\u00e1t k\u00f6vet\u0151en a sokkal b\u00e9k\u00e9sebb \u00e9s idillikusabb cs\u00edkszeredai vil\u00e1g\u00e1t alak\u00edtotta ki mag\u00e1nak \u00fagy, hogy minden \u00e1ld\u00e1sos tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t az imm\u00e1r a Hargit\u00e1ra n\u00e9z\u0151 dolgoz\u00f3szob\u00e1ja csendj\u00e9b\u0151l folytassa. Ha New York \u00e9s Szatm\u00e1r k\u00f6z\u00f6tt \u00fatbaejtettem valahogy Szered\u00e1t, gyakran felugrottam egy k\u00e1v\u00e9ra, egy \u00f6lel\u00e9sre \u00e9s egy j\u00f3 kis besz\u00e9lget\u00e9sre. K\u00e9rtem, hadd lessek be az \u00edr\u00f3asztal\u00e1ra, amit \u00e9n annyif\u00e9lek\u00e9ppen elk\u00e9pzeltem magamnak azel\u0151tt. Rengeteg dosszi\u00e9, irattart\u00f3, k\u00f6nyv \u00e9s jegyzetek sorakoztak az asztalon. De katon\u00e1s, p\u00e9ld\u00e1s rendben. Z\u0171rzavarnak a legkisebb nyoma sem volt, szinte steril tisztas\u00e1g volt az asztalon, \u00e9s k\u00f6z\u00e9pen a r\u00e9gi nagy sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p lomha k\u00e9perny\u0151je.<\/p>\n

Sosem engedett el k\u00f6nyv n\u00e9lk\u00fcl, mindig kaptam aj\u00e1nd\u00e9kba valamit. \u00c9n fot\u00f3imb\u00f3l vittem neki. Im\u00e1dta a fot\u00f3kat. Sokszor k\u00fcldtem emailben is, ha \u00fagy \u00e9reztem, valami j\u00f3t alkottam. Teljesen szabadkeze volt \u00edr\u00e1saim, fot\u00f3im kezel\u00e9s\u00e9ben, hisz kinek, ha nem Neki? Sokszor csak h\u00f3napok vagy net\u00e1n \u00e9vek m\u00falt\u00e1n fedeztem fel, hogy egy-egy fot\u00f3mat vagy \u00edr\u00e1somat az imm\u00e1r saj\u00e1t magam \u00e1ltal kezelt blogb\u00f3l, valahol k\u00f6zz\u00e9tette, megmutatta a nagyvil\u00e1gnak k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le oldalakon \u00e9s f\u00f3rumokban. Tan\u00edtott, nevelt, t\u00e1mogatott \u00e9vtizedek m\u00falt\u00e1n is. Nem is csak engem, hanem mindenkit, akit szeretett \u00e9s akinek a munk\u00e1j\u00e1t erre \u00e9rdemesnek tartotta. Azt mondogatta mag\u00e1r\u00f3l, egyf\u00e9le \u201esz\u00fcrke eminenci\u00e1s\u201d \u0151, aki a h\u00e1tt\u00e9rb\u0151l int\u00e9zi a dolgokat. De ez, persze, nem igaz. Semennyire sem volt \u0151 sz\u00fcrke. Hisz saj\u00e1t alkot\u00e1sai, munk\u00e1i annyi sz\u00ednt \u00e9s energi\u00e1t sug\u00e1roznak, hogy megsz\u00e9gyen\u00edt minden, alkot\u00f3ereje telj\u00e9ben l\u00e9v\u0151 ifjoncot is.<\/p>\n

 <\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

 <\/p>\n

Eml\u00e9kszem, hatalmas lelkesed\u00e9ssel mes\u00e9ltem neki a kort\u00e1rs amerikai bestsellerr\u0151l, kedvenc \u00edr\u00f3mr\u00f3l, akinek minden \u00edr\u00e1s\u00e1t bet\u0171r\u0151l-bet\u0171re elolvastam, \u00e9s mondtam G\u00e1bornak, Andr\u00e9 Aciman gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, vil\u00e1g\u00e1t csak \u0151 lenne k\u00e9pes megfelel\u0151en leford\u00edtani; essz\u00e9i, reg\u00e9nyei legink\u00e1bb a Cs\u00e9G\u00e9 prec\u00edz, finom \u00e9s \u00e9rz\u00e9keny, empatikus st\u00edlusa alatt v\u00e1ln\u00e1nak igaz\u00e1n magyarr\u00e1, mik\u00f6zben morogtam az eddig megjelent ford\u00edt\u00e1sok jellegtelens\u00e9g\u00e9re. Hossz\u00fa levelemre postafordult\u00e1val a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9pp v\u00e1laszolt:<\/p>\n

Kedves Art \u00dar!<\/p>\n

Akkora levelet kaptam t\u0151led, hogy megijedtem: ekkora v\u00e1laszt kell majd nekem is irnom? Persze, ez csak vicc, de mondhatom, j\u00f3l estek a gondolatok, amit megosztott\u00e1l velem. Kiss\u00e9 zil\u00e1lt vagyok az ut\u00f3bbi h\u00f3napokban, kicsorog az id\u0151 a kezeim k\u00f6z\u00fcl, igyekszem visszalend\u00fclni a r\u00e9gi ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1sba, de a f\u00e9kek nem hagynak. V\u00e9n\u00fcl\u00fcnk. Ha b\u00edrn\u00e1m az angolt annyira, tal\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1m… Te viszont m\u00e1r tudsz! Kiv\u00e1ncsian k\u00f6vetem \u00fatjaidat, besz\u00e1mol\u00f3idat \u00e9s \u00f6rvendek, hogy siker\u00fclt r\u00e9vbe jutnod. M\u00e1r amennyire. \u00dcnnepek k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n, csal\u00e1di melegben gondolok most R\u00e1d s k\u00fcld\u00f6m bar\u00e1ts\u00e1gom szer\u00e9ny jel\u00e9t: csg<\/p>\n

Kivitt az erk\u00e9lyre is, hogy megtekints\u00fck a vil\u00e1gh\u00edr\u0171 \u201ekertben\u201d a paprik\u00e1t is. J\u00e1t\u00e9koss\u00e1g\u00e1ra utal, ahogy egy sorozatot ind\u00edtott egy id\u0151ben arr\u00f3l, hogy a cser\u00e9pben a paprika pal\u00e1nta, majd meg a term\u00e9se hogyan fejl\u0151d\u00f6tt napr\u00f3l-napra, h\u00e9tr\u0151l-h\u00e9tre. Sz\u00e1momra ez Cseke G\u00e1bor, az \u00edr\u00f3, kora gyermekkorom nagy kedvence, A tusk\u00f3<\/em> c\u00edm\u0171 \u00f6n\u00e9letrajzi ihlet\u00e9s\u0171 gyermekreg\u00e9ny kedves, mosolyg\u00f3s mesemond\u00f3ja. Mekkora boldogs\u00e1g t\u00f6lt\u00f6tt el, amikor a t\u00e1ska\u00edr\u00f3g\u00e9pet, amin azt is \u00edrhatta valamikor, nekem aj\u00e1nd\u00e9kozta a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p korszak kezdete el\u0151tt. \u00c1rkoson. Amikor otthon j\u00e1rtamkor a polcr\u00f3l leemeltem, k\u00fcldtem egy fot\u00f3t r\u00f3la Cs\u00e9G\u00e9nek, sz\u00f6veg n\u00e9lk\u00fcl, csak hogy jelezzem, megvan, \u0151rz\u00f6m ma is. Azt\u00e1n egyikszer Cs\u00edkba utazv\u00e1n, betettem a t\u00e1sk\u00e1m zseb\u00e9be A tusk\u00f3t<\/em> is, hogy majd valamit \u00edrjon nekem oda az els\u0151 feh\u00e9r lapra, de el\u0151bb a vil\u00e1groml\u00e1s miatt nem tal\u00e1lkozhattunk, majd meg \u00e9ppen a v\u00e1roson k\u00edv\u00fcl tart\u00f3zkodott, amikor arra j\u00e1rtam. Egyszer elk\u00e9rte t\u0151lem az El\u0151szoba<\/em> antol\u00f3gi\u00e1t, amiben j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l els\u0151 \u00edr\u00e1saim nyomtat\u00e1sban megjelentek. \u0150 mag\u00e1nak nem tett f\u00e9lre bel\u0151le, mindet sz\u00e9tosztotta k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, de sz\u00fcks\u00e9ge volt r\u00e1, hogy a nagy elektronikus k\u00f6nyvt\u00e1rban azt is halhatatlann\u00e1 tegye, kezdeti toll-botladoz\u00e1sainkat. Elvittem, vele maradt. Nem is b\u00e1nom, a legjobb helyre ker\u00fclt. A sz\u00fcl\u0151j\u00e9hez.<\/p>\n

Ma d\u00e9lben, amikor New Yorkba is eljutott a h\u00edr, hogy Gabi fel\u00e1llt a billenty\u0171k mell\u0151l, \u00e9s elcsomagolta a jegyzett\u00f6mbjeit az asztalr\u00f3l, azonnal \u00edrni akartam a K\u00e1f\u00e9nak, \u00e9s azon kaptam magam, hogy Cs\u00e9G\u00e9 emailj\u00e9re kezdek el \u00edrni. Hisz \u0151 volt sz\u00e1momra a K\u00e1f\u00e9 is. A minap m\u00e9g fot\u00f3kat is v\u00e1logattam, hogy a napokban majd elk\u00fcld\u00f6m, mert ezek most j\u00f3l siker\u00fcltek… Amikor valamelyik dr\u00f3tpostafi\u00f3kja kapacit\u00e1sra megtelt, \u00fajabbat nyitott, semmint t\u00f6r\u00f6lj\u00f6n. De ha a r\u00e9gire is \u00edrt valaki, az \u00e1t lett ir\u00e1ny\u00edtva az \u00faj c\u00edmre. \u00c9s Cs\u00e9G\u00e9 onnan v\u00e1laszolt. Most mind beteltek ezek a f\u00f6ldi emailek, b\u00edzom benne, hogy Gabi m\u00e1r dolgozik az \u00faj postafi\u00f3kon, \u00e9gre \u00e9s napsugarakra, felh\u0151kre \u00edrt blogokon. Isten veled, Cs\u00e9G\u00e9.<\/p>\n

Ahogyan \u0151 haszn\u00e1lta nevem megsz\u00f3l\u00edt\u00e1saimban LVR ut\u00e1n szabadon:<\/p>\n

Art \u00far<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Am\u00edg be nem fejezem… Cs\u00e9G\u00e9 eml\u00e9k\u00e9re A kilencvenes \u00e9vekben, ah\u00e1nyszor dolgom akadt Bukarestben, felrontottam a Sc\u00e2nteia H\u00e1zba, ami akkor a Szabadsajt\u00f3 H\u00e1za volt m\u00e1r. Tudni lehetett, Gabit s\u00f6t\u00e9ted\u00e9s ut\u00e1n, dolgom v\u00e9gezt\u00e9vel is ott fogom tal\u00e1lni. Az \u00fcres szerkeszt\u0151s\u00e9gi hod\u00e1lyban \u00fclt, milli\u00f3 pap\u00edrral, k\u00e9zirattal, lenyomattal, f\u00e9nyk\u00e9pekkel telt bor\u00edt\u00e9kokkal k\u00f6rbev\u00e9ve \u00e9s addig is dolgozott, am\u00edg p\u00e1r sz\u00f3t […]<\/p>\n","protected":false},"author":2954,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-104295","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/104295","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2954"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=104295"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/104295\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=104295"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=104295"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=104295"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}