<\/p>\n
<\/p>\n
Hamarosan hatvanhat leszek. Sok var\u00e1zsmese, j\u00f3sl\u00e1s, szarvas-pat\u00e1s ijesztget\u00e9s f\u0171z\u0151dik ehhez a sz\u00e1mhoz, s\u0151t a Biblia is feleml\u00edti n\u00e9h\u00e1nyszor. De \u00e9n nem vagyok babon\u00e1s. Sz\u00e1momra sokkal m\u00e9rvad\u00f3bb a tapinthat\u00f3 val\u00f3s\u00e1g. Hiszen ami tegnap virgonc-elevenen ugrott, szaladt, ma neh\u00e9zkes, minden mozdulatra megcsikordul, szemem a k\u00f6zelieket, eml\u00e9kezetem csak a t\u00e1voliakat l\u00e1tja, ny\u00f6g\u00f6k, ha nyilall, \u00e9s s\u00f3hajtva felseprem, ha valamit leejtek a k\u00f6nyhak\u0151re. Mondj\u00e1k az el\u0151ttem j\u00e1r\u00f3k, hogy lesz ez m\u00e9g rosszabb is: egy sz\u00e9p napon \u00e9szreveszem, hogy kikapcsolt az utcazaj, nem \u00e9rzem a reggeli k\u00e1v\u00e9m \u00edz\u00e9t, nem eml\u00e9kszem, mit eb\u00e9deltem tegnap. El\u0151bb a kapuig, azt\u00e1n a k\u00fcsz\u00f6big, v\u00e9g\u00fcl csak a papucsom orr\u00e1ig \u00e9r majd a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r, \u00e9s ezt nem lehet m\u00e1r az id\u0151j\u00e1r\u00e1sra, f\u00e1radts\u00e1gra vagy holmi front\u00e1tvonul\u00e1sra fogni. Ez m\u00e1r maga a r\u00e1ncos, petyh\u00fclt, alusz\u00e9kony \u00f6regs\u00e9g. Ajaj, hatvanhat! M\u00e9g kimondani is k\u00ednos. Sov\u00e1ny vigasz, hogy voltak-vannak, akik nem b\u00edrt\u00e1k szufl\u00e1val eddig, m\u00e1r 40 vagy 50 ut\u00e1n kifutott l\u00e1buk al\u00f3l a f\u00f6ld, s rep\u00fclni\u00fck kellett.<\/p>\n
De mit \u00e9r az a t\u00e1j, amit m\u00e1r nem l\u00e1thatsz, a mad\u00e1rf\u00fctty, a nevet\u00e9s, melyet nem hallasz, a k\u00e9z, melynek \u00e9rint\u00e9s\u00e9t m\u00e1r nem \u00e9rzed. Csak l\u00e9tezel, mert m\u00e9g l\u00e9legzel, mert elrugaszkodt\u00e1l a f\u00f6ldt\u0151l, de m\u00e9g nem n\u0151tt ki a sz\u00e1rnyad. \u00c9s erre mondj\u00e1k az emberek, hogy Sz\u00e9pkor! Persze, hogy sz\u00e9p kor, ha siker\u00fclne addig \u00fagy megokosodni (vagy meghibbanni), hogy a r\u00fat sz\u00e9pnek t\u00fcnj\u00f6n, hogy g\u00fcgye mell\u00e9fog\u00e1saidat el\u00fcsd egy-egy po\u00e9nnel s kacagj \u00f6nfeledten, ha s\u00edrni lenne kedved.<\/p>\n
Megint m\u00e1sok na\u00edvul azt pr\u00e9dik\u00e1lj\u00e1k, hogy ebben a korban szokta megsejteni az ember a dolgok hamis\u00edtatlan l\u00e9nyeg\u00e9t, ekkor kezdi felfedezni az \u00e9let glob\u00e1lis \u00e9rtelm\u00e9t, mint aki hirtelen megvil\u00e1gosul, l\u00e1tnok lesz, ak\u00e1r a szentek, s mindenkinek (de f\u0151k\u00e9nt \u00f6nmag\u00e1nak)nagylelk\u0171en megbocs\u00e1jt mindent. S\u0151t, n\u00e9melyek azzal \u00e1ltatj\u00e1k magukat, hogy csak a k\u00fclsej\u00fck v\u00e9n\u00fclt meg, mert amit a vil\u00e1g bel\u0151l\u00fck l\u00e1t, az csak maszk, mely a hajdani \u00e9letvid\u00e1m ifj\u00fat rejti.<\/p>\n
Mekkora badars\u00e1g! Tagadni, hogy elj\u00e1rt f\u00f6l\u00f6tted is az id\u0151, nem \u00e9rteni \u00e9s nem elfogadni a test t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171 muland\u00f3s\u00e1g\u00e1t, mikor nap mint nap oly b\u00f6lcsen ok\u00edt a term\u00e9szet: a szirom, a lev\u00e9l lehull, \u00e9s elsodorja a sz\u00e9l, a fagyott mad\u00e1r f\u00f6ldd\u00e9 lesz, hatalmas f\u00e1k d\u0151lnek ki, \u00e9s sz\u00fcnik meg benn\u00fck az \u00e9letnedvek \u00e1raml\u00e1sa. Eleven anyag vagyunk, mely sz\u00fcletik, \u00e9l \u00e9s elbomlik.Szerencs\u00e9snek mondhat\u00f3, aki sejtjeit \u00e1t\u00f6r\u00f6k\u00edti egy ut\u00f3dra s \u00edgy l\u00e9t\u00e9nek n\u00e9mi folytonoss\u00e1got csikar ki a sorst\u00f3l.<\/p>\n
M\u00e1r csak azt k\u00edv\u00e1nom, legal\u00e1bb a bels\u0151 t\u00e1j maradjon meg nekem, hogy rejtett tiszt\u00e1sain n\u00e9ha elid\u0151zzek. Olyankor semmire sem gondoln\u00e9k, nem sz\u00f3ln\u00e9k, csak hallgatn\u00e1m a meleg, sz\u00edvhang\u00fa cs\u00f6ndet.<\/em><\/p>\n <\/p>\n
![\"\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2023\/11\/pusztai-irina-kafe.jpg\")
<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"