Pet\u00f5fi-versek mint\u00e1j\u00e1ra k\u00f6lt\u00f6tt\u00e9l 13-\u00e9vesen…mikor kezdted el \u00edrni a saj\u00e1t verseidet?<\/em><\/p>\n Az ember \u00fagy kezd el \u00edrni, nem is tudja, hogy \u00edr. Akarom mondani, nem tudatos, nem sz\u00e1m\u00edt\u00f3 ember m\u00f3dj\u00e1ra teszi, – kib\u0151l val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00edr\u00f3ember sosem lesz, hanem j\u00f6n valami odabentr\u0151l, k\u00fcls\u0151 hat\u00e1sok, reflexi\u00f3k, viselked\u00e9si mint\u00e1k, cs\u00f6ndes, vagy hars\u00e1ny hangok ezek, sz\u00ednek sz\u00e1llnak meg, \u00e9s \u00fagy van vele a mindenkori ember, az \u00e9rz\u0151 l\u00e9lek, hogy valami\u00e9rt ezt a sugallatot, ezt a meg\u00e9rz\u00e9st, ezt a l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dot r\u00f6gz\u00edteni kell. Le\u00edrni, \u00fajra hallgatni, hallgatni k\u00e9ne m\u00e9g mind azt, addig \u00e9s addig, ahogyan egykoron a s\u00e1m\u00e1nok, a pr\u00f3f\u00e9t\u00e1k, a nagy mes\u00e9l\u0151k mondt\u00e1k, mert m\u00e9g mindig r\u00e1nk f\u00e9r. H\u00e1t \u00edrni, alkotni, festeni, megform\u00e1zni kell mindent. Ezt \u00e9reztem a kezdetben, alig 13 \u00e9vesen t\u00e1n, mikor els\u0151 naivan okoskod\u00f3 \u00e1kom-b\u00e1kom soraim pap\u00edrra vetettem. Ezt \u00e9reztem amikor k\u00e9s\u0151bb b\u00f6z\u00f6d\u00fajfalusi \u00e9s b\u00f6z\u00f6di, vagy erd\u0151szentgy\u00f6rgyi nagysz\u00fcleim \u00e9s k\u00f6zeli rokonaim mes\u00e9it, t\u00f6rt\u00e9neteit, a r\u00e9gi-\u00faj szok\u00e1sokat le\u00edrni v\u00e1gytam. Mert meg\u00e9rtettem gyermekk\u00e9nt is: semminek, de semmi sz\u00f3nak, t\u00f6rt\u00e9n\u00e9snek, a leend\u0151nek elt\u0171nni \u00f6r\u00f6kre nem szabad. Tal\u00e1n itt kezd\u0151d\u00f6tt el sz\u00e1momra ama bizonyos szent \u0151r\u00fclet, mely mag\u00e1ba foglalja a minden m\u0171v\u00e9szeti ir\u00e1nyzatok lelk\u00e9t. Az indul\u00e1s nagysz\u00fcleim \u00e9s sz\u00fcleim mes\u00e9in, egy\u00e9b t\u00f6rt\u00e9netei \u00e9s a fentiek \u00e9rz\u00e9svil\u00e1g\u00e1nak l\u00f6k\u00e9s\u00e9t h\u00e1t bel\u00e9m oltott\u00e1k. Roppant tud\u00e1sszomjjal vetettem bele magam mindenbe, amib\u0151l tanulni, tapasztalni, tanulni, kutatni \u00e9s tanulni, tanulni lehetett. 1994-ben, jelent meg fent eml\u00edtett k\u00f6nyvecsk\u00e9m, nem sokkal azut\u00e1n, hogy 1989-t\u0151l az\u00e9rt m\u00e1r p\u00e1r apr\u00f3 publik\u00e1ci\u00f3m volt ugyan (Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Firk\u00e1sz, A L\u00e1ng, \u00c1ttekint\u0151, Bor\u00fara Der\u0171, Hazanez\u0151, Gyergy\u00f3i Kis\u00fajs\u00e1g, Kisv\u00e1ros, N\u00e9p\u00fajs\u00e1g, Hargita N\u00e9pe, B\u00e1rka)<\/span><\/span>, de \u00fagy hiszem, az a valamilyen \u00e1tt\u00f6r\u00e9s m\u00e9gis a ’94-es esztend\u0151 irodalmi p\u00e1ly\u00e1zatainak els\u0151 d\u00edjas eredm\u00e9nye volt, hogy \u00edrjak, k\u00fcldjek lapoknak. Kiss\u00e9 elkalandoztam\u2026 ilyen mikor nincs akivel megbesz\u00e9lni dolgokat, elmondani az embernek viselt dolgait. Versekben, sz\u00f6vegeimben, legf\u0151k\u00e9ppen az \u00e1ltalam kital\u00e1lt vil\u00e1g mesekarakterein kereszt\u00fcl \u00e9lem ki magam, fejemben \u00e9lek igaz\u00e1n, mert a val\u00f3 vil\u00e1g, ha az egy\u00e1ltal\u00e1n, h\u00e1t, nem igen nekem val\u00f3. De \u00fagy hiszem, l\u00e1tom, sokunknak nem az. <\/p>\n
\nAzt meg\u00e9rteni, amit a term\u00e9szet \u00e9deni pokla felk\u00edn\u00e1l. Amit t\u00f6nkretett \u00e9s kihaszn\u00e1lt \u00fagy mindenest\u0151l, a mindig fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9gben szenved\u0151 beteg ember, akinek soha nem el\u00e9g semmi, aki hajt, aki rabszolgasorba tasz\u00edtana mindet\u2026 Meg\u00e9rteni jobban, utat mutatni cs\u00f6ndesen. Hiszem, hogy m\u0171v\u00e9szet egy m\u00e1smilyen nyelvet hordoz. Egy k\u00f6z\u00f6s, egy a b\u00e1beli z\u0171rzavar el\u0151tti egys\u00e9get jegy\u00e9t is mag\u00e1n viseli, hordja, mint anya a gyermek\u00e9t, \u00e1llat a k\u00f6lyk\u00e9t. Hiszem, hogy a f\u00e1k leveleivel igazi k\u00f6nyvt\u00e1rak vesznek oda, amik\u00e9ppen \u00f6regjeink hordozt\u00e1k al\u00e1zattal azt a nagy tud\u00e1st, mit k\u00e9ptelenek vagyunk meghallgatni, tanulni az \u00f3-vil\u00e1gok \u00e9s a let\u0171nt el\u0151d\u00f6k al\u00e1zat\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n
\nAzonban ha kezem nem fogj\u00e1k, mik\u00e9nt az embergyermekn\u00e9l sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171, akkor nem tudom meddig, hov\u00e1 jutottam volna, hol lyukadtam volna ki.
\nUgyan ott volt B\u00f6z\u00f6di Gyurka b\u00e1ty\u00e1m B\u00f6z\u00f6d\u00f6n, akinek m\u00e1r munk\u00e1it kor\u00e1n megismerhettem, \u00e1ltala \u00e9s nem az iskolai k\u00f6telez\u0151 olvasm\u00e1nyok v\u00e9gett, ismerkedtem meg m\u00e9g jobban M\u00f3ricz Zsigmonddal is. Mivel B\u00f6z\u00f6d\u00f6n \u00e9s Sz\u00e9kelykereszt\u00faron is megfordult, tudniillik 1941. m\u00e1jus 22\u201329. k\u00f6z\u00f6tt tart\u00f3zkodott B\u00f6z\u00f6di Gy\u00f6rgy vend\u00e9gek\u00e9nt B\u00f6z\u00f6d\u00f6n.
\nA M\u00f3ricz Zsigmonddal tett utaz\u00e1s\u00e1t a Teremt\u00e9s els\u0151 sz\u00e1m\u00e1ban ismerteti. Kereszt\u00faron, ahol sajnos nem fogadt\u00e1k \u0151ket, ahogyan illett volna term\u00e9szetesen, (de err\u0151l r\u00e9szletesen \u00edrok egy m\u00e1sik besz\u00e1mol\u00f3mban!), Sz\u00f3val a b\u00f6z\u00f6diek mint embert l\u00e1ttatt\u00e1k velem, ahogy a faluban nevezt\u00e9k, \u201ea mindenki Zsigab\u00e1j\u00e1t\u201d – \u00e9s kutatom ma is szorgalommal azt az id\u0151szakot, mikor ketten az \u00fajfalusi \u201ezsid\u00f3z\u00f3kt\u00f3l\u201d kiindulva jutottak el B\u00f6z\u00f6dr\u0151l \u00e9s B\u00f6z\u00f6d\u00fajfalub\u00f3l Sz\u00e9kelyszenterzs\u00e9betre is\u2026 , hogy azt\u00e1n egy nagyszer\u0171 munk\u00e1t tegyenek le az \u00fagynevezett asztalra Sz\u00e9kely emberek zsid\u00f3 istenek<\/em> c\u00edmmel.<\/p>\n
\nVolt nekem n\u00e9pmes\u00e9m, gy\u0171jt\u00f6ttem, szorgalmasan jegyeztem az adatk\u00f6zl\u0151ket, adataikat. Nagy r\u00e9sz\u00fck elhunyt az\u00f3ta, sajnos\u2026 Helyt\u00f6rt\u00e9nettel kapcsolatos dolgokat is \u00f6sszeszedtem, hogy \u201eaz j\u00f3 lesz valamikor, valamire, egyszer m\u00e1s is kutat, annak f\u0151leg\u2026, gondoltam. Els\u0151 \u00f6n\u00e1ll\u00f3 kis mese \u00e9s novella, karcolat pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1saim, \u00fagy hiszem, valamikor tizen\u00e9ves koromban k\u00f6rm\u00f6ltem. Otthon, az iskolapadban, vagy a falvakat j\u00e1rva. Persze pr\u00f3b\u00e1ltam beszerezni n\u00e9prajzi, szociol\u00f3giai tanulm\u00e1nyokat, jegyzeteket, kutat\u00e1sokhoz val\u00f3 k\u00e9rd\u0151\u00edveket, hadd l\u00e1ssam a rendszer hogyan m\u0171k\u00f6dik, mit \u00e9s hogyan csin\u00e1lhatok, hogy j\u00f3 legyen. Fel is vettem a kapcsolatot a kolozsv\u00e1ri Kriza J\u00e1nos N\u00e9prajzi T\u00e1rsas\u00e1ggal. Sok\u00e1ig leveleztem vel\u00fck, nagy seg\u00edts\u00e9g volt biza. De a falusz\u00e1j, a n\u00e9pnyelv milyen… \u00e9s h\u00e1t mind magyarul! Ebbe n\u0151ttem bele, innen kacsintgattam ki \u00e9s csaltam el\u0151 valamif\u00e9le b\u00e1tors\u00e1got, hogy az irodalommal is kac\u00e9rkodjam. Els\u0151 ilyen jelleg\u0171 \u201ev\u00e9rszeg\u00e9ny pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1saimat\u201d \u2013 ahogy egy alkalommal, B\u00f6l\u00f6ni Domi b\u00e1ty\u00e1m nevezte ezeket, s \u00e9n pedig forg\u00e1csoknak, fricsk\u00e1knak, h\u00e1t \u00e9ppen Kov\u00e1cs Andr\u00e1s Ferenc \u00e9s feles\u00e9ge tan\u00edtott, m\u00e1r a l\u00edceumba j\u00e1rtunk, amikor egy \u00f3r\u00e1n a pad alatt \u00e9ppen irogattam, mi eszembe \u00f6tl\u00f6tt, h\u00e1t elk\u00e9rt\u00e9k t\u0151lem. Mindketten bent voltak, m\u00e1r nem is eml\u00e9kszem, mi\u00e9rt\u2026 N\u00e9ztek, olvast\u00e1k, \u00f6sszedugt\u00e1k fej\u00fcket, Medgyesi Emese a tan\u00e1rn\u0151 egy enyhe mosolyt is megeresztett. Kov\u00e1cs Andr\u00e1s Ferenc meg olyan szigor\u00fa arcot v\u00e1gott fel\u00e9m, rajtam feledve tekintet\u00e9t, hogy azt hittem, el kell \u00e1ssam magam. Amikor megsz\u00f3laltak, kih\u00edvtak a katedr\u00e1hoz. Egym\u00e1s mellett voltak, j\u00f3l beleb\u00fajva abba a k\u00e9t oldalas pap\u00edrosba, amit \u00f6ssze\u00edrtam mindenf\u00e9l\u00e9kkel. Eml\u00e9kszem arra a sz\u00f6vegre is, k\u00e9s\u0151bb els\u0151, egyben bemutatkoz\u00f3 kis k\u00f6tetemben is helyet kapott (Az els\u0151 \u00e9j<\/em>, Sz\u00e9kelykereszt\u00far, 1996). \u00cdgy sz\u00f3lt ez a kis versike, amelyiknek az \u0150s\u00f6k<\/em> c\u00edmet adtam: Az vagyok ki\/voltam\/\u00e9s voltam ki leszek\/hossz\u00fa l\u00e9tez\u00e9sen \u00e1t\/m\u00edg valahol\/itt \u00e9lek\/csendesen l\u00e9tezem.<\/em> \u201eFiatalember, – mondta Kov\u00e1cs Andr\u00e1s Ferenc, akinek m\u00e1r akkoriban ismertem egyes verseit. \u2013 k\u00f6teless\u00e9gem figyelmeztetni, ha a versnek adja fej\u00e9t, elveszi az \u00e9let\u00e9t, azt\u00e1n \u00e9hen is halhat!\u201d \u2013 \u00c9s akkor felnevetett, kacsintott egyet \u00e9s valamit odas\u00fagott a magyar tan\u00e1rn\u0151nek Medgyesi Emes\u00e9nek. Sajnos sok\u00e1ig nem tan\u00edtottak engem\u2026<\/p>\n
\nJ\u00f3 bar\u00e1tom, Levinszki Sz\u00e1vuly Attila biztatott sokat, olvastuk egym\u00e1s \u00edr\u00e1sait. Korrig\u00e1ltunk itt-ott, megbesz\u00e9lt\u00fcnk kisebb-nagyobb vil\u00e1gi dolgokat, azonban az \u0151 \u00e9lete tragikus v\u00e9get \u00e9rt\u2026 k\u00f6z\u00f6s bar\u00e1tunk Cseke G\u00e1bor \u00edrt r\u00f3la nekrol\u00f3got az Egykori Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3ban. M\u00e1sik j\u00f3 bar\u00e1tom P. Buzog\u00e1ny \u00c1rpi, azt\u00e1n B\u00e1n P\u00e9ter, R\u00e1duly J\u00e1nos, K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndor, Majla Sanyi, Kozma M\u00e1ria, Kov\u00e1cs Andr\u00e1s Ferenc, Medgyesi Emese, vagy m\u00e1s n\u00e9prajzi vonatkoz\u00e1sban a helyi szak\u00edr\u00f3, m\u00fazeol\u00f3gus koll\u00e9gan\u0151 S\u00e1ndor-Zsigmond Ibolya volt nagy seg\u00edts\u00e9gemre, hogy n\u00e9h\u00e1nyukat eml\u00edtsem, h\u00e1t \u0151k voltak, akik kezem fogt\u00e1k, kik mellett az els\u0151 l\u00e9p\u00e9seket megtettem az irodalom \u00f6sv\u00e9nyein. T\u00f6bbet tanultam mindannyiukt\u00f3l, mint az iskol\u00e1ban a sok \u00e9v alatt.<\/p>\n
\nMagamr\u00f3l \u00fagy tartom, hogy egyfajta kr\u00f3nik\u00e1sa vagyok korunknak. K\u00fcl\u00f6nf\u00e9le hat\u00e1sok \u00e9rnek, azok ahogy lecsap\u00f3dnak bennem, meg\u00edrom. Sz\u00e9p\u00edt\u00e9s semmi. Innen az \u00f6nir\u00f3nia, az abszurdit\u00e1s benn\u00fck, szab\u00e1lyokat felr\u00fagva ha kell. Azt \u00e9rzem, a m\u00e9rt\u00e9kes versek nem adnak el\u00e9g teret egyes dolgok, \u00e9rz\u00e9sek kifejez\u00e9s\u00e9re\u2026 Term\u00e9szetesen tudom, hogy m\u00e1sik felem nem ad igazat nekem. \u00c9s nemcsak\u2026 Egyel\u0151re \u00edgy van ez j\u00f3l. Vagy m\u00e9gsem. Hiszem, hogy abban a vil\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk, amir\u0151l Hamvas B\u00e9la \u00edrta \u00f6sszes m\u0171veit. \u00c9s azt, hogy nem k\u00fcl\u00f6nben \u00e9l\u00fcnk, pontosan az van, \u00fagy, ahogy Golding A Legyek Ura<\/em> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9ben le\u00edrta. Hogy Tor Ulven azt tette \u00e9let\u00e9vel, amit megtett, \u00e9s sokan m\u00e1sok, – \u00e9rteni, nem \u00e9rtek egyet v\u00e9l\u00fck, de meg\u00e9rtettem, mi\u00e9rt.<\/p>\n
![\"\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2025\/03\/Szente-Bozodi-foto.jpg\")
<\/a><\/p>\n