{"id":1128,"date":"2010-06-12T03:09:22","date_gmt":"2010-06-12T03:09:22","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=1128"},"modified":"2010-06-12T03:41:12","modified_gmt":"2010-06-12T03:41:12","slug":"dancs-artur-mirol-mesel-a-harsillat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=1128","title":{"rendered":"Dancs Artur: Mir\u0151l mes\u00e9l a h\u00e1rsillat?"},"content":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/em><\/p>\n

Van annak egy rendje, ahogyan az ember k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9lm\u00e9nyeket elrakt\u00e1roz az \u00e9vgy\u0171r\u0171iben. Nekem a h\u00e1rsillat jobb\u00e1ra egy ilyen, amit legink\u00e1bb Szatm\u00e1ron \u00e9ltem meg, hisz legal\u00e1bb harminckilenc h\u00e1rsvir\u00e1gz\u00e1st ottans\u00e1g kaptam der\u00e9kba, valahol a korz\u00f3 sark\u00e1n, a Kossuth kertben vagy \u00e9pp a De\u00e1k t\u00e9ren. A h\u00e1rsillat gondolatmegind\u00edt\u00f3 hat\u00e1sa pedig – ha nem is bizony\u00edtott tudom\u00e1nyos t\u00e9ny – m\u00e9giscsak k\u00f6zismert. Mert amikor illatozik, m\u00e1r kellemesen h\u0171v\u00f6s az este, elcsitul a nappali k\u00e1nikula \u00e9s a zaj is. A por sem kereng a leveg\u0151ben. Minden kell\u0151k\u00e9ppen tiszta ahhoz, hogy az embert elragadj\u00e1k gondolatai. Ehhez ny\u00fajt illath\u00e1tteret a h\u00e1rs.
\nSoha nem hittem, hogy egyszer majd csak \u00fagy k\u00e9nyelmes s\u00e9tacuccban cseszletve a Fifth Avenue ment\u00e9n a Central Park h\u00e1rsf\u00e1it\u00f3l is kapok egy erre eml\u00e9keztet\u0151 \u00e9lm\u00e9nyt.
\nK\u00e9s\u0151 este volt. Legal\u00e1bb annyira k\u00e9s\u0151, hogy el\u00fclj\u00f6n a v\u00e1ros – ami igenis n\u00e9ha m\u00e9giscsak alszik- \u00e9s elcsituljon a nappali forr\u00f3s\u00e1g, a leveg\u0151 pedig harapnival\u00f3an friss legyen \u00e9s \u00fcde. M\u00e1r csak egy-egy elvetem\u00fclt \u00e1lmatlan kocog\u00f3 szegheti meg ezt a hirtelen be\u00e1llt b\u00e9k\u00e9t meg a rend\u0151raut\u00f3, mely id\u0151nk\u00e9nt oda-odapislant, nehogy gar\u00e1zd\u00e1k keveredjenek ebbe a meghitt romantik\u00e1ba.
\nNem tudom, mennyi ideje \u00fclhettem a nappali melegt\u0151l m\u00e9g langyos fakorl\u00e1ton. Amikor le\u00fcltem, nem foglalkoztam az id\u0151vel, azt\u00e1n meg teljesen el is vesz\u00edtettem annak \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s\u00e9t. Amikor elkezdett \u00e1radni fel\u00e9m a h\u00e1rsok illata. Val\u00f3s\u00e1ggal r\u00e1mz\u00fadult valahonnan, mintha csak azt v\u00e1rta volna, be\u00e1lljon ez a csend. Kicsit meg is b\u00f3dultam t\u0151le. \u00c9s m\u00e1r nem tudtam mozdulni. Nem tudtam fel\u00e1llni, \u00e9s toval\u00e9pni onnan. Belevetettem h\u00e1t, magam, \u00e9s \u00e9lveztem az \u00e9desk\u00e9s zuhatagot, ami teljesen maga al\u00e1 \u00f6lelt.<\/p>\n

El\u0151z\u0151 \u00e9jszaka, valamivel az utols\u00f3, az \u00e9jf\u00e9li j\u00e1rat \u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n, magam m\u00f6g\u00f6tt hagyva az esti m\u0171szakot \u00fccs\u00f6r\u00f6gtem a rept\u00e9r el\u0151tti padon a buszomra v\u00e1rva. Egy\u00e9b szem\u00e9lyzet is v\u00e1rakozott \u00e9s egy kisebb, tin\u00e9dzser suhancokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 csoport is ott hemzsegett. Nem tudtam egy\u00e9rtelm\u0171en meg\u00e1llap\u00edtani, milyen nyelven \u00e9rtekeztek, de arcberendez\u00e9s\u00fck alapj\u00e1n valamely szl\u00e1v n\u00e9ppel azonos\u00edtottam \u0151ket. T\u00e9tov\u00e1n n\u00e9zel\u0151dtek, \u00e9s roppant elveszetteknek t\u0171ntek, b\u00e1r az isten\u00e9rt sem mutatt\u00e1k volna. L\u00e1ttam, filmekb\u0151l ellesett gesztusokkal pr\u00f3b\u00e1lnak belevegy\u00fclni New Yorkba, \u00e9s ett\u0151l roppant kir\u00edv\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt a viselked\u00e9s\u00fck a rept\u00e9r esti nyugalm\u00e1ban.
\nValahogy kisz\u00fart\u00e1k az egyik \u00e9pp spanyolajk\u00fa asszonyt, \u00e9s egyform\u00e1n artikul\u00e1latlan angol nyelven alaposan \u00f6sszekusz\u00e1lt\u00e1k egym\u00e1st. De annyit megtudtak m\u00e9gis, hogy igen, itt kell a buszra v\u00e1rni, amivel k\u00f6zelebb ker\u00fclhetnek majd Manhattanhez.
\nHergeltem magam, hogy seg\u00edtenem k\u00e9ne nekik, pr\u00f3b\u00e1ltam is szemkontaktust keresni valamelyik\u0151j\u00fckkel, de \u0151k nem igaz\u00e1n vettek tudom\u00e1st r\u00f3lam, legink\u00e1bb egym\u00e1s k\u00f6zt besz\u00e9ltek a maguk nyelv\u00e9n, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le, r\u00e9g elfelejtett filmb\u00e9li p\u00f3zokat var\u00e1zsoltak el\u0151 magukb\u00f3l… Mennyivel egyszer\u0171bb lenne a dolgom, ha p\u00e1r m\u00e9terrel od\u00e9bb, benn, a pultom m\u00f6g\u00f6tt \u00e1lln\u00e9k. Onnan ki lehet sz\u00f3lni az emberekre, fl\u00f6rt\u00f6lni, megjegyz\u00e9seket tenni, po\u00e9nkodni, s\u0151t seg\u00edteni is. \u00cdgy azonban, pult n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s ebben az \u00e9jszakai \u00f3r\u00e1ban ak\u00e1r zaklat\u00e1snak is vehet\u0151. Ez m\u00e9giscsak New York! \u00c9s ak\u00e1rmennyre is igyekszem mindig a ny\u00fajorker mund\u00e9r becs\u00fclet\u00e9t megv\u00e9deni azokkal szemben, akik valami miatt elk\u00f6nyvelt\u00e9k, hogy a ny\u00fajorkiak a legmodortalanabb \u00e9s legbar\u00e1ts\u00e1gtalanabb emberek a vil\u00e1gon, most nem voltam abban a helyzetben, hogy odamenjek a kupacban, befel\u00e9, egym\u00e1ssal kommunik\u00e1l\u00f3 csapathoz \u00e9s tan\u00e1csokat osztogassak, \u00e9s hogy elmondjam, a buszra nem lehet metr\u00f3k\u00e1rtya vagy pontos, \u00e9rm\u00e9ben lesz\u00e1molt \u00f6sszeg n\u00e9lk\u00fcl felsz\u00e1llni. Ha majd j\u00f6n az a busz. \u00c9s j\u00f6tt. \u00c9s felsz\u00e1lltunk. A fiatalokat azonban a sof\u0151r nem engedte fel. Mert sem metr\u00f3k\u00e1rty\u00e1juk nem volt, sem apr\u00f3p\u00e9nz\u00fck – bank\u00f3val meg nem lehet fizetni, hi\u00e1ba lobogtatt\u00e1k a fekete sof\u0151r orra el\u0151tt, az csak a fej\u00e9t r\u00e1zta. Mif\u00e9le ny\u00fajorki vagyok \u00e9n, piszk\u00e1ltam magam mind hevesebben. Csak sz\u00f3lnom k\u00e9ne, hogy p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre van a k\u00e1rtyaautomata. \u00c9s a p\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3 automata is. De nem sz\u00f3ltam. A sof\u0151r sz\u00f3lt v\u00e9g\u00fclis, \u00e9s azt is jelezte, megv\u00e1rja \u0151ket, csak l\u00f3duljanak m\u00e1r. Nem l\u00f3dultak, mert nem \u00e9rtett\u00e9k. Micsoda felel\u0151tlens\u00e9g, ez j\u00e1rt a fejemben. \u00cdgy elindulni a nagyvil\u00e1gba…
\nAzt\u00e1n az egyik spanyolajk\u00fa asszony v\u00e1llalta fel az \u00fcgyet. Lesz\u00e1lt vel\u00fck, \u00e9s nemsok\u00e1ra egy k\u00e1rty\u00e1val t\u00e9rtek vissza. Sorra felsz\u00e1ll\u00edtotta a k\u00f6lyk\u00f6ket a buszra, majd a k\u00e1rty\u00e1t eltette. Sejt\u00e9seim szerint \u00f6sszedobatta vel\u00fck a p\u00e9nzt, \u00e9s vett egy havib\u00e9rletet, amivel felsz\u00e1ll\u00edtotta \u0151ket a buszra egyenk\u00e9nt, a k\u00e1rty\u00e1t pedig a zseb\u00e9be cs\u00fasztatva visszatany\u00e1zott a hely\u00e9re, mint aki j\u00f3l v\u00e9gezte a dolg\u00e1t.
\nNa, ez meg a m\u00e1sik ny\u00fajorki! – dohogtam magamban. \u00c9s bosszantott, hogy \u00e1tvert\u00e9k ezeket a balf\u00e9keket. Micsoda felel\u0151tlens\u00e9g \u00edgy elindulni! \u00c9s k\u00f6zben azzal csit\u00edtgattam a lelkiismeretemet, hogy v\u00e9gt\u00e9re is nem j\u00f6ttek oda hozz\u00e1m seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. El\u0151vettem a k\u00f6nyvem \u00e9s olvasni kezdtem. K\u00f6zben a szemem sark\u00e1b\u00f3l beszkenneltem poggy\u00e1szc\u00edmk\u00e9iket – szakmai \u00e1rtalom – \u00e9s vil\u00e1gos is lett, hogy Pr\u00e1g\u00e1b\u00f3l \u00e9rkeztek Frankfurton kereszt\u00fcl Washingtonba. Ott l\u00e9ptek amerikai f\u00f6ldre, onnan pedig a United Airlines egyik k\u00e9sei \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u00fcleg olcs\u00f3bb j\u00e1rata rep\u00edtette be \u0151ket New Yorkba. Csek\u00e9ly sz\u00e1m\u00edt\u00e1saim szerint is ennyi \u00e1tsz\u00e1ll\u00e1shoz legal\u00e1bbegy teljes napja \u00faton kell hogy legyenek. Ny\u00fazottak is voltak, de m\u00e9g id\u0151\u00e1t\u00e1ll\u00e1si gondokkal k\u00fczdve, \u00e9berek. No meg azt\u00e1n, itt van ugye, New York, nem lehet ezt kihagyni!…
\nSzinte l\u00e1tom is magam el\u0151tt, ahogy ez a hat g\u00e9zeng\u00faz egyszercsak nagyot gondolt, kital\u00e1lta mag\u00e1nak Amerik\u00e1t, \u00e9s nekiv\u00e1gott a vil\u00e1gnak. Tal\u00e1n egyik\u00fck m\u00e1sikuk – ha nem mind\u0151j\u00fck- el is d\u00f6nt\u00f6tte, hogy itt ragad \u00e9s doll\u00e1rt keres, amib\u0151l otthon Merc\u00e9deszt v\u00e1s\u00e1rol \u00e9s dr\u00e1ga vend\u00e9gl\u0151kbe fog j\u00e1rni, csupa amerikai cuccot fog hordani, Adidast meg Converse cip\u0151t \u00e9s Dolce and Gabbana napszem\u00fcveget.
\nMicsoda felel\u0151tlens\u00e9g \u00edgy elindulni neki a vil\u00e1gnak – dohogtam magamban. De olvastam tov\u00e1bb. A buszon kiragasztott t\u00e9rk\u00e9pet b\u00f6ng\u00e9szt\u00e9k. Valami rejt\u00e9lyes okb\u00f3l kifoly\u00f3lag azon csak Bronx volt, \u00edgy nagy haszn\u00e1t nem vett\u00e9k. Egy\u00e9b t\u00e9rk\u00e9p meg nemigen volt n\u00e1luk. Ez is mekkora felel\u0151tlens\u00e9g! \u00cdgy nekiv\u00e1gni a vil\u00e1gnak. T\u00e9rk\u00e9p n\u00e9lk\u00fcl. A vil\u00e1gnak… de New Yorknak! … Mindegyre dohogtam magamban. Pedig mind egyre tudtam, hogy nem is dohogok, csak a lelkiismeretem rossz, ami\u00e9rt hagytam, hogy a spanyolajk\u00fa asszony megv\u00e1molja \u0151ket, \u00e9s nem mondtam el nekik, hogy ha megveszik a k\u00e1rty\u00e1t maguknak, jobban j\u00e1rnak. \u00c9s azt sem mondtam el, hol k\u00f6zelebb nekik eljutni a belv\u00e1rosba. Semmit sem mondtam el. Csak mert nem k\u00e9rdeztek meg. \u00c9s mert nem \u00e1llok a pultom m\u00f6g\u00f6tt, oda minden kezdem\u00e9nyez\u0151 k\u00e9szs\u00e9gem. \u00c9s beles\u00fcppedtem \u00e9n is a k\u00e9nyelmes nagyv\u00e1rosi ember st\u00e1tusz\u00e1ba, aki bedugja f\u00fcl\u00e9t, befogja a sz\u00e1j\u00e1t \u00e9s beh\u00fanyja a szem\u00e9t.
\n\u00c9s amikor beh\u00fanytam, \u00e1tvillant az agyamon: elm\u00falt \u00e9jf\u00e9l, imm\u00e1r negyedike van.
\nPontosan egy \u00e9ve \u00e9rkeztem az \u00faj \u00e9letembe. Ugyanilyen gy\u00e1moltalanul.
\n\u00c9s mennyire \u00f6r\u00fcltem volna ak\u00e1r annak is, ha valaki megfogja a kezem – amit am\u00fagy kifejezetten rosszn\u00e9ven venn\u00e9k norm\u00e1lis esetben.
\nT\u00e9rk\u00e9pem ugyan volt, de semmi egyebem. Csak k\u00e9t nagy utaz\u00f3t\u00e1sk\u00e1m. Benne mindennel, amit \u00fagy \u00e9reztem, \u00e1t akarok menek\u00edteni egyik \u00e9letemb\u0151l a m\u00e1sikba.
\nNemr\u00e9g – m\u00e1r ny\u00fajorkik\u00e9nt – \u00e9rkeztem vissza Eur\u00f3p\u00e1b\u00f3l, \u00e9s nagy gondot okozott a bizonyos apr\u00f3p\u00e9nz beszerz\u00e9se a Kennedy rept\u00e9ren, hogy buszra sz\u00e1llhassak. Ott ugyanis \u00fagy van megoldva, hogy nincs k\u00e1rtyaautomata, hogy az ide\u00e9rkez\u0151ket azonnal leh\u00fazhass\u00e1k a dr\u00e1ga \u00f6sszek\u00f6t\u0151 vas\u00fattal, ami egy sz\u00e9p kis summ\u00e1\u00e9rt visz ki a metr\u00f3ig. M\u00e1r r\u00e9g megfogadtam, hogy ha rajtam m\u00falik, bele fog d\u00f6gleni az Airtrain, mert \u00e9n biza soha nem fogok azon jegyet v\u00e1ltani, be is tartottam, f\u0151leg, hogy nekem buszra kellett sz\u00e1llnom, ehhez pedig centek kellettek. Amit nyilv\u00e1n, sehol nem v\u00e1ltanak a Kennedyn. A Dunkin Donuts – szint\u00e9n spanyolajk\u00fa- el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151je seg\u00edtett. Nem szabad ugyan v\u00e1ltania, de van neki a pulton egy poh\u00e1r, amibe a borraval\u00f3t dobj\u00e1k a vend\u00e9gek. Az asztalra bor\u00edtotta, \u00e9s lesz\u00e1molta nekem a busz \u00e1r\u00e1t. Amikor \u00e1t akartam ny\u00fajtani neki cser\u00e9be a doll\u00e1rbank\u00f3kat, cserfesen r\u00e1mmordult:
\n– Ugyan, p\u00e1ppi, csak nem gondolod? Fut\u00e1s a buszhoz!…<\/p>\n

Az ablaknak t\u00e1masztottam a fejem a buszon \u00e9s fels\u00f3hajtottam. Negyedike van. \u00c9pp egy \u00e9ve… Ugyanilyen felel\u0151tlen\u00fcl. Ugyanilyen f\u00e1radtan. Ugyanilyen riadt tekintettel. Ugyanilyen bels\u0151 rem\u00e9nnyel, hogy valami j\u00f3nak m\u00e1r csak kell t\u00f6rt\u00e9nnie. Ugyanilyen… Ugyanilyen…
\n\u00c9s hirtelen kinyitottam a szemem. A k\u00f6lyk\u00f6k szinte szenderedtek el \u00f6ssze-vissza a z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u0151 sz\u00e9keken. Beny\u00faltam a t\u00e1sk\u00e1mba, \u00e9s el\u0151kaptam a t\u00e9rk\u00e9pet. (N\u00e1lam mindig van, mai napig is. \u00c9s lesz is. Mindig) Oda\u00fcltem k\u00f6z\u00e9j\u00fck, \u00e9s a vil\u00e1g leterm\u00e9szetesebb hangj\u00e1n elkezdtem elmagyar\u00e1zni nekik, mit s hogyan kell tenni\u00fck. Felegyenesedtek a f\u00e9l\u00e1lomb\u00f3l, \u00e9s \u00e9rdekl\u0151dve figyeltek. B\u00e1r els\u0151 adand\u00f3 alkalommal kider\u00fclt, nem sokat \u00e9rtettek mindabb\u00f3l, amit mondtam. Uhh, micsoda felel\u0151tlens\u00e9g…
\n– Hova mentek?
\n– D\u00e9l Karolina…
\nNa, \u00f6cs\u00e9m, ezt eltolt\u00e1tok, gondoltam. Washingtonb\u00f3l k\u00e1r volt ez\u00e9rt \u00e9szakra rep\u00fclni New Yorkba, hogy azt\u00e1n lebuszozzatok Karolin\u00e1ba Washingtonon kereszt\u00fcl… Micsoda felel\u0151tlens\u00e9g!… De ha j\u00f3l ut\u00e1nagondolok, milyen is lenne az az amerikai \u00e1lom, ami New Yorkot vagy a Route 66-ot nem iktatja be? Nekik \u00edgy siker\u00fclt. A kaland pedig kaland. M\u00edg \u00e9n ezen \u00e9v\u0151dtem, az egyik\u00fck szel\u00edden megk\u00e9rdi:
\n– Wall Mart? – \u00e9s egy ceruzaelemet mutat, amit a kez\u00e9ben szorongatott, jelezv\u00e9n, hogy olyant szeretne tal\u00e1n beszerezni.
\n– Wall Mart pont nincs, de a Times Square csak egy p\u00e1r l\u00e9p\u00e9s, ott minden egyebet tal\u00e1lsz.
\n– Mc Donald’s?…
\n– Azt is.
\nGondolkodtam, milyen amerikai sztereot\u00edpia juthat m\u00e9g esz\u00e9be…
\n– Mi van D\u00e9l Karolin\u00e1ban? \u2013 \u00e9rdekl\u0151dtem.
\n– Beach. Van ott egy beach. J\u00f3 beach. Tengerpart.
\nEz azt\u00e1n! – gondoltam magamban… Egy strand miatt lemenni Karolin\u00e1ba. Nem akartam let\u00f6rni lelkesed\u00e9s\u00fcket, hogy ha azt vessz\u00fck, eg\u00e9sz Amerika egy nagy beach, ez\u00e9rt nem kell olyan messzire utazni. De ha a D\u00e9l Karolina \u00e9ppen az, amir\u0151l \u0151k otthon hallottak s amir\u0151l megsz\u0151tt\u00e9k az \u00e1lmukat, akkor \u00e9n biza nem fogom elorozni t\u0151l\u00fck ezt az \u00e1lmot.
\n– Na figyeljetek. T\u00e9rk\u00e9p. Busz. V\u00e9g\u00e1llom\u00e1s. Szabv\u00e9j… nem: metr\u00f3, az, metr\u00f3, \u00fagy \u00e9rtitek…Na most vagy E a buszp\u00e1lyaudvarra vagy 7-es a Times Square-re. Vil\u00e1gos? \u00c9s metr\u00f3k\u00e1rty\u00e1t kell vennetek… – tettem hozz\u00e1, de azt m\u00e1r nem, hogy ti m\u00e1r megvett\u00e9tek ugyan, de a spanyolajk\u00fa asszonynak…
\n– Ez mind New York? – meredt a t\u00e9rk\u00e9pre a sz\u0151ke leg\u00e9ny.
\n– Nem, ez csak egy r\u00e9sze, de mostanra nek\u00fcnk ez is b\u0151ven sok… – morogtam, de csak szinte magamnak, mert \u00fagysem \u00e9rtette.
\nSz\u00f3ltam, hogy majd figyelmeztetni fogom \u0151ket, ha le kell sz\u00e1llniuk. Onnan kezdve le sem vett\u00e9k r\u00f3lam a szem\u00fcket. \u00dagy \u0151r\u00edztek, nehogy velem egy\u00fctt a sz\u00e1mukra oly fontos inform\u00e1ci\u00f3 valahol elkall\u00f3djon. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy nekem k\u00f6nnyebben ment vel\u00fck a kommunik\u00e1l\u00e1s, pedig velem sem tudtak t\u00f6bbet angolul besz\u00e9lni, mint m\u00e1ssal. De az lehets\u00e9ges, hogy mi kelet-eur\u00f3paiak annyira az\u00e9rt csak hasonl\u00edtunk egym\u00e1sra, hogy kiismerj\u00fck magunkat egym\u00e1s jelrendszer\u00e9ben.
\nAmikor lesz\u00e1lltunk, nem indultam haza, pedig j\u00f3csk\u00e1n hajnalodott. Kis csapatom \u00e9l\u00e9n bevonultam a metr\u00f3\u00e1llom\u00e1sra, ahol bevonva a k\u00e1rtyaautomat\u00e1kat \u00e9s a fellelhet\u0151 \u00f3ri\u00e1st\u00e9rk\u00e9peket, k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le jelrendszerrel alapos kik\u00e9pz\u00e9st tartottam a fiataloknak.
\nCsendben v\u00e9gig is hallgattak, \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, hogy meg is \u00e9rtettek mindent.
\nNem meglepet\u00e9st, nem is k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb h\u00e1l\u00e1t l\u00e1ttam a szem\u00fckben, csak azt, hogy sz\u00e1mukra ez \u00edgy term\u00e9szetes. Hogy odal\u00e9p egy muks\u00f3 New Yorkban hozz\u00e1juk, \u00e9s sz\u00e1jukba r\u00e1gja, mit kell tenni\u00fck, hogy teljesen ne vesszenek el… Szinte azt \u00e9reztem, hogy ezt el is v\u00e1rt\u00e1k t\u0151lem.
\nMegk\u00f6sz\u00f6nt\u00e9k, \u00e9s h\u00e1tat ford\u00edtva nekem otthagytak, \u00e9s ism\u00e9t ny\u00e1jba t\u00f6m\u00f6r\u00fclve csak egym\u00e1s k\u00f6zt csevegtek. L\u00e1ttam, a t\u0151lem kapott t\u00e9rk\u00e9pet forgatj\u00e1k, majd odal\u00e9pnek a k\u00e1rtyag\u00e9phez, \u00e9s mev\u00e1ltj\u00e1k a jegyeiket.
\nElindultam h\u00e1t haza. Sz\u00edvesen ut\u00e1nuk n\u00e9ztem volna, tal\u00e1n m\u00e9g csavarogtam is volna vel\u00fck egy cseppet. De nem n\u00e9ztem t\u00f6bbet vissza. \u00c9s el sem felejtettem \u0151ket. Mert amikor m\u00e1snap a h\u00e1rsf\u00e1k alatt s\u00e9t\u00e1ltam, felelevenedett bennem az eg\u00e9sz elm\u00falt \u00e9jszakai t\u00f6rt\u00e9net.<\/p>\n

Arnold bar\u00e1tom \u00edrt egy \u00fcdv\u00f6zletet nekem, \u00e9s javasolta, gy\u00fajstak egy sz\u00e1l gyerty\u00e1t magamnak egy szelet tort\u00e1n \u00faj \u00e9letem els\u0151 \u00e9v\u00e9re. Ez a h\u00e1rsfaillat volt a torta. \u00c9s egy r\u00e9gi sanzon rajta a gyertya. Egy dallam, ami visszaj\u00e1r. Bizony\u00e1ra tapasztalta m\u00e1r mindenki, hogy vannak dallamok, amelyek ak\u00e1r egy \u00e9leten \u00e1t is elk\u00eds\u00e9rik, \u00e9s a legv\u00e1ratlanabb pillanatokban j\u00f6nnek el\u0151. \u00c9s amiut\u00e1n el\u0151j\u00f6ttek, mindig r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy megintcsak egy ugyanolyan szitu\u00e1ci\u00f3 hozta el\u00e9nk. Addig ez meg sem fordult a fej\u00fcnkben. Csak amikor m\u00e1r d\u00fadoltuk a dallamot.<\/p>\n

New York, 2010 j\u00fanius 11.<\/em><\/p>\n

<\/em><\/p>\n

<\/em><\/p>\n

<\/em><\/p>\n

<\/p>\n

\"\"<\/a>

Dancs Artur fot\u00f3ja<\/p><\/div>\n

<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Van annak egy rendje, ahogyan az ember k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9lm\u00e9nyeket elrakt\u00e1roz az \u00e9vgy\u0171r\u0171iben. Nekem a h\u00e1rsillat jobb\u00e1ra egy ilyen, amit legink\u00e1bb Szatm\u00e1ron \u00e9ltem meg, hisz legal\u00e1bb harminckilenc h\u00e1rsvir\u00e1gz\u00e1st ottans\u00e1g kaptam der\u00e9kba, valahol a korz\u00f3 sark\u00e1n, a Kossuth kertben vagy \u00e9pp a De\u00e1k t\u00e9ren. A h\u00e1rsillat gondolatmegind\u00edt\u00f3 hat\u00e1sa pedig – ha nem is bizony\u00edtott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-1128","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1128","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1128"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1128\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1128"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1128"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1128"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}