{"id":13929,"date":"2012-02-16T14:31:51","date_gmt":"2012-02-16T14:31:51","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=13929"},"modified":"2012-02-16T14:31:51","modified_gmt":"2012-02-16T14:31:51","slug":"kolcsonsorok-ion-luca-caragiale","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=13929","title":{"rendered":"K\u00f6lcs\u00f6nsorok: Ion Luca Caragiale"},"content":{"rendered":"

A Respublika \u00e9s a n\u00e9pek
\n(Boborul)<\/em><\/strong><\/p>\n

Sz\u00fcletett sz\u00e1zadunkban, majd \u00f6ssze is omlott egy olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e1llam, amit egyetlen lelkiismeretes t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sznek sem szabad figyelmen k\u00edv\u00fcl hagynia. Ploie\u015fti K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gr\u00f3l szeretn\u00e9k sz\u00f3lni, mely \u00e1llamk\u00e9nt b\u00e1r alig tizen\u00f6t \u00f3r\u00e1n \u00e1t fung\u00e1lt, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl a jelenkori t\u00f6rt\u00e9nelem egy ragyog\u00f3 lapj\u00e1t jelenti. Az ifjonti respublik\u00e1t, mely a n\u00e9pb\u0151l, a n\u00e9p \u00e1ltal \u00e9s \u0151\u00e9rette v\u00e9tetett 1870. augusztus 8-\u00e1n reggeli kett\u0151kor, m\u00e9g aznap d\u00e9lut\u00e1n n\u00e9gy \u00f3ra fel\u00e9 megfojtott\u00e1k. Annyi baj legyen! Az orsz\u00e1gok nagys\u00e1g\u00e1t \u00e9s fontoss\u00e1g\u00e1t nem kiterjed\u00e9s\u00fck \u00e9s tart\u00f3ss\u00e1guk d\u00f6nti el, hanem az a t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 p\u00e9ld\u00e1s szerep, amit az egyetemes \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sekben j\u00e1tszanak.
\nAz alkalom nem engedi meg, hogy keret\u00e9be foglaljam a sz\u0151l\u0151hegyi vid\u00e1m respublika teljes t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Szeretn\u00e9m viszont saj\u00e1t hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1somat pap\u00edrra vetni egy majdan meg\u00edrand\u00f3 t\u00f6rt\u00e9nelemhez; amihez kell\u0151 illet\u00e9kess\u00e9ggel b\u00edrok – e respublik\u00e1nak ugyanis polg\u00e1ra lehettem. Szemtan\u00faja voltam felemelked\u00e9s\u00e9nek \u00e9s elbuk\u00e1s\u00e1nak, m\u00e9gpedig nem holmi sz\u00e1jt\u00e1tik\u00e9nt, hanem hivatalos min\u0151s\u00e9gben. Mikor a n\u00e9pek lerohant\u00e1k a rend\u0151rs\u00e9get, \u00e9n ott termettem \u00e9s lefegyvereztem egy szolg\u00e1latos seg\u00e9drend\u0151rt, elhappolv\u00e1n a fogasr\u00f3l a kardj\u00e1t. Amit r\u00f6gvest a derekamra k\u00f6t\u00f6ttem, s szerencs\u00e9mre \u00e9ppen akkor haladt el mellettem a K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g Eln\u00f6ke. Tizenh\u00e9t \u00e9ves voltam; elsz\u00e1nt k\u00fcls\u0151m felkeltette az Eln\u00f6k \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t – ki is nevezett seg\u00e9drend\u0151rnek ama fogdmeg helyett, akit lefegyvereztem volt.
\nMa, amikor szeretn\u00e9m rem\u00e9lni, el\u00e9v\u00fcltek m\u00e1r a monarchi\u00e1val szembeni v\u00e9tkeim, b\u00fcszk\u00e9n b\u00e1torkodok sz\u00f3lni minderr\u0151l. Igenis, Ploie\u015fti K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g rendj\u00e9nek egyik legelsz\u00e1ntabb h\u00edve voltam. \u00d3, dics\u0151 \u00f3r\u00e1k, hogy is feledhetn\u00e9lek benneteket? F\u0151n\u00f6k\u00f6m a rokonszenves \u00e9s der\u00e9k polic\u00e1j, Stan Popescu volt, Giuseppe Garibaldi 1000 fi\u00e1nak egyike – it\u00e1liai \u00f6nk\u00e9nytes, tov\u00e1bb\u00e1 az egyik lengyel forradalom \u00f6nk\u00e9nytese, esk\u00fcdt ellens\u00e9ge a tirannusoknak, valamint a n\u00e9p h\u0171s\u00e9ges testv\u00e9re. Ilyen f\u0151n\u00f6kkel sz\u00edves-\u00f6r\u00f6mest t\u0171zbe m\u00e9sz egy nagy eszme \u00e9rdek\u00e9ben.
\nEl\u0151tte val\u00f3 est\u00e9n, augusztus 7-\u00e9n n\u00e9h\u00e1ny \u00f6sszeesk\u00fcv\u0151, k\u00f6zt\u00fck Stan Popescu is, a h\u00edrekre v\u00e1rakozva (hogy honnan? a t\u00f6rt\u00e9nelem m\u00e9g nem ismeri r\u00e1 a feleletet), a Moldova sz\u00e1ll\u00f3 szalonj\u00e1ban kilom\u00e9teresdit j\u00e1tszott. Hogy mi f\u00e1n terem a kilom\u00e9teresdi? \u00c1rtalmatlan, t\u00e1volr\u00f3l sem bonyolult j\u00e1t\u00e9k – elmes\u00e9lem. A j\u00e1t\u00e9kosok, mindegy, hogy h\u00e1nyan, k\u00f6rbe\u00fclnek egy asztalt a szalon valamelyik sz\u00f6glet\u00e9ben. Mindenkinek kihoznak egy-egy messzely bort. Neki\u00e1llnak inni. Mihelyt valaki bed\u00f6nt\u00f6tte a porci\u00f3j\u00e1t, az \u00fcres nyakas \u00fcveget elhelyezi a szalon hossz\u00e1ban, a fal mellett. A m\u00e1sik \u00fcvegcs\u00e9t alj\u00e1val az el\u0151bbi sz\u00e1j\u00e1ra \u00e1ll\u00edtja, s teszik ezt addig, am\u00edg az \u00fcvegek sora a t\u00fals\u00f3 falig nem \u00e9r – a kilom\u00e9terig. Aki els\u0151nek \u00e9r a kilom\u00e9terhez, megnyeri a j\u00e1tszm\u00e1t – fogyaszt\u00e1s\u00e1t a t\u00f6bbiek \u00e1llj\u00e1k egyenes ar\u00e1nyban ama \u00fcvegcs\u00e9k sz\u00e1m\u00e1val, amelyekkel ki-ki elmaradt a kilom\u00e9tert\u0151l. Mondanom se kell, beleval\u00f3 j\u00e1t\u00e9kosokkal el\u0151fordul, hogy rev\u00e1nsot is j\u00e1tszanak, a j\u00e1tszma pedig gyakran d\u00f6ntetlennel v\u00e9gz\u0151dik. Azon az est\u00e9n Stan nagy el\u0151nnyel nyerte az els\u0151 partit.
\n\u00c9jf\u00e9l ut\u00e1n egy is elm\u00falt, \u00e9s \u00e9ppen \u00faj j\u00e1tszm\u00e1t kezdtek volna, amikor h\u00e1rom kim\u00e9rt kopogtat\u00e1s hangzott fel az ablak fel\u0151l. \u00c1rtatlan id\u0151t\u00f6lt\u00e9s\u00fckr\u0151l megfeledkezve, a j\u00e1t\u00e9kosok egyt\u0151l-egyig komoran fel\u00e1lltak. \u00dct\u00f6tt a v\u00e9szharang! A n\u00e9p szent \u00fcgye a tisztess\u00e9g mezej\u00e9re sz\u00f3l\u00edt. Elj\u00f6tt a cselekv\u00e9s ideje… Egy emberk\u00e9nt nekiindulnak, hallgatagon \u00e9s elsz\u00e1ntan. A sz\u00e1lloda gangj\u00e1ra t\u00f3dulnak \u00e9s a marhav\u00e1s\u00e1r fel\u00e9 tartanak. Minden ir\u00e1nyb\u00f3l \u00f6z\u00f6nlenek; t\u00f6megbe cs\u0151d\u00fclnek: min\u00e9l tov\u00e1bb jut ez a der\u00e9k n\u00e9ps\u00e9g, annyival n\u0151 a sz\u00e1ma.
\nReggel fel\u00e9, f\u00e9l 3-kor a t\u00e1v\u00edr\u00f3 a republik\u00e1nusok kez\u00e9n; a huzalok leszak\u00edtva, ezen fel\u00fcl az \u00e9p\u00fclet elfoglalva.
\n4-kor, a Soromp\u00f3 utcai t\u00f6ml\u00f6c ajtajai megny\u00edlnak az el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1gb\u00f3l kor\u00e1bban lesittelt n\u00e9h\u00e1ny republik\u00e1nus el\u0151tt.
\n5-kor, a Szt. Mikl\u00f3s kasz\u00e1rny\u00e1ban l\u00e9v\u0151 z\u00e1szl\u00f3alj megadja mag\u00e1t az Eln\u00f6knek.
\nF\u00e9l 6-kor megszervez\u0151dik a k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gi rend\u0151rs\u00e9g, a n\u00e9ps\u00e9get mint a Respublika polg\u00e1r\u0151rs\u00e9g\u00e9t a t\u0171zolt\u00f3kt\u00f3l \u00e9s a gyalogrend\u0151r\u00f6kt\u0151l elkobzott kardokkal, vad\u00e1szpusk\u00e1kkal, pisztolyokkal \u00e9s botokkal fegyverezik f\u00f6l.
\n6-kor, a ben\u00e9pes\u00edtett Egyes\u00fcl\u00e9s t\u00e9ren – pontosan azon a helyen, ahol ma a Szabads\u00e1g b\u00fcszke szobra t\u00f6r az \u00e9gnek (Ploie\u015fti polg\u00e1rainak, a h\u00e1l\u00e1s Nemzet!) – az Eln\u00f6k, egy kolb\u00e1szk\u00e9sz\u00edt\u0151 konyhasz\u00e9ken \u00e1llva, felolvassa a Respublika kiki\u00e1lt\u00e1s\u00e1nak \u00fcnnep\u00e9lyes okirat\u00e1t.
\n7-kor minden kereszt\u00fatn\u00e1l, a 48-as h\u0151si indul\u00f3 dallam\u00e1ra, csapra verik a hord\u00f3kat.
\n8-kor, a n\u00e9ps\u00e9g egy r\u00e9sze, a rend\u0151rrel \u00e9s egy cig\u00e1nyzenekarral, a Lip\u0103nescu-kertbe vonulunk.
\nItt, a f\u00fcv\u00f6n a leg\u0151sibb k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gok kr\u00f3nik\u00e1iban sem szerepl\u0151 maj\u00e1lis veszi kezdet\u00e9t. Sercegnek a leveg\u0151t zs\u00edros, forr\u00f3 illatokkal el\u00e1raszt\u00f3 flekkenrost\u00e9lyok, mint valami antik olt\u00e1rok, amelyeken egy kiv\u00e1lasztott istenhez sz\u00f3l\u00f3 \u00e1ldozatok s\u00fclnek. Az egyszer megnyitott csatorn\u00e1kat m\u00e1r nem lehet elz\u00e1rni. A ki\u00fcr\u00fclt hord\u00f3k nagyokat sz\u00f6kkenve gurulnak tova, mint holmi berozsd\u00e1zott szerkezetek, amelyeket meghaladtak a modern ig\u00e9nyek, s a hely\u00fckre \u00fajabb, teli hord\u00f3kat taszig\u00e1lnak: olyanok, mint valami, az id\u0151 halad\u00f3 szelleme \u00e9s a t\u00e1rsadalom \u00e9letbev\u00e1g\u00f3 \u00e9rdekei megk\u00f6vetelte reformok. Min\u0151 der\u0171! Micsoda lend\u00fclet! Mily lelkesed\u00e9s!…Ah! mely felemel\u0151ek azok a pillanatok, melyekben egy v\u00e9rtan\u00fa n\u00e9p leszaggatja a zsarnoks\u00e1g ig\u00e1j\u00e1t \u00e9s b\u00e9kly\u00f3it, \u00e9s jobbj\u00e1val messzire haj\u00edtja azokat, gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, felejtv\u00e9n az \u00e1tkos m\u00faltat, s\u0171r\u0171n, \u00e1m \u0151szint\u00e9n foh\u00e1szkodva a szent Szabads\u00e1ghoz – \u00e9s cs\u00f3kot lehel r\u00e1d. \u00d3h!
\nJ\u00f3 p\u00e1r \u00f3r\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk a Lip\u0103nescu-kertben. A lelkesed\u00e9s ork\u00e1nja mindegyre fokoz\u00f3dott, ami egy v\u00e1ratlan fordulat folyt\u00e1n az egekig h\u00e1gott. Az Eln\u00f6k – m\u00e9ghozz\u00e1 szem\u00e9lyesen! -, nyom\u00e1ban egy seg\u00e9dj\u00e9vel, be\u00e1ll\u00edtott, hogy megszeml\u00e9lje a mi n\u00e9pi mulats\u00e1gunkat \u00e9s serleg\u00e9t \u00fcr\u00edtse az \u0151 n\u00e9p\u00e9re. A kiv\u00e1l\u00f3 f\u00e9rfi\u00fa n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t int\u00e9zett hozz\u00e1nk. El volt ragadtatva az \u0151 dics\u0151s\u00e9ges honpolg\u00e1rait\u00f3l, akik mindig is k\u00e9szek voltak \u00e1ldozatot hozni a szabads\u00e1g\u00e9rt. Micsoda fanatizmus tombolt ott; micsoda harci d\u00fch! A kup\u00e1k mind egy sz\u00e1lig a f\u00f6ldh\u00f6z ver\u0151dtek, a kucsm\u00e1k a leveg\u0151be rep\u00fcltek, s sz\u00e1llt a „Hurr\u00e1!”, az „\u00c9ljen a Respublika!” Az Eln\u00f6k t\u00e1vozt\u00e1ban mag\u00e1val vitte Stan Popescut, a polic\u00e1jt… Lassan-lassan, az utols\u00f3 sz\u00e1l kolb\u00e1sszal, az utols\u00f3 fekkennel \u00e9s az utols\u00f3 kup\u00e1val elsz\u00e1lling\u00f3zott a v\u00e9rtan\u00fa-n\u00e9ps\u00e9g is… \u00dagy t\u0171nik, a fut\u00f3 \u00f6sszn\u00e9pi falatoz\u00e1s sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1t a K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g majdani k\u00f6lts\u00e9gvet\u00e9s\u00e9hez csapj\u00e1k.<\/p>\n

\"\"<\/a>

Jelenet Radu Igazs\u00e1g Boborul c. kisfilmj\u00e9b\u0151l (2003)<\/p><\/div>\n

Hirtelen eszembe jutott, hogy sz\u00fcleim is vannak, akik v\u00e1rnak r\u00e1m, \u00e9s gyorsan hazafel\u00e9 iszkoltam, az oldalamra k\u00f6t\u00f6z\u00f6tt karddal. N\u00e9hai any\u00e1m igen j\u00f3 l\u00e9lek volt, \u00e1mde r\u00e9gim\u00f3di asszony, maradi szellem\u0171, t\u00e1vol \u00e1llt att\u00f3l, hogy bel\u00e1ssa a demokratikus formul\u00e1k politikai fontoss\u00e1g\u00e1t. Meghallotta, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt a v\u00e1rosban \u00e9s reszketve f\u00e9ltett engem, mikor l\u00e1tta, hogy nem \u00e9rkezek meg eb\u00e9dre. Sz\u00f6rny\u0171 pat\u00e1li\u00e1t csapott – hogy mi\u00e9rt keveredtem a naplop\u00f3k k\u00f6z\u00e9, hogy nevets\u00e9g t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1 teszem \u0151t a fert\u00e1lyban, hogy \u00fagy l\u00e1tja, siettetni akarom ap\u00e1m hal\u00e1l\u00e1t, aki s\u00falyos beteg volt; majd szigor\u00faan r\u00e1m parancsolt, hogy m\u00e1rpedig otthon maradok; mindhi\u00e1ba tiltakoztam, mondv\u00e1n neki, a fegyveremre mutatva, hogy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi feladataim vannak; elkobozta a kardomat, amit isten tudja, hov\u00e1 tettem le, cip\u0151met \u00e9s kalapomat pedig elz\u00e1rta a kom\u00f3dba. Egy h\u00e9tig tartott ekk\u00e9nt fogs\u00e1gban, m\u00edg csak el nem m\u00falt a vesz\u00e9ly. Annyi baj legyen! Mert am\u00edg \u00e9n odahaza a kardom sz\u00e9gyenteljes sorsa f\u00f6l\u00f6tt keseregtem, ugyan biza mi t\u00f6rt\u00e9nt a Respublika sz\u00edv\u00e9ben?
\nD\u00e9lut\u00e1n f\u00e9l n\u00e9gy fel\u00e9, az akkor m\u00e9g csak \u00e9p\u00fcl\u0151 Bukarest\u2013Ploie\u015fti vas\u00fatvonal anyagsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 vagonjain be\u00e1ll\u00edtott egy sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges vend\u00e9g. Ugyan ki? H\u00e1t a Reakci\u00f3 maga! A Reakci\u00f3, a maga leggy\u0171l\u00f6letesebb \u00e9s legsz\u00f6rny\u0171s\u00e9gesebb val\u00f3j\u00e1ban – egy teljes vad\u00e1szz\u00e1szl\u00f3alj k\u00e9p\u00e9ben, Gorjan \u0151rnagy vez\u00e9nylete alatt. Mihelyt szents\u00e9ges f\u00f6ld\u00fcnkre l\u00e9ptek, nyomban hozz\u00e1l\u00e1ttak levad\u00e1szni a republik\u00e1nusokat. A Reakci\u00f3 mindenek el\u0151tt az Eln\u00f6k\u00f6t kereste; aki, egy megmagyar\u00e1zhatatlan egybees\u00e9s folyt\u00e1n, a bucovi soromp\u00f3n\u00e1l \u00e1tl\u00e9pte a Respublika keleti hat\u00e1r\u00e1t, mialatt a Reakci\u00f3 a nyugati soromp\u00f3 fel\u0151l \u00e9rkezett. H\u00e1rom \u00f3r\u00e1nyi \u00fcld\u00f6z\u00e9s ut\u00e1n a vad\u00e1szok k\u00f6zel hatsz\u00e1zat cs\u00edptek el a n\u00e9p fiai k\u00f6z\u00fcl. A fogda \u00e9s a fogd\u00e1v\u00e1 el\u0151l\u00e9ptetett n\u00e9gy fogad\u00f3 zs\u00fafol\u00e1sig megtelt republik\u00e1nusokkal. Dr\u00e1ga j\u00f3 any\u00e1m! Isten nyugosztalja. Nem volt t\u00falzottan iskol\u00e1zott asszony, de politikailag mily el\u0151rel\u00e1tott! Csak az hi\u00e1nyzott, hogy a Reakci\u00f3 lecsapjon r\u00e1m, karddal a derekamon!
\nA Reakci\u00f3 durv\u00e1n vissza\u00e1ll\u00edtotta a kor\u00e1bbi \u00e1llapotokat. Az eln\u00f6k\u00f6t a prefekt\u00fara lovasai fogt\u00e1k el j\u00f3kor este, a Buz\u0103uba vezet\u0151 \u00faton, Lipi\u00e1n t\u00fal, mintegy k\u00e9t post\u00e1nyi t\u00e1vols\u00e1gra \u00c1llam\u00e1nak keleti hat\u00e1rait\u00f3l. Amikor a nyom\u00e1ban nyargal\u00f3 lovasok r\u00e1ki\u00e1ltottak: „Meg\u00e1llj!”, \u0151, aki gyalogos volt, b\u00e1tran meg\u00e1llt. Amikor pedig nekiszegezt\u00e9k, hogy „Mit kerest\u00e9l errefel\u00e9?”, kurt\u00e1n-furcs\u00e1n ennyit mondott: „S\u00e9t\u00e1ltam.” \u00c9s mivel teljesen mindegy, hogy amikor s\u00e9t\u00e1lsz, akkor \u00edgy s\u00e9t\u00e1lsz vagy \u00fagy s\u00e9t\u00e1lsz, h\u00e1t a nyavaly\u00e1sok nem arra k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k, hogy visszafel\u00e9 s\u00e9t\u00e1ljon? Vissza \u00e9s megint csak vissza! sohse el\u0151re! \u00edme, a Reakci\u00f3 jelszava.
\nNa \u00e9s a polic\u00e1j?… Mi t\u00f6rt\u00e9nt Stan Popescuval? A rend\u0151rs\u00e9gi irod\u00e1ba ment, hogy b\u00e1rsonysz\u00e9k\u00e9be \u00fclhessen… K\u00e9t napja le sem hunyta a szem\u00e9t. Ugye, a kilom\u00e9teresdi… majd a rohang\u00e1l\u00e1s a n\u00e9pekkel… ut\u00e1na a d\u00e9lel\u0151tti \u00fcnneps\u00e9g a Lip\u0103nescu-kertben… a lelkesed\u00e9s… Elgy\u00f6t\u00f6rtnek \u00e9rezte mag\u00e1t, az irod\u00e1ban pedig kellemes h\u0171v\u00f6ss\u00e9g honolt. \u00c9des, kellemes b\u00f3dults\u00e1g telepedett a tark\u00f3j\u00e1ra annyi izgatotts\u00e1g, annyi gy\u0151zedelem ut\u00e1n. Ember\u00fcnk a fej\u00e9t gondosan az asztal f\u00f6l\u00f6tt \u00f6sszefont karjaira helyezte \u00e9s mik\u00f6zben gondolatai az ifj\u00fa Respublika fel\u00e9 sz\u00e1lltak, \u00fagy elaludt, ak\u00e1r egy tusk\u00f3.
\nAz Eln\u00f6k ut\u00e1n – akit id\u0151k\u00f6zben a siet\u0151s lovasok utol\u00e9rtek – a polic\u00e1jt hajkur\u00e1szt\u00e1k s meg is tal\u00e1lt\u00e1k. Gorjan \u0151rnagy az ajt\u00f3t betasz\u00edtva, fogdmegjeivel a rend\u0151rirod\u00e1ba toppant. A polic\u00e1j, fej\u00e9t az asztalra ejtve, hortyogott. Az \u0151rnagy n\u00e9gy j\u00f3kora l\u00e9p\u00e9ssel n\u00e1la terem \u00e9s tenyer\u00e9vel er\u0151sen az asztalra csap. Stan Popescu felriad, szapor\u00e1n pislog.
\n– Ki volt az, aki t\u00e9ged ide \u00e1ll\u00edtott? f\u00f6rmedt r\u00e1 a k\u00e9rlelhetetlen reakci\u00f3s.
\n– A n\u00e9pek! v\u00e1laszolta rekedt hangon a republik\u00e1nus.
\nCsak ez hi\u00e1nyzott a Reakci\u00f3nak! El\u00e9g volt a n\u00e9pekr\u0151l hallania, \u00e9s ett\u0151l mindj\u00e1rt tajt\u00e9kzani kezdett. Nyakon cs\u00edpte Stant s meg se \u00e1llt vele a Kalugyerek fogad\u00f3j\u00e1ig!
\n\u00cdgy lett v\u00e9ge a mi Respublik\u00e1nknak! A Reakci\u00f3 ekk\u00e9nt szaggatta sz\u00e9t a rom\u00e1n liberalizmus legh\u0151sibb lapj\u00e1t!<\/p>\n

(Epoca, 1896. november 21. \/ Ford\u00edtotta Cseke G\u00e1bor)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A Respublika \u00e9s a n\u00e9pek (Boborul) Sz\u00fcletett sz\u00e1zadunkban, majd \u00f6ssze is omlott egy olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e1llam, amit egyetlen lelkiismeretes t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sznek sem szabad figyelmen k\u00edv\u00fcl hagynia. Ploie\u015fti K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gr\u00f3l szeretn\u00e9k sz\u00f3lni, mely \u00e1llamk\u00e9nt b\u00e1r alig tizen\u00f6t \u00f3r\u00e1n \u00e1t fung\u00e1lt, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl a jelenkori t\u00f6rt\u00e9nelem egy ragyog\u00f3 lapj\u00e1t jelenti. Az ifjonti respublik\u00e1t, mely a n\u00e9pb\u0151l, a n\u00e9p \u00e1ltal \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-13929","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/13929","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=13929"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/13929\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=13929"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=13929"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=13929"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}