{"id":14062,"date":"2012-02-23T06:31:01","date_gmt":"2012-02-23T06:31:01","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=14062"},"modified":"2012-02-23T06:31:49","modified_gmt":"2012-02-23T06:31:49","slug":"dancs-artur-baratom-frisco-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=14062","title":{"rendered":"Dancs Artur: Bar\u00e1tom, Frisco (1)"},"content":{"rendered":"

– … sz\u00f3val az a helyzet, hogy nehezen mondhat\u00f3 b\u00e1rmi rossz is err\u0151l a v\u00e1rosr\u00f3l \u2013 z\u00e1rta a d\u00edcs\u00e9retfelh\u0151t San Franciscor\u00f3l b\u00fazavir\u00e1gk\u00e9kre kerekedett szemekkel nagyot kortyolva a tizenk\u00e9t \u00e9ves viszkib\u0151l Timi az Embarcaderora ny\u00edl\u00f3 csinos kis teraszon, ahol a mind hars\u00e1nyabb zajong\u00e1s jelezte a h\u00e9tv\u00e9ge k\u00f6zeledt\u00e9t. Mi meg csakis amiatt ittunk tizenk\u00e9t\u00e9ves viszkit, mert Timi m\u00e1r kor\u00e1bban a tizennyolcast megk\u00f3stolta.<\/p>\n

Az, hogy hogyan ker\u00fcltem Friscoba \u00e9ppen olyan mes\u00e9s, mint ahogy az is, ahogyan szatm\u00e1riak \u00e9letem kusza \u00fatvonalai ment\u00e9n mindj\u00e1rt-mindj\u00e1rt felbukkannak. Koll\u00e9g\u00e1im ezt akkor \u00e9szrev\u00e9telezt\u00e9k, amikor nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1mukra, sehogysem hihet\u0151, amit magamr\u00f3l mondtam nekik, hogy m\u00e1rpedig nekem ebben az orsz\u00e1gban senkim sincs, minekut\u00e1na egyik\u00fcknek sincs annyi f\u00f6ldije sz\u00e9tsz\u00f3rva kies e haz\u00e1ban, mint nekem, aki \u2013 b\u00e1rmelyik t\u00e1jegys\u00e9gr\u0151l legyen is sz\u00f3, el\u0151 tudok hirtelen kapni egy ott \u00e9l\u0151 szatm\u00e1rit p\u00e9lda gyan\u00e1nt. Az pedig, hogy az Embarcaderora ny\u00edl\u00f3 csinos kis teraszon \u00fcl\u00f6k egy tizenk\u00e9t \u00e9ves viszkit nyalogatva olyan r\u00e9gi korokba vezethet\u0151 vissza, amikor azon morfond\u00edroztam, hogy \u2013 persze csak New York ut\u00e1n \u2013 hirtelen el akarn\u00e9k valamerre jutni a kontinensen, akkor az a hely mindenn\u00e9l el\u0151bb csakis San Francisco lehet. F\u0151leg, hogy Elekes Frici bar\u00e1tom olyan sz\u00e9ps\u00e9ges szeretnival\u00f3s\u00e1ggal mes\u00e9lte a v\u00e1rost, \u00e9s azt a titkot is el\u00e1rulta nekem, m\u00e9g miel\u0151tt idejutottam volna, hogy bizalmasan csak Frisconak sz\u00f3l\u00edtj\u00e1k a bennfentesek. De hogy enn\u00e9l is m\u00e9g ink\u00e1bb k\u00f6zelk\u00e9pbe hozzam Friscoba ker\u00fcl\u00e9sem k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit, el\u00e9g az hozz\u00e1, hogy naps\u00fct\u00e9sre v\u00e1gytam \u00e9s sok v\u00edzre.<\/p>\n

Amikor az eg\u00e9sz kontinenst \u00e1t\u00edvel\u0151 rep\u00fcl\u00e9st k\u00f6vet\u0151en a g\u00e9p megkezdte a s\u00fcllyed\u00e9st az \u00f6b\u00f6l felett, m\u00e1r \u00e9ppen elegend\u0151 okom jutott az \u00f6r\u00f6mre. Onnan kezdve, hogy v\u00e9gre megmozdulhatok, el eg\u00e9szen addig, hogy a nyugati partokra \u00e9rkeztem, ahol h\u00e1rom \u00f3r\u00e1t m\u00e1ris megsp\u00f3r\u00f3ltak nekem azok, akik az id\u0151z\u00f3n\u00e1kat kital\u00e1lt\u00e1k. Ami az \u00e9n esetemben azt jelentette, hogy h\u00e1rom \u00f3r\u00e1val tov\u00e1bb lehet majd fenn maradni, \u00e9s h\u00e1rom \u00f3r\u00e1val tov\u00e1bb lehet majd aludni. Ak\u00e1rmilyen egyszer\u0171nek \u00e9s \u00e9rtelmetlennek hangzik ez, be kell l\u00e1tnunk, hogy az ember szabadidej\u00e9ben mindenf\u00e9l\u00e9knek k\u00e9pes \u00f6r\u00fclni \u2013 \u00e9s ez a jobbik eset.<\/p>\n

Az \u00f6r\u00f6m\u00f6k sorozata pedig ott folytat\u00f3dott, amikor egy r\u00f6pke metr\u00f3z\u00e1s ut\u00e1n felsz\u00ednre ker\u00fcltem, \u00e9s a v\u00e1ros k\u00f6zep\u00e9n tal\u00e1ltam magam. Fel is szakadt bel\u0151lem egy vid\u00e1m \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fclt s\u00f3haj:<\/p>\n

– De h\u00e1t ez csudaj\u00f3!<\/p>\n

\u00c9s ebben minden benne volt, ami abban a pillanatban k\u00f6rbevett, \u00e9s minden, amit mind em\u00f6g\u00f6tt sejteni lehetett. Ez pedig a haza\u00e9rkeztem-jelleg\u0171 \u00e9rz\u00e9s volt, amivel az ember nem szokott nagyon dob\u00e1l\u00f3zni, \u00e9s nem hagyja mag\u00e1t becsapni sem vele \u00faton-\u00fatf\u00e9len. De most nagyon is \u00fagy t\u0171nt, menthetetlen\u00fcl j\u00f3 helyre \u00e9rkeztem.<\/p>\n

T\u00e9rk\u00e9pm\u00e1ni\u00e1s vagyok, \u00e9s megl\u00e1t\u00e1som szerint mindenkinek annak kellene lennie, \u00e9s m\u00e1ris sokkal kevesebb gond lenne a vil\u00e1gban. Kathy koll\u00e9gan\u0151m, aki el\u0151ttem m\u00e1r j\u00e1rt ott, egy nappal az utaz\u00e1s el\u0151tt el is l\u00e1tott az \u00e1ltala beszerzett p\u00e9ld\u00e1nyokkal. Hamarabb az\u00e9rt se tehette volna, mert k\u00e9t nappal az utaz\u00e1s el\u0151tt, nem is sejtettem, hogy San Franciscoban \u00e9r a holnaput\u00e1n reggel. Olyan v\u00e1ratlanul sietett ki az agyamb\u00f3l ennek az utaz\u00e1snak az \u00f6telete, hogy magam is meglep\u0151dtem, mekkora brav\u00farokra vagyok k\u00e9pes agyilag, \u00e9s ugyanakkor der\u0171s boldogs\u00e1ggal vettem ezt tudom\u00e1sul. Nekem az utaz\u00e1ssal sok egy\u00e9b mellett azonban a munkahely-grrrrr probl\u00e9m\u00e1ja is ad\u00f3dik. Az embernek a szabadnapj\u00e1n hajnalban felkelni is \u00e9ppen el\u00e9g, de az, hogy a munkahely\u00e9re is bemenjen, legfennebb csak annyira ig\u00e9nyli, mint a h\u00e1t\u00e1ba nyilall\u00e1st. M\u00e1rpedig rep\u00fcl\u0151re sz\u00e1llni a rept\u00e9ren k\u00edv\u00fcl b\u00e1rhol m\u00e1shol igencsak komoly akad\u00e1lyokba \u00fctk\u00f6zik manaps\u00e1g. Annyit azonban b\u00e1rmelyik esend\u0151 \u00e9s haland\u00f3 megenged mag\u00e1nak a szabadnapj\u00e1nak hajnal\u00e1n, hogy anyj\u00e1ba k\u00edv\u00e1nja az \u00e9breszt\u0151t, \u00e9s minimum hatszor kinyomja a szundi gombot. Persze ett\u0151l csak m\u00e9g izgalmasabb lesz a t\u00f6rt\u00e9net, mert egy nadr\u00e1g f\u00e9lsz\u00e1r\u00e1ban als\u00f3gayt\u00e1ban sz\u00f6kd\u00f6sni fogat mosva, mik\u00f6zben a k\u00e9sznek hitt csomagol\u00e1st valamilyen okn\u00e1l fogva \u00fajra kell tervezni, a legkellemesebb el\u0151j\u00e1t\u00e9ka egy utaz\u00e1snak. A fogkef\u00e9t azt\u00e1n a Houston Street sark\u00e1n kivettem a sz\u00e1mb\u00f3l, \u00e9s a kuk\u00e1ba dobtam, \u00e9s mire az Avenue B-re \u00e9rtem, a kab\u00e1tom is rajtam volt, szerencs\u00e9re, a t\u00e1sk\u00e1m ismeri az utat, \u00e9s h\u0171s\u00e9gesen gurult ut\u00e1nam, n\u00e9ha le-lemaradozva. \u00c9s amikor az ember lihegve beugrik a z\u00e1rul\u00f3 metr\u00f3ajt\u00f3n, el\u00e9gedetten rogy le az els\u0151 sz\u00e9kre, \u00e9s boldog mert el\u00e9rte az utols\u00f3 szerelv\u00e9nyt, amelyikkel m\u00e9g van es\u00e9lye a rep\u00fcl\u0151g\u00e9p\u00e9hez, \u00e9s ez ugyanaz a pillanat, amikor esz\u00e9be villan, minden, amit elfelejtett. Esetemben a lista rem\u00e9nytelen\u00fcl gerjedt, mint r\u00e9gen a telexg\u00e9pb\u0151l foly\u00f3 \u00fczenetek. Ahhoz foghat\u00f3 pedig nincs, amikor a magamfajta t\u00e9rk\u00e9pm\u00e1ni\u00e1s eszement \u00fagy indul el egy vadidegen helyre, hogy a t\u00e9rk\u00e9p\u00e9t az \u00fatvonaltervvel \u00e9s a napl\u00f3val egy\u00fctt a m\u00faltesti konyakos poh\u00e1r mellett felejtette, az \u00e1gy mellett. K\u00fcl\u00f6n \u00f6r\u00f6m azonban, ha a zsebben a tegnapi p\u00e9ks\u00fctem\u00e9ny v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s nyugt\u00e1ja illetve egy tavalyi sz\u00ednh\u00e1zjegy is fellelhet\u0151. Ezekre b\u00e1rhol sz\u00fcks\u00e9ge lehet m\u00e9g…<\/p>\n

Sehol nem \u00e1llok sorba, hanem igazolv\u00e1nyomn\u00e1l fogva ber\u00e1ngatom magam a biztons\u00e1giakhoz, ahol egy megd\u00f6bbent\u0151 k\u00e9rd\u00e9ssel kell szembes\u00fcln\u00f6m, viszont a biztons\u00e1g \u00e9rdek\u00e9ben \u00f6ssze kell szednem magam, \u00e9s megtal\u00e1lni a megfelel\u0151 v\u00e1laszt r\u00e1. A tiszt a szem\u00e9lyimmel \u00e9s a szolg\u00e1lati igazolv\u00e1nyaimmal a kez\u00e9ben kitart\u00f3an azt k\u00e9rdezgeti ugyanis, hogy h\u00edvnak. B\u00e1rmire k\u00e9sz\u00fcl az ember ilyenkor, de ilyen v\u00e1ratlan feladatra nem sz\u00e1m\u00edtottam, el is akadt a liheg\u00e9sem. Mondom, mi van?… Az meg csak ism\u00e9tli: Mi a neve? Hogy h\u00edvj\u00e1k?… R\u00f6gt\u00f6n az fut \u00e1t az agyamon, hogy az apr\u00f3bet\u0171s r\u00e9szt nem tudja elolvasni az igazolv\u00e1nyr\u00f3l, vagy lelop\u00f3dtak a bet\u0171k, \u00e9s ett\u0151l nagyon gondolkod\u00f3ba estem, olyannyira, hogy a v\u00e1laszt is elfelejtettem a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, s\u0151t azt sem tudtam m\u00e1r, mit k\u00e9rdezett. K\u00e9rdem h\u00e1t, \u00fajfenn: Hogy mi vaaan? … H\u00e1t hogy mi a neve?<\/p>\n

Mikor azt\u00e1n k\u00f6z\u00f6s er\u0151fesz\u00edt\u00e9ssel kider\u00edtett\u00fck a nevemet a h\u00e1rom igazolv\u00e1ny alapj\u00e1n, amivel m\u00e1s napokon napj\u00e1ban nagyon sokszor \u00e9s k\u00e9rd\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl is \u00e1tmegyek ugyanott, zajos \u00fcnnepl\u00e9ssel be\u00e9rtem a felsz\u00e1ll\u00f3 kapuhoz. Igaz, zokniban \u00e9s der\u00e9ksz\u00edj n\u00e9lk\u00fcl, mint ahogy az \u00e1ltalam oly m\u00e9lyen el\u00edt\u00e9lt \u00e9s megvetett elk\u00e9s\u0151 utasok szoktak becs\u00f6rtetni, \u00e9s legal\u00e1bb annyira ut\u00e1ltam magam, mint azokat szoktam. Szolg\u00e1latos kollegina b\u00facs\u00fapuszit nyom a homlokomra, bel\u00f6k az ajt\u00f3n, \u00e9s be is h\u00fazza a g\u00e9p ajtaj\u00e1t. Innent\u0151l meg ir\u00e1ny a kaland!!!!<\/p>\n

A v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 \u00fat els\u0151 perceiben az is bevillan, hogy mind az olvasni- mind az \u00edrnival\u00f3im ugyanott maradtak, ahol a t\u00e9rk\u00e9peim, napl\u00f3m, \u00fatitervem, meg a tegnapi konyakospoh\u00e1r. Egy ilyen utaz\u00e1s k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyei k\u00f6zepette tal\u00e1n legkev\u00e9sb\u00e9 sem seg\u00edt az ember k\u00f6z\u00e9rzet\u00e9n \u00e9s vil\u00e1gszeml\u00e9let\u00e9n, ha a zs\u00fafolt g\u00e9pen mellette \u00fcl\u0151 szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl sunyiban az orra al\u00e1 fingik. Mert mondan\u00e1m \u00e9n, jaj, de sz\u00edvesen, hogy szellentett vagy pukizott, de abban a rothad\u00e1ssal keveredett \u00e1porodott szarszagban neh\u00e9z ennyire fennk\u00f6ltnek lenni. Mert erre m\u00e9g Marci bar\u00e1tom is azt mondan\u00e1: Neked m\u00e1r annyi ecs\u00e9m, mert rohadsz bel\u00fclr\u0151l. \u00c9s b\u00e1rmennyire is ut\u00e1ltam a manust, az m\u00e9g csak meg sem fordult a fejemben, hogy az \u00f6sszes v\u00e1laszt\u00e9k k\u00f6z\u00fcl, \u0151 \u00e9ppen paradicsomlevet fog rendelni, amit Nebraska felett egy l\u00e9g\u00f6rv\u00e9nyben vid\u00e1man r\u00e1ml\u00f6ttyint.<\/p>\n

\u00c9s ahogy ott \u00e1lltam Frisco sz\u00edv\u00e9ben, magam m\u00f6g\u00f6tt tudva bloodymaryt \u00e9s a konyakospoh\u00e1r mellett hagyott fontos dolgokat, m\u00e9lyen \u00e9s elsz\u00e1ntan \u00e9lvezve az eml\u00edtett otthonl\u00e9t-\u00e9rzetet, beh\u00fanytam a szemem, \u00e9s percekig csak azt \u00e9lveztem, hogy s\u00fct r\u00e1m a nap. Enn\u00e9l, \u00e9n azt hiszem, -vannak az ember \u00e9let\u00e9ben pillanatok, amikor – nem is kell sokkal t\u00f6bb.<\/p>\n

\"\"<\/a>

A szerz\u0151 felv\u00e9tele<\/p><\/div>\n

(folyt. k\u00f6v.)<\/em><\/p>\n

New York, 2012. febru\u00e1r 22<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

– … sz\u00f3val az a helyzet, hogy nehezen mondhat\u00f3 b\u00e1rmi rossz is err\u0151l a v\u00e1rosr\u00f3l \u2013 z\u00e1rta a d\u00edcs\u00e9retfelh\u0151t San Franciscor\u00f3l b\u00fazavir\u00e1gk\u00e9kre kerekedett szemekkel nagyot kortyolva a tizenk\u00e9t \u00e9ves viszkib\u0151l Timi az Embarcaderora ny\u00edl\u00f3 csinos kis teraszon, ahol a mind hars\u00e1nyabb zajong\u00e1s jelezte a h\u00e9tv\u00e9ge k\u00f6zeledt\u00e9t. Mi meg csakis amiatt ittunk tizenk\u00e9t\u00e9ves viszkit, mert Timi […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-14062","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/14062","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=14062"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/14062\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=14062"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=14062"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=14062"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}