{"id":15065,"date":"2012-04-19T13:36:12","date_gmt":"2012-04-19T13:36:12","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=15065"},"modified":"2012-04-19T13:36:12","modified_gmt":"2012-04-19T13:36:12","slug":"koman-janos-gyerekkori-szivarvanyok","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=15065","title":{"rendered":"Kom\u00e1n J\u00e1nos: Gyerekkori sziv\u00e1rv\u00e1nyok"},"content":{"rendered":"

(T\u00f6preng\u0151 bevezet\u0151)<\/em><\/strong><\/p>\n

A szobaablak k\u00fcls\u0151, bal sark\u00e1ban a n\u00e9pes fecskef\u00e9szek csicserg\u00e9se egy kellemes \u00e1lmot zavart meg: gyerekkorom egyik vid\u00e1m csapata napraforg\u00f3levelet szedett a kacs\u00e1knak, vagy ahogy n\u00e1lunk mondj\u00e1k: a r\u00e9c\u00e9knek, a ruc\u00e1knak, \u00e9s \u2013 persze \u2013 \u00e9n is k\u00f6z\u00f6tt\u00fck voltam. Kit ne bosszantana egy ilyen figyelmetlen \u00e9breszt\u0151 tapintatlans\u00e1ga? Az\u00e9rt a hajnali mad\u00e1r\u00f3ra korai csicserg\u00e9se k\u00f6zelr\u0151l sem t\u0171nt olyan kellemetlen hangoskod\u00e1snak, mint az emberi tal\u00e1lm\u00e1ny bosszant\u00f3 \u00e9breszt\u0151je. Ezzel a mosolyg\u00f3 gondolattal ism\u00e9t \u00f6l\u00e9be vett a szenderg\u00e9s anyai ringat\u00e1sa. Valamivel k\u00e9s\u0151bb kellemes, meleg ablaknyitogat\u00f3 napf\u00e9ny \u00e9bresztett f\u00f6l. Csak T\u00fcnd\u00e9rorsz\u00e1gban lehettek olyan kedvder\u00edt\u0151 reggelek, ha nem k\u00f6d\u00f6s\u00edtette be \u0151ket – ott is – egy rosszul siker\u00fclt rendszerv\u00e1lt\u00e1s. Augusztus elseje volt. Amint lesz\u00e1lltam a magamnak fabrik\u00e1lt kem\u00e9ny, gerincegyenes\u00edt\u0151 \u00e1gyb\u00f3l, mely m\u00e1r a vend\u00e9gek dics\u00e9ret\u00e9vel is b\u00fcszk\u00e9lkedhetett, egy szok\u00e1sos – de r\u00f6gvest kider\u00fclt, hogy nagyon alattomos – mozdulat ut\u00e1n ism\u00e9t riaszt\u00f3t jelzett sz\u00edvem h\u0171s\u00e9ge: sokkal szapor\u00e1bban verdeste a dobot, mint ahogy term\u00e9szetszer\u0171en illett volna, \u00e9s m\u00e1ris r\u00e1ngatni kezdte – ak\u00e1r egy eldugult \u00fczemanyag vezet\u00e9k miatt r\u00e1ngat\u00f3z\u00f3 motor \u2013 \u00f6reged\u0151 karossz\u00e9ri\u00e1mat. A sokszor visszat\u00e9r\u0151, az ut\u00f3bbi \u00e9vekben el\u00e9g gyakran ijesztget\u0151 sz\u00edvritmuszavarom m\u00e1r nem percekig, mint ifj\u00fakoromban, hanem \u00f3r\u00e1kig is elringatott. Az egyik legkellemetlenebb k\u00eds\u00e9r\u0151 szolg\u00e1ja, a l\u00e9gcs\u0151m hideg ijeszt\u00e9se, mondhatom eljegesed\u00e9se volt. Mintha egy j\u00e9gcsapot nyomtak volna le a torkomon. Hogy mik\u00e9nt ker\u00fclhetett egy ilyen melegebb ny\u00e1ri reggelen egy ilyen j\u00e9gp\u00e1lc\u00e1s leveg\u0151 fenyeget\u00e9se az ember mellkas\u00e1ba, ahhoz orvosi szakmagyar\u00e1zat sz\u00fcks\u00e9ges. Vele t\u00e1rsult a hatalmaskod\u00f3 sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s, ami ellen \u00fagy v\u00e9dekezhettem volna, ha visszafekszem az \u00e1gyba. Ez\u00fattal elindultam a szomsz\u00e9d szob\u00e1ba, hogy az egyik fi\u00f3kb\u00f3l kikeressem a sz\u00edvritmus – szab\u00e1lyoz\u00f3 pirul\u00e1t, de a kezembe vett asztalfi\u00e1t elejtettem. Csal\u00e1di t\u00falz\u00e1s szerint \u201e\u00f6sszeestem\u201d. Szerencs\u00e9mre, hogy mindez \u00fcl\u0151 helyzetben t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s mind\u00f6ssze k\u00e9t-h\u00e1rom m\u00e1sodpercig tartott a m\u00e1sik vil\u00e1g ajtaj\u00e1n hallatsz\u00f3, siet\u0151s kopogtat\u00e1s. Viszont egy-k\u00e9t perc eltelt\u00e9vel ism\u00e9t visszat\u00e9rt a h\u00edvatlan dobos, \u00e9s ez\u00fattal sokkal er\u0151szakosabban viselkedett. Az ijedt h\u00e1z vallom\u00e1sa szerint egy pillanatra megint elejtettem dacosnak min\u0151s\u00edtett fejem. De ism\u00e9t az \u00e9let gy\u0151ztesek\u00e9nt ker\u00fcltem ki a n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperces, kimer\u00edt\u0151 csat\u00e1b\u00f3l, igaz, arcom verejt\u00e9kes, s\u00e1padt gipsz-maszkj\u00e1val, legyeng\u00fclve, mintha az \u0151sz\u00fcl\u0151 \u00e9let f\u00e1j\u00e1r\u00f3l lehullani k\u00e9sz\u00fcltem volna, ak\u00e1r egy t\u00fal\u00e9rett gy\u00fcm\u00f6lcs. Az akkori ijeszt\u0151 tapasztalat \u00fajfent meggy\u0151z\u00f6tt, \u00e9s azt sugallta, hogy m\u00e9gsem kell f\u00e9lnem a szigor\u00fa sorst\u00f3l, hiszen az ember \u00e9szre sem veszi, amikor birodalm\u00e1ba fogadja a h\u0171s\u00e9ges \u00f6r\u00f6kl\u00e9t.<\/p>\n

A t\u00f6rt\u00e9nteket n\u00e9h\u00e1nyszor m\u00e1r meggondolkoztattak, majd k\u00e9s\u0151bb a j\u00f3zans\u00e1g m\u00e9rleg\u00e9re helyeztem ezt a verbunkos kedv\u0171 sz\u00edvet, \u00e9s m\u00e1r csak azt f\u00e1jlaltam, hogy mennyi meg\u00edratlan gondolat – \u00e9rz\u00e9s meg miegym\u00e1s ker\u00fclne az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g kopors\u00f3j\u00e1ba. Lehetne m\u00e9g t\u00f6bb kiadott k\u00f6nyvem is, ha a zsebem j\u00f6vedelme nem lenne indokoltan f\u00f6sv\u00e9nyked\u0151, de att\u00f3l is f\u00e9ltem, amire nemcsak a n\u00e9pi b\u00f6lcsess\u00e9g okos figyelmeztet\u00e9se, hanem a toll nagyjai is int\u0151en tan\u00e1csoltak:\u201esok besz\u00e9d szeg\u00e9nys\u00e9g\u201d, azaz sz\u00e1mtalan el\u0151rel\u00e9ptetett selejt sz\u00fcletett ama n\u00e9h\u00e1ny igaz\u00e1n jelent\u0151s alkot\u00e1s mellett. Val\u00f3ban, a tapasztalat egyre s\u0171r\u0171bben azt sugallja, hogy aki sokat \u00edr, \u00fagy j\u00e1r, mint aki sokat eszik: h\u00edg lesz az \u201ealkot\u00e1s\u201d. Az\u00e9rt fogalmazok \u00edgy, mert k\u00f6lt\u00e9szeteszt\u00e9tikai \u00e9s egy\u00e9b ismereteim szerint, azt mondja \u00e9rt\u00e9km\u00e9r\u0151 m\u00e9rlegem, hogy sz\u00e1mos k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 vagy gyeng\u00e9lked\u0151 \u00edr\u00f3t-k\u00f6lt\u0151t, vagy \u00e9pp kiemelked\u0151 alkot\u00f3 kev\u00e9sb\u00e9 m\u00e9ltathat\u00f3 \u00edr\u00e1s\u00e1t emelt\u00e9k a gyan\u00fas n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g rozoga emelv\u00e9ny\u00e9re a politika irodalm\u00e1rai vagy az irodalom politikusai. De ne bosszankodjunk, el\u0151bb-ut\u00f3bb kirost\u00e1lja az ilyen-olyan politikusok bab\u00e9rkoszor\u00faj\u00e1val d\u00edjazott m\u0171veket a szakma \u00e9s az id\u0151 vizsg\u00e1ztat\u00f3, vigasztal\u00f3 bizotts\u00e1ga. Gondoljunk csak arra, hogy az ut\u00f3bbi tizen\u00f6t – h\u00fasz \u00e9vben, mintegy n\u00e9gysz\u00e1z vagy m\u00e9g enn\u00e9l is t\u00f6bb \u201ekiemelked\u0151\u201d alkot\u00f3, f\u00f6lmagasztalt tollforgat\u00f3 kapott isten – tudja – milyen – hangos nev\u0171 d\u00edjat. Mennyi remek\u00edr\u00f3nk \u00e9s mennyi kiv\u00e1l\u00f3, megb\u00edzhat\u00f3 irodalmi szak\u00e9rt\u0151nk van! Szeg\u00e9ny di\u00e1kok, szerencs\u00e9tlen magyar szakos egyetemist\u00e1k \u00e9s tan\u00e1rok, mi mindent kellene \u00e9szben tartanotok! De ne rettegjetek!<\/p>\n

Mindezek ut\u00e1n arra gondoltam, hogy m\u00e9gis \u00e9rdemes lenne \u2013 bevezet\u0151k\u00e9nt – egy nem is t\u00fal r\u00f6vid, de nem is t\u00fal hossz\u00fa \u00e9letrajzot \u00edrnom k\u00f6zz\u00e9tett vagy k\u00e9ziratban \u0151rz\u00f6tt r\u00edmel\u0151 gondolataim-\u00e9rz\u00e9seim el\u00e9, h\u00e1tha ett\u0151l kerekebb lesz ez a megk\u00f6v\u00fclt, jelenbe szorult vil\u00e1g. Mindenekel\u0151tt azt kell p\u00f3tolnom, ami az \u00edr\u00e1saimb\u00f3l hi\u00e1nyzik, ez pedig az a mesebeli, csod\u00e1latos, \u00e1m n\u00e9ha szellemj\u00e1r\u00e1sos gyerekkor, melyre olyan sz\u00edvesen gondol az ember, akkor is, ha naps\u00fct\u00e9ses, akkor is, ha viharos id\u0151j\u00e1r\u00e1saira kell eml\u00e9keznie.<\/p>\n

Apa n\u00e9lk\u00fcl<\/em><\/strong><\/p>\n

Amikor megsejtette \u00e9desany\u00e1m apa hal\u00e1lh\u00edr\u00e9t, de m\u00e9g megb\u00edzhat\u00f3 bizony\u00edt\u00f3 h\u00edrt nem kapott r\u00f3la, sokszor f\u00e9lrevonult, hogy a gyerekek ne l\u00e1ss\u00e1k, \u00e9s hosszasan s\u00edrdog\u00e1lt. Mi lesz az \u00f6t gyermekkel? \u00c9desany\u00e1m testv\u00e9re, Ida n\u00e9n\u00e9m azt hajtogatta-javasolgatta, hogy a legkisebbiket, vagyis engem, adjanak be az \u00e1rvah\u00e1zba. Erre a b\u00e1nt\u00f3 javaslatra \u00e9desany\u00e1m hangos \u00e9s haragos f\u00f6ljajdul\u00e1ssal tiltakozott. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni p\u00e9nzh\u00edgul\u00e1s m\u00e9g egy lap\u00e1tnyit dobott a nyomor\u00fas\u00e1g szeker\u00e9re. \u00c9s ezt a vill\u00e1mcsap\u00e1st egy \u00fajabb bajkever\u0151 esem\u00e9ny k\u00f6vette, melyb\u0151l az \u00e9n kicsi \u00e9letem is k\u00f3stol\u00f3t kapott. Az orsz\u00e1gba bevonult a mindenhat\u00f3 sz\u00e1razs\u00e1g, majd h\u0171s\u00e9ges t\u00e1rsa, az \u00e9hs\u00e9g, amire a gyomrom mellett a torkom is eml\u00e9kezik. 1947 nyara lehetett, amikor a Kicsi utc\u00e1ban lak\u00f3 \u00c1rpi bar\u00e1tunk \u00e9desanyja, Zsuzsa n\u00e9ni engem is asztalhoz \u00fcltetett. Az eb\u00e9d mind\u00f6ssze tejes puliszka volt, de aranys\u00e1rga puliszka helyett valamilyen s\u00f6t\u00e9t, z\u00f6ldes anyag ker\u00fclt a tejbe, tal\u00e1n \u00e1rpapuliszka lehetett, ami annyira sz\u00farta a torkom, hogy m\u00e9g most is \u00e9rzi a j\u00f3t\u00e9kony eb\u00e9d sz\u00far\u00e1sait.<\/p>\n

Ugyancsak abban az \u00e9vben, annak az \u00e9vnek a nyar\u00e1n, \u00e9desany\u00e1m elk\u00fcldte R\u00f3zsi \u00e9s Anna n\u0151v\u00e9rem a mez\u0151re, hogy hozzanak egy zs\u00e1k b\u00fazakal\u00e1szt. A b\u00faza m\u00e9g nem \u00e9rett meg kell\u0151k\u00e9ppen. Teh\u00e1t j\u00fanius eleje fel\u00e9 j\u00e1rhatott az id\u0151. Cs\u00e9phadar\u00f3val meg d\u00f6rzs\u00f6l\u00e9ssel kiv\u00e1lasztott\u00e1k a magokat, megf\u00fajtatt\u00e1k a sz\u00e9llel, elvitt\u00e9k a malomba, \u00e9s lett is valami z\u00f6ldes-feh\u00e9res lisztf\u00e9les\u00e9g bel\u0151le, aminek a kenyere is hozz\u00e1 hasonl\u00edtott, de k\u00e9t h\u00e9tig volt amit adni az \u00e9hes sz\u00e1jaknak.<\/p>\n

Akkoriban egy feh\u00e9r pendelyf\u00e9les\u00e9gben j\u00e1ratott \u00e9desany\u00e1m. Ez volt a ny\u00e1ri \u00f6lt\u00f6zetem. Mez\u00edtl\u00e1b sp\u00f3rolt az \u00f6sszes gyerek. \u00cdgy ment\u00fcnk R\u00f3zsi \u00e9s Anik\u00f3 n\u0151v\u00e9remmel meg az unokatestv\u00e9rekkel, Etussal \u00e9s Bandival napraforg\u00f3levelet szedni a kacs\u00e1knak. Ezt a h\u00e1zi munk\u00e1t minden m\u00e1sodik nap el kellett v\u00e9gezn\u00fcnk. J\u00f3 kedvvel \u00e9s el\u00e9g ocsm\u00e1ny serkent\u0151 mond\u00f3k\u00e1kkal iparkodtunk, ink\u00e1bb szaladtunk a n\u00e9hol bok\u00e1ig \u00e9r\u0151 mezei \u00fat por\u00e1ban. Hol el\u0151re, hol h\u00e1tra futottunk a mond\u00f3kaki\u00e1lt\u00f3 k\u00f6vetel\u00e9se szerint ( \u201eMeszel\u0151, meszel\u0151, sz\u2026t eszik a legels\u0151\u201d, \u201eAz \u00e9n bicsk\u00e1m szacskav\u00e1g\u00f3, sz..t eszik a legh\u00e1tuls\u00f3\u201d). A napraforg\u00f3 leveleket zs\u00e1kokban cipelt\u00fck haza. Otthon kasza\u00e9lb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt fanyel\u0171 k\u00e9sekkel kellett f\u00f6lapr\u00edtanunk a szak\u00e1llas – s\u00f6rt\u00e9s napraforg\u00f3 leveleket, a lapukat. Bizony, t\u00f6bbsz\u00f6r is, hol az egyik, hol a m\u00e1sik ujjunkba t\u00e9vedt a figyelmetlen kaszak\u00e9s. M\u00e9ly, sajg\u00f3 sebek voltak ezek. Az apr\u00f3ra v\u00e1gott leveleket korp\u00e1val, jobbik esetben kev\u00e9s m\u00e1l\u00e9-, azaz kukoricaliszttel meg v\u00edzzel keverve t\u00e1laltuk f\u00f6l a versengve falatoz\u00f3 kacs\u00e1knak. De akkoriban a korp\u00e1t is csak \u00e9pp megmutattuk a f\u00f6lapr\u00edtott leveleknek. Meg\u00e9rte, mert \u00e9desany\u00e1m \u0151sszel, miut\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tig kukoric\u00e1val is megt\u00f6m\u00f6tt egy \u2013 k\u00e9t kacs\u00e1t, \u00e9s lev\u00e1gta a f\u00f6lhizlalt j\u00f3sz\u00e1gokat, olyan finom rucaapr\u00f3l\u00e9kot k\u00e9sz\u00edtett, melyhez hasonl\u00f3t az\u00f3ta sem ettem. Ann\u00e1l finomabb \u00e9tel nincs is ezen a vil\u00e1gon. De azt is mondogatt\u00e1k, hogy azt\u00e1n lesz, amit dolgozzon a m\u00e1j meg a t\u00f6bbi alkatr\u00e9sz. Mes\u00e9lt\u00e9k, hogy az egyik iskolat\u00e1rsam \u00e9desapja nagyon meg\u00e9hezve t\u00e9rt haza a mez\u0151r\u0151l, j\u00f3l bezab\u00e1lt rucaapr\u00f3l\u00e9kb\u00f3l, \u00e9s annyira sietett, hogy aznap este a halotti tor\u00e1t is megtarthatta.<\/p>\n

Nekem \u00e1lland\u00f3 gondot okozott a malacka ell\u00e1t\u00e1sa, a mindennapi laboda, par\u00e9j, szul\u00e1k, m\u00e1lyva \u00e9s miegym\u00e1s \u00f6sszegy\u0171jt\u00e9se, az \u00f3l kitakar\u00edt\u00e1sa, a malacka kienged\u00e9se a szok\u00e1sos d\u00e9lut\u00e1ni pihen\u00e9s ut\u00e1n \u00e9s az \u00e1lland\u00f3 lesben \u00e1ll\u00f3 fel\u00fcgyelet. Ez mind az \u00e9n feladatom volt. El\u00e9g j\u00f3l meg\u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st. Val\u00f3s\u00e1ggal h\u00edzelgett, mert v\u00e1rta, hogy egy csusz\u00e1val megd\u00f6rzs\u00f6ljem a h\u00e1t\u00e1t. Igazi r\u00f3mai szen\u00e1tork\u00e9nt \u00e9lvezte a szolgamunk\u00e1m. – A malac a szemed \u2013 ism\u00e9telgette \u00e9desany\u00e1m. Ami azt jelentette, hogy \u00fagy kell vigy\u00e1znom a malacra, mint a szememre, amit m\u00e1r annyiszor hallottam, ugyanis nem volt p\u00e9nz\u00fcnk arra, hogy egy m\u00e1sik malacot v\u00e1s\u00e1roljunk. Valamelyik sajn\u00e1lkoz\u00f3 rokont\u00f3l kaptuk aj\u00e1nd\u00e9kba. Ink\u00e1bb Andr\u00e1s nagyb\u00e1ty\u00e1mnak, Ida n\u00e9n\u00e9mnek, Varga s\u00f3gornak, azaz feles\u00e9g\u00e9nek, Anna n\u00e9n\u00e9mnek \u00e9s a magyardell\u0151i Kom\u00e1noknak, \u00e9desap\u00e1m testv\u00e9reinek, J\u00e1nos \u00e9s Ferenc b\u00e1csinak \u00e9rkezett meg n\u00e9ha napj\u00e1n az adakoz\u00f3 kedve. De legink\u00e1bb Ferenc b\u00e1csi rokoni j\u00f3sz\u00edv\u0171s\u00e9ge seg\u00edtett benn\u00fcnket. Zs\u00fafolt napjaiban – vas\u00fati alkalmazott volt a csap\u00f3i soromp\u00f3n\u00e1l – m\u00e1sok gondjainak megold\u00e1s\u00e1ra is jutott az idej\u00e9b\u0151l. Ilyen krisztusi term\u00e9szet\u0171 ember ritk\u00e1n sz\u00fcletik egy faluban, \u00e9s tal\u00e1n egy orsz\u00e1g sem b\u0151velkedik bel\u0151l\u00fck. Amit \u00e9rt\u00fcnk tett, azt nem szabad eml\u00e9kezet n\u00e9lk\u00fcl hagyni. Az egyik k\u00f6ltem\u00e9nyem sem feledkezett meg r\u00f3la.<\/p>\n

F\u00e9lt\u0151 gonddal vigy\u00e1ztunk a malack\u00e1nkra, egyszer m\u00e9gis nagy csap\u00e1s \u00e9rt benn\u00fcnket. Augusztus v\u00e9ge lehetett. Az id\u0151meghat\u00e1roz\u00e1s nagyon pontos, mert a gyerekek egyik legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9t a kerel\u0151szentp\u00e1li v\u00e1s\u00e1r napja jelentette, melyet a h\u00f3nap v\u00e9g\u00e9n tartottak, \u00e9s tartanak a mai napig. Ennek a vid\u00e1m v\u00e1rakoz\u00e1snak az \u00e9gboltj\u00e1t els\u00f6t\u00e9t\u00edtette az a hirtelen \u00e9rkez\u0151 reggeli gy\u00e1szjelent\u00e9s, melyet \u00e9desany\u00e1m jajgat\u00e1sa jelzett. Megd\u00f6gl\u00f6tt a malack\u00e1nk. Enn\u00e9l elkeser\u00edt\u0151bb \u00e9breszt\u0151nk az\u00f3ta sem volt. Olyan hangos s\u00edr\u00e1s-r\u00edv\u00e1s t\u00e1madt, hogy a szomsz\u00e9dok is \u00f6sszefutottak, akik ink\u00e1bb minket sajn\u00e1ltak, amint remegve zokogtunk az elpusztult j\u00f3sz\u00e1g teteme mellett. \u00dagy r\u00e9mlik, hogy \u00e9desany\u00e1m valahonnan p\u00f3tolta a vesztes\u00e9get, r\u00e9szletre v\u00e1s\u00e1rolt valakit\u0151l egy hasonl\u00f3 nagys\u00e1g\u00fa malacot. N\u00e9lk\u00fcle nem is tudtunk volna kijutni a t\u00e9lb\u0151l. Azok az \u00f6t-hatcentis kolb\u00e1szdarabocsk\u00e1k, melyek p\u00e9nteken vagy h\u00e9tf\u0151n a t\u00f6rtpaszuly k\u00f6zep\u00e9be ker\u00fcltek, mesebeli eledelnek sz\u00e1m\u00edtottak, \u00e9s \u00e9desany\u00e1m olyan j\u00f3l beosztotta \u0151ket, a reform\u00e1tus kalend\u00e1rium szerint, hogy n\u00e9ha m\u00e9g ny\u00e1r derek\u00e1n is a jelenl\u00e9t\u00fckkel dicsekedhettek.<\/p>\n

A malactemet\u00e9s \u00e9s a miatta jelentkez\u0151 anyai gondok megakad\u00e1lyozt\u00e1k az egyik legszebb gyerekkori \u00e1lmom megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1t. Nagyban k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem arra, hogy \u00e9n is ott lehessek – els\u0151 \u00edzben – a kerel\u0151szentp\u00e1li v\u00e1s\u00e1ron. De erre nem \u00e9rkezett meg az anyai enged\u00e9ly. A nap d\u00e9lel\u0151ttj\u00e9t b\u0151g\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6ttem, \u00e9s ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en mindenn\u00e9l jobban eml\u00e9kszem erre a keserves napra \u00e9s ennek a napnak a szomor\u00fas\u00e1g\u00e1ra. \u00c9desany\u00e1m tilt\u00e1s\u00e1nak \u2013 gyan\u00edtom – k\u00e9t oka lehetett: szeg\u00e9nyes volt az \u00f6lt\u00f6zetem, m\u00e9g mindig pendelyben \u00e9s mez\u00edtl\u00e1b j\u00e1rtam, \u00e9s kicsinek tarthatott ahhoz, hogy \u00fatra ind\u00edtson. Toronym\u00e9ret\u0171 b\u00e1natom valamik\u00e9ppen enyh\u00edteni kellett. D\u00e9lut\u00e1n kigyalogoltunk \u00e9desany\u00e1mmal a nagymama sz\u0151l\u0151s\u00e9be, melyet mi haszn\u00e1ltunk. Az ilyenszer\u0171 kiruccan\u00e1sok n\u00e9mi k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1st ny\u00fajtottak az elszenvedett veres\u00e9gek ut\u00e1n. A besztercei szilv\u00e1t nagyon szerette a gyomrom, \u00e9s ebb\u0151l j\u00f3csk\u00e1n megt\u00f6mte mag\u00e1t. Az almaf\u00e9les\u00e9gekre r\u00e1 se n\u00e9zett, de ann\u00e1l kitart\u00f3bban k\u00e9mlelte a szomsz\u00e9d telk\u00e9n \u00e9rlel\u0151d\u0151 t\u00f6m\u00f6tt sz\u0151l\u0151gerezdeket, ugyanis a nagymama sz\u0151l\u0151s\u00e9ben mind\u00f6ssze egyetlen sz\u0151l\u0151t\u0151ke volt, az is csak \u00fagy, h\u00edvatlan vend\u00e9gk\u00e9nt \u00e9rkezett oda, valamif\u00e9le vadonc lehetett, mert csak a madaraknak k\u00edn\u00e1lta gerezdjeit. Kiv\u00e1gtuk a sz\u0151l\u0151t\u0151k\u00e9ket, z\u00f6lds\u00e9gf\u00e9l\u00e9ket meg kendert termesztett\u00fcnk az eg\u00e9sz ter\u00fcleten. \u00c9desany\u00e1m \u00e9szrevette, hogy a szemem fennakadt a szomsz\u00e9d sz\u0151l\u0151snek egy nagyon mutat\u00f3s gerezdj\u00e9n. A sz\u0151l\u0151s f\u00f6ldj\u00e9t olyan alaposan elegyengette a figyelmeztet\u0151 gereblye, hogy m\u00e9g a madarak is \u00e9szrevehett\u00e9k a legkisebb iparkod\u00f3 ny\u00falnyomot is. Ahhoz, hogy let\u00e9phess\u00fcnk egy gerezdet, be kellett volna l\u00e9pn\u00fcnk az \u00e1rulkod\u00f3 mag\u00e1ntulajdonba. \u2013 Tal\u00e1n muskot\u00e1ly, de nem a mi\u00e9nk \u2013 sajn\u00e1lkozott \u00e9desany\u00e1m. Leszak\u00edthatn\u00e1l egyet, ha otthon elmenn\u00e9l a rokonunkhoz, \u00e9s megmondan\u00e1d, hogy nagyon megk\u00edv\u00e1ntad. \u00c1ll a v\u00e1s\u00e1r? \u2013 n\u00e9zett a szemem k\u00f6z\u00e9. Valahogy megal\u00e1z\u00f3nak tartottam az aj\u00e1nlatot, \u00e9s azt v\u00e1laszoltam, hogy megel\u00e9gszem a mi savany\u00fa sz\u0151l\u0151nkkel. A sz\u0151l\u0151s\u00fcnk m\u00e1sik fel\u00e9n, a tet\u0151n k\u00e9t di\u00f3fa adott n\u00e9mi k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1st. A di\u00f3b\u00e9l m\u00e9g keserny\u00e9s volt, de ha let\u00e9ptem a feh\u00e9r h\u00e1l\u00f3ing\u00e9t, m\u00e1r finomnak bizonyult. Miut\u00e1n szilv\u00e1val \u00e9s ponyik alm\u00e1val meg feh\u00e9r retekkel megrakodva haza indultunk, ism\u00e9t utamba \u00e1llt az aranyl\u00f3 muskot\u00e1ly gerezdje. A szemem nagyon bel\u00e9 szerethetett, mert \u00e9desany\u00e1m \u00e9szrevette azt a nagy vonz\u00f3d\u00e1st, \u00e9s amikor m\u00e1r tekintet\u00fcnk is b\u00facs\u00fazni k\u00e9sz\u00fclt, visszafordult, \u00e9s leszak\u00edtotta a tiltott gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t. \u2013 No, de ehhez nem ny\u00falhatunk, am\u00edg nem mutatjuk meg a rokonnak. A derek\u00e1n hordott k\u00f6t\u00e9nyb\u0151l f\u00e9szket k\u00edn\u00e1lt a sz\u0151l\u0151gerezdnek, nehogy valami baja essen. A kedvem annyira helyrebillent, hogy a szentp\u00e1li v\u00e1s\u00e1r m\u00e9g a legfrissebb eml\u00e9keim k\u00f6z\u00fcl sem b\u00fajt el\u0151. Viszont hazafel\u00e9 menet egyszer csak k\u00e9rd\u0151 aggodalommal sz\u00f3laltam meg. \u2013 Ki viszi el a sz\u0151l\u0151gerezdet? \u2013 Ketten \u2013 nevetett \u00e9desany\u00e1m. A megnyugtat\u00f3 v\u00e1lasznak vid\u00e1ms\u00e1ga volt, \u00e9s m\u00e9g a t\u00f6m\u00f6tt zs\u00e1k s\u00faly\u00e1t is elfeledtette, pedig a nehezebbj\u00e9t \u00e9desany\u00e1m cipelte, mivel magasabb volt, \u00e9s nekem csak a cipel\u00e9s marad\u00e9ka jutott. De nem \u00fagy viselkedett vel\u00fcnk a meg\u00e9rt\u00e9s, ahogy szerett\u00fck volna. Trombit\u00e1s b\u00e1csi, a sz\u0151l\u0151gerezd tulajdonosa, a m\u00e1sik kedv\u00e9ben lehetett, amikor megsz\u00f3l\u00edtotta \u00e9desany\u00e1m. Alig kezdte el \u00e9desany\u00e1m a kurt\u00e1ra tervezett helyzetjelent\u00e9st, amikor d\u00f6r\u00f6gni kezdett az \u00f6reg hang. F\u00f6lismerte a tiltott gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t.<\/p>\n

– Ki engedte meg, hogy leszak\u00edts\u00e1tok?<\/p>\n

Viharjelz\u0151 d\u00f6rgedelm\u00e9re az ijedts\u00e9gem is \u00e9desany\u00e1m m\u00f6g\u00e9 h\u00e1tr\u00e1lt. \u00c9desany\u00e1m sz\u00f3hoz sem juthatott, mert m\u00e1r a k\u00f6vetkez\u0151 mondat is pattogott, de \u00fagy mintha egy ostor sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l hallottuk volna.<\/p>\n

– Add ide!<\/p>\n

– Ne haragudjon annyira! Megk\u00edv\u00e1nta ez a szeg\u00e9ny gyermek. Akkor letette a gerezdet a nagyb\u00e1tyja el\u00e9, a kerek k\u0151asztalra. K\u00f6zben a feles\u00e9ge a konyha ajtaj\u00e1b\u00f3l k\u00f6zbesz\u00f3lt.<\/p>\n

– Adja vissza azt a gerezdet! Sz\u00e9gyellhetn\u00e9 mag\u00e1t.
\nA nagyb\u00e1csi egy nagyot mordult. Let\u00e9pte a gerezd fi\u00f3k\u00e1j\u00e1t, amin hat \u2013 nyolc sz\u0151l\u0151szem szorongott.<\/p>\n

– Kicsinek kicsi j\u00e1r \u2013 okoskodott. Azt\u00e1n fel\u00e9m ny\u00fajtotta a fi\u00f3k\u00e1j\u00e1t, de a kezem nem akarta elvenni. \u00c9desany\u00e1mra n\u00e9ztem. Kibuggyantak a k\u00f6nnyeim, elb\u0151d\u00fcltem, megr\u00e1ngattam \u00e9desany\u00e1m k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t, mintha h\u00edvni szerettem volna, azt\u00e1n gyorsan hazaszaladtam a sz\u00edvtelens\u00e9g sz\u00ednhely\u00e9r\u0151l. Nemsok\u00e1ra \u00e9desany\u00e1m is meg\u00e9rkezett. Hozta a megd\u00e9zsm\u00e1lt nagyobbik gerezdet.<\/p>\n

– Nem kellett volna elvenn\u00fcnk \u2013 mondta. \u00c9s akkor az \u0151 arc\u00e1n is lassan csorogni kezdtek a k\u00f6nnyek.<\/p>\n

Amikor ez a kis l\u00e9lekh\u00e1borgat\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt, ink\u00e1bb az \u00f6t\u00f6dik \u00e9vem fel\u00e9 k\u00f6zeledtem, azaz 1949. augusztus 28-\u00e1t \u00edrtak, ugyanis, amint m\u00e1r jeleztem, ezen a napon tartott\u00e1k a k\u00f6rny\u00e9ken elh\u00edres\u00fclt kerel\u0151szentp\u00e1li v\u00e1s\u00e1rt.<\/p>\n

(R\u00e9szlet a szerz\u0151 k\u00e9sz\u00fcl\u0151, \u00f6n\u00e9letrajzi jelleg\u0171, fenti c\u00edm\u0171 munk\u00e1j\u00e1b\u00f3l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(T\u00f6preng\u0151 bevezet\u0151) A szobaablak k\u00fcls\u0151, bal sark\u00e1ban a n\u00e9pes fecskef\u00e9szek csicserg\u00e9se egy kellemes \u00e1lmot zavart meg: gyerekkorom egyik vid\u00e1m csapata napraforg\u00f3levelet szedett a kacs\u00e1knak, vagy ahogy n\u00e1lunk mondj\u00e1k: a r\u00e9c\u00e9knek, a ruc\u00e1knak, \u00e9s \u2013 persze \u2013 \u00e9n is k\u00f6z\u00f6tt\u00fck voltam. Kit ne bosszantana egy ilyen figyelmetlen \u00e9breszt\u0151 tapintatlans\u00e1ga? Az\u00e9rt a hajnali mad\u00e1r\u00f3ra korai csicserg\u00e9se k\u00f6zelr\u0151l […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-15065","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/15065","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=15065"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/15065\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=15065"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=15065"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=15065"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}