M\u00e1sod\u00e9ves lehettem, amikor egyik bar\u00e1tom felh\u00edvta a figyelmemet a Nat Turner vallom\u00e1saira. „Hogy tudja dagasztani a t\u00f6rt\u00e9netet! Milyen j\u00f3 szerepl\u0151k!”, \u00e1radozott, s b\u00e1r \u00e1radoz\u00e1s\u00e1t\u00f3l nem volt idegen a f\u00f6l\u00e9ny („Te m\u00e9g nem olvastad, ugye?! Mit is olvast\u00e1l te vajon?!”), \u00e9letem v\u00e9g\u00e9ig h\u00e1l\u00e1s leszek neki, ami\u00e9rt m\u0171velts\u00e9ghez juttatott, ak\u00e1rhogy is tette. S ha szer\u00e9nyebbek akarunk lenni: h\u00e1l\u00e1s, ami\u00e9rt megismertetett Styron-nal.<\/p>\n
Hrabal a H\u00e1zam l\u00e1ngra gyulladot dics\u00e9ri, ha nem t\u00e9vedek \u2013 nos, azt nem tudtam elolvasni, mint ahogy a Sophie v\u00e1laszt sem ny\u0171g\u00f6z\u00f6tt le. Ez a „tov\u00e1bbi le nem ny\u0171g\u00f6z\u00e9s” \u00e1ltal\u00e1ban azzal j\u00e1r, hogy a kor\u00e1bbi remekm\u0171vet sem sz\u00edvesen olvasom \u00fajra, vagy \u00e9ppen csak \u00fajraolvasom \u00e9s elismerem, hogy remekm\u0171, de m\u00e1r nem tudok teljes sz\u00edvvel rajongani \u00e9rte. Nos, Styron eset\u00e9ben semmi ilyesmi nem t\u00f6rt\u00e9nt. Tudom\u00e1sul vettem, hogy nem minden tetszik, de a Nat Turner \u00e9s a L\u00e1that\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g (melyet szint\u00e9n egykori \u00e9vfolyamt\u00e1rsamnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en olvastam el) \u00f6r\u00f6kre megnyert neki.<\/p>\n
Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert mindk\u00e9t k\u00f6nyv t\u00e9m\u00e1ja izgat. Egy n\u00e9ger rabszolga, aki m\u0171velt \u00e9s \u00e9rtelmes, minden feh\u00e9r embert meg akar \u00f6lni, ez\u00e9rt l\u00e1zad\u00e1st szervez, s v\u00e9g\u00fcl \u00e9ppen r\u00f3la der\u00fcl ki, hogy viszolyog a gyilkoss\u00e1gt\u00f3l \u2013 ez sz\u00e1momra azt is jelenti, hogy senki nem b\u00fajhat ki a b\u0151r\u00e9b\u0151l: ha valaki a Bibli\u00e1n n\u0151 fel \u00e9s megkapaszkodik benne a szeretet, hi\u00e1ba igyekszik, nem k\u00e9pes m\u00e1s lenni, mint ami az Ige \u00e1ltal lett. A depresszi\u00f3 pedig, amelyr\u0151l a L\u00e1that\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g sz\u00f3l, \u00f6r\u00f6k f\u00e9lelmem \u00e9s k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gom \u00f6r\u00f6k t\u00e1rgya, \u00e9letem \u00f6r\u00f6k, hol a s\u00f6t\u00e9tben lapul\u00f3, hol vicsorogva szembeugr\u00f3 k\u00eds\u00e9r\u0151je, b\u00e1r h\u00e1listennek kor\u00e1ntsem abban a v\u00e9gletes v\u00e1ltozatban, amelyben Styronra t\u00f6r.<\/p>\n
A k\u00e9t k\u00f6nyv persze m\u00e9rhetetlen\u00fcl t\u00f6bb, mint a szeretet hirdet\u00e9se \u00e9s a depresszi\u00f3 \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa; a mondatokb\u00f3l olyan energia \u00e1rad, amely \u00faj, ismeretlen vil\u00e1gok fel\u00e9 r\u00e1ntja az embert, s mindig visszavonzza oda, ahonnan elindult. \u00c9s mi m\u00e1s lenne egy nagy \u00edr\u00f3, ha nem ez? Dosztojevszkij, Baricco, Hrabal, N\u00e1das is ilyen. William Styron is.<\/p>\n