Mi\u00e9rt jut eszembe egyre gyakrabban? Mi t\u00f6rt\u00e9nt akkor, \u00e9s mit akar most? Olyan r\u00e9g volt. Vagy most \u00fajra?
\nH\u00e9t\u00e9ves voltam, akkor k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk abba a k\u00f6zs\u00e9gbe. Az udvarunkon m\u00e9g halomban \u00e1llt a b\u00fator, sz\u00fcleim a konyh\u00e1t, a szob\u00e1t meszelt\u00e9k, s\u00farolt\u00e1k. \u00c9n csak l\u00e1b alatt voltam, \u00e9s vonzott \u00faj vil\u00e1gom, ki akart t\u00e1rulni el\u0151ttem, ak\u00e1r egy k\u00e9pesk\u00f6nyv. Az udvarunkon m\u00e1r megn\u00e9ztem mindent. A kerekes kutat, a led\u0151lt k\u00e9m\u00e9ny\u0171, bog\u00e1rh\u00e1t\u00fa kemenc\u00e9t \u00e9s a palaker\u00edt\u00e9s r\u00e9sein a szomsz\u00e9dos asztalosm\u0171hely deszkam\u00e1gly\u00e1it. A nagy k\u00f6rtefa alatti keskeny padon meg t\u00f6bbsz\u00f6r v\u00e9gigegyens\u00falyoztam. Ezut\u00e1n a l\u00e9cker\u00edt\u00e9sig mentem. Valamivel magasabb volt mint \u00e9n, \u00e9s a kiskapuja f\u00e9lp\u00e1nton cs\u00fcng\u00f6tt. Kil\u00e9ptem a kis\u00e1llom\u00e1s peronj\u00e1ra, megn\u00e9ztem \u00faj otthonunkat szemb\u0151l. K\u00e9t ablaka volt. Egy nagyobb, a szob\u00e1nk\u00e9, egy keskenyebb, az ap\u00e1m hivatal\u00e1\u00e9. K\u00f6z\u00e9p\u00fctt a homlokzaton egy k\u00e9k t\u00e1bla jelezte: F.V. meg\u00e1ll\u00f3. K\u00e9t s\u00ednoszlopon egy ugyanolyan t\u00e1bla \u00e1llott a peron v\u00e9g\u00e9ben. A peronnal p\u00e1rhuzamosan egyetlen s\u00ednp\u00e1r futott k\u00e1tr\u00e1nyos talpf\u00e1kkal, \u00e9s t\u00fal rajta a foly\u00f3cska meredek partja ereszkedett al\u00e1 megd\u0151lt alma \u00e9s szilvaf\u00e1kkal. A foly\u00f3 m\u00e1sik oldal\u00e1n egy t\u00f6lt\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt alacsony h\u00e1zsor h\u00faz\u00f3dott. Egyablakos fah\u00e1zak voltak, nyitott torn\u00e1ccal hossz\u00fakban. Mindegyik\u00fcket egyform\u00e1ra szabt\u00e1k. Balra az orsz\u00e1g\u00fat h\u00eddj\u00e1nak vastraverzei \u00edveltek \u00e1t a foly\u00f3 \u00e9s szemben a k\u00f6zs\u00e9g f\u00f6l\u00e9, mintegy lez\u00e1rva a l\u00e1that\u00e1rt, sz\u00e9les, dombor\u00fa hegyh\u00e1t emelkedett egy nagy kereszttel a tetej\u00e9ben. Tavasz volt, melegen s\u00fct\u00f6tt a nap, de az \u00e9gbolt m\u00e9gis komoran, idegen\u00fcl borult f\u00f6l\u00e9ben. A vil\u00e1g nagy volt, \u00e9s \u00e9n egy kicsi pont benne: \u00e1t\u00e9reztem par\u00e1nys\u00e1gomat. \u00c9s az a nagy, komor vil\u00e1g engem figyelt v\u00e1rakoz\u00f3n. Azzal a k\u00e9t fi\u00faval egy\u00fctt, akik t\u0151lem t\u00edz l\u00e9p\u00e9sre a f\u00f6ldb\u0151l n\u0151ttek ki. M\u00e9regettek engem, az \u00faj j\u00f6vev\u00e9nyt. Ellens\u00e9ges indulatot olvastam ki tekintet\u00fckb\u0151l, \u00e9s a l\u00e1bunk c\u00f6veket vert. Nem mozdultunk. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a k\u00f6pc\u00f6s arc\u00e1r\u00f3l r\u00edtt le ellen\u00e9rz\u00e9s. Zsebre dugott k\u00e9zzel fitym\u00e1l\u00f3n n\u00e9zett, vastag ajka m\u00f6g\u00fcl megvet\u0151 szavak k\u00edv\u00e1nkoztak ki. A szem\u00e9t az\u00f3ta sem tudom elfeledni. Hideg tekintet\u0171 szeme volt, k\u00e9t sim\u00e1ra csiszolt, sz\u00fcrke kavics. Bennem \u00f6ssz\u00e9bb h\u00faz\u00f3dott valami. Vagy k\u00e9t \u00e9vvel id\u0151sebb lehetett t\u0151lem. Nyurga t\u00e1rsa is. Csak az \u0151 szeme melegbarna volt, \u00e9s leplezetlen k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gt\u00f3l csillogott. A nyurg\u00e1n egy sz\u00e1l r\u00f6vid nadr\u00e1g volt, semmi t\u00f6bb, sov\u00e1ny test\u00e9t barn\u00e1ra fogta a nap, \u00e9s tele volt horzsol\u00e1ssal. \u00c1lltunk, \u00e9s n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, mint k\u00e9t idegen t\u00f6rzs fiai, akik \u00f6sszetal\u00e1lkoztak egy keskeny \u00f6sv\u00e9nyen. Azt\u00e1n a nyurg\u00e1bb kiny\u00fajtott karral k\u00f6zeledett, \u00e9s egy \u00fcvegecsk\u00e9t ny\u00fajtott fel\u00e9m. Nagyon sz\u00e9p orvoss\u00e1gos \u00fcveg volt. S\u00e1rg\u00e1sbarna op\u00e1l sz\u00edn\u0171, \u00e9s nyak\u00e1n cs\u0151re volt, hogy cs\u00f6p\u00f6gtetni lehessen az orvoss\u00e1got bel\u0151le. Megragadta a k\u00e9pzeletemet a felk\u00edn\u00e1lt aj\u00e1nd\u00e9k, f\u00e9nyes helyet csin\u00e1lt mag\u00e1nak bennem \u00e9letem annyi sok dolga k\u00f6z\u00f6tt. \u00c9n is gondolkoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kivettem zsebemb\u0151l egy sz\u00f6get, \u00e9s fel\u00e9je ny\u00fajtottam cser\u00e9be. J\u00f3kora, \u00f6t collos sz\u00f6g volt, hib\u00e1tlan rec\u00e9zett fejjel, gy\u00e1ri f\u00e9nyesen, csak der\u00e9kban megg\u00f6rb\u00fclt. A csere m\u00e9g nem t\u00f6rt\u00e9nt meg, a k\u00f6pc\u00f6s k\u00f6zbesz\u00f3lt: kenj\u00e9l le egy fr\u00e1szt az \u00farfinak, \u00e9s vedd el a szeget. A nyurga megsz\u00edvta az orr\u00e1t, \u00e9beren belesett az udvarunkra, \u00e9s gyorsan kicser\u00e9lt\u00fck az aj\u00e1nd\u00e9kot. A kapcsolat l\u00e9trej\u00f6tt, a fesz\u00fclts\u00e9g enyh\u00fclt. Szemt\u0151l szemben \u00e1lltunk k\u00e9t l\u00e9p\u00e9snyire, \u00e9s megmondtuk a nev\u00fcnket. A k\u00f6pc\u00f6st Palinak h\u00edvt\u00e1k, a nyurg\u00e1bbat Gyul\u00e1nak. Palinak nem tetszettem, tov\u00e1bb kakaskodott. \u2013 „Beszari k\u00f6ly\u00f6k vagy” \u2013 \u00e9s kipeckelt mellel, nem sok j\u00f3t \u00edg\u00e9rve k\u00f6zelebb mozdult. Gyula szem\u00e9ben nyugtalans\u00e1g rebbent, hol engem, hol az udvarunkat, a mozg\u00e1st figyelte, \u00e9s azt mondta t\u00e1rs\u00e1nak: hagyd. De az a k\u00e9t kavicsszem nem akart elengedni. Valami t\u00f6rt\u00e9nni fog, tudtam. Bel\u00e9m nyilallt a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g, a nagy v\u00e1rakoz\u00e1s. Pali duzzadt vastag ajka m\u00f6g\u00fcl kivillant a foga. Nem tudtam beszaladni az udvarunkra, a mai napig is \u00e9rzem azt a tehetetlens\u00e9gemet. H\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt ott volt a megold\u00e1s, n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s az eg\u00e9sz, de valamivel szembe kellett n\u00e9znem, \u00e9s leb\u00e9nultam. Gyula odasz\u00f3lt Palinak: ki kellene pr\u00f3b\u00e1lni. Annak fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1t megragadta az ind\u00edtv\u00e1ny. L\u00e1ttam a szem\u00e9n. K\u00f6r\u00fcln\u00e9ztek, \u00e9s \u00e9n k\u00f6vettem a tekintet\u00fcket. Mind a h\u00e1rmunk\u00e9 egyszerre akadt meg egy f\u00f6ld alatti \u00fcreg sz\u0171k ny\u00edl\u00e1s\u00e1n. Addig nem vettem \u00e9szre. A dolgokat akkor f\u0171zt\u00e9k f\u00f6l a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek f\u00fcz\u00e9r\u00e9re. Egy gazos, sz\u00e9les \u00e1rokban ny\u00edlt az a lyuk. Az \u00e1rok a peron es\u0151viz\u00e9t gy\u0171jt\u00f6tte \u00f6ssze, \u00e9s korl\u00e1t vette k\u00f6r\u00fcl. A csatorna\u00fcreg k\u0151vel kirakott tork\u00e1t z\u00f6ld moha bor\u00edtotta, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte csal\u00e1n \u00e9s dudv\u00e1s sz\u00e1r\u00fa gaz n\u0151tt. A lyuk s\u00f6t\u00e9ten t\u00e1totta r\u00e1m a sz\u00e1j\u00e1t. H\u00e1tamat hideg ujjak \u00e9rintett\u00e9k, egy l\u00e1thatatlan k\u00e9z mellbe \u00fct\u00f6tt, \u00e9s \u00e9n m\u00e9gis el\u0151re l\u00e9ptem. Nem tudom a mai napig sem, hogy \u0151k szabt\u00e1k meg azt a pr\u00f3b\u00e1t vagy csak n\u00e9m\u00e1n n\u00e9zt\u00e9k azt a s\u00f6t\u00e9t \u00fcreget, \u00e9s \u00e9n hat\u00e1roztam. Mi\u00e9rt kell ezen annyiszor elgondolkoznom? Nem is l\u00e1ttam Palit, Gyul\u00e1t, szememet nem tudtam levenni arr\u00f3l a lyukr\u00f3l: egy rajtam k\u00edv\u00fcl \u00e1ll\u00f3 er\u0151 \u00f6sszekapcsolt vele, \u00e9s valami megv\u00e1ltozott bennem. Az a k\u00e9ptelen \u00e9rz\u00e9sem t\u00e1madt, hogy az a s\u00f6t\u00e9t lyuk m\u00e1r r\u00e9gen r\u00e1m v\u00e1r, valahonnan ismerj\u00fck egym\u00e1st.
\n\u2013 Gy\u00e1va szarh\u00e1zija – k\u00f6p\u00f6tt egyet Pali, Gyula meg a csatorna ny\u00edl\u00e1s\u00e1hoz l\u00e9pett, bekukucsk\u00e1lt, bedugta a karj\u00e1t is, \u00e9s h\u00e1tratekert fejjel n\u00e9zett r\u00e1m. Nem \u00e9n voltam az, aki \u00e1tb\u00fajt az \u00e1rok korl\u00e1tj\u00e1n, \u00e9s az \u00fcreg ny\u00edl\u00e1s\u00e1hoz l\u00e9pett. M\u00e9g csod\u00e1lkoztam is magamon, k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt l\u00e1ttam az esem\u00e9nyeket. Engedelmeskednem kellett egy addig ismeretlen, de m\u00e9gis bel\u0151lem sarjad\u00f3 er\u0151nek, a lyuk sz\u00f3l\u00edt\u00e1s\u00e1nak. \u0151k f\u00e9lre\u00e1lltak az utamb\u00f3l, megjelent szem\u00fckben a hitetlenked\u00e9s, Pali arc\u00e1r\u00f3l leh\u00e1mlott a fitym\u00e1l\u00e1s. Nem t\u00f6r\u0151dtem vel\u00fck. Csak ketten l\u00e9tezt\u00fcnk: az a lyuk, m\u00f6g\u00f6tte az ismeretlen, f\u00e9lelmetes s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e9s \u00e9n. A sz\u00edvem er\u0151sen vert, \u00fagy, ahogy addig m\u00e9g soha, s el\u0151sz\u00f6r volt igaz\u00e1n \u00e9s csak az eny\u00e9m. A visszavonhatatlan cselekedet pr\u00f3b\u00e1j\u00e1t\u00f3l vert, az egyszer adott\u00f3l, amelyik az elej\u00e9t\u0151l a v\u00e9g\u00e9ig, t\u00fal minden \u00e9lethordal\u00e9kon, ismereteken \u00e9s okoskod\u00e1son megszabja az ember \u00fatj\u00e1t. Mert \u0151 maga az \u00fat: az \u00e9vekkel nem m\u00e9rhet\u0151, a fogantat\u00e1st\u00f3l nekem sz\u00e1nt, az els\u0151, \u00e9s az utols\u00f3 is. Foglya lettem mohos, nedves tork\u00e1nak, annak, ami m\u00f6g\u00f6tte h\u00faz\u00f3dott. A s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gnek, a bizonytalans\u00e1gnak \u00e9s a bizonyoss\u00e1g rettenet\u00e9nek. Parancsolt nekem, \u00e9s \u00e9n engedelmeskedtem. N\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra ereszkedtem az es\u0151v\u00edz \u00f6sszehordta piszokban a reggel r\u00e1m adott feh\u00e9r ingemben, k\u00e9k nadr\u00e1gomban \u00e9s feh\u00e9r zoknimban. Nem sz\u00e1m\u00edtott, semmi sem sz\u00e1m\u00edtott, a k\u00f6znapok intelme, megfontolts\u00e1ga elsikkadt. N\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b nem f\u00e9rtem a lyukba. Fejemet be\u00fct\u00f6ttem k\u0151burkolat\u00e1ba. Hasra kellett fek\u00fcdn\u00f6m. Orromba csapott az iszap, a rothad\u00e1s szaga, \u00e9s arcomat p\u00f3kh\u00e1l\u00f3 \u00e9rintette. F\u00f6lzavart bogarak szaladtak \u00e1t a kezemen, orrom el\u0151tt egy vastag giliszta teker\u0151z\u00f6tt. Egy pillanatra visszah\u00f6kkentem. Pali \u00e9s Gyula indi\u00e1nt\u00e1ncot j\u00e1rt: k\u00edgy\u00f3k, varangyos b\u00e9k\u00e1k, m\u00e9rges p\u00f3kok ordib\u00e1ltak. Aki hallotta az ijesztget\u00e9s\u00fcket, az nem \u00e9n voltam, megszakadt a kapcsolat k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk. Abban a lyukban m\u00e1r nem volt kapcsolat a k\u00fclvil\u00e1ggal. Araszr\u00f3l araszra k\u00fasztam el\u0151re. A k\u00fclvil\u00e1g dereng\u00e9se elhalv\u00e1nyult, a csatorna sz\u0171k\u00fclt, d\u00f6rzs\u00f6lte ny\u00e1lk\u00e1san oldalamat, h\u00e1tamat \u00e9s t\u00e9rdemre, tenyeremre egyre puh\u00e1bb s\u00e1r tapadt. F\u00f6lr\u00e9mlett agyamban, mintha egy v\u00e9szcseng\u0151 sz\u00f3lalt volna meg: vissza, vissza, most m\u00e9g lehet. Meg akartam valamibe kapaszkodni, vil\u00e1goss\u00e1got akartam, a felsz\u00ednre bukni. De tudtam, hogy mindez nem nekem sz\u00f3l m\u00e1r, nem tartozik hozz\u00e1m az az idegen, figyelmeztet\u0151 hang. Vissza\u00fat t\u00f6bb\u00e9 nincs, uralkodott el rajtam a bizonyoss\u00e1g, \u00e9s ennek semmi k\u00f6ze nem volt az esztelens\u00e9ghez. Az ellent\u00e9te volt: a tud\u00e1s\u00e9, a beteljesed\u00e9s j\u00f3zans\u00e1g\u00e1\u00e9. Engedelmeskedtem neki, annak, ami igaz\u00e1n \u00e9s v\u00e9gleg \u00e9n magam voltam, mint aki megtal\u00e1lta l\u00e9telem\u00e9nek igazi k\u00f6zeg\u00e9t. Fogcsikorgatva, v\u00e9rz\u0151 t\u00e9rddel, k\u00f6ny\u00f6kkel k\u00fasztam tov\u00e1bb a ny\u00e1lk\u00e1s iszapban, a mindent elnyel\u0151 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben. \u00c9s pisl\u00e1kolva, halv\u00e1nyan az el\u00e9gedetts\u00e9g szikr\u00e1i gy\u00faltak ki bennem. Nem tudom, hogy milyen el\u00e9gedetts\u00e9g\u00e9. A kezdet\u00e9, a v\u00e9g\u00e9? Vagy a szuroks\u00f6t\u00e9t, sz\u0171k lyuk\u00e9, amelyikhez hozz\u00e1tartoztam, \u00e9s r\u00e9sze lettem? \u00c9s k\u00f6zben nagyon sok mindent tudtam. Nem szavakban, gondolatokban. Hozz\u00e1m tartozott, ak\u00e1r a kezem, a l\u00e1bam, a sz\u00edvem dobog\u00e1sa \u00e9s a l\u00e9legzetem. Eggy\u00e9 lett\u00fcnk, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 soha semmi nem szak\u00edthatott el t\u0151le. Ott a f\u00f6ld m\u00e9ly\u00e9n, abban a sz\u0171k j\u00e1ratban \u00e9s \u00e1thatolhatatlan s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben. Azt\u00e1n nekimentem egy falnak a fejemmel. Bel\u00e9m has\u00edtott a f\u00e1jdalom, tal\u00e1n el is k\u00e1bultam egy r\u00f6vid id\u0151re. V\u00e9ge. Megfordulni nem tudtam. Megpr\u00f3b\u00e1ltam visszafel\u00e9 evick\u00e9lni. Nadr\u00e1gom beakadt valamibe, \u00e9s \u00e9n fek\u00fcdtem elny\u00faltan, \u00e9s v\u00e1rtam. Nem estem k\u00e9ts\u00e9gbe, csak v\u00e1rtam. Hol behunyt szemmel, hol nyitottal, \u00e9s nem kifel\u00e9 n\u00e9ztem, tekintetem befel\u00e9 vil\u00e1g\u00edtott. Nem tudom hogyan. Magam voltam v\u00e9glegesen, befejezetten. \u00c9s mindent l\u00e1ttam, mintha \u00e9nem kit\u00f6lt\u00f6tte volna hi\u00e1nytalanul a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9st. Hullottak a k\u00f6nnyeim, de nem s\u00edrtam. Valami m\u00e1s volt: f\u00e1jdalommentes bizonyoss\u00e1g \u00e9s azonosul\u00e1s. Elfogadtam, akartam. A h\u00e1t\u00e1ra vett, vitt valahova lassan, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen h\u00f6mp\u00f6ly\u00f6gve. Akkor a balkezem megtal\u00e1lta az \u00fcreg folytat\u00e1s\u00e1t. Der\u00e9ksz\u00f6gben fordult, lejtett. K\u00fasztam tov\u00e1bb. Nem k\u00f6nnyebb\u00fcltem meg, nem has\u00edtott agyamba a szabadul\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek \u00f6r\u00f6me. A megtal\u00e1lt utamat folytattam, a tud\u00e1s\u00e9t, teljes\u00edtettem parancs\u00e1t. Valahol el\u0151l sz\u00fcrke f\u00e9ny derengett. El\u0151sz\u00f6r csak egy pont volt, majd n\u0151tt, k\u00f6zeledett fel\u00e9m. Nem kapkodtam, nem siettem. A bizonyoss\u00e1g, a tud\u00e1s mozgatott. A csatorna v\u00e9g\u00e9n\u00e9l ott volt Gyula \u00e9s Pali. Felt\u00e1p\u00e1szkodtam, \u00e9s egym\u00e1sra n\u00e9zt\u00fcnk. Pali kem\u00e9ny tekintet\u0171 kavicsszem\u00e9ben zavar l\u00e1tszott, nem tudta elh\u00fazni vastag ajk\u00e1t len\u00e9z\u0151n, \u00e9s egyik l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e1llt. Gyula szapor\u00e1n sz\u00edvta az orr\u00e1t, zabol\u00e1s sz\u00e1j\u00e1val bar\u00e1ts\u00e1gosan vigyorogni akart, de nem siker\u00fclt. Az arcom, a szemem n\u00e9z\u00e9se megv\u00e1ltozott. \u00c9s ezzel egy\u00fctt \u0151k kisebbek t\u00e1volibbak lettek, a bel\u00e9m k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt tud\u00e1snak valahol a sz\u00e9l\u00e9n \u00e1lltak \u00e9s halv\u00e1nyan. Gyula szolg\u00e1latk\u00e9szen aj\u00e1nlotta: szaladjunk a foly\u00f3hoz, megmoslak. Puc\u00e9rra vetk\u0151ztem, fejem b\u00fabj\u00e1ig megm\u00e1rt\u00f3ztam a v\u00edzben. Nagyon j\u00f3 volt. F\u00fajtam, pr\u00fcssz\u00f6gtem. \u0151k a ruh\u00e1mat most\u00e1k, d\u00f6rzs\u00f6lt\u00e9k, \u00e9s kiter\u00edtett\u00e9k a bokrokra. A forr\u00f3 homokon hevertem a h\u00e1tamon, hogy l\u00e1ssam a magas \u00e9gboltot. Az eny\u00e9m volt, csak az eny\u00e9m. \u00c9s annyi mindent tudtam, l\u00e1ttam, mintha egy feszes, halkan peng\u0151 huzal k\u00f6t\u00f6tt volna \u00f6ssze vele. V\u00e9gtelens\u00e9g \u00e9s egys\u00e9g, par\u00e1nyi l\u00e9tem \u00e9s a mindens\u00e9g. J\u00f3 volt a nyugalma, kezdet \u00e9s v\u00e9g n\u00e9lk\u00fcli eg\u00e9sze.
\nOtthon nagyon megvertek, de nem f\u00e1jt. A testi f\u00e1jdalmat f\u00f6l\u00fclm\u00falta a bizony\u00edt\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9nek, t\u00e9ny\u00e9nek kiteljesed\u00e9se bennem: ragyogott f\u00f6l\u00f6ttem melegen, ak\u00e1r az \u00e9letad\u00f3 nap. Milyen r\u00e9gen volt. De mi\u00e9rt jut eszembe egyre gyakrabban? \u00dajra el\u0151ttem lenne annak a lyuknak s\u00f6t\u00e9t, mohos sz\u00e1ja, \u00e9s el kellene indulnom fel\u00e9je?<\/p>\n
(Szabad szombat-antol\u00f3gia * Forr\u00e1s: RMSZ, Szabad szombat, 1998 \/ 40. sz.)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Mi\u00e9rt jut eszembe egyre gyakrabban? Mi t\u00f6rt\u00e9nt akkor, \u00e9s mit akar most? Olyan r\u00e9g volt. Vagy most \u00fajra? H\u00e9t\u00e9ves voltam, akkor k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk abba a k\u00f6zs\u00e9gbe. Az udvarunkon m\u00e9g halomban \u00e1llt a b\u00fator, sz\u00fcleim a konyh\u00e1t, a szob\u00e1t meszelt\u00e9k, s\u00farolt\u00e1k. \u00c9n csak l\u00e1b alatt voltam, \u00e9s vonzott \u00faj vil\u00e1gom, ki akart t\u00e1rulni el\u0151ttem, ak\u00e1r egy k\u00e9pesk\u00f6nyv. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,133],"tags":[],"class_list":["post-16256","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/16256","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=16256"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/16256\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=16256"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=16256"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=16256"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}