{"id":17073,"date":"2012-08-18T05:03:29","date_gmt":"2012-08-18T05:03:29","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=17073"},"modified":"2012-08-18T05:03:29","modified_gmt":"2012-08-18T05:03:29","slug":"dancs-artur-egy-nyar-izei","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=17073","title":{"rendered":"Dancs Artur: Egy ny\u00e1r \u00edzei"},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a><\/p>\n

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/strong><\/em><\/p>\n

Barna, nagy, \u201e\u00c9des inspir\u00e1ci\u00f3k\u201d felirat\u00fa pap\u00edrszatyorb\u00f3l szedegetem el\u0151 a mindenf\u00e9le sz\u00ednes \u00fajs\u00e1gpap\u00edrokba, zseml\u00e9s pap\u00edrzacsk\u00f3ba, feh\u00e9r csomagol\u00f3pap\u00edrba gy\u0171jt\u00f6getett teaf\u00fcveimet. Ezt a barna pap\u00edrszatyrot m\u00e9g Kok\u00f3 bar\u00e1tom nyomta a kezembe a nantucketi rept\u00e9ren \u00e9ppen egy \u00e9ve, amikor a szigetr\u0151l visszat\u00e9rtem New Yorkba. A jellegzetes, csokol\u00e1d\u00e9ba m\u00e1rtott v\u00f6r\u00f6s\u00e1fonya drazs\u00e9k hely\u00e9t vett\u00e9k \u00e1t a teaf\u00fcvek most. Egy teljes ki\u0151rl\u00e9s\u0171 lisztes tasakban kakukkf\u0171 keveredik citromf\u0171vel, a p\u00e9ks\u00fctem\u00e9nyes zacsk\u00f3ba b\u00e1ty\u00e1m ment\u00e1t sz\u00f3rt, amit a Hargit\u00e1n szedett, mert ott nem poros. A levendula illata is megnyugtat\u00f3, a hat\u00e1s\u00e1ra joggal sz\u00e1m\u00edthatok teh\u00e1t, ha net\u00e1n ilyesmi hi\u00e1nyozn\u00e9k az \u00e9letemb\u0151l. De van itt m\u00e9g a tavalyi ak\u00e1cvir\u00e1gokb\u00f3l is, amelyek most nagy \u00f6r\u00f6mmel vegy\u00fclnek a szint\u00e9n Cs\u00edk hat\u00e1r\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3 idei bodz\u00e1val. De a szatm\u00e1rhegyi kamillavir\u00e1gok sem hagyj\u00e1k magukat, \u00e9desk\u00e9sen terjengenek.
\nMindegyikb\u0151l egy csipetnyit teszek az esti teaf\u0151zetembe.
\nOlyan intenzit\u00e1ssal keverednek az \u00edzek \u00e9s az illatok, hogy az otthon \u00e9letre kel a z\u00f6ld f\u00e9nybe f\u00e1tyolosod\u00f3 ny\u00e1resti szob\u00e1ban.<\/p>\n

R\u00e1j\u00f6ttem, hogy a tavaszt az\u00e9rt szerettem olyan nagyon New Yorkban, hogy k\u00f6nnyebben teljen az id\u0151 az otthoni ny\u00e1rig. A szatm\u00e1ri h\u00e1rsf\u00e1k pedig be is tartott\u00e1k az \u00edratlan egyezs\u00e9get, \u00e9s eg\u00e9sz j\u00faniusban olyan hangosan \u00e9des\u00edtett\u00e9k be a k\u00e1nikul\u00e1ba f\u00fclledt bar\u00e1ti est\u00e9imet, mintha a v\u00e1ros minden egy\u00e9b illat\u00e1t \u00e9s zaj\u00e1t is el akarn\u00e1k nyomni. \u00c9s mintha tudn\u00e1k, mennyire v\u00e1gytam erre a szatm\u00e1ri h\u00e1rsillatra.<\/p>\n

Abban a korban vagyok, amikor legkedvesebb f\u00e9ny\u0171z\u00e9semm\u00e9 kezd lenni vad\u00e1szni azokat a pillanatokat, amelyeket a vil\u00e1g semmi egy\u00e9b kincs\u00e9\u00e9rt sem cser\u00e9ln\u00e9k el \u00e9ppen ott \u00e9s \u00e9ppen akkor. \u00c9s nem lenn\u00e9k \u0151szinte, ha nem vallan\u00e1m be, hogy az ut\u00f3bbi id\u0151ben el\u00e9g sokszor fordult el\u0151, hogy elint\u00e9ztem magamnak egy-egy ilyet.<\/p>\n

Ahogy megyek \u00e1t a Hargit\u00e1n, ott \u00e1llok meg, ahol akarok. Sem id\u0151, sem \u00e9vszak, sem kor nem sz\u00f3lhat ebbe bele. Meg\u00e1llok, \u00e9s k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6m a r\u00e9tet. Tudni tudtam mindig, hogy ezersz\u00e1z vir\u00e1g van a mez\u0151n. Vagy t\u00f6bb. De a forr\u00f3 j\u00faniusi d\u00e9lid\u0151ben a magasan szertefut\u00f3 r\u00e9t vir\u00e1gait akkor sem tudtam volna megsz\u00e1molni, hogy ha ezersz\u00e1zig elsz\u00e1moltam volna. \u00c9s mekkora balgas\u00e1g lett volna r\u00e9szemr\u0151l, ha az \u00e9let eme dr\u00e1ga pillanat\u00e1t sz\u00e1mbav\u00e9tellel herd\u00e1ltam volna el. Azt a napot, ha elterveztem volna sem tudtam volna olyan t\u00f6k\u00e9letesre fel\u00e9p\u00edteni. Azt hittem, ha \u00e9jszaka indulok utamra Szatm\u00e1rr\u00f3l, majd csak a h\u0171s dombos erd\u0151vid\u00e9ken \u00e9r ut\u00f3l a nap. Kolozsv\u00e1r p\u00edrj\u00e1b\u00f3l azonban m\u00e1r sejtettem, hogy a Feleken t\u00fal \u00faj nap v\u00e1r majd r\u00e1m. \u00c9s ahogy el\u0151\u00faszott a hajnal p\u00e1r\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e9s a dombok m\u00f6g\u00fcl, a halastavak magukra h\u00fazt\u00e1k feh\u00e9r hajnali takar\u00f3ikat, \u00e9s m\u00e1r-m\u00e1r el is felejtettem a Meszes k\u00e9kes-sz\u00fcrke \u00e9jszakai sz\u00e1guld\u00e1s\u00e1t. De h\u00e1t, azt sem lehet csak \u00fagy feled\u00e9sbe ejteni. Makkfalv\u00e1n azt\u00e1n megtal\u00e1ltam a h\u00e1z el\u0151tt azt a r\u00f3zsaf\u00e1t, amelynek r\u00f3zs\u00e1i \u00fagy ontj\u00e1k az illatot, mint amilyenr\u0151l eg\u00e9sz m\u00e1jusban \u00e9nekeltem a fejemben. Meg hangosan is, ha azt hittem, nem hallj\u00e1k. Brian el\u00e9gszer meg is k\u00e9rdezte, minek nem j\u00f3k nekem az itteni r\u00f3zs\u00e1k. A Tompkins parkban p\u00e9ld\u00e1ul. Amikor m\u00e9g a szob\u00e1mba is bej\u00f6tt az illatuk, ha este nyitva hagytam az ablakomat. De \u0151 ezt nem \u00e9rtheti. A Medve-t\u00f3 felett a reggel pedig olyan \u00fcde, hogy a tisztas\u00e1g\u00e1t \u00e9n is \u00e1tveszem. A t\u00f3 majdnem olyan, mint egy kiter\u00edtett medveb\u0151r. Csak hitegetem magam, mert el szeretn\u00e9m hinni, hogy val\u00f3j\u00e1ban nem ez\u00e9rt h\u00edvj\u00e1k \u00edgy. \u00c9s csak valami dilett\u00e1ns terjeszti ezt a magyar\u00e1zatot. M\u00e1r tudom, hogy nem mehetek innen egy tapodtat sem tov\u00e1bb, am\u00edg meg nem m\u00e1rt\u00f3zom a feneketlen s\u00f3s v\u00edzbe. A mogyor\u00f3f\u00e1k lehajl\u00f3 vesszei k\u00f6zt \u00e1rny\u00e9kol\u00f3dva is hiszem, nem lenne a vil\u00e1gnak olyan pontja, ahol akkor \u00e9pp sz\u00edvesebben friss\u00fcln\u00e9k fel egy \u00e1t nem aludt \u00e9jszaka \u00e9s soksz\u00e1z kil\u00f3m\u00e9ter ut\u00e1n.
\n\u00c9s a Hargita tetej\u00e9n a keresztek t\u00f6v\u00e9ben egy piros tr\u00e9ninges ipse aluszik a sov\u00e1ny \u00e1rny\u00e9kban, de neki az is b\u0151 ehhez a szuny\u00e1hoz. A hegyoldalban legel\u00e9sz\u0151 m\u00e9neket n\u00e9zem, \u00e9s nem csod\u00e1lom a k\u00e9knefelejcset sem, hogy az \u00e1roknak \u00e9ppen arra a sz\u00e9l\u00e9re n\u0151tt, ahonnan sehogyan sem lehet megk\u00f6zel\u00edteni.
\nSzigor\u00fa velem a Hargita. \u00dagy szeret. Annyi szemreh\u00e1ny\u00e1st \u00e9n soha nem kaptam \u2013 m\u00e9g Szatm\u00e1rt\u00f3l sem \u2013 mint amennyit a Hargita tett, ami\u00f3ta m\u00e1r csak hazaj\u00e1rni t\u00e9rek vissza. F\u00e9lt\u0151 aggodalommal vegy\u00edtett korhol\u00e1s ez. Milyen j\u00f3lesik!
\nA kil\u00f3m\u00e9terk\u00f6vet Udvarhely \u00e9s Szereda k\u00f6z\u00f6tt a h\u00e1tamhoz t\u00e1masztom, \u00e9s a margar\u00e9ta-liget sz\u00e9l\u00e9re kuporodom az orsz\u00e1g\u00fat sz\u00e9l\u00e9n. Hagyom a zs\u00f6rt\u00f6l\u00e9st: addig j\u00f3.<\/p>\n

Amikor \u00f6sszef\u0151z\u00f6m a te\u00e1t, \u00e9s belekortyolok, az eg\u00e9sz ny\u00e1r j\u00e1rja \u00e1t a testem, \u00e9s az otthon \u00edze \u00e9des\u00edti meg minden porcik\u00e1mat. Nem is honv\u00e1gy ez. Hanem valami megmagyar\u00e1zhatatlan szeretetfolyam, ami \u00e1t- \u00e1s \u00e1th\u00f6mp\u00f6ly\u00f6g az emberen, \u00e9s kimossa bel\u0151le a tiszt\u00e1talant, hogy csak a krist\u00e1ly tiszta k\u00f6vek \u00e9s egy\u00e9b \u00e9des terhek maradjanak ott benn meg.<\/p>\n

Nagyany\u00e1m gyermekkoromb\u00e9li kertj\u00e9ben j\u00e1rok, ahol zs\u00e1lya is illatozott, \u00e9s valami miatt a levendula a h\u00e1rssal keveredve most a zs\u00e1lya m\u00e9zes \u00edz\u00e9t id\u00e9zi bennem. T\u00e1n m\u00e9g m\u00e1ln\u00e1t \u00e9s friss szam\u00f3c\u00e1t is eszek a bokor t\u00f6v\u00e9r\u0151l. \u00c9s savany\u00fa k\u00f6szm\u00e9t\u00e9t. Mik\u00f6zben a feh\u00e9r liliomok hada \u00e1ll sorfalat az \u00f6reg h\u00e1z torn\u00e1c\u00e1n, hogy aki oda be akar l\u00e9pni, vagy t\u00e1vozni, mindenk\u00e9pp megm\u00e1rt\u00f3zz\u00e9k abban az \u00f6sszet\u00e9veszthetetlen illatban, ami a minap nyakoncsapott a Fort Tryon parkban is, de \u00fagy, hogy megt\u00e1ntorodtam. Bele tudok ma m\u00e1r egy feh\u00e9rliliomba is feledkezni. Mondom, a pillanatok kora ez. A nagyszer\u0171en meg\u00e9lt pillanatok kora. De mennyit kellett ezt tanulni! \u00c9s mennyi tanulnival\u00f3 van m\u00e9g. Hogy k\u00e9ts\u00e9gem sem legyen afel\u0151l, hogy az \u00e9let sz\u00e9p, \u00e9s m\u00e1smilyen nem is lehet.<\/p>\n

Any\u00e1m h\u00e1z\u00e1ban pedig ut\u00f3l\u00e9r a nyugalom. A v\u00e9gtelen. Ha van vil\u00e1gb\u00e9ke, akkor ez a vil\u00e1gnyugalom. \u00c9s ism\u00e9t \u00edze lesz mindennek. Meg illata. S hogy a k\u00e9p teljes lehessen, h\u00e1l\u00f3szob\u00e1m ablak\u00e1n\u00e1l h\u00e1rsfa igazolja: itthon vagyok. Nem is tudom, van-e h\u00e1rsfa New Yorkban. Pedig tudom, hogy van. \u00c9s lehet, Andersen mester t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban az illat\u00e1t is meg\u00e9rezn\u00e9m odalenn a Parkban. De oda most nem megyek. Csak az ablakban kortyolgatom a te\u00e1t. Lassan \u00e9bred esti \u00e9let\u00e9re a v\u00e1ros. Tal\u00e1lgatn\u00e1m, milyen sz\u00edn\u0171 lesz ma az Empire. De m\u00e1r \u00e9g is, nem lehet tal\u00e1lgatnom sem. Szipork\u00e1znak m\u00e9g sorban \u00e1llva a v\u00e1ros felett k\u00edgy\u00f3zva a k\u00e9sleltetetten, de m\u00e9giscsak meg\u00e9rkez\u0151 rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek.<\/p>\n

A citromf\u0171 aroma, ami meg\u00e9rinti a nyelvem citromf\u0171 arom\u00e1ban illet\u00e9kes oldal\u00e1t pedig meghitt bar\u00e1ti est\u00e9k hangulat\u00e1t id\u00e9zi eml\u00e9kezetembe. T\u00f6bb-kevesebb zajos h\u00e9tk\u00f6znapjaiknak ma m\u00e1r csak egyf\u00e9le szeml\u00e9l\u0151je vagyok. N\u00e9ha zs\u0171rije is. De ink\u00e1bb csak szeml\u00e9l\u0151je. Mennyire szeretnek! \u00c9s mennyire szeretem \u0151ket! … Hisz nem az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy engem hallgassanak. Hanem, hogy patakban elmondj\u00e1k nekem, amit m\u00e9g el akarnak nekem mondani. Szerencs\u00e9re a sablonok nem tudnak m\u00e1r k\u00f6z\u00e9nk \u00e9kel\u0151dni. B\u00e1rhogyan is lesz ezut\u00e1n m\u00e9g. Ilyen falakra nem kell sz\u00e1m\u00edtanunk. Sem az apai t\u00f3ba ereszked\u0151 nap hatezer-sziv\u00e1rv\u00e1ny-sz\u00edn\u0171 t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00e9s\u00e9ben, sem a kertillat\u00fa falusi h\u00e1z torn\u00e1c\u00e1n hideg bort illogatva z\u00f6ld h\u0171vos\u00e9ben az aranyk\u00e1nikul\u00e1nak.
\nVolt egy este, amikor az Olt partj\u00e1t\u00f3l nem messze, a mez\u0151n cs\u00edptek betegre a sz\u00fanyogok. Ciccka ugrabugr\u00e1lt a m\u00e9g sz\u00fcrk\u00e9sen aranyul\u00f3 b\u00fazatenger hull\u00e1maiban kolontoskodva, \u00e9s a Mese gy\u0171jt\u00f6tt sz\u00ednes vir\u00e1gokat az \u00e9v minden napj\u00e1ra juttathasson bel\u0151l\u00fck egyet-egyet. Hogy lehet \u00f6r\u00fclni a sz\u00fanyogcs\u00edp\u00e9snek is? Pedig m\u00e9g akkor sem t\u00e1g\u00edtottak, amikor borv\u00edz\u00e9rt hajoltunk a forr\u00e1shoz.<\/p>\n

\u201eErre nem divat a vadvir\u00e1g, menj addig, m\u00edg nem k\u00e9s\u0151,
\nErre elhervad a tisztas\u00e1g, \u00e9s f\u00fclledt a leveg\u0151…\u201d \u2013 ez a dal mindig eszembejut a Dunakorz\u00f3n. Pedig nekem tiszta. F\u00fclledt. Rettenetesen f\u00fclledt. De hisz ny\u00e1r van. Forr\u00f3 ny\u00e1r van. Egy pillanatig sem zavar, hogy ruh\u00e1m r\u00e1mtapad a \u00e9get\u0151s\u00e9gben. New Yorkban rosszabb is szokott lenni. M\u00e9gis szeretem. Hogyan r\u00f3hatn\u00e1m fel \u00e9pp Budapestnek? Havaz\u00f3 t\u00e9lt\u0151l k\u00e9s\u0151 m\u00e1jusig egyre vadabb er\u0151vel \u00e9s gyakoris\u00e1ggal villant bel\u00e9m valamelyik egyszervolt-olyan-pillanat. Most, ha ott vagyok, \u00e9lem is. Nem hagyhatom el\u00faszni. Sem a Dun\u00e1n. Sem az \u00e1rvizen, ami Bud\u00e1t el\u00f6nt\u00f6tte a v\u00edzvezet\u00e9kb\u0151l. El\u00e9g baj az nekik. De nekem ez az egy pillanat jutott most. \u00c9s az sem baj, ha patakzik itt is r\u00e1m a sz\u00f3. Hagyom, j\u00f6jj\u00f6n fel\u00e9m, \u00e9s ha belesz\u00f3lhatok n\u00e9ha, biccentek egyet. Minek is mondan\u00e1m, hogy sehol sem k\u00f6nny\u0171. Az ember nem trakt\u00e1l semmirekell\u0151 embereket sem ilyen olcs\u00f3 k\u00f6zhelyekkel. Nemhogy azokat, akiket annyira lelk\u00e9ben hordoz, hogy b\u00e1rcsak seg\u00edts\u00e9g\u00fckre lehetne valamiben. De ezen a hatalmas j\u00e1tsz\u00f3-t\u00e9ren, nem mi osztjuk a szab\u00e1lyokat \u00e9s a feladatokat sem magunknak. B\u00e1r ideig-\u00f3r\u00e1ig ezt is elhitethetj\u00fck magunkkal. De amikor az ember m\u00e1r a pillanatok \u00e9rt\u00e9keivel foglalatoskodik, nem ereszkedhet vissza oda.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

A Tolvajos-tet\u0151n a Hargita \u2013 m\u00e1r vissza\u00faton \u2013 f\u00e9lretolta a neh\u00e9z id\u0151t az utamb\u00f3l, \u00e9s \u00f6sszebor\u00edtotta felettem azokat az \u00e9gig \u00e9r\u0151 csod\u00e1latos feny\u0151ket, semmi bajom ne eshess\u00e9k. R\u00e9szemr\u0151l \u00e9n is megtisztelem annyival, hogy kisz\u00e1llok \u00e9s magamba szippantom az es\u0151szagot, ami abb\u00f3l az oldalb\u00f3l \u00e9rkezik, ahol a juh\u00e1sz ny\u00e1ja \u00e9gbement valami feh\u00e9r felh\u0151n kereszt\u00fcl, ami eg\u00e9szen leereszkedett az \u00e9gig\u00e9r\u0151 f\u00e1k koron\u00e1ja al\u00e1.<\/p>\n

K\u00e9s\u0151 \u00e9jszaka van m\u00e1r, kicsivel a felh\u0151szakad\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkezem V\u00e1s\u00e1rhelyre. \u00c9jf\u00e9l is az, csak \u00fagy meg morbidan hangzik, nehogy esetleg k\u00eds\u00e9rt\u00e9s v\u00e1dja \u00e9rjen. A dr\u00e1ga Frici minden szav\u00e1ban hinni lehet. Nem is lepett meg h\u00e1t, hogy magasra nyitotta nekem a soromp\u00f3t a f\u0151t\u00e9rr\u0151l az udvarra kanyarodva. Mert meg\u00edg\u00e9rte el\u0151z\u0151leg telefonon. \u00c9s nagyon szavatart\u00f3 ember ez az \u00e9n dr\u00e1ga Frici bar\u00e1tom. Restellem is, hogy \u00e9jnek \u00e9vadj\u00e1n cs\u00f6rtetek be a csal\u00e1di idillbe, de megnyugtat, hogy Piroska a vil\u00e1gbajnoki meccset n\u00e9zi, teh\u00e1t vid\u00e1man lehet\u00fcnk a torn\u00e1con, de ak\u00e1r a k\u00e9nyelmes fotelben a szob\u00e1ban is. \u00c9s mindent megtesznek \u00e9rte, hogy ne \u00e9rezzem nagyon illetlennek magam. M\u00e1r a k\u00eds\u00e9rt\u00e9s miatt. K\u00e1v\u00e9 \u00e9s s\u00fctem\u00e9ny mellett azt\u00e1n innen is, onnan is mondunk kicsit. Amerik\u00e1r\u00f3l is besz\u00e9lget\u00fcnk. F\u00e9nyk\u00e9pek marg\u00f3j\u00e1n eg\u00e9sz \u00e9letnyi t\u00f6rt\u00e9netzuhatag bontakozik ki. Egy Amerik\u00e1r\u00f3l, amit \u00e9n m\u00e1r nem ismerhetek meg soha. S ha nem Frici mondan\u00e1 nekem azt az Amerik\u00e1t, azt hihetn\u00e9m, csak a filmekben volt, de soha nem is l\u00e9tezett. Mondom azt is Fricinek, hogy nagyon is b\u00e1nt, hogy Cs\u00e9G\u00e9hez meg Cs\u00edkban nem b\u00edrtam eljutni, pedig az is egy olyan pillanat, hogy egy \u00f6lel\u00e9sre is \u00e9rdemes id\u0151t szak\u00edtani, m\u00e1ris sokkal gazdagabban folytatja az ember az \u00fatj\u00e1t.<\/p>\n

Milyen szerencse, hogy rengeteg te\u00e1ra val\u00f3 illatos teaf\u00fcvem van m\u00e9g. Mekkora szerencse! Milyen szeg\u00e9nyek azok, akik sz\u00ednt nem l\u00e1tnak, \u00edzt nem \u00e9reznek, illatot nem \u00e9szlelnek.<\/p>\n

Mennyire szerencs\u00e9s vagyok!<\/p>\n

New York, 2012, augusztus 17.<\/em><\/p>\n

(A szerz\u0151 felv\u00e9telei)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Barna, nagy, \u201e\u00c9des inspir\u00e1ci\u00f3k\u201d felirat\u00fa pap\u00edrszatyorb\u00f3l szedegetem el\u0151 a mindenf\u00e9le sz\u00ednes \u00fajs\u00e1gpap\u00edrokba, zseml\u00e9s pap\u00edrzacsk\u00f3ba, feh\u00e9r csomagol\u00f3pap\u00edrba gy\u0171jt\u00f6getett teaf\u00fcveimet. Ezt a barna pap\u00edrszatyrot m\u00e9g Kok\u00f3 bar\u00e1tom nyomta a kezembe a nantucketi rept\u00e9ren \u00e9ppen egy \u00e9ve, amikor a szigetr\u0151l visszat\u00e9rtem New Yorkba.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-17073","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17073","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=17073"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17073\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=17073"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=17073"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=17073"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}