Tizenh\u00e1rom \u00e9ves di\u00e1k vagyok. Tanulm\u00e1nyaimat a Zeyk Domokos Gyermeknevel\u0151 K\u00f6zpontban v\u00e9gzem. \u00c9desap\u00e1mat meg\u00f6lt\u00e9k, any\u00e1m magunkra hagyott. Nagyany\u00e1m viselte gondunkat egy ideig.
\nNagy sz\u00f3 volt n\u00e1lunk, mikor rendes eb\u00e9det ehett\u00fcnk.
\nTizenn\u00e9gyen voltunk a csal\u00e1dban \u00e9s ha most visszaforgatn\u00e1m az \u00e9let fimkock\u00e1it azokra a szenved\u0151 napokra, amit a csal\u00e1d nehezen v\u00e9szelt \u00e1t, nem hinn\u00e9m el, amit l\u00e1tok.
\nNagy nehezen \u00e9ldeg\u00e9lt\u00fcnk hol ebb\u0151l, hol abb\u00f3l, ha nem volt amib\u0151l, akkor hallgattunk \u00e9s nem h\u00e1l\u00e1tlankodtunk Istennek, hogy nincs meg a mindennapi keny\u00e9r.
\nElfigyelt\u00fck a putri k\u00f6r\u00fcl futkos\u00f3 meztelen kisgyerekeket, \u00fagy f\u00e1ztak, mint ver\u00e9bfi\u00f3k toll n\u00e9lk\u00fcl. Sokszor elhangzott, hogy „\u00c9desany\u00e1m, \u00e9hes vagyok!”. Az anya megfogta meztelen kisfi\u00e1t, \u00f6lbevette , bevitte a kicsiny h\u00e1zba \u00e9s a tegnapr\u00f3l megmaradt kev\u00e9s kis pity\u00f3k\u00e1t, amit a szomsz\u00e9dt\u00f3l kapott, felvagdosta a k\u00e1lyha tetej\u00e9re.
\nMi \u00f6rvendt\u00fcnk neki, mert \u00e9desany\u00e1m olyan szeret\u0151en tudta a sz\u00e1nkba adni a falatot, hogy szinte nem is sz\u00e1m\u00edtott, hogy mi az a falat. Nagyszer\u0171en meg tudtuk tartani a b\u00f6jtnapokat, mert ritka volt az n\u00e1lunk, mikor h\u00fas ker\u00fclt az asztalra.
\nKar\u00e1csonykor m\u00e9g nehezebb dolgunk volt. Be kellett szerezni a t\u00f6ltel\u00e9kbe val\u00f3t, a kar\u00e1csonyf\u00e1t, a d\u00edszeket, a szaloncukrot. K\u00f6zeledett a kar\u00e1csony \u00e9s nem tudtuk, hogyan fogjunk hozz\u00e1. Nagyobbik testv\u00e9remmel kital\u00e1ltuk, hogy fogjunk hozz\u00e1 sepr\u00fck\u00f6tni, l\u00e1bt\u00f6rl\u0151t fonni, meg k\u00e1lyhafest\u00e9ket \u00e1rulni.
\nNagymam\u00e1m az \u00f6tletet j\u00f3nak tal\u00e1lta. Elment\u00fcnk vessz\u0151\u00e9rt, n\u00e1d\u00e9rt. Napokon \u00e1t dolgoztunk, munk\u00e1val virradtunk, munk\u00e1val s\u00f6t\u00e9tedt\u00fcnk \u00e9s odakint m\u00e1r lehullottak az els\u0151 h\u00f3pelyhek.
\nA h\u00e1zunk tetej\u00e9n megvastagodott a h\u00f3r\u00e9teg.
\nSiker\u00fclt.
\nEladtuk a sepr\u00fcket, meg a l\u00e1bt\u00f6rl\u0151ket, megszerezt\u00fcnk mindent, ami kar\u00e1csonyra kellett.
\nNagymam\u00e1m neki\u00e1llt s\u00fctni, f\u0151zni. A legkisebb testv\u00e9rem kez\u00e9be nyomott egy kis s\u00fctem\u00e9nyt, ami nagyobbnak tetszett, mint a gyerek.
\nAmikor a palacsint\u00e1t s\u00fct\u00f6tte, mi, a nagyobbak odagy\u0171lt\u00fcnk \u00e9s nagyokat szippantottunk a s\u00fcl\u0151 t\u00e9szta illat\u00e1b\u00f3l. Nek\u00fcnk csak annyi jutott.
\nFeld\u00edsz\u00edtett\u00fck a f\u00e1t, megter\u00edtett\u00fck az asztalt.
\nZsiga b\u00e1ty\u00e1m fel\u00e1llt \u00e9s k\u00f6sz\u00f6nt\u0151t mondott: „Ma sz\u00fcletett a mi Urunk J\u00e9zus Krisztus, aki \u00e9rett\u00fcnk hal meg keresztrefesz\u00edtve. \u0150 itt van k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, mellett\u00fcnk \u00fcl \u00e9s k\u00f3stolgatja a mi szer\u00e9ny kar\u00e1csonyi vacsor\u00e1nkat. K\u00e9s\u0151bb tov\u00e1bbmegy, hogy minden csal\u00e1dnak \u00f6r\u00f6met, b\u00e9k\u00e9t \u00e9s megnyugv\u00e1st hozzon. Adott nek\u00fcnk er\u0151t, eg\u00e9szs\u00e9get, hogy meg\u00fcnnepelhess\u00fck az \u0151 sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t.”
\nIm\u00e1dkoztunk, \u00e9nekelt\u00fcnk \u00e9s az \u00e9let, ama bizonyos kar\u00e1csonyt\u00f3l l\u00e9lekben k\u00f6nyebb lett.<\/p>\n
(Szabad szombat-antol\u00f3gia * D\u00edjnyertes \u00edr\u00e1s a Boszork\u00e1nykonyha az El\u0151szob\u00e1ban c p\u00e1ly\u00e1zaton. RMSZ, Szabad szombat, 1999 \/ 21. sz.)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Tizenh\u00e1rom \u00e9ves di\u00e1k vagyok. Tanulm\u00e1nyaimat a Zeyk Domokos Gyermeknevel\u0151 K\u00f6zpontban v\u00e9gzem. \u00c9desap\u00e1mat meg\u00f6lt\u00e9k, any\u00e1m magunkra hagyott. Nagyany\u00e1m viselte gondunkat egy ideig. Nagy sz\u00f3 volt n\u00e1lunk, mikor rendes eb\u00e9det ehett\u00fcnk.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23,133],"tags":[],"class_list":["post-17250","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17250","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=17250"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17250\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=17250"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=17250"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=17250"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}