Az ap\u00e1m a v\u00e9g\u00e9n annyira picike lett, hogy mindent megbocs\u00e1tottam neki. J\u00f6tt f\u00f6l a l\u00e9pcs\u0151n a pici kis botj\u00e1val. Egyszer m\u00e1r t\u00edz centit lev\u00e1gatott bel\u0151le. Annyira lassan j\u00f6tt, mint egy apr\u00f3 \u00e1llat, mondjuk lajh\u00e1rf\u00e9le. Ha j\u00e1rna olyan k\u00e9t l\u00e1bon \u00e9s bottal.
\nCsakugyan \u00fagy emelte a l\u00e1bacsk\u00e1it, mint egy lajh\u00e1r. K\u00e9t l\u00e9pcs\u0151r\u0151l volt sz\u00f3. Mondtam, hogy seg\u00edtek, de intett, hogy nem.
\n– Ez nekem a sport.<\/p>\n
Arra gondoltam, bemegyek, megiszom a k\u00e1v\u00e9mat, mire vissza\u00e9rek m\u00e9g mindig csak az ajt\u00f3t csukja. De azt m\u00e9gse lehet. H\u00e1t \u00e1lltam ott \u00e9s v\u00e1rtam. Csak n\u00e9ztem. Igaz\u00e1b\u00f3l r\u00f6h\u00f6gni lett volna kedvem, m\u00e1szk\u00e1lt is bennem, mint valami t\u00fcsszenet, de visszafogtam magam. Csavarta a lelkemet. Kicsit g\u00fanyol\u00f3dtam, hogy pattanjon m\u00e1’ meg sz\u00f6kkenjen m\u00e1’. De h\u00e1t ez rossz vicc volt. Azt\u00e1n megfenyegettem, hogy elveszem a botj\u00e1t, nekit\u00e1masztom a falnak, \u00e9s akkor ott marad, \u00f6r\u00f6kre.
\nNevetg\u00e9lt, de nem nagyon.
\nAzt\u00e1n eszembe jutott miket mondogatott nekem kamaszkoromban. Hogy az ember egy kis akarater\u0151vel sz\u00e1rnyakat is n\u00f6veszthet. Ezt \u00fagy havonta egyszer elmondta, ha lankadni l\u00e1tta\u2026 A becsv\u00e1gyamat. Mondjuk.<\/p>\n
„Az ember egy kis akarater\u0151vel ak\u00e1r sz\u00e1rnyakat is n\u00f6veszthet.”<\/p>\n
Meg\u00e1llt. Szomor\u00faan r\u00e1m n\u00e9zett. Azt\u00e1n lehajtotta a fej\u00e9t \u00e9s azt mondta:
\n– Ez igaz. Tal\u00e1n az akarater\u0151m lett oda. Tudtam rep\u00fclni. Te meg sose.<\/p>\n
Miut\u00e1n t\u00faljutott az ajt\u00f3n, elindult \u00e9s meglep\u0151en gyorsan t\u00f6rt el\u0151re. Pedig \u00fagy k\u00e9pzeltem, hogy m\u00e1r annyira gy\u00f6nge, a l\u00e9gellen\u00e1ll\u00e1st se b\u00edrja.
\nValaha magasabb \u00e9s testesebb volt, mint \u00e9n. Most meg akkora, mint a k\u00f6lyk\u00f6m volt kertit\u00f6rpe kor\u00e1ban. Az emberi id\u0151 \u00e1tkozott sorvad\u00e1s. M\u00e9g hogy relat\u00edv! Az id\u0151! Olyan k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges, annyira kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3, hogy az m\u00e1r igaz\u00e1n csak sz\u00e1nalmas.<\/p>\n
Be\u00e9rt a konyh\u00e1ba, meg\u00e1llt a k\u00f6zep\u00e9n, k\u00e9sz\u00edtettem neki a sz\u00e9ket az asztaln\u00e1l. De k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, megl\u00e1tta: a szob\u00e1ban egy csom\u00f3 ruh\u00e1t ter\u00edtettem ki, hogy amelyik nem kell, azt kidobjam\u2026 vagyis a szeg\u00e9nyeknek adjam. Ami meg kell, azt szell\u00f4ztessem, napoztassam egy kicsit. Ha nem j\u00f6n az es\u00f4.<\/p>\n
Meg\u00e1llt a szoba ajtaj\u00e1ban \u00e9s sz\u00e9pen, lassan k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Szinte \u00e9reztem, ahogy a tekintete v\u00e9gigj\u00e1rja a pul\u00f3vereket, a nadr\u00e1gokat, a trik\u00f3kat. Mintha a n\u00e9z\u00e9st\u0151l megv\u00e1ltozna a h\u00f4m\u00e9rs\u00e9klet\u00fck. Csak azt nem tudtam hirtelen eld\u00f6nteni, hogy melegszenek vagy h\u0171lnek.
\n– Az ott az \u00e9n egyenruh\u00e1m? – k\u00e9rdezte.
\n– A kapit\u00e1nyi?
\n– Az.
\n– Nem.<\/p>\n
A b\u00e1ty\u00e1m els\u0151 kapit\u00e1nyi egyenruh\u00e1ja volt. Szeg\u00e9ny any\u00e1m tette el, nem volt er\u0151m, hogy odaadjam valakinek. De k\u00fcl\u00f6nben ak\u00e1r az ap\u00e1m\u00e9 is lehetett volna, m\u00e9g termetes kor\u00e1b\u00f3l.
\n– F\u00f6lpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1m – mondta.
\n– Kicsit nagy lesz.
\n– Nem baj.<\/p>\n
Betotygott a szob\u00e1ba. Hihetetlen\u00fcl lassan le\u00fclt egy sz\u00e9kre. Vagyis, valahogy belepottyant.
\n– L\u00e9gysz\u00edves, seg\u00edts levenni a cip\u0151met!
\nLet\u00e9rdeltem. Nem mondom, kicsit meglepett, hogy ilyen szokatlan p\u00f3zban tal\u00e1ltam magam, hirtelen.
\n– De ne csom\u00f3zd ki a f\u0171z\u0151t, hanem csak vedd le, mert azt\u00e1n nem lesz k\u00e9nyelmes.<\/p>\n
Arra gondoltam, megk\u00e9rdezem, mi\u00e9rt nem k\u00f6tteti be minden nap a feles\u00e9g\u00e9vel, de azt\u00e1n ink\u00e1bb nem k\u00e9rdeztem. Minek? M\u00e9g megmagyar\u00e1zza. K\u00fcl\u00f6nben se szoktam ilyesmit embert\u0151l k\u00e9rdezni.<\/p>\n
Lekaptam a cip\u0151it. Vigy\u00e1ztam, hogy ne \u00e9rjek a zoknij\u00e1hoz. Olyan v\u00e9konyk\u00e1k voltak a l\u00e1bai, mint valami botocsk\u00e1k. Nem is voltak m\u00e1r abban izmok. Csod\u00e1ltam is, hogy nem t\u00f6rnek \u00f6ssze, amikor r\u00e1juk \u00e1ll.
\nAzt\u00e1n leh\u00fazta \u00e9s maga al\u00f3l kir\u00e1ngattatta a nadr\u00e1gj\u00e1t is. \u00c9s f\u00f6lh\u00fazatta a pil\u00f3taegyenruha nadr\u00e1gj\u00e1t. Meglep\u0151en gyorsan t\u00faljutottunk az eg\u00e9szen.<\/p>\n
Hagyta mag\u00e1t kicsit megemelni. Er\u0151sen ny\u00f6g\u00f6tt, de azt\u00e1n l\u00e1bra\u00e1llt. R\u00e1adtam a kab\u00e1tot. Megh\u00fazogattam, hogy fessen \u00e1lljon, de olyan volt, mint egy h\u00fclyegyerek, aki a pap\u00e1ja holmij\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lgatja.
\n– Sapka? – k\u00e9rdezte.
\n– Valahol megvan.
\n– Szedd el\u0151!<\/p>\n
Eml\u00e9keztem, hogy tal\u00e1n valahol a sp\u00e1jzban a rongyos dobozban megvan m\u00e9g. Megr\u00e1gta valami, az\u00e9rt dugtam oda.
\nKimentem \u00e9s persze ott volt, csak valamit\u0151l undok dohszagot \u00e1rasztott. Mintha egy nagy k\u00e9k gomba lenne, aranyzsin\u00f3rral, \u00e9s sp\u00f3rafelh\u0151 emelkedett volna bel\u0151le. Kicsit r\u00f6h\u00f6gtem magamban azon, hogy ez a szag nem j\u00f6n majd ki egyhamar a fej\u00e9b\u0151l, a hitvese napokig szagl\u00e1ssza majd, a marad\u00e9k kis frizur\u00e1j\u00e1t, azt\u00e1n hajmos\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edti.
\nR\u00e1tettem a fej\u00e9re a sapk\u00e1t, vagy cs\u00e1k\u00f3t. Az orr\u00e1ig beesett, olyan picike lett a feje. Szopott. Szeg\u00e9ny any\u00e1m szopottfej\u0171nek mondta az ilyen embert.<\/p>\n
Kih\u00fazta mag\u00e1t, jelent\u0151s\u00e9gteljesen r\u00e1m n\u00e9zett.
\n– Na? – k\u00e9rdezte.
\n– Na! – mondtam, mert nem jutott jobb az eszembe.
\n– Nincs itt egy t\u00fck\u00f6r?
\n„H\u00e1t van, de jobb, ha nem n\u00e9zed meg magad”- gondoltam.<\/p>\n
De azt\u00e1n addig nyaggatott, am\u00edg be nem hoztam a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1b\u00f3l. Mondta, hogy \u00e1lljak a szoba sark\u00e1ba. Eg\u00e9szalakos t\u00fck\u00f6rk\u00e9pet akart.
\nCsak n\u00e9zte-n\u00e9zte mag\u00e1t. Arra gondoltam, hogy na, v\u00e9gre egyszer s\u00edrni latom az ap\u00e1mat. De egyszercsak annyira elkezdett nevetni, hogy mindj\u00e1rt fuldokolt is t\u0151le.
\nCsak tartottam a t\u00fckr\u00f6t \u00e9s nem tudtam nevetni. Pedig nagyon szerettem volna.
\nMegt\u00e1ntorodott \u00e9s azonnal h\u00e1tra is esett. Szerencs\u00e9re a fotelre, ahonnan f\u00f6l\u00e1llt.
\nOdamentem, megfogtam a kez\u00e9t, hogy f\u00f6lh\u00fazzam. Annyira nevetett, hogy nem tudott besz\u00e9lni. Csak a fejet r\u00e1zta, hogy nem, nem, nem akar f\u00f6l\u00e1llni.<\/p>\n
Percek m\u00falva sz\u00f3lalt meg:
\n– Menj ki a kocsihoz. A keszty\u0171tart\u00f3ban van a f\u00e9nykepez\u0151g\u00e9pem.<\/p>\n
Amikor vissza\u00e9rtem, m\u00e1r \u00e1llt. A t\u00fck\u00f6r el\u0151tt. Vagyis nem \u00e1llt, hanem valahogy p\u00f6rg\u00f6tt, t\u00e1ncolt. De \u00fagy, mintha f\u00f6lsz\u00e1llni akarna.
\nArra gondoltam, egyed\u00fcl hagyom, egy f\u00e9l \u00f3r\u00e1ra, mondjuk. H\u00e1tha elr\u00f6p\u00fcl nekem a kis akaraterej\u00e9vel. Vagy boldogan \u00e1tsz\u00e1llong az egeken \u00e1t a t\u00falvil\u00e1gra.<\/p>\n
(Szabad szombat-antol\u00f3gia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 \/ 26. sz.)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Az ap\u00e1m a v\u00e9g\u00e9n annyira picike lett, hogy mindent megbocs\u00e1tottam neki. J\u00f6tt f\u00f6l a l\u00e9pcs\u0151n a pici kis botj\u00e1val. Egyszer m\u00e1r t\u00edz centit lev\u00e1gatott bel\u0151le. Annyira lassan j\u00f6tt, mint egy apr\u00f3 \u00e1llat, mondjuk lajh\u00e1rf\u00e9le. Ha j\u00e1rna olyan k\u00e9t l\u00e1bon \u00e9s bottal.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,133],"tags":[],"class_list":["post-17404","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17404","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=17404"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/17404\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=17404"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=17404"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=17404"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}