Vend\u00e9g\u00fcl l\u00e1ttunk egy k\u00f6lt\u0151t. Nem s\u00edrom vissza azt a m\u00e1sf\u00e9l hetet.
\nA k\u00f6lt\u0151 idegenbe szakadt t\u00e1voli rokonunk, aki egykor mag\u00e1ra er\u0151szakolt remetes\u00e9g\u00e9t tulajdon szellem\u00e9nek pall\u00e9roz\u00e1s\u00e1val gondolta ellens\u00falyozni. \u00cdgy jutott el a M\u00fazs\u00e1k hegy\u00e9re, ahol nem csup\u00e1n hossz\u00fa id\u0151re \u00fct\u00f6tte fel tany\u00e1j\u00e1t, de m\u00e1i napig l\u00e1that\u00f3an fenem\u00f3d j\u00f3l \u00e9rzi is mag\u00e1t.
\nB\u00e1rki \u00e9rkezett, a k\u00f6lt\u0151 r\u00edmekbe szedte gondolatait, s \u00fagy t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dott hogyl\u00e9te fel\u0151l. Rendre k\u00e9zn\u00e9l volt egy-egy szonettje, elk\u00e1pr\u00e1ztatni gyan\u00fatlan l\u00e1togat\u00f3inkat. A negyedik napon m\u00e1r senki sem j\u00f6tt hozz\u00e1nk, a post\u00e1s az utc\u00e1r\u00f3l dob\u00e1lta be a leveleket.
\nA k\u00f6lt\u0151 hajnalig dolgozott, d\u00e9lben kelt. M\u00edg f\u00f6l nem \u00e9bredt, l\u00e1bujjhegyen j\u00e1rk\u00e1ltunk az el\u0151szob\u00e1ban, s ha b\u00e1rmelyik\u00fcnk figyelmetlen\u00fcl ny\u00falt \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul \u2013 az ev\u0151eszk\u00f6z\u00f6kh\u00f6z, vill\u00e1ml\u00f3 szemmel utas\u00edtottuk rendre. Hogy fog dolgozni a k\u00f6lt\u0151, ha id\u0151 el\u0151tt f\u00f6lzavarjuk!
\nReggeli ut\u00e1n sz\u00f3tlanul s\u00e9t\u00e1lgatott a kertben, majd a torn\u00e1con foglalt helyet, s hosszan n\u00e9zett maga el\u00e9. Ilyenkor tudtuk, hogy alkot.
\nA vacsora elfogyaszt\u00e1s\u00e1t k\u00f6vet\u0151en \u00fajb\u00f3l maga el\u00e9 meredt \u2013 hamusz\u00edn arca ostob\u00e1n t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt az asztal \u00fcvegfel\u00fclet\u00e9n. Lehetett \u00e9rezni, hogy az irodalom, az valami nagyon komoly dolog.
\nA b\u00facs\u00fa k\u00f6nnyesre siker\u00fclt. Amikor a p\u00e1lyaudvaron vonatra sz\u00e1llt, h\u00e1lap\u00e9nzt fizett\u00fcnk a bakternak.
\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, val\u00f3s\u00e1gosan.<\/p>\n