{"id":20981,"date":"2013-02-23T06:22:11","date_gmt":"2013-02-23T06:22:11","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=20981"},"modified":"2013-02-23T06:22:11","modified_gmt":"2013-02-23T06:22:11","slug":"demeter-jozsef-ket-karcolata","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=20981","title":{"rendered":"Demeter J\u00f3zsef k\u00e9t karcolata"},"content":{"rendered":"

Csapda<\/h2>\n

Zsebeinket kavicsokkal raktuk meg \u00e9s elindultunk h\u00e1tra a kertek al\u00e1, a foly\u00f3hoz.
\n– Milyen vad\u00e1sz volt\u00e1l, ha m\u00e9g egy verebet se tudsz leparitty\u00e1zni – mondta t\u00fcrelmetlen\u00fcl a fiam, ugyanis a t\u00e1rgyak c\u00e9lbal\u00f6v\u00e9s\u00e9t kis id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r \u0151 is \u00e9pp \u00fagy unta, mint \u00e9n annakidej\u00e9n.
\nCsak megmutatom mit tudok, sz\u00e1ntam r\u00e1 magam, kerekedett f\u00f6l\u00e9m a bizony\u00edtani akar\u00e1s, \u00e9s a t\u00edz-tizen\u00f6tpercnyi pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s m\u00e1r meghozta az eredm\u00e9nyt.
\n– Na, l\u00e1tod? – \u00edgy kell c\u00e9lozni.
\nLe\u00edrhatatlan volt a boldogs\u00e1ga, ugr\u00e1lt, tapsolt, vis\u00edtott.
\n– Gratul\u00e1lok, \u00e9desap\u00e1m, ez m\u00e1r d\u00f6fi. Nagy vad\u00e1sz vagy – kiab\u00e1lta \u00e9s ritu\u00e1lis mozdulatokkal t\u00e1ncolt, mint az indi\u00e1nok.<\/p>\n

\u00c9l\u0151 c\u00e9lpontunksz\u00e1llingoz\u00f3 tollaival a sziget tiszt\u00e1s\u00e1ra esett. A zs\u00e1km\u00e1nyt harci ugr\u00e1sokkal, hurr\u00e1zva k\u00f6zel\u00edtett\u00fck meg. Ahogy a kert v\u00e9gi vadcsap\u00e1son \u00e9s a kisz\u00e1radt holt\u00e1gon \u00e1tment\u00fcnk a szigetre, a haldokl\u00f3 ver\u00e9b mellett tucatnyi mad\u00e1r csever\u00e9szett. Hirtelen, reflexszer\u0171 mozdulattal, ak\u00e1rcsak vad\u00e1sz koromban, \u00fajb\u00f3l „t\u00f6lt\u00f6ttem”, \u00e9s m\u00e1ris s\u00fcv\u00edtett a k\u0151. Megint eltal\u00e1ltam egyet.
\n– Ez igen, tatus – ujjongott a fiam \u00e9s madarat lehetett volna fogni vele.<\/p>\n

K\u00f6zelebb ker\u00fclve \u00e9szlelt\u00fck, hogy egy anyamadarat \u00e9s a kicsij\u00e9t tal\u00e1ltam el. A kifejletlen, v\u00e9zna fi\u00f3k\u00e1nak vastag, s\u00e1rga zabola keretezte cs\u0151r\u00e9t. A nyaka m\u00e9g pih\u00e9s volt. Olyan f\u00e1jdalmas, riadt csipog\u00e1st, k\u00e9ts\u00e9gbeesett r\u00f6pk\u00f6d\u00e9st, mint akkor, sose l\u00e1ttam, sose hallottam. A r\u00f6p\u00fclni alig tud\u00f3 kicsik is ott jajvesz\u00e9keltek a tetemek k\u00f6r\u00fcl. \u00dcgyetlen\u00fcl fel-felsz\u00e1lltak a v\u00edz f\u00f6l\u00e9 hajl\u00f3 part menti f\u00e1kra, majd ism\u00e9t vissza a f\u00f6ldre, elhunyt csal\u00e1dtagjaikhoz. A trag\u00e9dia sz\u00ednhely\u00e9re. Csak \u00e9pphogy nem besz\u00e9ltek. Csak \u00e9pphogy nem \u00e1tkoz\u00f3dtak.<\/p>\n

– Ez az \u00e9desanyuk\u00e1juk? – vette fel konyadt test\u0171 p\u00e1r\u00e1t a fiam, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesve ki\u00e1lltotta, hogy vigyek vizet, h\u00e1tha fel\u00e9led. De nem. A sz\u00e1rny\u00e1t is hi\u00e1ba mozgattuk, s m\u00e1r a mesters\u00e9ges, sz\u00e1jon \u00e1t l\u00e9gz\u00e9s sem seg\u00edtett.
\n– Nincs anyuk\u00e1juk – szipogta – m\u00e9rt nincs anyuk\u00e1juk?! – ford\u00edtotta fel\u00e9m eltorzult orc\u00e1j\u00e1t \u00e9s hirtelen \u00fagy el kezdett zokogni, hogy nem tudtam lelket verni-\u00f6nteni bel\u00e9. – Mi lesz vel\u00fck, ki eteti \u0151ket?! – dadogta, h\u00f6r\u00f6gte egyre k\u00e9ts\u00e9gbeesettebben \u00e9s r\u00e9m\u00fclt, vad\u00e1sz-maszatos arc\u00e1ra zs\u00edros k\u00f6nnycseppek g\u00f6rd\u00fcltek.<\/p>\n

A b\u00facs\u00faz\u00f3 nap pirosra festette az \u00e9g alj\u00e1t. A falu m\u00f6g\u00f6tti hegy\u00e9len \u00e1rval\u00e1nyhajt lengetett a sz\u00e9l.
\nHidegr\u00e1z\u00e1s k\u00f6rny\u00e9kezett.
\n– Mi\u00e9rt \u00f6lted meg, teee!?… – vis\u00edtotta mag\u00e1b\u00f3l kikelve, v\u00e9rmes szemekkel, \u00fagy, hogy visszhangz\u00f3it bel\u00e9 a sziget. Apr\u00f3 \u00f6kleivel p\u00fcf\u00f6lte a hasamat, a l\u00e1bamat, a kezemet, \u00e9s olyan megal\u00e1z\u00f3an, olyan gy\u0171l\u00f6lettel n\u00e9zett fel r\u00e1m, r\u00e1m a p\u00e9ldak\u00e9p\u00e9re, hogy sz\u00e9gyenemben, k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semben a f\u00f6ld al\u00e1 s\u00fcllyedtem volna.
\nFiam \u00e9desanyja mell\u00e9. A s\u00edrba.<\/p>\n

H\u00f3kasz\u00e1l\u00e1s<\/h2>\n

Ragacsos must szag\u00fa est\u00e9ken, \u0151sszel, amikor cs\u00edp\u0151s\u00f6dni kezdett a leveg\u0151 \u00e9s a messzi havasokb\u00f3l m\u00e1r h\u00f3szag\u00fa szelek szorultak a v\u00f6lgybe, az\u00e9rt tetszett a h\u00f3kasz\u00e1s \u201eigaz mese”, amit Mami mondott, ism\u00e9telgetett nekem, mert \u00edgy hamarabb bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a v\u00e1rva-v\u00e1rt feh\u00e9r \u00e9vszak. A nagy sz\u00e1nk\u00e1z\u00e1sok ideje.<\/p>\n

– Nyakunkon a t\u00e9l – sip\u00edtotta a szomsz\u00e9dunk, Zelma asszony, mami bar\u00e1tn\u0151je, azon a farsangos t\u00e9li est\u00e9n, az igaz mese ut\u00e1n, majd ezt mondta: nagyany\u00e1d nagyon sz\u00e9p l\u00e1ny volt, h\u00e9k\u00e1s. A gy\u0151ztest, vagyis nagyap\u00e1dat ott ismerte meg a h\u00f3kasz\u00e1s versenyen. A Gy\u00e1rf\u00e1s-d\u0171l\u0151 alj\u00e1n. A temet\u0151 mellett. Azon az irdatlan hossz\u00fa t\u00e9len. M\u00f3dos ember volt t\u00e1tid. Irt\u00f3 j\u00f3 dolg\u00fa. K\u00e9t keze munk\u00e1j\u00e1b\u00f3l gazdagodott meg. M\u00e1sokkal, amilyen j\u00f3l b\u00e1nt, m\u00e9g a szolg\u00e1kkal is, nagyany\u00e1ddal \u00e9pp\u00fagy nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt. Csak g\u00fcrc\u00f6lt, l\u00e1t\u00e1st\u00f3l vakul\u00e1sig, olyan eredm\u00e9nyesen, hogy a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r h\u00f3goly\u00f3-gy\u00e1ros lett bel\u0151le – emelte fel horgas, b\u00fctyk\u00f6s mutat\u00f3ujj\u00e1t kuncogva. -Mamid szeg\u00e9ny csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott. Mind\u00f6ssze egy holdja volt, \u00e9s – k\u00f6ztudottan – az is az \u00e9gen. \u00c9rdekb\u0151l adt\u00e1k nagyap\u00e1dhoz feles\u00e9g\u00fcl. \u00dagy is \u00e9ltek. Mert a gazdas\u00e1g annyit \u00e9r, mint holt lovon a patk\u00f3, ha nincs \u00e9jjeli boldogs\u00e1g – nyomott barackot a kobakomra Zelma asszony.<\/p>\n

T\u00e1timat nem ismertem, j\u00f3val mami el\u0151tt halt meg. A h\u00f3goly\u00f3gy\u00e1r\u00e1t \u00e1llamos\u00edtott\u00e1k, vagy kollektiviz\u00e1lt\u00e1k?, (nem is tudom), de azt igen, hogy nagyap\u00e1m \u00e1tokul hagyta h\u00e1tra – \u0151t k\u00fcl\u00f6n temess\u00e9k. A s\u00edrj\u00e1ra vir\u00e1got ne \u00fcltessenek, hanem vess\u00e9k be f\u0171vel \u00e9s kasz\u00e1lj\u00e1k: mert m\u00e9g hal\u00e1l\u00e1ban is hasznos akar lenni. \u00c9s hogy id\u0151nk\u00e9nt bort is csurgassanak a kopjafa t\u00f6v\u00e9be…<\/p>\n

Nagyany\u00e1m utols\u00f3 szava az volt, – \u00e9n is hallottam – nehogy az ura mell\u00e9 temess\u00e9k, ne, mert \u00e9let\u00e9ben nem volt boldog vele, majd a m\u00e1svil\u00e1gon h\u00e1tha az lesz – n\u00e9lk\u00fcle. \u00c9desap\u00e1m az \u0151 k\u00e9r\u00e9s\u00e9t is teljes\u00edtette.\u00a0K\u00fcl\u00f6n s\u00edrban pihennek. Egym\u00e1st\u00f3l j\u00f3 t\u00e1vol.<\/p>\n

Mami temet\u00e9se ut\u00e1n idegenbe ker\u00fcltem. Iskola iskol\u00e1t k\u00f6vetett, csak vak\u00e1ci\u00f3kban j\u00e1rtam haza, Magyardell\u0151re, a r\u00e9gi h\u00f3kasz\u00e1l\u00e1sok sz\u00ednhely\u00e9re, ahol egyre s\u0171r\u0171ben emlegett\u00fck a hajdanvolt versenyeket, f\u0151leg a nagyap\u00e1mat, a t\u00f6bbsz\u00f6ri gy\u0151ztest, a falu legjobb kasz\u00e1s\u00e1t. Addig-addig emlegett\u00fck, m\u00edg a faluvez\u00e9r tenyer\u00e9be lehelve spiccesen azt nem mondta, kaszasorba, fi\u00fak! \u00cdgy kezd\u0151d\u00f6tt el \u00fajra, nem kis \u00f6r\u00f6m\u00fcnkre a h\u00f3kasz\u00e1s verseny, azon a t\u00e9len, amikor m\u00e9g m\u00e1rciusban is sz\u00e1rk\u00f6z\u00e9pig \u00e9rt a h\u00f3. \u00c9desap\u00e1mmal is be\u00e1lltunk a sorba. Fogad\u00e1sb\u00f3l kasz\u00e1ltuk a havat, ak\u00e1rcsak eleink, azzal a sz\u00e1nd\u00e9kkal, c\u00e9llal, hogy nagyap\u00e1m hely\u00e9t valamelyik\u00fcnk \u00e1tvegye…<\/p>\n

Meg kellett kalap\u00e1lni, ki kellett \u00e9lezni a kasz\u00e1t, \u00e9ppen \u00fagy, mint ny\u00e1ron, amikor m\u00e9g volt mit kasz\u00e1lni. Hisz a verseny el\u0151tti esztend\u0151ben, a sz\u00e1razs\u00e1g miatt \u00fagy elapadt a marh\u00e1k eledele, hogy kongott bele minden j\u00e1szol. A havasokb\u00f3l hoztak takarm\u00e1nyt, de norm\u00e1lis fejadagot csak febru\u00e1r derek\u00e1ig kaphattak a j\u00f3sz\u00e1gok. Ut\u00e1na m\u00e1r k\u00e9tnaponk\u00e9nt ettek egyszer. A hamis statisztikai adatokkal nem lehetett j\u00f3llakatni \u0151ket. Egyik h\u00e9tr\u0151l a m\u00e1sikra annyira t\u00f6nkre mentek, hogy citer\u00e1zni lehetett a\u00a0bord\u00e1jukon.<\/p>\n

J\u00f3val farsang v\u00e9g\u00e9n, m\u00e1rcius idus\u00e1n kezd\u0151d\u00f6tt el teh\u00e1t \u00fajb\u00f3l a h\u00f3kasz\u00e1l\u00f3 verseny.
\n– A rendeket \u00f6ssze kell gy\u0171jteni, bogly\u00e1kba rakni, mint f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zaddal ezel\u0151tt – mondta a verseny b\u00edr\u00f3ja. Cudar id\u0151 volt, f\u0151leg a huzatos Cs\u00f3k\u00e1spatak ment\u00e9n, de \u00fagy ment a munka, mint a karikacsap\u00e1s. Addig, am\u00edg az els\u0151 bogly\u00e1k megjelen\u00e9sekor a hat\u00e1rp\u00e1sztor szabadon b\u00f3kl\u00e1sz\u00f3 kecsk\u00e9je sz\u00e1lalni nem kezdte a lekasz\u00e1lt havat. Atyaisten!, csod\u00e1lkoztunk. \u00c9s \u00e9desap\u00e1m is megk\u00f3stolta. Ut\u00e1na \u00e9n is. Azt\u00e1n mindenki \u00edzlelni kezdte. Hihetetlen, ez hihetetlen, cs\u00e1mcsogtuk.<\/p>\n

– Emberek, emberek! – ki\u00e1ltotta a versenyb\u00edr\u00f3 -, mi a csud\u00e1t csin\u00e1lnak, ne gy\u00far\u00f3djanak ennyire, mert most van el\u00e9g takarm\u00e1ny – t\u00e1rta sz\u00e9t a kez\u00e9t -, n\u00e9, l\u00e1tj\u00e1k? Minden a mi\u00e9nk. A k\u00f6z\u00f6s\u00e9. A kollekt\u00edv\u00e1\u00e9. Jut mindenkinek b\u0151ven. Minden \u00e1llatnak.<\/p>\n

Buguly\u00e1zva megrakott szeker\u00e9vel a leghamarabb haza\u00e9r\u0151 gazda, a legser\u00e9nyebb, a legfiatalabb har\u00e1csol\u00f3, amikor a sz\u00e9n\u00e1t a cs\u0171rh\u00edj\u00e1ra vill\u00e1zta, vette \u00e9szre, hogy befellegzett a mes\u00e9nek, \u00e9s \u00e9szlelnie kellett, hogy a sz\u00e9na, a sarj\u00fafinom, selymes sz\u00e1l\u00fa, h\u00f3feh\u00e9r sz\u00e9na, nem sz\u00e9na, hanem h\u00f3. K\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges h\u00f3. Erre azt\u00e1n, iszkiri, mindenki haza! Nem teket\u00f3ri\u00e1ztunk. Az \u00e1llatokat gyorsan \u201ekicsaptuk” a helysz\u00ednre, a temet\u0151 mell\u00e9, mert ott a sz\u00e9na m\u00e9g t\u00e9nyleg sz\u00e9na volt. Sz\u00e1raz. T\u00f6k\u00e9letesen sz\u00e1raz. Nem kellett forgatni, nem kellett sz\u00e1r\u00edtgatni, mint a ny\u00e1ri takarm\u00e1nyt. \u00c9s ett\u0151l kezdve mindenki a saj\u00e1t kont\u00f3j\u00e1ra dolgozott; fuser\u00e1lva, veszekedve, ahogy a t\u00e9eszben szok\u00e1s – am\u00edg a brig\u00e1dos v\u00e1ratlanul meg\u00e1lljt nem ki\u00e1ltott, valahogy \u00edgy, hogy aszongya: h\u00e9, emberek, hosszadalmas fejt\u00f6r\u00e9semnek tudj\u00e1k mi a v\u00e9ge? Az, hogy \u00e1lljunk le a har\u00e1csol\u00e1ssal, v\u00e1rjuk meg az eln\u00f6k\u00f6t, mert n\u00e9lk\u00fcle meg\u00fcthetj\u00fck a bok\u00e1nkat.<\/p>\n

A parancs, az parancs volt m\u00e9g akkor. A marh\u00e1k is abbahagyt\u00e1k az ev\u00e9st. V\u00e1rtuk a kollekt\u00edvgazdas\u00e1g fej\u00e9t, hogy d\u00f6nts\u00f6n a magyardell\u0151i t\u00e9l f\u00f6l\u00f6tt. De \u0151 se d\u00f6nt\u00f6tt. Nem mert ekkora felel\u0151s\u00e9get a nyak\u00e1ba venni. Telefon\u00e1lt a megy\u00e9hez. A megye els\u0151 embere pedig Bukarestbe. Csakhogy Ceausescu akkor \u00e9pp h\u00e1zon k\u00edv\u00fcl volt. N\u00e9lk\u00fcle pedig… ajaj! V\u00e1rni kellett, mint a tavaszt. Az odacs\u0151d\u00fcl\u0151 f\u00e9lvil\u00e1g miatt \u0151rz\u0151-v\u00e9d\u0151 brig\u00e1dokat alak\u00edtottunk. Sebbel-lobbal szervezkedt\u00fck, t\u00e9nykedt\u00fcnk – hi\u00e1ba. A napok a v\u00e1rakoz\u00e1s ellen\u00e9re is teltek, olyannyira, hogy amire – a szentiv\u00e1nyi n\u00f3t\u00e1n\u00e1l is hosszabb t\u00e9l ut\u00e1n – a f\u0151v\u00e1rosb\u00f3l a magyardell\u0151i szenz\u00e1ci\u00f3 h\u00edr\u00e9re az operat\u00edv elvt\u00e1rsak kisz\u00e1lltak…<\/p>\n

Turb\u00e9kolt az id\u0151, a mez\u0151, mi t\u00f6bb, a sz\u00f3besz\u00e9d szerint m\u00e1r \u201ecsiripeteltek a verebek, bimbasztak a f\u00e1k”. Sz\u00f3val, az orsz\u00e1gos helysz\u00ednel\u0151 bizotts\u00e1gb\u00f3l a nagy h\u00f3vihart kavar\u00f3 esetet egy h\u00edres k\u00f6lt\u0151 jegyz\u0151k\u00f6nyvelte, a nagy f\u0151n\u00f6k h\u00e1zik\u00f6lt\u0151je, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt azt, hogy bizony\u00edt\u00e9kk\u00e9nt az elolvadt sz\u00e9nabogly\u00e1k alakjai most is ott vannak a t\u00e9rben.<\/p>\n

Senki se hitte. M\u00e9g mi sem. Azon a csicserg\u0151 napon. \u00c9s a k\u00f6lt\u0151 erref\u00f6l, ott mindannyiunk szemel\u00e1tt\u00e1ra, a r\u00fcgyedz\u0151 ecetf\u00e1k \u00e1rny\u00e9kr\u00e1csa alatt \u00edrt egy igazi verset. Pontosabban: szabad verset. Ami, a rossz sz\u00e1jak szerint csak a forradalom ut\u00e1n jelenhetett meg. De hogy hol, m\u00e1ig sem tudni.<\/p>\n

Aprop\u00f3, a f\u00e9lbe maradt verseny ut\u00e1n a t\u00e1ti s\u00edrj\u00e1r\u00f3l lekasz\u00e1ltuk a havat; t\u00falvil\u00e1gi \u00e1ldom\u00e1sk\u00e9nt, csattog\u00f3 hideg l\u00e9v\u00e9n, forralt bort is csurgattunk r\u00e1, hogy m\u00e9g t\u00e9len is hasznos legyen – a f\u00f6ld alatt. \u00dagy, ahogy k\u00edv\u00e1nta. Forgol\u00f3dj\u00e9k h\u00e1t b\u00e9k\u00e9ben!, k\u00f6sz\u00f6nt\u00fcnk el t\u0151le. Ugyanis a h\u00edres h\u00f3kasz\u00e1s nagyap\u00e1m saj\u00e1tkez\u00fcleg faragott kopjaf\u00e1j\u00e1n ez \u00e1ll:<\/p>\n

Itt SE nyugszik<\/em>
\n Demeter J\u00f3zsef Gy\u00e1rf\u00e1s<\/em><\/p>\n

\/Forr\u00e1s: Demeter J\u00f3zsef: Suszter\u00e1j. Novell\u00e1k. 2001, Kecskem\u00e9t.\/<\/p>\n

\"suszteraj\"<\/p>\n

L\u00e1szl\u00f3ffy Alad\u00e1r a Suszter\u00e1jr\u00f3l:<\/strong><\/em><\/p>\n

Az \u00edr\u00f3 akkor nyert, hogyha nem \u0151 l\u00e1tta el\u0151sz\u00f6r \u00e9s utolj\u00e1ra azt a k\u00e9pet, mely megk\u00e9pezik el\u0151tte, mikor el\u0151adja mes\u00e9j\u00e9t. Az epikai l\u00e1tom\u00e1s az\u00e9rt k\u00e9nyes dolog, mert iszony\u00fa mennyis\u00e9g\u0171 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s mond ellent mindenkinek, aki egy \u00fajabb t\u00f6rt\u00e9netet k\u00edv\u00e1n el\u0151adni b\u00e1rmelyik nyelv\u00e9n a vil\u00e1gnak. \u201eOlyant nyomok a markodba, mint a bika csonka szarva „… \u201e M\u00e1r d\u00e9l fel\u00e9 j\u00e1rt a k\u00e9s\u0151 \u0151sz”. A t\u00e1ncol\u00f3 leg\u00e9nynek D\u00e1vid-szobor mellkasa van. Eff\u00e9le k\u00e9pek k\u00e9peznek meg abb\u00f3l az Erd\u00e9lyb\u0151l hozott nyelvezetb\u0151l, szeml\u00e9letb\u0151l, mely m\u00e1r itt \u00e9rik be Demeter J\u00f3zsef novell\u00e1iban. K\u00e9p. K\u00e9p h\u00e1t\u00e1n, k\u00e9p. Hiszen val\u00f3di, k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szi \u00e9rtelemben vett rajzk\u00e9szs\u00e9ge is figyelemrem\u00e9lt\u00f3. De a sz\u00f3 m\u00e1s vonalak parancsai ment\u00e9n rajzol. \u201eSort\u00fczel”. Ebben a vid\u00e9ki vil\u00e1gban a st\u00edlusr\u00e9tegek tektonik\u00e1ja is egym\u00e1sra cs\u00fasz\u00f3, ahol a cs\u00e1rd\u00e1sra is tang\u00f3t lejtenek \u00e9s a tang\u00f3ban is ott van a cs\u00e1rd\u00e1s. Elk\u00e9s\u0151, felem\u00e1s vil\u00e1g, hibrid kult\u00fara-f\u00e1zis \u00e1br\u00e1zoland\u00f3, h\u00e1t nem k\u00e9ptelens\u00e9g semmi \u201eegy lass\u00fa gy\u00e1sz-cs\u00e1rd\u00e1s” erej\u00e9ig. Nagy dolog, ha ez siker\u00fcl egy \u00edr\u00f3nak. \u201eTele poh\u00e1r, s\u00e1rga tele poh\u00e1r” – csillannak meg a t\u00fckr\u00f6k megannyi ir\u00e1nyb\u00f3l. A hetyke a keser\u0171t, a dacos a m\u00e9lab\u00fasat, a szilaj a veszt\u00e9sre \u00e1ll\u00e1st ellens\u00falyozza. Vagy \u201e\u00e1tsz\u00e1m\u00edtja” divatosan m\u00e1s lelki, hangulati \u00e1rfolyamokra eladnival\u00f3j\u00e1t, felmutatnival\u00f3it ez a sejtelmes sz\u00f6vet\u0171 pr\u00f3za.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Csapda Zsebeinket kavicsokkal raktuk meg \u00e9s elindultunk h\u00e1tra a kertek al\u00e1, a foly\u00f3hoz. – Milyen vad\u00e1sz volt\u00e1l, ha m\u00e9g egy verebet se tudsz leparitty\u00e1zni – mondta t\u00fcrelmetlen\u00fcl a fiam, ugyanis a t\u00e1rgyak c\u00e9lbal\u00f6v\u00e9s\u00e9t kis id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r \u0151 is \u00e9pp \u00fagy unta, mint \u00e9n annakidej\u00e9n.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-20981","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/20981","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=20981"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/20981\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=20981"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=20981"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=20981"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}