L\u00e1sd, mindig magamr\u00f3l \u00edrok, vagy val\u00f3s k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekr\u0151l, megt\u00f6rt\u00e9nt esetekr\u0151l, sajnos, azt hiszem, nem tudok m\u00e1r hinni az irodalomban, csak a dokumentumban, a riportban, de ott is ink\u00e1bb csak a t\u00e9nyekben, a becs\u00fcletesen v\u00e1llalt \u00e9s elmondott t\u00e9nyekben hiszek, a p\u00e1rbesz\u00e9det m\u00e1r a riportban sem szeretem, mert az nekem gyan\u00fas, azt nem eg\u00e9szen \u00fagy mondt\u00e1k, azt m\u00e1r hozz\u00e1idom\u00edtott\u00e1k az elbesz\u00e9l\u0151 st\u00edlus\u00e1hoz.
\n\u00c9n mindig az \u00e9letemet \u00edrom, mert az \u00e9let mindig elhozza nekem annak az \u00e1tkozott lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, hogy d\u00f6nthetek sorsom fel\u0151l. L\u00e1sd m\u00e1sok eg\u00e9sz \u00e9letet tudnak le\u00e9lni an\u00e9lk\u00fcl, hogy legal\u00e1bb egyetlen egyszer d\u00f6nteni\u00fck kellene a l\u00e9nyegr\u0151l, mindig minden mag\u00e1t\u00f3l, lusta sz\u00fcrk\u00e9n kialakul, sodr\u00f3dnak kicsi csirke-bajok agytomp\u00edt\u00f3, puha terh\u00e9vel, de h\u00e1t ha nekem nem ez jutott.
\nLe\u00edrtam az este egy \u00e9jszak\u00e1mat, egy fiatal \u00edr\u00f3 egyetlen rettenetes \u00e9jszak\u00e1j\u00e1t, aki ezen az egyetlen \u00e9jszak\u00e1n r\u00e1d\u00f6bben arra, hogy ill\u00fazi\u00f3k sz\u00ednes k\u00f6df\u00fcgg\u00f6nye alatt \u00e9lt, a feles\u00e9g\u00e9vel, a munk\u00e1j\u00e1val a tehets\u00e9g\u00e9vel kapcsolatosan, \u00e9s szok\u00e1sos m\u00f3don \u00fajra a r\u00e9gi v\u00e1lasz\u00fat el\u00e9 ker\u00fcl: vagy elismeri a tot\u00e1lis, \u00e9rted, nincs mese, a tot\u00e1lis veres\u00e9get, \u00e9s akkor kis cinikus mosolyok k\u00f6zepette, kell\u0151 sz\u00e1m\u00fa, napi rumok mellett mindent tov\u00e1bb lehet j\u00e1tszani, bel\u00fcl lehajtott fejjel \u00e9s lehajtott \u00f6n\u00e9rzettel, vagy pedig mindennel szak\u00edt, amit eddig az \u00e9let\u00e9nek gondolt, \u00e9s abszol\u00fate mindent \u00fajrakezd, a j\u00e1r\u00e1st\u00f3l a legelemibb gondolatokig\u2026
\nH\u00e1t persze, hogy az \u00fajrakezd\u00e9st v\u00e1lasztja, mit tehetne m\u00e1st, m\u00e9g mindig az \u00fajrakezd\u00e9s a legk\u00e9zenfekv\u0151bb ki\u00fat, ez az \u00fajabb ill\u00fazi\u00f3\u2026
\nFantasztikus hideg van k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, az \u0171r j\u00e9gg\u00e9 fagyva csavarodott k\u00f6r\u00e9, \u00e9s \u0151 az \u00fajrakezd\u00e9s d\u00fch\u00e9vel \u00e9s egyel\u0151re \u0151szinte hit\u00e9vel olvasztgatja, mint mindenki \u00e9vezredek \u00f3ta hiszi ez az \u00f6nh\u00fcly\u00edt\u0151 emberis\u00e9g, hogy lehet mindent \u00fajra kezdeni\u2026 Tulajdonk\u00e9ppen minden reggel\u00fcnk \u00fajrakezd\u00e9s, \u00e9s nem kell idegt\u00e9p\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1s, minden est\u00e9re meg\u00e9rkezik a kudarc, hazudik mag\u00e1nak az ember, aki nem a kudarc keser\u0171 sz\u00e1j\u00edz\u00e9vel h\u00fazza mag\u00e1ra a takar\u00f3t, minden lefekv\u00e9s menek\u00fcl\u00e9s, a takar\u00f3val az \u00e9letet z\u00e1rjuk el magunkt\u00f3l, kirekesztj\u00fck magunkat a kudarcainkb\u00f3l, ezt az egyetlen sanszot megadja nek\u00fcnk az \u00e9let, mert ennyire tal\u00e1n m\u00e9g ez a t\u00f6kh\u00fclye \u00e9let is r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem lehet elviselni \u0151t, ha legal\u00e1bb n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra nyugalmat nem ad, n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra nyugodalmat legal\u00e1bb.
\n\u00c9s elhozza az \u00e9let nek\u00fcnk a n\u0151t. El kell neked mondjam a hossz\u00fa haj\u00fa l\u00e1nyt, hihetetlen, hogy bel\u00e9m tudott k\u00f6lt\u00f6zni ez a l\u00e1ny, hetek \u00f3ta csimpaszkodnak bel\u00e9 az \u00f6sszes m\u00e1sra sz\u00e1nt gondolataim, m\u00e1r r\u00f6h\u00f6gnek rajtam, mert f\u00e9l\u00f3r\u00e1nk\u00e9nt nyitogatom, csukogatom a lev\u00e9lszekr\u00e9nyt, hogy j\u00f6tt-e t\u0151le lev\u00e9l, persze, hogy nem j\u00f6tt, de minden nap rem\u00e9nykedek, reggel, amikor felkelek is rem\u00e9nykedem, amikor kibontom a vaskos \u00fajs\u00e1gcsom\u00f3t, akkor is csak rem\u00e9nykedem, r\u00f6hej, a legklasszikusabb t\u00fcnetek, \u00f6regem, ez a t\u00f6rt\u00e9net olyan giccses, hogy nem lehet igaz, olyannyira but\u00e1n muris, hogy az m\u00e1r nekem gyan\u00fas, ha ezt a n\u0151 hidegv\u00e9r\u0171en csin\u00e1lta v\u00e9gig, akkor rettegni kell ett\u0151l a n\u0151t\u0151l, mint a t\u0171zt\u0151l, zseni\u00e1lisan csin\u00e1lta meg, \u00f6regem, h\u00e1tborzongat\u00f3an zseni\u00e1lisan, ha az eg\u00e9sz csak a szok\u00e1sos, de kiv\u00e1l\u00f3an siker\u00fclt kis n\u0151i produkci\u00f3 volt, akkor \u00e9n nem merek t\u00f6bb\u00e9 hinni egy n\u0151nek, de persze, marhas\u00e1g ez is, h\u00e1t m\u00e1r most se hiszek, de ha ennyit meg lehet csin\u00e1lni, akkor m\u00e1r mindent lehet\u2026 K\u00e9zzel-l\u00e1bbal tiltakozom az undok r\u00e1ci\u00f3 ellen, hogy nem volt m\u00e1s az eg\u00e9sz, csak az a kicsike, de bolond f\u00e9rfi fej\u00fcnkkel mindig beszedett n\u0151i produkci\u00f3, \u00e9s m\u00e9g sincs er\u0151m, hogy lemondjak err\u0151l a s\u00edrnival\u00f3 eml\u00e9kr\u0151l, \u00f6regem, \u00e9s ahhoz sincs er\u0151m, hogy ne higgyem el\u2026Pokolian keser\u0171 ez \u00e9n gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 eml\u00e9kez\u00e9sem, fi\u00fa, \u00e9s pl\u00e1ne az is sajog, hogy \u00e9n m\u00e1r csak \u00fagy tudok hinni, hogy gondosan el\u0151k\u00e9sz\u00edtem magam a csal\u00f3d\u00e1sra, m\u00e1r el\u0151re a legnagyobb dolgom a kievick\u00e9l\u00e9s, mondd, mi az az \u00f6reged\u00e9s, ha nem az amikor az emberben m\u00e1r csak vonakodva, kelletlen\u00fcl ujjong a l\u00e9lek, \u00e9s a f\u00e9lszeme eg\u00e9sz v\u00e9gig arra sand\u00edt, nyitva-e m\u00e9g a h\u00e1ts\u00f3kapu\u2026
\nAz isten vern\u00e9 meg, hogy mi\u00e9rt vesztettem el a h\u00e1ts\u00f3kapura nem nem sand\u00edt\u00f3 lelkesed\u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, pokolian meg\u00f6regedtem, \u00e9s nem is gondoltam, hogy minden ennyire el\u00edzetlen\u00fcl, megkeseredik\u2026Olyan j\u00f3 \u00f6reges szemmel n\u00e9ztem ezt a kisl\u00e1nyt, b\u00e1r tagadhatatlanul nem esett rosszul, hogy j\u00f6n velem, az utat sem k\u00e9rdi, az elh\u00edzott kopaszod\u00f3 pasas karj\u00e1ba kapaszkodva, de bennem m\u00e9gsem olyan reakci\u00f3 mozgott, hogy na \u00e9n most milyen nagyszer\u0171 f\u00e9rfi vagyok, mert \u00edme, viszek magammal egy ilyen ragyog\u00f3 n\u0151t, ezt borzaszt\u00f3an komikusan komikusnak \u00e9reztem volna, nem, ink\u00e1bb csak n\u00e9ztem, \u00e9s \u00f6nt\u00f6zgettem r\u00e1, \u00f6reg, harmincesztend\u0151s k\u00e9telyeim, lankadt cinizmusom sikaml\u00f3s patakjait, ijedjen meg, rettenjen vissza, hiszen mi a francot ny\u00fajthatok \u00e9n neki, ha csak egyszer is r\u00e1n\u00e9zett volna egy sud\u00e1r, hozz\u00e1ill\u0151 sr\u00e1cra, azt hiszem, otthagytam volna, akinek csak kell, semmi kedvem sem volt, \u00e9s nem is lett volna semmi kedvem, hogy harcoljak \u00e9rte, ez k\u00e9rem, \u00e1tj\u00e1r\u00f3h\u00e1z, az \u00e9n szerelmem, szabadon ki- \u00e9s bes\u00e9t\u00e1lhatnak a n\u0151k, vagy lehet, hogy csak ezt szeretn\u00e9m, de \u00e9n \u00fagy \u00e9reztem akkor, hogy sim\u00e1n adom oda, vigy\u00e9tek, \u00fagyis r\u00f6hejes ez az eg\u00e9sz buli, nekem csak egy nem k\u00e9rt, f\u00f6l\u00f6sleges \u00e9s nem v\u00e1rt aj\u00e1nd\u00e9k az eg\u00e9sz\u2026Amikor bement\u00fcnk egy vend\u00e9gl\u0151be, \u00e9s t\u00e1ncolni akart, milyen nehezen mozdultam meg, mint akire most mindj\u00e1rt r\u00e1z\u00fadul a nagy leleplez\u00e9s, hogy na, \u00f6reg, dum\u00e1lt\u00e1l eddig, amit dum\u00e1lt\u00e1l, de a cammog\u00e1sod, az m\u00e1r k\u00fcl\u00f6n sz\u00e1m, valami ilyesmire v\u00e1rtam, \u00e9s ehhez p\u00e1sz\u00edtgattam j\u00f3 el\u0151re m\u00e1r a reakci\u00f3imat, de nem r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt szembe, mosolygott r\u00e1m, \u00e9s meg kell enni a diszn\u00f3t, olyan \u00e9desen mozgott, minden porcik\u00e1ja mozgott a piszkosnak, \u00e9s \u00e9n is billegtem, el\u0151rehegyezett k\u00e9telyek n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s amikor l\u00e1tta m\u00e1r, hogy savanyodik a k\u00e9pem, akkor \u00fagy tudta mondani, hogy \u00fclj\u00fcnk a hely\u00fcnkre, hogy ne b\u00e1ntson meg, nagyon kell f\u00e9lni ett\u0151l a n\u0151t\u0151l, ha mindent megrendezett\u2026 De most is \u00f6sszevissza fecsegek, el kell mondjam az eg\u00e9szet neked, ki kell besz\u00e9lnem magamb\u00f3l ezt az \u00e9n \u0151r\u00fclt szerelmemet, mert magamnak is tiszt\u00e1n kell l\u00e1tnom, ha m\u00e1r ennyire \u00f6ssze-vissza karmolta az \u00e9letemet, l\u00e1tom, ban\u00e1lis marhas\u00e1g minden, de egy\u00fctt, \u00f6regem, az eg\u00e9sz befon\u00e1som apr\u00f3l\u00e9kos \u00f6ssze\u00e1ll\u00e1sa a f\u00e9lelmetes, mert az eg\u00e9sz v\u00e9gig, am\u00edg sz\u0151tte-sz\u00f6v\u00f6gette a h\u00e1l\u00f3j\u00e1t, azt az \u00e9rz\u00e9st keltette bennem, hogy \u00e9n vagyok r\u00e1 olyan hat\u00e1ssal, amit\u0151l lehetetlen szabadulni,, s nem primit\u00edven, te, egy-k\u00e9t tr\u00fckk\u00f6csk\u00e9t v\u00e9gigj\u00e1tszottam \u00e9n m\u00e1r az\u00e9rt, \u00f6regem, becs\u00fcletemre, ez a n\u0151 a szemem el\u0151tt tudott kiny\u00edlni, \u00e9rted, a szemem el\u0151tt v\u00e1lt asszonny\u00e1, a szemem el\u0151tt v\u00e1lt azz\u00e1, a test\u00e9t\u0151l irt\u00f3z\u00f3, de test\u00e9re m\u00e9gis hi\u00fa l\u00e1nyb\u00f3l, egy pillanatig sem akarta az \u00e1rtatlant j\u00e1tszani nekem, mert van nekem ellenszerem az ilyen j\u00e1t\u00e9kra, \u00e9s akkor r\u00f6gt\u00f6n palira veszem,, l\u00e1tszott, te, hogy szabadelv\u0171, s\u0151t, romlott is egy kicsit, de \u00e9rtsd meg, olyan asszonny\u00e1, aki szeretni tudja, \u00e9rezni tudja a f\u00e9rfit, aki a t\u00e1rs\u00e1v\u00e1 lett, \u00e9s azut\u00e1n \u00fagy tudott ennek \u00f6r\u00fclni, mint egy gyerek, ha \u00e9n kellett volna megrendezzem ezt az eg\u00e9szet, esk\u00fcsz\u00f6m, hogy nem tudtam volna jobban, \u00f6regem, nekem egyetlen n\u00f3, \u00e9rted egyetlen n\u0151 sem maradt m\u00e1s az \u00e9letemben, borzalmas, \u00f6regem, ilyen koncentr\u00e1lt \u00e9s sikeres rohammal nem vett\u00e9k m\u00e9g be ezt az annyiszor kapitul\u00e1lt v\u00e1rat, mely pedig olyan kor\u00e1n r\u00e1ngatja el\u0151 a feh\u00e9r lobog\u00f3t, nehogy v\u00e9letlen\u00fcl az ellens\u00e9gnek esz\u00e9be jusson, hogy esetleg elhalaszthatn\u00e1, vagy el is hagyhatn\u00e1 a t\u00e1mad\u00e1st\u2026
\nDe mondjam m\u00e1r el neked az eg\u00e9szet, l\u00e1tod, teljesen megsz\u00e9d\u00fcltem, v\u00e9gel\u00e1thatatlanul fecsegek\u2026<\/p>\n
\u2026. – Persze, ezt egy szuszra verted a g\u00e9pbe, mi?
\n– Persze.
\n– \u00c9s azt\u00e1n kifogyott a szufl\u00e1d.
\n– Kifogyott.
\n– Sz\u00edndarab lett volna, az egyik monol\u00f3g?
\n– Semmit sem \u00e9rtett\u00e9l.
\n– \u00c9s azut\u00e1n?
\n– Ahogy szoktam.
\n– \u0150t is eleresztetted?
\n– L\u00e1tod \u0151t valahol a k\u00f6zelemben?
\n– \u00d6t \u00e9ve volt, t\u00edz?
\n– Nem mindegy?
\n– Pokolian szeretted azt a n\u0151t, mi?
\n– Eg\u00e9szen beesteledett.
\n– Tudsz r\u00f3la valamit?
\n– Egyszer tal\u00e1lkoztunk m\u00e9g, megh\u00edzott \u00e9s lev\u00e1gatta a haj\u00e1t. K\u00e9s\u0151bb pedig egy v\u00e1s\u00e1rhelyi bar\u00e1tom mes\u00e9lte, hogy felvitte a lak\u00e1s\u00e1ra, \u00e9s m\u00e1r le voltak vetk\u0151zve, amikor sz\u00f3ba ker\u00fcltem \u00e9n. Akkor b\u0151gve felkapkodta a ruh\u00e1it \u00e9s elrohant. Akarsz m\u00e9g valamit?<\/p>\n