\u00c9n nagyon szeretlek. Te iszonyodsz t\u0151lem. \u0150 mindennek kiv\u00e1rja a v\u00e9g\u00e9t. Elj\u00f6n hozz\u00e1m. R\u00f3lad faggat engem. Te mit sem sejtesz az eg\u00e9szr\u0151l. Tov\u00e1bbra is ker\u00fcl\u00f6d \u00e1rny\u00e9komat. Sz\u00e9kedet arr\u00e9bb h\u00fazod, vigy\u00e1zol, hogy ujjal se \u00e9rints. Reszketek a f\u00e9lelemt\u0151l, sz\u00e9gyent\u0151l \u00e9s v\u00e1gyakoz\u00e1st\u00f3l. \u0150 is \u00e9n lesz: t\u00e9ged akar. Te is \u0151 vagy: sorsom nem \u00e9rdekel titeket. \u00c9n szeretn\u00e9k l\u00e9tezni helyette, hogy szeress\u00e9l. \u0150 el\u0151revet\u00edti k\u00f6nnyed kalandotokat abba a d\u00e9lut\u00e1nba, ahol m\u00e1r nem leszek. Ti vagytok a gy\u0151ztesek. Nyugalom: \u0151k \u2013 m\u00e1rmint az istenek \u2013 nem l\u00e9teznek. Csak az \u00e9n leforr\u00e1zott arcom s\u00fct vissza a t\u00falvil\u00e1gr\u00f3l. Ez az este m\u00e1r nem a mi\u00e9nk: \u00e9n nem b\u00edrtam lenni, te nem volt\u00e1l, \u0151 r\u00e9g halott. M\u00e1sok tekintet\u00e9ben v\u00f6r\u00f6slik az alkony. Felh\u0151p\u00e1rn\u00e1n \u00e9bred\u0151 sz\u00e9l reszket a k\u00ednt\u00f3l: az \u00e1lombeli ajkat keresi, amelyr\u0151l tovalibbent. Lehull a r\u00f3zsa.
\nVisszan\u00e9zek: t\u00fckr\u00f6dben megpillantom elk\u00ednzott tekintet\u00e9t. Szeressed \u0151t!<\/p>\n