Nem el\u00e9g az \u00e1gy, Mr. Doktor, Miss Feh\u00e9rke, m\u00e9g r\u00e1m usz\u00edtottak valakit, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, \u00fagy mutatkozott be, hogy Pszichi\u00e1ter. Irt\u00f3 t\u00fcrelmes p\u00e9ld\u00e1ny volt, nagyon igyekezett csevegni velem, amikor v\u00e9gre elment, hallottam, hogy azt s\u00fagja Feh\u00e9rke f\u00fcl\u00e9be: \u201eNagyon saj\u00e1tosan \u00e9rtelmezi a dolgokat\u201d.
\nJ\u00f3lesett, hogy ezt mondta, el is mosolyodtam h\u00e1l\u00e1san, mert bevallom, els\u0151 sz\u00e1m\u00fa \u00e9letc\u00e9lom \u00e9pp az, hogy saj\u00e1tosan \u00e9rtelmezzek dolgokat. S \u00fagy l\u00e1tszik, ez siker\u00fclt. M\u00e1r el\u00e9rtem valamit az \u00e9letben. Nem semmi, h\u00e9!
\nPszichi\u00e1ter megk\u00e9rdezte p\u00e9ld\u00e1ul, hogy volt-e gyerekkoromban valami nagy s\u00e9relmem. Erre \u00e9n kezdtem fil\u00f3zgatni, hogy t\u00e1n az, hogy mindig gyorsan tiszt\u00e1ba tettek, s nem engedt\u00e9k meg, hogy ifj\u00fai l\u00e9tem els\u0151 teremtm\u00e9nyeit, a kak\u00e1imat egy kicsit megvacskolgassam, vagy legal\u00e1bb sz\u00e9theverjem magamon, \u00edgy \u00e9rezve a mat\u00e9ri\u00e1k rokons\u00e1g\u00e1t. Bizony \u00edgy volt, mondtam, \u00e9s let\u00f6rten n\u00e9ztem Pszichi\u00e1terre, akinek nagyon mehetn\u00e9kje t\u00e1madt. Lez\u00e1rta a besz\u00e9lget\u00e9st azzal, hogy m\u00e9g gondolkozzak, amit meg is \u00edg\u00e9rtem k\u00e9szs\u00e9ggel. Csak fut\u00f3lag k\u00f6sz\u00f6nt\u00fcnk el egym\u00e1st\u00f3l, mert mindketten tudtuk, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem tal\u00e1lkozunk, de nem akartuk, hogy a m\u00e1sik ezt meg\u00e9rezze.
\nT\u00f6bbet Pszichi\u00e1tert nem l\u00e1ttam, de ett\u0151l m\u00e9g nem \u00e9rzem \u00fagy, hogy le\u00e1ldoz\u00f3ban lenne a szerencsecsillagom. Igaz, Mr. Doktor azt mondta, hogy csak pszichi\u00e1ter oldal\u00e1n tudom folytatni az \u00e9letemet, de majd megmutatom \u00e9n nekik! Hogy mit is? P\u00e9ld\u00e1ul azt, hogy nem mindenki \u00fagy palimad\u00e1r, ahogy \u0151k h\u00fazz\u00e1k! K\u00e9pes vagyok \u00e9n a m\u00e1s l\u00e1bain is meg\u00e1llni, ha nagyon kell, de jobban \u00e9rzem magam a saj\u00e1tjaimon.
\n\u00d6r\u00fcltem, hogy b\u00e9k\u00e9n hagynak. J\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1g vagyok \u00e9n magamnak is, nem k\u00edv\u00e1nok t\u00e1rsalkod\u00f3t magam mell\u00e9. Szobat\u00e1rsam nem sokat hallatott mag\u00e1r\u00f3l, el\u00e9g morcosnak t\u0171nt, id\u0151nk\u00e9nt felkelt, kiment, fel\u00e9m se n\u00e9zett, \u00e9n meg nem tudtam, hogy \u00f6r\u00fcljek-e ennek, vagy b\u00e1ntson. \u00dagy t\u0171nt, el\u00e9g keveset t\u00f6r\u0151dnek vele, de azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy velem se foglalkoznak sokkal t\u00f6bbet, nem mintha elv\u00e1rtam volna. Az elej\u00e9n biztos neki is elmondta Mr. Doktor, hogy csak pihenjen, putyu-putyu, s azzal slussz. Mi meg pihent\u00fcnk, ahogy ez t\u0151l\u00fcnk kitelt.
\nN\u00e9ha elhat\u00e1roztam, hogy sz\u00f3ba \u00e1llok vele, de valami mindig visszatartott. F\u00e9ltem, hogy nem \u00e9rtj\u00fck meg egym\u00e1st, csak besz\u00e9l\u00fcnk \u2013 ha egy\u00e1ltal\u00e1n siker\u00fcl megsz\u00f3lalni \u2013, mik\u00f6zben pokolba k\u00edv\u00e1njuk a m\u00e1sikat siet\u0151s mondataival egy\u00fctt.<\/p>\n