K\u00e9tezer \u00e9ves vagyok, Kati, mondtam m\u00e1r neked, \u00e9s az pokolian nagy id\u0151. M\u00e9g akkor is nagy, ha nem \u00e9n tal\u00e1ltam ki ezt a k\u00e9tezer \u00e9vet, olvastam valahol. \u00c9s ne hidd, hogy ez a k\u00e9tezer \u00e9v b\u00f6lcsess\u00e9g, fr\u00e1szt, ahogy \u00f6regszel, \u00fagy gyarapodik a sz\u00e9gyened. Tudod, mennyi sz\u00e9gyene van egy \u00f6regembernek? Tudod, Kati, a sz\u00e9gyen az egy nagyon komoly dolog, gondolkozt\u00e1l m\u00e1r ezen? Nem szeretn\u00e9k marhas\u00e1gokat mondani, de sokszor hiszem azt, persze hazabesz\u00e9lek, hogy akinek nincsen sz\u00e9gyene, az az \u00e1llatok k\u00f6z\u00fcl is a legrosszabb fajt\u00e1b\u00f3l val\u00f3.
\nNekem nagyon sok sz\u00e9gyenem van, Kati, \u00e9s az a furcsa az eg\u00e9szben, hogy a sz\u00e9gyeneket nem lehet kioltani. \u00c9n \u00fagy \u00e9rzem, hogy minden pillanatban \u00e1t\u00e9lem minden sz\u00e9gyenemet, ez\u00e9rt a k\u00e9tezer \u00e9v, \u00e9s ez\u00e9rt vannak az \u00e9n botr\u00e1nyos kiborul\u00e1saim, pedig ostobas\u00e1g, a rummal nem lehet kimosni a sz\u00e9gyeneimet, a sz\u00e9gyeneket csak gyarap\u00edtani lehet.
\nNem tudom, mes\u00e9ltem-e m\u00e1r neked azt a r\u00e9szeget a gar\u00e1zs el\u0151tt. Egy id\u0151sebb pancser volt vele, az mosta kegyetlen\u00fcl, fogalmam sincs, mir\u0151l lehetett sz\u00f3, de azt m\u00e1r \u00f6r\u00f6kre hordom, ahogy mardosta mag\u00e1t a fick\u00f3, igazad van, b\u00fcd\u00f6s diszn\u00f3 vagyok, egy rohad\u00e9k, \u00e9s azt\u00e1n felk\u00f6pd\u00f6s\u00f6tt a leveg\u0151be, majd al\u00e1szaladt, hogy kifogja, siker\u00fclt neki \u00e1ltal\u00e1ban, az arc\u00e1ra hullt. Akkor l\u00e1ttam, egyetlen egyszer, hogyan tudja lek\u00f6pni mag\u00e1t az ember, sz\u00f3val \u00fagy \u00e9rtettem, hogy val\u00f3j\u00e1ban is, mert m\u00e1sk\u00e9nt, gondolatban, istenem, h\u00e1nyszor lek\u00f6pj\u00fck magunkat, de csak ekkor l\u00e1ttam, hogy ezt meg is lehet a gyakorlatban val\u00f3s\u00edtani. Nem untatlak? Na j\u00f3, nem alszol, de a v\u00e9g\u00e9n felteszem, \u00fagy tudd meg, a szok\u00e1sos keresztk\u00e9rd\u00e9seket.
\nNem tudok szabadulni att\u00f3l az \u0151r\u00fclt \u00f6tletemt\u0151l, hogy kereszt\u00fcl-kasul meg kell ismerj\u00e9l engem. Biztosan nagy marhas\u00e1g, hogy a sz\u00e9gyeneimr\u0151l besz\u00e9lek neked. De mondom, hogy \u00e9n is \u00fagy indulok ebbe az eg\u00e9sz buliba, hogy te m\u00e1smilyen vagy. Fr\u00e1szt, bizony\u00e1ra te is \u00e9ppen olyan vagy, mint minden m\u00e1s l\u00e1ny., de a szerelemben az ilyesmi nem megy, a szeretett n\u0151 m\u00e1smilyen kell legyen szem\u00fcnkben, k\u00fcl\u00f6nben hogy szerethetn\u00e9nk? Teh\u00e1t ezek szerint te nem vagy olyan, mint a t\u00f6bbi h\u00f6lgyem\u00e9ny, akinek, ha a kez\u00e9be adja mag\u00e1t az ember, nem tudja, mit kezdjen vele. T\u00e9ged nem fog ki\u00e1br\u00e1nd\u00edtani, ha gyeng\u00e9nek l\u00e1tsz, vagy aljasnak, mondom, m\u00e1s vagy mint a t\u00f6bbiek. Milyen \u00e1llat az\u00e9rt az ember.
\nNem tudok besz\u00e9lni r\u00f3luk, Kati, itt vannak v\u00e9gig vel\u00fcnk, nem lehet, hogy ne ismerd meg a sz\u00e9gyeneim. Elhoztam hozz\u00e1d is ezt az eg\u00e9sz sz\u00e9gyen-\u00f6r\u00f6ks\u00e9get, csak az\u00e9rt, hogy tudj\u00e1l r\u00f3luk, \u00fagysem lesznek a tieid.
\nNem kezdem a gyermekkorom sz\u00e9gyeneivel, minek, badars\u00e1g lenne, mondtam m\u00e1r az im\u00e9nt, hogy b\u00e1rhonnan indulhatok, minden pillanatban \u00e9rzem az \u00f6sszes sz\u00e9gyeneimet, nem t\u00falzok, t\u00e9nyleg ez a helyzet. Akkor is itt ny\u00fczs\u00f6gnek seregest\u00fcl, ha nem id\u00e9zem fel a r\u00e9szleteket, ha m\u00e1s nem, egy kis remeg\u0151 nyugtalans\u00e1g legal\u00e1bb bennem marad, m\u00e9g hulla r\u00e9szegen is, pedig tudod, olyankor mindent levetkezek.
\nMost egyetlen sz\u00e9gyenemet teszem csak el\u00e9d. Dehogyis kell v\u00e1logatnom, ne f\u00e9lj, j\u00f3l m\u0171k\u00f6dik a g\u00e9pezet, b\u00e1rmelyik nyomban el\u0151ker\u00fcl.
\nLassan t\u00edz esztendeje lesz annak, hogy bolondul\u00e1sig kerestem egy t\u00e9m\u00e1t. Persze, saj\u00e1t magamb\u00f3l indultam ki akkor is, \u00e9s abban az id\u0151ben ha k\u00e9t fiatal szerette egym\u00e1st, akkor minden riportomban v\u00e9gig k\u00e9zenfogva n\u00e9zt\u00e9k a kirakatokat, mint \u00e9n a feles\u00e9gemmel m\u00e9g akkoriban. Nem tudom, eml\u00e9kszel-e a nev\u00e9re, dolgozott n\u00e1lunk abban az id\u0151ben egy G. Lajos nevezet\u0171 rohadt alak, \u0151 volt a f\u0151n\u00f6k\u00f6m. Hi\u00fa \u00e9s ostoba volt, r\u00e1ad\u00e1sul m\u00e9g tehets\u00e9gtelen is, ilyen ragyog\u00f3 adotts\u00e1gok mellett ritk\u00e1n van az embernek humora. Im\u00e1dott engem, elk\u00e9pzelheted. Mindenki a saj\u00e1t eszk\u00f6zeivel \u00e9s lehet\u0151s\u00e9geivel harcolt, \u00e9n humorral, szellemess\u00e9ggel \u00e9s \u00edr\u00e1ssal, \u0151 pedig hatalmi int\u00e9zked\u00e9sekkel a r\u00e1m bec\u00e9lzott ragyog\u00f3 mem\u00f3ri\u00e1j\u00e1val. Milli\u00f3f\u00e9lek\u00e9ppen visszapuszilt, gondolhatod, \u00e9s mivel volt ott akkor m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny hasonsz\u0151r\u0171 patin\u00e1s zseni, minden h\u00e9ten r\u00f3lam gy\u0171l\u00e9sezt\u00fcnk. Nem tisztelem az id\u0151s elvt\u00e1rsakat, \u00f6nhitt vagyok, stb.stb., nem l\u00e9nyeges. Persze ez a heti szertart\u00e1s s\u00fcrg\u0151sen az idegeimre ment, f\u0151leg az\u00e9rt, mert szeretett koll\u00e9g\u00e1imnak sok mindenben igazuk volt. P\u00e9ld\u00e1ul a pi\u00e1ban is, de ezt most hagyjuk. Azt\u00e1n az sem volt nagyon a kedvemre, hogy olyanok \u00e9lnek a gyenges\u00e9geimb\u0151l, akik nem k\u00e9pesek le\u00edrni egy becs\u00fcletes mondatot, s mint ilyenek, nyilv\u00e1n a feddhetetlen pontoss\u00e1g \u00e9s elvh\u0171s\u00e9g modellj\u00e9\u00e9 volt mindem mozdulatuk, impon\u00e1l\u00f3 \u00f6sszhangban a pillanatnyi kamp\u00e1ny jelszavaival. Sz\u00f3val el\u0151\u00edr\u00e1sosan megjavultam, mindent, amit akarsz, egy id\u0151re a pia is elmaradt, \u00e9s akkor \u00e9rt ez az \u00e1llati nagy meglepet\u00e9s, hogy nem sz\u00f3laltak meg a harson\u00e1k, \u00e9s nem kezdtek \u00fcnnepelni, mint a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g erej\u00e9vel j\u00f3 \u00fatra t\u00e9r\u00edtett ifj\u00fa k\u00e1dert, minden folytat\u00f3dott \u00fagy, mint azel\u0151tt. Tov\u00e1bbra is r\u00f3lam gy\u0171l\u00e9sezt\u00fcnk, a r\u00e9gi sz\u00f6veg mellett be voltam m\u00e1r skatuly\u00e1zva, az a helyzet. Roppant zokon vettem ezt, de a saj\u00e1t b\u0151r\u00f6m\u00f6n j\u00f6ttem r\u00e1, hogy vannak m\u00e9g ilyen megjavult mukik, akiken a kutya sem veszi \u00e9szre a v\u00e1ltoz\u00e1st. A negat\u00edv p\u00e9ld\u00e1k. Nah\u00e1t, elkezdtem keresni az emberemet, de a dolog term\u00e9szet\u00e9b\u0151l ad\u00f3dik, hogy nem k\u00f6nnyen tal\u00e1lsz ilyen t\u00e9m\u00e1t a n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1s kisz\u00e1ll\u00e1s alatt, ahhoz alaposabban meg kellene ismerni a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket. V\u00e9gre, vagy t\u00edzedszeri pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sra X-ben megismerkedtem egy l\u00e1nnyal, akinek az volt a h\u00edre, hogy valamikor boldog-boldogtalannal lefek\u00fcdt, de most m\u00e1r ap\u00e1ca\u00e9letet \u00e9l, \u00e9s m\u00e9gis mindenki rosszf\u00e9l\u00e9nek tartja. Nem lelkesedtem t\u00fals\u00e1gosan ez\u00e9rt a sztori\u00e9rt, annyi cinizmus m\u00e1r akkor is volt bennem az\u00e9rt, hogy megjegyezzem er\u00e9nyei lelkes ecsetel\u0151inek, hogy most m\u00e1r biztos \u00fcgyesebben csin\u00e1lja, nem m\u00falt el f\u00f6l\u00f6tte nyomtalanul a kor. Tudod, nem sokkal azel\u0151tt meg\u00e9gettem m\u00e1r a sz\u00e1m egy ilyen ap\u00e1ca\u00e9letes fejlem\u00e9nnyel. Szenved\u00e9lyes cikkben v\u00e9delmeztem meg egy bizonyos Magd\u00e1t a diszn\u00f3 f\u00e9rfiak \u00e9s ir\u00edgy koll\u00e9gan\u0151i sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l, s akkor kaptunk vagy t\u00edz levelet az \u00e1ll\u00edt\u00f3lagosan tisztess\u00e9ges n\u0151 velem is lefek\u00fcdt, meg velem is, meg amazzal is, hogy az aktus ut\u00e1n ezt meg ezt csin\u00e1lja, de mindenk\u00e9ppen r\u00e1gy\u00fajt, sat\u00f6bbi, de ezt a szerkeszt\u0151 \u00far bizony\u00e1ra sokkal jobban tudja n\u00e1lunkn\u00e1l, mert mag\u00e1nak is r\u00e1 kellett j\u00f6nnie valahonnan, hogy mi\u00e9rt olyan nagyon tisztess\u00e9ges n\u0151 a Magdus. Az \u00fcgyet persze kivizsg\u00e1lt\u00e1k, mindenki rajtam r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, mert nyilv\u00e1n, hogy \u00e1tvertek, de most ezt hagyjuk.
\nAz ap\u00e1ca\u00e9letes riport \u00faj h\u0151sn\u0151je fekete volt, r\u00f6vid fi\u00fas frizur\u00e1t viselt, \u00edzl\u00e9sesen \u00e9s abszol\u00fate divatosan \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s olyan izgat\u00f3an n\u0151ies volt, hogy mindenre gondoltam, csak ap\u00e1ca\u00e9letre nem, az ilyen szexes \u00e1rut a heves \u00e9s ism\u00e9telt roham el\u0151bb-ut\u00f3bb elfogyasztja. Hamarosan kider\u00fclt, hogy j\u00f3 ir\u00e1nyban tapogat\u00f3zom, persze, csak k\u00e9pletesen, mert mikor az angyal megtudta a kiss\u00e9 meglep\u0151 inform\u00e1ci\u00f3t, hogy \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 vagyok, \u00e9s az elk\u00f6lcseit vettem c\u00e9lba, r\u00f6gt\u00f6n \u00e9szrevette, hogy milyen f\u00e9rfias vagyok, \u00e9s mert ilyenkor alaposan el kell besz\u00e9lgetni, ugyeb\u00e1r, van neki egy otthonos kis szob\u00e1ja, n\u00e9h\u00e1ny zseni\u00e1lis lemeze, egy kis konyak \u00e9s k\u00e1v\u00e9 is ker\u00fcl, jobb lenne hazamenni, itt a cukr\u00e1szd\u00e1ban mindenki benn\u00fcnket b\u00e1mul. Sz\u00f3val f\u00e9lre\u00e9rthetetlen\u00fcl \u00e9s nem is ellenszenvesen, felk\u00edn\u00e1lkozott. Deh\u00e1t \u00e9n m\u00e9g abban az id\u0151ben nagyon szerettem a feles\u00e9gemet, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is nagyon komolyan vettem az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3i etik\u00e1t, teh\u00e1t tapintatosan, de nagyon hat\u00e1rozottan elutas\u00edtottam, ami l\u00e1that\u00f3an nagyon megd\u00f6bbentette, mondom, pokolian j\u00f3 n\u0151 volt. \u00c9s nyomtam a sz\u00f6veget tov\u00e1bb a cukr\u00e1szd\u00e1ban. Tudod, milyen barom egy f\u00e9rfi, amikor egy j\u00f3 n\u0151 hallgatja \u00e1h\u00edtatosan, olyan lelkes lesz a dum\u00e1ja, mint egy brig\u00e1dindul\u00f3. Mondom, a l\u00e1ny \u00e1llatian kiborult att\u00f3l, hogy nem kellett nekem, mo meg ne szer\u00e9nykedj\u00fcnk, betal\u00e1lt a sz\u00f6vegem is, hamarosan vallott, mint a v\u00edzfoly\u00e1s, hogy \u0151t m\u00e9g soha sem utas\u00edtotta vissza f\u00e9rfi, ak\u00e1r boldog v\u0151leg\u00e9ny legyen az illet\u0151, ak\u00e1r lelkes csal\u00e1dapa. De persze, \u00e9n m\u00e1smilyen vagyok. Te tudod, Kati. Olyan lett a mellkasom, mint egy luftballon, \u00e9n voltam, k\u00e9rlek, az Erk\u00f6lcs, a Becs\u00fclet sat\u00f6bbi megtestes\u00fclt embere, aki \u00e9ppen kegyet osztogat. K\u00e9pzeld, egy olyan romantikus v\u00e9gkifejlettel v\u00e1ltunk el, hogy \u00e9n nem \u00edrom meg most azt a cikket, ami, meg\u00e9rtem, az \u00f6regek meg a sz\u00fcl\u0151faluja miatt meglehet\u0151sen kellemetlen lenne, \u00e9s adok neki egy \u00e9v hat\u00e1rid\u0151t. Egy \u00e9v m\u00falva visszaj\u00f6v\u00f6k. \u00c9s akkor m\u00e1r nem kegyelmezek.Addig nyugodtan v\u00e1ltoztathat az \u00e9let\u00e9n, mert a f\u00e9rfiak, ha le is fek\u00fcsznek vele, higyje el, megvetik, sat\u00f6bbi, amit ilyenkor szoktuk mondani. \u00dagy egy f\u00e9l\u00e9v m\u00falva, amikor m\u00e1r el is felejtkeztem az \u00fcgyr\u0151l, h\u00e1t az egyik arra t\u00e9vedt koll\u00e9ga levelet hoz a n\u0151t\u0151l, k\u00e9pzeld el, hogy kedves elvt\u00e1rs, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m mag\u00e1nak, \u00e9s ilyen meg olyan h\u00e1l\u00e1s vagyok. R\u00e1ad\u00e1sul a koll\u00e9g\u00e1m elmes\u00e9li, hogy a h\u00f6lgyem\u00e9ny kiv\u00e1gja a cikkeimet, id\u00e9z bel\u0151l\u00fck, mint a bibli\u00e1b\u00f3l, \u00e9s \u00e1lland\u00f3an r\u00f3lam mes\u00e9l. R\u00f6h\u00f6gni fogsz, de a l\u00e1ny t\u00e9nyleg megv\u00e1ltozott, mint egy rossz riportban, felvett\u00e9k a p\u00e1rtba, csoportfelel\u0151s lett, meg ilyesmi. Ecseteljem, milyen b\u00fcszke voltam, \u00e9s h\u00e1nyszor dicsekedtem el az \u00fcggyel ? Hagyjuk.
\nNah\u00e1t azzal a l\u00e1nnyal tal\u00e1lkoztam \u00e9n m\u00e9g egyszer. Utaztam a v\u00e1rosuk fel\u00e9, \u00e9s ahogy nyomakodok v\u00e9gig a folyos\u00f3n, az egyik f\u00fclk\u00e9b\u0151l kirohan, szorongatja a kezemet, ujjong, hogy milyen boldog, hogy milyen rendes a v\u0151leg\u00e9nye, hogy a gy\u0171r\u0171, hogy okvetlen\u00fcl sat\u00f6bbi.
\nOlyan r\u00e9szeg voltam, hogy alig \u00e1lltam a l\u00e1bamon, s alig tudtam motyogni valamit. \u00c9s tudod, milyen vagyok r\u00e9szegen, ha l\u00e1tok egy n\u0151t, levadulok, nah\u00e1t, \u00f6regem, \u00e9n nekiestem annak a l\u00e1nynak, tapenyoltam, cs\u00f3kolgattam a nyak\u00e1t, a mell\u00e9t markol\u00e1sztam, \u0151 meg ord\u00edtott, \u00e9rted, b\u00f6mb\u00f6lt, hogy a francba menjek, a b\u00fcd\u00f6s francba, a fene tudja, m\u00e1r hogy is mondjam, azt\u00e1n elrohant. Az\u00f3ta nem tal\u00e1lkoztam vele. A v\u00e1ros\u00e1ban nem j\u00e1rtam. Ennyi. Alszol? Nem, csak \u00e1lmos vagy. Aludjunk akkor. Legk\u00f6zelebb, ha j\u00f6v\u00f6k, felszerelek neked ide egy l\u00e1mp\u00e1t. Most olvasn\u00e9k n\u00e9h\u00e1ny oldalt.<\/p>\n
(1970 k\u00f6r\u00fcl)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" K\u00e9tezer \u00e9ves vagyok, Kati, mondtam m\u00e1r neked, \u00e9s az pokolian nagy id\u0151. M\u00e9g akkor is nagy, ha nem \u00e9n tal\u00e1ltam ki ezt a k\u00e9tezer \u00e9vet, olvastam valahol. \u00c9s ne hidd, hogy ez a k\u00e9tezer \u00e9v b\u00f6lcsess\u00e9g, fr\u00e1szt, ahogy \u00f6regszel, \u00fagy gyarapodik a sz\u00e9gyened. Tudod, mennyi sz\u00e9gyene van egy \u00f6regembernek? Tudod, Kati, a sz\u00e9gyen az egy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-21562","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/21562","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=21562"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/21562\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=21562"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=21562"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=21562"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}