Mendeg\u00e9lt\u00fcnk a fiammal a parkban. Egy csalitosn\u00e1l nagyon sok lepke volt. De legal\u00e1bb h\u00e1romf\u00e9le. A gyerek n\u00e9zegette \u0151ket, \u00e9s egyszercsak ezt k\u00e9rdezte: – Papa, mi sz\u00fcks\u00e9g van a lepk\u00e9kre?
\nMondtam, hogy ez j\u00f3 k\u00e9rd\u00e9s, de csak akkor \u00e9rted meg, ha azt k\u00e9rdezem t\u0151led: r\u00e1d mi sz\u00fcks\u00e9g van ebben a vil\u00e1gban?
\nNa, ezen elgondolkozott, nagyonis. Meg is ijedtem, hogy t\u00fals\u00e1gosan durv\u00e1t mondtam neki. Azzal enyh\u00edtettem, hogy elmagyar\u00e1ztam: fogalmunk sincs, hogy a k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le dolgokra, teremtm\u00e9nyekre mi sz\u00fcks\u00e9g van, de ha hirtelen nem lenn\u00e9nek, hi\u00e1nyozn\u00e1nak. Vagyis: ami hi\u00e1nyzik vagy hi\u00e1nyozna, arra sz\u00fcks\u00e9g van.
\n– Szerinted a lepk\u00e9k hi\u00e1nyozn\u00e1nak?
\n– Igen. – ezt monda a gyerekem.
\nEgy szerzetes, aki a csalitos mellett \u00fccs\u00f6r\u00f6gve medit\u00e1lt, hallotta, a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnket.
\n– J\u00f3t mondt\u00e1l a fiadnak, de m\u00e9g majd azt is mondd el neki, hogy lehet \u00e9lni lepk\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s gyerek n\u00e9lk\u00fcl, csak nem \u00e9rdemes.
\n– De hiszen ezt te nem tudhatod! Nekem van gyerekem, fogalmam sincs, milyen lenne, ha nem lenne, neked pedig nincsen, teh\u00e1t nem tudhatod, milyen az, ha van. A lepk\u00e9k meg nyilv\u00e1nval\u00f3an a k\u00e9pzelet\u00fcnk sz\u00fcl\u00f6ttei, hiszen semmi nem magyar\u00e1zza, hogyan \u00e9lik t\u00fal az es\u0151t, a vihart meg az emberi butas\u00e1got.
\n– J\u00f3, igazad van, de ezeket m\u00e1r ne mondd el a gyereknek, mert csak m\u00e9g jobban \u00f6sszezavarod. – mondta a szerzetes, azt\u00e1n visszamer\u00fclt \u00f6nmag\u00e1ba.<\/p>\n