{"id":22496,"date":"2013-05-05T06:39:14","date_gmt":"2013-05-05T06:39:14","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=22496"},"modified":"2013-05-05T06:39:14","modified_gmt":"2013-05-05T06:39:14","slug":"dancs-artur-busz-epizod-del-floridaban","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=22496","title":{"rendered":"Dancs Artur: Busz-epiz\u00f3d D\u00e9l-Florid\u00e1ban"},"content":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/strong><\/em><\/p>\n

Egy kobaltk\u00e9k \u00f3ri\u00e1sfelirat jelezte, hogy a hely, ahol b\u00e9k\u00e9sen \u00e1llok, \u00e9s \u00e1tszellem\u00fclten kenegetem a k\u00e9pemre az \u00f6tvenfaktoros hawaii-i naptejet, az a Hollywood International Airport. J\u00f3l \u00e9reztem magam a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, minden jel erre utalt, m\u00e1r amennyire az ember egy buszmeg\u00e1ll\u00f3ban j\u00f3l \u00e9rezheti mag\u00e1t. \u00c9s f\u0151leg ha nem ott lakik, hanem csak a buszra v\u00e1r\u00e1s \u00fcr\u00fcgy\u00e9n tart\u00f3zkodik ott. A kozmetika meg az\u00e9rt b\u00edrt nagy jelent\u0151s\u00e9ggel, mert febru\u00e1rban is leugrottam k\u00e9t napra a New York-i t\u00e9lb\u0151l csepp napsugarat \u00e9s tr\u00f3pusi nyarat szippantani az \u00e9letembe. \u00c9s t\u00f6rt\u00e9nt vala, hogy t\u00e1n rohadt volt a napolajam, vagy csak a n\u00e9met UV-viszokra gy\u00e1rtott\u00e1k – \u00e1ll\u00edt\u00f3lag Hamburgban, (ez vajon hogy ker\u00fclt az \u00e9n d\u00e9lre utaz\u00f3 t\u00e1sk\u00e1mba, az\u00f3ta is megfoghatatlan sz\u00e1momra…) mindenesetre r\u00f6viddel \u00e9rkez\u00e9sem ut\u00e1n c\u00e9klav\u00f6r\u00f6sre s\u00fcltem, \u00e9s az \u00f3ce\u00e1nra ny\u00edl\u00f3 terasz\u00fa \u201eF\u00fcrge hom\u00e1r\u201d n\u00e9vre keresztelt kisvend\u00e9gl\u0151 felett fityeg\u0151 c\u00e9gt\u00e1bla r\u00e1kj\u00e1nak a sz\u00edn\u00e9re v\u00e1ltottam – m\u00e1r ott, ahol a nap \u00e9rte a testemet. \u00c9s \u00e9n hagytam, hogy \u00e9rjen, mert engem soha a nap nem \u00e9getett meg, ami\u00f3ta az eszemet tudom. Pedig egy ideje tudom, \u00e9s a tengereket is el\u00e9g kitart\u00f3 rendszeress\u00e9ggel l\u00e1togatom. Azonnal telefonos seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rtem, \u00e9s Zsuzsi volt az els\u0151, aki seg\u00e9lyh\u00edv\u00e1saimra reag\u00e1lt, l\u00e9v\u00e9n, hogy a londoni id\u0151eltol\u00f3d\u00e1s \u0151t m\u00e9g \u00e9bren tal\u00e1lta.
\nTejf\u00f6l.
\nA megold\u00e1s j\u00f3l hangzott, s az ottthoni h\u00e1zi praktik\u00e1k eml\u00e9keib\u0151l \u00e9n is j\u00f3l eml\u00e9keztem erre. De tejf\u00f6lt itt beszerezni legal\u00e1bb olyan kih\u00edv\u00e1s lett volna, mint amikor any\u00e1m bekereste New Yorkot egy nokkedliszaggat\u00f3\u00e9rt.<\/p>\n

\"level103a\"

A szerz\u0151 felv\u00e9tele<\/p><\/div>\n

– Agg\u00f3dom \u00e9rted, dr\u00e1g\u00e1m – szomorkodott Zsuzsi – Szobaszerv\u00edzt\u0151l nem k\u00e9rhetn\u00e9l vajon?…
\nErre felszisszentem.
\n– A Hyatt Regency-ben lakom. N\u00e9gycsillagos. De annyira, hogy egy k\u00e9tdecis palackozott iv\u00f3v\u00edz is n\u00e9gy doll\u00e1rba ker\u00fcl. Att\u00f3l tartok, azon t\u00fal, hogy zokon venn\u00e9k k\u00e9r\u00e9semet, a tejf\u00f6lt, ha m\u00e9gis kihozn\u00e1 a pinc\u00e9r, a teh\u00e9n \u00e1r\u00e1t is belekalkul\u00e1ln\u00e1… – \u00e9s el is vetettem az \u00f6tletet.<\/p>\n

Azt\u00e1n a febru\u00e1r h\u00e1tralev\u0151 r\u00e9sz\u00e9ben szorgalmasan vedlettem a b\u0151r\u00f6met, ami k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen izgalmas az\u00e9rt volt, mert karrierem szempontj\u00e1b\u00f3l fontos meghallgat\u00e1sra k\u00e9sz\u00fcltem \u00e9pp olyan k\u00f6r\u00f6kbe, ahonnan az\u00e9rt is hazak\u00fcldenek valakit, ha a haja nem \u00e9ppen hat h\u00fcvelyknyire van az inge gall\u00e9rj\u00e1t\u00f3l. Az \u00e9n hajammal ilyesf\u00e9le probl\u00e9ma nem ad\u00f3dhatott, viszont olyan lelkiismeretesen h\u00e1mlottan mindenhol, hogy m\u00e9g kicsivel az omin\u00f3zus id\u0151pont el\u0151tt is olyan voltam, mint egy k\u00e1posztafej.<\/p>\n

Most teh\u00e1t ott \u00e1lltam a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, r\u00f6viddel f\u00f6ldet\u00e9r\u00e9sem ut\u00e1n, \u00e9s nem akartam t\u00f6bb\u00e9 a v\u00e9letlenre \u00e9s a n\u00e9met napolajakra b\u00edzni magam. \u00c1prilisi kora reggel volt, de m\u00e1r harminc fele k\u00faszott a k\u00e1nikula.<\/p>\n

– A v\u00e1rosi busz innen indul? – sz\u00f3l\u00edtott meg egy akcentusmentes amerikai bariton.<\/p>\n

Egy sz\u0151ke \u00e9s a maga nem\u00e9ben meglehet\u0151sen j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa fiatalember magasodott f\u00f6l\u00e9m szel\u00edden \u00e9s sz\u00e9lesen mosolyogva, mint a birsalma-nyuszi kompoz\u00edci\u00f3ban a r\u00e9sztvev\u0151k.<\/p>\n

– Igen, \u00e9n is azt v\u00e1rom – v\u00e1laszoltam, miut\u00e1n v\u00e9gigm\u00e9rtem, \u00e9s folytattam is a keneget\u00e9st – Hova megy?
\n– A belv\u00e1rosba.<\/p>\n

Na ja! Gondolhattam volna. Ez is egy t\u00farista. Azok is, ha meg\u00e9rkeznek New Yorkba, odasietnek, \u00e9s megk\u00e9rdik, hogyan lehet eljutni Manhattanbe. Olyankor felesleges ecsetelnem, hogy Manhattan ugyan kicsike a nagy New Yorkhoz viszony\u00edtva, de m\u00e9giscsak harminc kilom\u00e9tern\u00e9l hosszabb, \u00e9s nem \u00e1rt, ha az ember tudja, hov\u00e1 is tart azon bel\u00fcl. Erre szokt\u00e1k r\u00e1v\u00e1gni m\u00e1sodik v\u00e1laszk\u00e9nt: h\u00e1t a Times Square-re, a Downtownba. Amikor ezt \u00edgy kijelentik, m\u00e1r nincs vissza\u00fat, \u00e9s nem szabad elmagyar\u00e1zni, hogy a Downtown a Times Square-t\u0151l olyan messzire van, mint Szatm\u00e1rt\u00f3l Kispeleske, mert a t\u00farista agressz\u00edvv\u00e9 v\u00e1lik. Ez az \u00e9n emberem is most mintha sz\u00e1lk\u00e1t nyomott volna a k\u00f6rm\u00f6m al\u00e1.<\/p>\n

– Biztos, hogy oda…?
\n– \u00c9n azt gondolom – mondta elbizonytalanodva.<\/p>\n

El is t\u00f6prengtem, hogy egy ekkora nagy mamlasz megtermett vil\u00e1gfi hogyan lehet ennyire gy\u00e1moltalan. De bel\u00e1ttam, hogy manaps\u00e1g az ilyen fiatal \u00e9s j\u00f3k\u00e9p\u0171 f\u00e9rfiak biza, ilyenek. Pl\u00e1ne, itt Amerik\u00e1ban. Olvastam a m\u00faltkor is, hogy sok fiatal harminc \u00e9ves kor\u00e1ig sem hagyja el a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zat, elt\u0171n\u0151ben van az a trend, hogy tizennyolc \u00e9vesen a gyerekek szedik a s\u00e1torf\u00e1t, \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3sul\u00e1st j\u00e1tszanak. Vagy ha m\u00e9gis elszakad adott pillanatban, amikor r\u00e1j\u00f6n, hogy a mindennapok nem hasonl\u00edtanak a J\u00f3bar\u00e1tokban l\u00e1tottakra, futva k\u00e9rezkednek vissza a csal\u00e1di k\u00f6tel\u00e9kbe. \u00cdgy l\u00e1ttam \u00e9n ezt a j\u00f3embert is itt magam el\u0151tt.<\/p>\n

– Csak mert gondolatm, hogy tal\u00e1n a beach-re megy. Az meg egy k\u00fcl\u00f6n sztori… De abban is tudok seg\u00edteni, mert \u00e9n meg oda megyek.
\n– \u00d3, de csod\u00e1latos! – lelkesedett – B\u00e1r, \u00e9n azt hiszem, m\u00e9giscsak a belv\u00e1rosba megyek – \u00e9s az ebben a mondatban megh\u00faz\u00f3d\u00f3 hat\u00e1rozotts\u00e1ga impon\u00e1lt is nekem.<\/p>\n

V\u00e9gign\u00e9ztem rajta: r\u00f6vidnadr\u00e1gban \u00e9s lenge v\u00e1szoningben volt, mint egy nagyran\u0151tt gyermek, s mint az eml\u00edtett gener\u00e1ci\u00f3 \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben v\u00e9ve, bele\u00e9rtve minden immaturit\u00e1st. Hull\u00e1mos g\u00f6nd\u00f6r sz\u0151ke tincseit a friss\u00edt\u0151 szell\u0151 rendezgette, poggy\u00e1sza meg egy kicsi h\u00e1tizs\u00e1k, mint amilyennel az ember leszalad a strandra. Ez egyet gondolt, \u00e9s lerep\u00fclt Florid\u00e1ba, csak mehessen a belv\u00e1rosba – morfond\u00edroztam k\u00f6rbe a fiatalembert magamban, \u00e9s azt is eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy ez akkor \u00e9ppen olyan bolond, mint \u00e9n. M\u00e1ris szerettem. Be is mutatkoztam, \u0151 is kezet ny\u00fajtott:<\/p>\n

– Sam.
\n– Pomp\u00e1s, pomp\u00e1s, Sam! Nos, ha \u00edgy \u00e1llunk, akkor a k\u00e9plet nagyon egyszer\u0171. Mindj\u00e1rt j\u00f6n az 1-es busz, mi arra sz\u00e9pen fel\u00fcl\u00fcnk, \u00e9s maga a downtownba megy, \u00e9n meg f\u00e9l\u00faton \u00e1tsz\u00e1llok majd egy m\u00e1sik buszra, amelyik a tengerpartra visz.
\n– Remek! – \u00f6rvendezett – Milyen szerencs\u00e9m van, hogy tal\u00e1lkoztunk… senki sem tudta nekem megmondani, honnan indul a v\u00e1rosi busz. Csak maga.
\n– Persze, itt nem nagyon t\u00f6megk\u00f6zlekednek. Csak a szeg\u00e9nyebb n\u00e9pek.
\nEgy siet\u0151s n\u0151 lihegett bele a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnkbe:<\/p>\n

– Downtown Miamiba itt sz\u00e1llok buszra?<\/p>\n

Nin\u00e1, hogy ez is \u201edowntownba\u201d megy…<\/p>\n

– Igen, az 1-es buszra, mi is arra v\u00e1runk – sietett felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1st adni sz\u0151ke bar\u00e1tom k\u00e9szs\u00e9gesen
\n– Na, most, tiszt\u00e1zzunk valamit, Sam – \u00e9s k\u00e9rd\u0151en fel\u00e9 fordultam, a n\u0151t egy pillanatra t\u00e1rsas\u00e1gon k\u00edv\u00fcl reksztve – maga most Miami vagy Fort Lauderdale belv\u00e1ros\u00e1ba akar menni?
\n– A Las Olas-ra.
\n– Az Lauderdale. Maga velem j\u00f6n. Asszonyom, maga meg a t\u00faloldalt felsz\u00e1ll az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba, Miami arra van.<\/p>\n

\u00c9s amikor mindenkit j\u00f3l \u00fatbaigaz\u00edtottam, elraktam a naptejet, \u00e9s feltettem a napszem\u00fcvegem, mik\u00f6zben az j\u00e1rt a fejemben, milyen fura, hogy \u00e9vekkel ezel\u0151tt eszemben sem lett volna, hogy valaha teljesen otthon fogom \u00e9rezni magam m\u00e9g Miamiban is. Tudtam, hogy m\u00e9g valami fontosat kell mondanom Samnek, de \u00e9pp j\u00f6tt a busz, \u00e9s hirtelen ki is ment a fejemb\u0151l, mi volt m\u00e9g, amire figyelmeztetnem kell.
\nKezeltem a frissiben megv\u00e1ltott napijegyemet, \u00e9s le\u00fcltem. Amerik\u00e1ban a buszra csakis az els\u0151 ajt\u00f3n \u00e1t szabad felsz\u00e1llni, ak\u00e1rmilyen hossz\u00fa is a sor a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, mert a sof\u0151r el\u0151tt kell kezelni a jegyeket. \u00cdgy lass\u00fa ugyan a besz\u00e1ll\u00e1s, de nincs sz\u00fcks\u00e9g ellen\u0151r\u00f6kre. Sam is sorra ker\u00fclt, \u00e9s benyomta \u00f6tdoll\u00e1ros bank\u00f3j\u00e1t a g\u00e9pbe, \u00e9s megkapta a maga napijegy\u00e9t. Abban a pillanatban eszembe jutott, amire figyelmeztetnem kellett volna, de m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt. Az automata elnyelte a p\u00e9nzt, \u00e9s kidobta a b\u00e9rletet. A magas sz\u0151ke bar\u00e1tom ott \u00e1llt t\u00e9tov\u00e1n, \u00e9s a sof\u0151rt leste, aki rezzen\u00e9stelen arccal mereven el\u0151re b\u00e1mult \u00e9s nem gy\u0151zte kell\u0151k\u00e9ppen minden porcik\u00e1j\u00e1val hangs\u00falyozni, mennyire \u00fanja ezt az eg\u00e9szet. Az is nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy szeme sark\u00e1b\u00f3l, de legal\u00e1bbis a tark\u00f3j\u00e1b\u00f3l \u201el\u00e1tja\u201d ezt a megtermett f\u00e9rfit, aki b\u0151re sz\u00edn\u00e9vel vir\u00edtott is kicsit a busz t\u00f6meg\u00e9ben.<\/p>\n

– Nem n\u00e9gy doll\u00e1r egy napi b\u00e9rlet? – k\u00e9rdezte, amikor elegend\u0151 b\u00e1tors\u00e1got gy\u0171jt\u00f6tt, hogy az unatkoz\u00f3 sof\u0151rt megbolygassa.
\n– De. – felelte amaz kurt\u00e1n, ki sem z\u00f6kkenve hullamerevs\u00e9g\u00e9b\u0151l.
\n– De \u00e9n \u00f6t\u00f6t tettem be… – mondta mind b\u00e1tortalanabbul Sam.
\n– Az a maga baja – morogta a sof\u0151r, \u00e9s intett, hogy haladjon h\u00e1trafel\u00e9 onnan.<\/p>\n

Mell\u00e9m kuporodott, \u00e9s annyira \u00e1t\u00e9reztem csal\u00f3dotts\u00e1g\u00e1t. Mert ez az \u00e9n csal\u00f3dotts\u00e1gom is volt, hisz \u00e9n is – nem egyszer – megj\u00e1rtam Dallasban, Chicag\u00f3ban, s\u0151t, itt is…<\/p>\n

– Nem adnak p\u00e9nzt vissza. Emiatt van ki\u00edrva, pontos \u00f6sszeget dobj be – magyar\u00e1ztam, mintha okosabb lenn\u00e9k, pedig csak a tapasztalat sz\u00f3lt bel\u0151lem, \u00e9s a rossz lelkiismeretem, hogy elfelejtettem, hogy sz\u00f3lni akartam err\u0151l, m\u00e9g miel\u0151tt felsz\u00e1llunk. De Sam, mindamellett, hogy szemmel l\u00e1that\u00f3lag b\u00e1ntotta Amerika eme fondorlatos \u00e1tver\u00e9se, nem vette nagyon zokon a t\u00f6rt\u00e9nteket. Ebben a pillanatban Julio, egykori koll\u00e9g\u00e1m jutott eszembe. Az volt \u00e1lland\u00f3an olyan egykedv\u0171, mint akinek ellopt\u00e1k a biciklij\u00e9t.<\/p>\n

Azt\u00e1n m\u00e1r m\u00e1sra terel\u0151d\u00f6tt a sz\u00f3. Megk\u00e9rdezte, honnan val\u00f3 vagyok.<\/p>\n

– New Yorkban \u00e9lek, de a haz\u00e1m Kelet-Eur\u00f3p\u00e1ban van.
\n– Jaj de j\u00f3! – \u00f6rvendett.
\n– Mi a j\u00f3 benne?
\n– Olyan egzotikus.
\n– Ahogy vessz\u00fck. Rom\u00e1ni\u00e1ban sz\u00fclettem \u00e9s magyar vagyok.
\n– Jaj, de j\u00f3! – \u00f6rvendezett ism\u00e9t.
\n– Ebben neked mi a j\u00f3, Sam?…
\n– A bar\u00e1tn\u0151m – m\u00e1r hogy az ex-bar\u00e1tn\u0151m magyar…<\/p>\n

Nem tudtam eld\u00f6nteni, mi\u00e9rt tartotta fontosnak hozz\u00e1tenni, hogy az eml\u00edtett haz\u00e1ml\u00e1nya mi\u00e9rt m\u00e1r csak m\u00falt id\u0151 az \u00e9let\u00e9ben, de nem faggattam, csak figyelmesen \u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel b\u00f3logattam, s n\u00e9ha meglepetten ny\u00f6gtem
\n– T\u00f3th a neve. \u00cdgy, ahogy mondom T-O-T-H! Jelent ez valamit?
\n– Nemzets\u00e9gn\u00e9v.
\n– Milyen \u00e9rdekes.<\/p>\n

Ma m\u00e1r nem lep\u0151d\u00f6k meg, ha b\u00e1rkivel is tal\u00e1lkozom a vil\u00e1g b\u00e1rmely pontj\u00e1n, ugyanis biztosra vehet\u0151, hogy b\u00e1rki, ak\u00e1rmelyik pillanatban el\u0151kaphat a cilinderb\u0151l valakit, aki neki magyar az \u00e9let\u00e9ben. \u00c9s Sam nem volt semmiben kiv\u00e9tel, mert \u00edgy folytatta:<\/p>\n

– Mi a legnagyobb v\u00e1ros ott Magyarorsz\u00e1gon?
\n– M\u00e1r, hogy a f\u0151v\u00e1ros? Budapest.
\n– \u00c9n ebben a f\u00f6ldrajzos dologban nem vagyok t\u00falzottan j\u00e1ratos. Pedig sokat olvasok. \u00c9s a magyarokr\u00f3l is olvastam eleget. K\u00f6zel van T\u00f6r\u00f6korsz\u00e1ghoz p\u00e9ld\u00e1ul, ugye?
\n– Ahogy vessz\u00fck. Innen n\u00e9zve megleht\u0151sen k\u00f6zel.
\n– El kell oda jutnom…
\n– El biza. – hagytam j\u00f3v\u00e1 – De addig is mes\u00e9lj nekem most te magadr\u00f3l.
\n– Kolumbiai vagyok…<\/p>\n

Na, ezen meg \u00e9n d\u00f6bbentem meg. Mert egy kolumbiai lehet s\u00f6t\u00e9tebb b\u0151rszinezet\u0171, lehet k\u00f6pc\u00f6s alacsony, \u00e9s latinos be\u00fct\u00e9s\u0171, spanyol akcentus\u00fa, t\u00f6mzsi ujj\u00fa, ravasz. Net\u00e1n cs\u00fanya is. \u00c9s semmiesetre sem Sam. Ez a fi\u00fa azonban magas volt, sz\u0151ke \u00e9s akcentusmentes, no meg j\u00e1mbor. Sam nem vette \u00e9szre meglepetts\u00e9gemet, \u00e9s szel\u00edd arccal folytatta:
\n– … de Wisconsinban nevelkedtem \u00e9s Denverben \u00e9lek most, Kolor\u00e1d\u00f3ban.
\n– \u00d3h!… – hirtelen csak ennyit tudtam erre reag\u00e1lni, Sam m\u00e1ris a reggel aktualit\u00e1s\u00e1ra t\u00e9rt:
\n– Mit sz\u00f3l a maraton-bomb\u00e1z\u00e1shoz?<\/p>\n

Nem tudtam, mit sz\u00f3ljak, mert a mer\u00e9nylet m\u00e1snapj\u00e1n m\u00e9g nem sokat lehetett hozz\u00e1 sz\u00f3lni, \u00edgy sablonokban v\u00e1laszoltam. K\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy azon a reggelen az orsz\u00e1g minden pontj\u00e1n err\u0151l folyt a t\u00e1rsalg\u00e1s.\u00dajat nem lehetett mondani, csak r\u00e1gni a n\u00e9pnek kivetett inform\u00e1ci\u00f3kat.<\/p>\n

– Majdnem indultam \u00e9n is, de nem f\u00e9rt bele a programomba most ez a maraton, de egy bar\u00e1tom ott volt…
\n– J\u00f3l van?… – k\u00e9rdeztem vissza.
\n– Igen, valahol elakadt. T\u00e1vol onnan, szerencs\u00e9re.
\n– Nekem is van egy bar\u00e1tom. Az is \u00e1lland\u00f3an fut. Mindenfel\u00e9. \u00c9s ha nem \u00e9pp odahaza lenne most szabads\u00e1golni, biztos, hogy agg\u00f3dhattunk volna \u00e9rte is, mert Bostont nem hagyta volna ki…<\/p>\n

A gyorsan kifulladt t\u00e9m\u00e1n kereszt\u00fcl csakhamar a fegyverekhez, s onnan a k\u00f6telez\u0151 sorkatonai szolg\u00e1lathoz jutottunk.<\/p>\n

– \u00c9n a rendszerv\u00e1lt\u00e1s idej\u00e9n voltam katona. Volt ott kis forradalom is. – mes\u00e9ltem a negyed \u00e9vsz\u00e1zaddal ezel\u0151tti \u00e9lm\u00e9nyeimet ennek a fick\u00f3nak, aki alig lehetett enn\u00e9l sokkal t\u00f6bb. \u00c9s persze, \u00e9rdekesnek tal\u00e1lta. Majd viszonz\u00e1sk\u00e9pp elmondta, hogyan NEM lett \u0151 v\u00e9g\u00fclis k\u00e9t \u00e9vre katona Kolumbi\u00e1ban, amikor egyszer majdnem besorozt\u00e1k.
\n– …mert hi\u00e1ba van amerikai \u00fatlevelem, \u0151ket az nem \u00e9rdekli. Mert szerint\u00fck meg kolumbiai vagyok. \u00c9s akkor k\u00e9t \u00e9vre katon\u00e1nak kell lennem. H\u00e1t, nem kapnak bel\u0151lem… – mondta felhev\u00fclten.<\/p>\n

Azt\u00e1n hogy kiknek siker\u00fclt bel\u0151le kapni ut\u00f3bb, m\u00e1r nem tudtuk kider\u00edteni, mert le kellett sz\u00e1llnom. Csak k\u00e9rdeztem, hogy j\u00e1r-e a beach-en, ha m\u00e1r a Las Olas-ra igyekszik, \u00e9s intett, hogy minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl, hisz kicsi a vil\u00e1g:<\/p>\n

– Ott leszek… a biciklikn\u00e9l.
\n– Aham. – b\u00f3logattam, pedig fogalmam sem volt, milyen biciklik forognak itt sz\u00f3ban – H\u00e1t, nagyon bizakodva tekintek egy \u00fajabb tal\u00e1lkoz\u00e1s el\u00e9, kedves Sam. Ebben a kicsi vil\u00e1gban. Kinn a beach-en.<\/p>\n

M\u00e9g le se sz\u00e1lltam, Sam egy szemk\u00f6zt \u00fcl\u0151h\u00f6z szegezte a k\u00e9rd\u00e9st a bosztoni mer\u00e9nylettel kapcsolatosan. A busz pedig csendesen elduruzsolt vel\u00fck Fort Lauderdale belv\u00e1rosa ir\u00e1ny\u00e1ban.<\/p>\n

New York, 2013. \u00e1prilis 30.<\/em><\/p>\n

\"level_103b\"<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Egy kobaltk\u00e9k \u00f3ri\u00e1sfelirat jelezte, hogy a hely, ahol b\u00e9k\u00e9sen \u00e1llok, \u00e9s \u00e1tszellem\u00fclten kenegetem a k\u00e9pemre az \u00f6tvenfaktoros hawaii-i naptejet, az a Hollywood International Airport. J\u00f3l \u00e9reztem magam a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, minden jel erre utalt, m\u00e1r amennyire az ember egy buszmeg\u00e1ll\u00f3ban j\u00f3l \u00e9rezheti mag\u00e1t. \u00c9s f\u0151leg ha nem ott lakik, hanem csak a buszra […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-22496","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/22496","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=22496"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/22496\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=22496"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=22496"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=22496"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}