A sz\u00e9p tiszta udvaron egy hatalmas, \u00f3divat\u00fa f\u00fcrd\u0151k\u00e1dban h\u00e1rom, \u00e9ppen k\u00e9zn\u00e9l lev\u0151 unoka pr\u00f6ck\u00f6li a vizet a nagymama lend\u00fcletes assziszt\u00e1ci\u00f3ja mellett, s l\u00e1that\u00f3lag a lehet\u0151 legjobb v\u00e9lem\u00e9nnyel van err\u0151l a lehet\u0151 legjobb vil\u00e1gr\u00f3l. A falu k\u00fcl\u00f6nben teljesen kihalt; ebben az \u00edt\u00e9let-melegben, aki nem dolgozik a hat\u00e1rban vagy a b\u00e1ny\u00e1ban, tal\u00e1lt mag\u00e1nak elfoglalts\u00e1got a les\u00f6t\u00e9t\u00edtett szob\u00e1kban, a leeresztett firhang m\u00f6g\u00f6tt. Rom\u00e1n \u00c1rp\u00e1d b\u00e1csit viszont alig lehetett el\u0151csalni a kertb\u0151l, neki mindig akadt dolog; amikor bel\u00e9p\u00fcnk a szob\u00e1ba \u2013 \u00fagy l\u00e1tszik, tekint\u00e9lye van a nagymam\u00e1nak \u2013 levetj\u00fck a cip\u0151t.
\nMagabiztos, der\u0171s f\u00e9rfi \u00fcl el\u0151ttem, eszembe se jutott volna, hogy nyugd\u00edjasnak n\u00e9zzem; az a fajta, aki az utols\u00f3 pillanatig nem tudja elk\u00e9pzelni a t\u00e9tlens\u00e9get, s eddigi \u00e9lete jutalmak\u00e9nt fogja fel a havonta kapott \u00f6sszeget, s esz\u00e9be se jut, rendeltet\u00e9se szerint mire val\u00f3.
\nOdakint tapad\u00f3san \u00f6mlik a kemence-meleg, \u00e9s \u00fagy l\u00e1tszik, nincs m\u00e9g v\u00e9ge, van m\u00e9g tartal\u00e9k; a v\u00edz idebent sem fagy meg; elkeseredten t\u00f6r\u00f6lgetem magam; \u00c1rp\u00e1d b\u00e1csinak a szeme sem rebben. R\u00e9sztvev\u0151en figyel, s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az j\u00e1r az esz\u00e9ben, hogy odalent a b\u00e1ny\u00e1ban mi lenne velem.
\nAzt k\u00e9rdi, h\u00e1ny \u00e9ves vagyok? N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva, augusztus m\u00e1sodik\u00e1n t\u00f6lt\u00f6m a hatvankett\u0151t, vagyishogy tegnapel\u0151tt volt? No ez azt\u00e1n j\u00f3l elfutott, \u00e9szre se vett\u00fck, hogy \u00fcnnepelt\u00fck volna? Nem \u00fcnnepelt\u00fcnk semmit, nem volt alkalom r\u00e1, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 munk\u00e1n vagyunk, musz\u00e1j dolgozni, ha a kollekt\u00edv\u00e1nak es, magunknak es eleget akarunk tenni.
\nJula n\u00e9ni h\u00e1ny \u00e9ves, azt \u00e9n hirtelen\u00e9ben nem tudn\u00e1m megmondani, maga biztosan k\u00f6nnyebben kisz\u00e1molja, 1914-ben sz\u00fcletett, v\u00e1rjon csak, igen, \u00f6tvenn\u00e9gyet t\u00f6lt\u00f6tt. A h\u00e1rom unoka k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte az Andr\u00e1s gyerekei, Andriska, Rita meg Melike. Andr\u00e1s lakatos itt a vargyasi sz\u00e9nb\u00e1ny\u00e1ban, a feles\u00e9ge tan\u00edt\u00f3n\u00e9, mind a ketten p\u00e1rttagok. A legnagyobb fi\u00fa, \u00c1rp\u00e1d, szab\u00f3 az udvarhelyi konfekci\u00f3gy\u00e1rban, most betegnyugd\u00edjba tett\u00e9k, \u0150 es megn\u0151s\u00fclt, van k\u00e9t gyerek\u00fck. Jula, a nagyobbik l\u00e1ny Brass\u00f3ba ment f\u00e9rjhez, az ura mozdonyvezet\u0151, ott es van csal\u00e1d.. A legkisebb, Vilma, itthon maradt, a f\u00e9rje b\u00e1ny\u00e1sz, most szerelgetik az anyagot, hogy h\u00e1zat \u00e9p\u00edtsenek, van ott es h\u00e1rom gyerek.
\n\u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy j\u00f3t mondtak mag\u00e1nak a gyermekeimr\u0151l. \u00c9n sem panaszkodhatok. Tudja, itt n\u00e1lunk dolgozni kellett, \u00e9n es, az anyjuk es dolgozott fogva re\u00e1 voltak \u0151k es fogva a munk\u00e1ra, \u00e9n a b\u00e1ny\u00e1ban j\u00e1rtam, \u00e9s gazd\u00e1skodni es kellett.
\nMi apa n\u00e9lk\u00fcl n\u0151tt\u00fcnk fel, tudja \u00f6ten leg\u00e9nyek \u00e9s k\u00e9t le\u00e1ny, \u00f6sszesen heten voltunk testv\u00e9rek: Az \u00e9l\u0151k k\u00f6z\u00f6tt a legkisebb \u00e9n voltam, volt ut\u00e1nam kett\u0151, mert kilencen sz\u00fclett\u00fcnk, de nem maradtak meg. \u00c9desap\u00e1m, ugye kicsi korunkban kiment volt Amerik\u00e1ba, mert a cs\u0171r le\u00e9gett volt, bead\u00f3sodott, el kellett neki menni. Hogy mi mib\u0151l \u00e9lt\u00fcnk meg, azt csak a J\u00f3isten tudja, h\u00e1t r\u00e9sziben dolgoztunk, meg napsz\u00e1mba, ahogy lehetett: Ap\u00e1m azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb kezdte k\u00fcld\u00f6zgetni a p\u00e9nzt, \u00edgy gy\u0171l\u00f6getett a birtok. Itt ennek a h\u00e1znak a hely\u00e9n \u00fcres birtok volt, egy b\u00e1r\u00f3n\u00e9t\u00f3l vette volt meg \u00e9desany\u00e1m, k\u00e9t rend val\u00f3 lett bel\u0151le, a testv\u00e9remmel k\u00e9t fel\u00e9 oszlik. Nem volt itt semmi, \u00e9n \u00e9p\u00edtettem, \u00e9n rendeztem be mindent.
\nHat hold birtok gy\u0171l\u00f6getett \u00f6ssze, hogy mostans\u00e1g, hol van? \u00c9n az \u00e1llami gazdas\u00e1gnak adtam volt le 1954-ben. Musz\u00e1j volt, mert a kollekt\u00edv\u00e1ba akart\u00e1k volt, hogy a fiam b\u00e9\u00e1lljon. Volt akkor m\u00e1r nekem kocsim, lovam, minden, k\u00edn\u00e1ltam es a kollekt\u00edv\u00e1nak, hogy venn\u00e9k el, de nem fogadt\u00e1k el, csak ha a fiam es b\u00e9\u00e1ll. Amikor azt\u00e1n hazaj\u00f6tt Andr\u00e1s a katonas\u00e1gb\u00f3l, hat napot dolgozott a b\u00e1ny\u00e1ban csak, \u00e9s elsz\u00e1molt\u00e1k. H\u00edvott a m\u00e9rn\u00f6k, nagyon restelkedett, de nem tehet m\u00e1st, azt mondta, meg van k\u00f6tve a keze, nem maradhat ott a fi\u00fa. Hozzak \u00edr\u00e1st a kollekt\u00edvt\u0151l, hogy nem kell nekik, akkor visszaveszik. Nem baj, m\u00e9rn\u00f6k \u00far, mondtam, van m\u00e1shol es b\u00e1nya. Andr\u00e1s azt\u00e1n n\u00e9gy \u00e9vig Bal\u00e1nb\u00e1ny\u00e1n dolgozott, m\u00e1r kor\u00e1bban megn\u0151s\u00fclt, ment v\u00e9le a feles\u00e9ge es. Akkor ijesztett meg engem valaki, hogy a szilik\u00f3zist megkapja, ha tov\u00e1bbra es ott hagyom. Az\u00e9rt lehetett engem megijeszteni, mert fiatal koromban dolgoztam ott vagy hat h\u00f3napot, de olyan por volt, hogyha megfordultam, nem l\u00e1ttam a t\u00e1rsamat. Most vizesf\u00far\u00e1s van bevezetve, az m\u00e1r nem olyan, az m\u00e1r eg\u00e9szen m\u00e1s, de \u00fagy gondoltuk, m\u00e9gis jobb, ha Andr\u00e1s hazaj\u00f6n.
\nAp\u00e1m 14-ben ment volt ki, \u00e9s csak 1920-ban j\u00f6tt haza. 1922-ben m\u00e9gis visszament, nem volt meg itthon a meg\u00e9lhet\u00e9s. 1927-ben \u00fajra hazal\u00e1togatott, \u00e9s kivitte a l\u00e1ny\u00e1t meg a vejit. 1938-ban \u00e9desany\u00e1mat is kivitte, de \u00e9desany\u00e1m hamar hazaj\u00f6tt, sajn\u00e1lta a gyerekeket. \u00c9n is akartam menni, de m\u00e9g mennyire, h\u00e1romszor k\u00e9sz\u00fcltem, de egyszer sem engedtek volt, be voltam sorolva. 1938-ban h\u00e1zasodtam, ut\u00e1na n\u00e9gy esztend\u0151t katon\u00e1skodtam volt, kett\u0151t a koncsentr\u00e1n, kett\u0151t a magyarokn\u00e1l. 1952-ben halt meg \u00e9desap\u00e1m, a s\u00f3gorom is csak k\u00e9t \u00e9vvel \u00e9lte t\u00fal. \u00c9desany\u00e1mat 1967-ben vesztettem el.
\nMint mondtam, \u00e9n m\u00e1r kicsi korukt\u00f3l munk\u00e1ra fogtam a gyerekeket, \u00e9s ahogy akkor\u00e1ra n\u0151ttek, szerre dolgoztak az anyjukkal a mez\u0151n \u00c9n es mindennap, ahogy a b\u00e1ny\u00e1b\u00f3l hazaj\u00f6ttem, mentem hozz\u00e1juk, ir\u00e1ny\u00edtottam magam, \u00e9s dolgoztam \u00e9n es v\u00e9l\u00fck. Itt n\u00e1lunk mindig dolgozni kellett, nem volt az, hogy a gyerekek heny\u00e9ljenek, a kocsm\u00e1ban ill\u00e1rozzanak. \u00c9n mindig \u00fagy l\u00e1ttam, hogy a gyerek \u00f6r\u00f6kli az apj\u00e1t\u00f3l, hogy az milyen. L\u00e1tja, hogyan viselkedik az apja, mit csin\u00e1l, hogyan becs\u00fcli meg mag\u00e1t, azt\u00e1n ahhoz igazodik. Ez itt a faluban es sokszor beigazol\u00f3dott. A fi\u00fa apja r\u00e9szeges volt, a fi\u00fa es r\u00e9szeges. Olyanok es vannak ugye, akinek nem f\u0171lik a foga a munk\u00e1hoz, vagy sz\u00e9gyelli ezt az ilyenfajta munk\u00e1t, ami n\u00e1lunk fel\u00e9 akad. \u00c9n a munk\u00e1t sohasem sz\u00e9gyelltem, \u00e9n mindig b\u00fcszke voltam r\u00e1, \u00e9n nem tudtam munka n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni, \u00e9n a munk\u00e1mon kereszt\u00fcl kerestem meg a becs\u00fcletemet. A vejemend\u0151kben \u00e9n azt figyeltem el\u0151sz\u00f6r, hogyan viselkedik az a leg\u00e9ny, megbecs\u00fcli-e a munk\u00e1t, mert ha nem, akkor \u00e9n azt mondtam volna, hogy meg\u00e1llni, nem k\u00f6z\u00e9nk val\u00f3 vagy, nem adom oda a l\u00e1nyom. De nem panaszkodhatok, szeretik a munk\u00e1t, a munk\u00e1jukon kereszt\u00fcl megkapj\u00e1k a fizet\u00e9st, a fizet\u00e9st meg tudj\u00e1k sp\u00f3rolni, \u00e9lnek, ahogy kell.
\nA munk\u00e1sembert, persze, most becs\u00fclik meg a legjobban. Nem mondom, a j\u00f3 dolgos embert r\u00e9gen es kerest\u00e9k, de most sokkal k\u00f6nnyebb a meg\u00e9lhet\u00e9s. Most \u00e9s akkor nagy a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g, mert akkor dolgozott az ember r\u00e9szibe, felibe, amelyik olyan volt, napsz\u00e1mban a nagyobb gazd\u00e1knak, de az bizonytalan volt, vagy akadt munka vagy nem, egyszer \u00edgy fizettek, m\u00e1skor \u00fagy, az ember sohasem tudhatta, lesz-e r\u00e1 holnap es sz\u00fcks\u00e9g. De jelen pillanatban \u00e1llami helyt dolgozik az ember, megvan a rendes fizet\u00e9se, \u00e9s meg tud \u00e9lni bel\u0151le, n\u00e1lunk a b\u00e1ny\u00e1sz keres fel 3000 lejig.
\nNem szoktam politiz\u00e1lni, pedig nagyon b\u00e9 akartam volt \u00e1llni a p\u00e1rtba, de hogy ap\u00e1m Amerik\u00e1ban volt, rendre visszautas\u00edtottak, azt\u00e1n m\u00e1r \u00e9n sem k\u00e9rtem t\u00f6bbet. Ott vannak helyettem a fiaim. A r\u00e1di\u00f3t az\u00e9rt mindennap hallgatom, olvasom az \u00fajs\u00e1got rendszeresen, \u00e9s \u00fagy l\u00e1tom, Rom\u00e1nia nemcsak idebent \u00e1ll j\u00f3l, de el\u00e9g j\u00f3l rendezi a politikai \u00fcgyeit es az \u00e9n v\u00e9lem\u00e9nyem szerint. Nem tudom, hogy Rom\u00e1nia a politikai \u00fcgyekben h\u00e1nyadik ponton \u00e1ll, ezt ugye a nagyobb fejesek tudn\u00e1k megmondani, de \u00e9n \u00fagy l\u00e1tom, hogy van a vil\u00e1gban becs\u00fclete.
\nDe hallom, hogy dud\u00e1lnak m\u00e1r odakint a t\u00e1rsai, nehogy itt hagyj\u00e1k, fejezz\u00fck be a besz\u00e9lget\u00e9st. Csak annyit akarok m\u00e9g mondani, ahova t\u00f6bbsz\u00f6r is el\u00e9rtem m\u00e1r, hogy a munk\u00e1s ember a munk\u00e1j\u00e1n kereszt\u00fcl keresi meg a becs\u00fclet\u00e9t. A hitv\u00e1ny munk\u00e1s, \u00e9n legal\u00e1bbis \u00fagy l\u00e1ttam, az egy\u00fattal hitv\u00e1ny ember es.<\/p>\n
Igaza lenne? Der\u0171s, nyugodt, boldog ember. A filoz\u00f3fi\u00e1ja eg\u00e9szs\u00e9ges, t\u00e1rsadalmilag hasznos \u00e9s mindenk\u00e9ppen rokonszenves. De mennyit ad ez a filoz\u00f3fia vajon nekem?
\nRossz, poros \u00faton r\u00e1z\u00f3dik vel\u00fcnk a kocsi. T\u0171rhetetlen a meleg.<\/p>\n