Ez a nap is ugyan\u00fagy kezd\u0151d\u00f6tt, mint a t\u00f6bbi, Kov\u00e1cs b\u00e1csi a lak\u00e1s egyetlen pontos \u00f3r\u00e1j\u00e1nak cseng\u00e9se el\u0151tt egy perccel nyitotta ki a szem\u00e9t. \u00c1gyban maradt, am\u00edg meg nem sz\u00f3lalt a r\u00e9gi cserg\u0151\u00f3ra, azt\u00e1n felkelt \u00e9s kikapcsolta. El\u00e9gedett volt a saj\u00e1t bels\u0151 \u00f3r\u00e1j\u00e1val, ami \u00e9vtizedek \u00f3ta pontosan jelezte neki a felkel\u00e9s idej\u00e9t, most m\u00e1r napfordul\u00f3k idej\u00e9n is \u2013 ezt volt a legnehezebb megtanulni, \u00e9s mindig v\u00e1rta az \u00e1t\u00e1ll\u00e1si napokat, amikor pr\u00f3b\u00e1ra tehette saj\u00e1t id\u0151m\u00e9r\u0151j\u00e9t.<\/p>\n
A dolgoz\u00f3szob\u00e1ban el\u0151sz\u00f6r egy kakukkos \u00f3ra jelezte, hogy h\u00e9t \u00f3ra van, egy perccel a val\u00f3s h\u00e9t \u00f3ra ut\u00e1n. Amint elhallgatott, r\u00e1kezdett egy fali\u00f3ra, cseng\u00e9se \u00e1tj\u00e1rta a k\u00e9tszob\u00e1s lak\u00e1st, Kov\u00e1cs b\u00e1csi mind k\u00f6z\u00fcl ennek a hangj\u00e1t szerette legjobban. Am\u00edg a t\u00f6bbi \u00f3ra felv\u00e1ltva csergett, percenk\u00e9nt adva egym\u00e1snak a cseng\u00e9s staf\u00e9t\u00e1j\u00e1t, Kov\u00e1cs b\u00e1csi a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban elint\u00e9zte a reggeli teend\u0151it, \u00e9s \u00e9ppen az utols\u00f3 cs\u00f6rg\u00e9skor, pontban f\u00e9l nyolckor helyet foglalt dolgoz\u00f3asztala el\u0151tt. Kez\u00e9be vette szersz\u00e1mait, \u00e9s a tegnapi kliens \u00e1ltal behozott kar\u00f3r\u00e1t kezdte el kom\u00f3tosan alkot\u00f3elemeire szedni. A fogaskereket sz\u00e9pen egym\u00e1s mell\u00e9 helyezte az asztalra, b\u00e1r bek\u00f6t\u00f6tt szemmel is \u00f6ssze tudta volna rakni, m\u00e9gis katon\u00e1san, az \u00f6sszeszerel\u00e9s sorrendje alapj\u00e1n rakta \u0151ket egym\u00e1s mell\u00e9. M\u00e1r tegnap, mikor a kliens kez\u00e9be adta a nagyj\u00e1b\u00f3l h\u00fasz\u00e9ves szerkezetet, tiszt\u00e1ban volt vele, hogy melyik alkatr\u00e9szt kell kicser\u00e9lni, de az\u00e9rt sosem \u00e1rt egy teljes \u00e1tn\u00e9z\u00e9s.<\/p>\n
Id\u0151k\u00f6zben bekapcsolta a r\u00e1di\u00f3t, szerette, ha valami duruzsol a h\u00e1tt\u00e9rben, \u00e9s mindig mulattatta, hogy a nyolc \u00f3r\u00e1s h\u00edreket val\u00f3j\u00e1ban nyolc \u00f3ra k\u00e9t perckor kezdik el bej\u00e1tszani. \u201e\u00c9s mindig azt hiszik, hogy pontosak. Milyen aranyos.\u201d Valahogy enn\u00e9l viccesebbet elk\u00e9pzelni sem tudott, m\u00e9g a pontos id\u0151t illet\u0151en is k\u00e9pesek t\u00e9vedni, \u00e9s \u00f6nhitten azt k\u00e9pzelni, hogy \u0151k az orig\u00f3, a viszony\u00edt\u00e1si pont.<\/p>\n
Az \u00f3rasereg megnyugtat\u00f3 kattog\u00e1s\u00e1nak zen\u00e9j\u00e9re, megszokott, pontos mozdulatokkal szerelte \u00f6ssze az \u00f3r\u00e1t, megtiszt\u00edtva minden alkatr\u00e9szt, \u00e9s a megkopott fog\u00fa kereket kicser\u00e9lve be\u00e1ll\u00edtotta a pontos id\u0151t. Nem volt sz\u00fcks\u00e9ge seg\u00edts\u00e9gre, a h\u00e9t \u00f3ra \u00f6tvennnyolc perc ismer\u0151s \u00e9rz\u00e9se ir\u00e1ny\u00edtotta kezeit. Pontban nyolckor az elk\u00e9sz\u00fclt munk\u00e1k k\u00f6z\u00e9 helyezte a megoldott feladatot, fel\u00e1llt az asztalt\u00f3l \u00e9s kinyitotta a lak\u00e1sajt\u00f3 z\u00e1rj\u00e1t. Vissza\u00fclt a sz\u00e9k\u00e9be, \u00e9s egy kicsit hagyta, hogy \u00e1tj\u00e1rja a diadalmas \u00e9rz\u00e9s, hogy \u0151 az \u00far ism\u00e9t, rendbehozta az id\u0151t valaki sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n
*<\/p>\n
Am\u00edg a nap els\u0151 \u00fcgyfel\u00e9t v\u00e1rta, sorba rakta szersz\u00e1mait, cserealkatr\u00e9szeit, lelt\u00e1rozott, hogy melyikb\u0151l lesz sz\u00fcks\u00e9g p\u00f3tl\u00e1sra az elk\u00f6vetkez\u0151 id\u0151ben, \u00e9s \u00e9ppen, amikor ezt befejezte, csengettek az ajt\u00f3n.
\n\u00d6tven \u00e9v k\u00f6r\u00fcli, hossz\u00fa kab\u00e1tos, j\u00f3l szitu\u00e1lt \u00e9s fel\u00e9p\u00edtett f\u00e9rfi ig\u00e9nyelte szolg\u00e1latait. Kov\u00e1cs b\u00e1csi az asztalhoz vezette.
\n– J\u00f3 napot, Kov\u00e1cs \u00far. Tiszai Andr\u00e1s \u2013 ny\u00fajtott kezet.
\n– J\u00f3 napot. Miben seg\u00edthetek?
\n– A m\u00faltkor az \u00f3cskapiacon vettem egy zseb\u00f3r\u00e1t. Aj\u00e1nd\u00e9k lenne. Tudja, a n\u0151m im\u00e1dja a r\u00e9gi t\u00edpus\u00fa \u00f3r\u00e1kat, s l\u00e1ttam ezt a sz\u00e9pnek t\u0171n\u0151t, ami \u00e9ppen nem m\u0171k\u00f6dik, gondoltam h\u00e1tha \u00f6n meg tudn\u00e1 jav\u00edtani.
\n– Term\u00e9szetesen. L\u00e1thatn\u00e1m az \u00f3r\u00e1t?
\nTiszai a zseb\u00e9b\u0151l el\u0151vett egy \u00fct\u00f6tt-kopott kis \u00f3r\u00e1t, \u00e9s \u00e1tny\u00fajtotta Kov\u00e1cs b\u00e1csinak.
\n– Err\u0151l lenne sz\u00f3.
\nAhogy k\u00e9zbe fogta az \u00f3r\u00e1t, Kov\u00e1cs b\u00e1csi libab\u0151r\u00f6s lett, pedig m\u00e9g fel sem fogta igaz\u00e1n, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Egyszer\u0171en egy szak\u00e9rt\u0151 volt, aki m\u00e1r az els\u0151 \u00e9rint\u00e9skor, az anyagr\u00f3l, s\u00falyr\u00f3l \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen \u00e9rzi, hogy ez mestermunka. Ahogy forgatta az \u00f3r\u00e1t, \u00fagy n\u0151tt a d\u00f6bbenete \u00e9s tisztelete. Csod\u00e1latos kis szerkentyt\u0171 volt, eleg\u00e1ns, neh\u00e9z r\u00e9zbor\u00edt\u00e1s, sz\u00e9p grav\u00edroz\u00e1ssal a h\u00e1t\u00e1n, az \u00f3ralap pedig val\u00f3di m\u00e1rv\u00e1ny, s b\u00e1r a sark\u00e1b\u00f3l ki volt percenve egy kis r\u00e9sz, m\u00e9g \u00edgy is fennk\u00f6lt eleganci\u00e1t \u00e9s tekint\u00e9lyes s\u00falyt k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt az \u00f3r\u00e1nak. A perc- \u00e9s m\u00e1sodperc m\u00e1nus hi\u00e1nyzott, csak a kis k\u00f6v\u00e9r \u00f3rasz\u00e1ml\u00e1l\u00f3 \u00e1rv\u00e1lkodott a csavaron, a tiszta, finom\u00edtatlan nyolc \u00f3r\u00e1t mutatva.
\n– Na?
\nKov\u00e1cs b\u00e1csi \u00f6sszerezzent, eg\u00e9szen elfeledkezett arr\u00f3l, hogy m\u00e1s is van m\u00e9g a teremben.
\n– Term\u00e9szetesen meglesz. Gratul\u00e1lok, remek v\u00e1laszt\u00e1s volt uram, ez egy csod\u00e1latos aj\u00e1nd\u00e9k lesz a kedves feles\u00e9g\u00e9nek.
\n– Feles\u00e9gemnek? \u2013 nevetett fel Tiszai \u2013 Nem-nem, ne vicceljen, neki nem az \u00f3cskapiacr\u00f3l veszem az aj\u00e1nd\u00e9kot.
\nKov\u00e1cs b\u00e1csi minden m\u00e1s napon val\u00f3sz\u00edn\u0171leg el\u00edt\u00e9lte volna a hasonl\u00f3 megnyilv\u00e1nul\u00e1sokat, de most semmire nem v\u00e1gyott jobban, minthogy egyed\u00fcl maradjon az \u00f3r\u00e1val.
\n– \u00c9rtem.
\n– Mikor j\u00f6hetek \u00e9rte?
\n– Egy h\u00e9t m\u00falva k\u00e9szen lesz \u2013 l\u00f3d\u00edtotta. Egynapos munk\u00e1nak ig\u00e9rkezett. De egy kicsit szerette volna m\u00e9g maga mellett tudni. Itt j\u00f3 helye lesz.
\n– Egy h\u00e9t? Nem lehetne gyorsabban?
\nH\u00e1t tudja, nagyon r\u00e9gi szerkezet, bonyolult a sz\u00e9tszerel\u00e9se, meg azt\u00e1n \u00faj alkat\u00e9rszeket kell szerezni hozz\u00e1. Igen, igen, leghamarabb egy h\u00e9t m\u00falva lesz k\u00e9szen \u2013 mondta, le sem v\u00e9ve a szem\u00e9t az \u00f3r\u00e1r\u00f3l.
\n– H\u00e1t j\u00f3, igaz\u00e1b\u00f3l teljesen mindegy \u2013 egyezett bele Tiszai. \u2013 Alig p\u00e1r nappal k\u00e9sem le a sz\u00fclinapj\u00e1t, az\u00e9rt csak nem fog megs\u00e9rt\u0151dni Kriszt\u00e1cska. Rendben, akkor j\u00f6v\u0151 h\u00e9tf\u0151n \u00e9rte j\u00f6v\u00f6k.
\n\u201ePersze, persze, viszl\u00e1t\u201d.
\n– Hall\u00f3, mondom j\u00f6v\u0151 h\u00e9tf\u0151n j\u00f6v\u00f6k \u00e9rte \u2013 emelte fel a hangj\u00e1t Tiszai.
\nKov\u00e1cs b\u00e1csi csod\u00e1lkozva n\u00e9zett fel. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, hogy az el\u0151bb elfelejtette kinyitni a sz\u00e1j\u00e1t a besz\u00e9dhez.
\n– Persze, persze. A viszontl\u00e1t\u00e1sra.<\/p>\n
*<\/p>\n
\u00c9vek \u00f3ta nem vett ki szabads\u00e1got, gondolta, hogy itt az ideje, kif\u00fcggesztett egy t\u00e1bl\u00e1t, hogy ezen a h\u00e9ten z\u00e1rva tart, majd j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten jav\u00edtgat tov\u00e1bb minden m\u00e1st, azt\u00e1n le\u00fclt asztala mell\u00e9, \u00e9s remeg\u0151 k\u00e9zzel helyezte a munkaasztalra a m\u0171remeket.<\/p>\n
D\u00f6rm\u00f6g\u00f6tt a r\u00e1di\u00f3, kattogtak az \u00f3r\u00e1k, n\u00e9ha elindult a cs\u00f6rg\u00e9s-hull\u00e1m is, de Kov\u00e1cs b\u00e1csi ma kiker\u00fclt az id\u0151b\u0151l. Elfelejtkezett az egy\u00f3rai eb\u00e9dr\u0151l, a n\u00e9gy\u00f3rai uzsonn\u00e1r\u00f3l \u00e9s a h\u00e9t\u00f3rai vacsor\u00e1r\u00f3l. Alig vette \u00e9szre, hogy eg\u00e9szen elg\u00e9mberedett a h\u00e1ts\u00f3ja, ahogy ugyanabban a poz\u00edci\u00f3ban \u00fclt a sz\u00e9k\u00e9ben. Csak az \u00f3ra l\u00e9tezett. Egyel\u0151re azonban \u00e1llt. \u00c9s am\u00edg az \u00f3ra \u00e1llt, \u00e1llt Kov\u00e1cs b\u00e1csi ideje is.<\/p>\n
Nem tudott r\u00e1j\u00f6nni, hol a hiba. Sz\u00e9tszedte \u2013 a legnagyobb tisztelettel \u00e9s \u00f3vatoss\u00e1ggal \u2013 a szerkezetet, minden egyes alakatr\u00e9szt \u00e1tn\u00e9zett, megsimogatott, bec\u00e9zgetett, megolajozott, majd sorbarakott, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl az eg\u00e9szet \u00f6sszeszerelte. Elkezdte felh\u00fazni, \u00e9s nem ment. H\u00fazta egyszer, k\u00e9tszer, mindennek m\u0171k\u00f6dnie kellett volna, de nem ment. Ah\u00e1nyszor elengedte a felh\u00faz\u00f3t, mindig v\u00e1rta a ketyeg\u00e9st, hogy \u00e9letre keljen a szerkezet, egy\u00fctt fusson az id\u0151 folyam\u00e1val, felossza, nevet, arcot adjon a r\u00e9szeinek, ha m\u00e1r az eg\u00e9sznek nem is lehet.<\/p>\n
De nem ment. Minden logika alapj\u00e1n mennie kellett volna, valami m\u00e9gis hib\u00e1dzott.
\nA r\u00e1di\u00f3n elkezd\u0151d\u00f6tt a hajnali m\u0171sor, hat \u00f3ra k\u00e9t perc \u00e9s hat \u00f3ra huszonk\u00e9t perc k\u00f6z\u00f6tt sok sz\u00e1z f\u00f6l\u00f6sleges sz\u00f3 hagyta el a m\u0171sorvezet\u0151 sz\u00e1j\u00e1t. Kov\u00e1cs b\u00e1csi ebb\u0151l semmit sem fogott fel. Sz\u00e1z\u00f6t\u00f6dsz\u00f6rre is \u00fajra \u00f6sszerakta az \u00f6sszes alkatr\u00e9szt, tekerte a felh\u00faz\u00f3t, majd \u00fajrakezdte a m\u0171veletet.
\n– Mi\u00e9rt nem m\u00e9sz? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n– Mert nem akarok \u2013 mondta az \u00f3ra. Az \u00e9n id\u0151m m\u00e1r lej\u00e1rt.
\n– De h\u00e1t ez\u00e9rt vagyok \u00e9n itt. Hogy rendbe hozzalak, \u00e9letre h\u00edvjalak, id\u0151vel t\u00f6ltselek meg…
\n– Az id\u0151 van. Te nem t\u00f6lthetsz meg vele. Nem vagy az id\u0151 ura, csak szolg\u00e1ja, ahogy \u00e9n is.
\n– De h\u00e1t itt vagyok, szeretlek, tisztellek. Ne halj meg\u2013 rim\u00e1nkodott Kov\u00e1cs b\u00e1csi.
\n– A szeretetedhez semmi k\u00f6z\u00f6m. Ez csak a te k\u00e9ped r\u00f3lam. Engedj el. Hagyd hogy v\u00e9gre egyes\u00fclhessek a folyammal, az eg\u00e9sszel. Hagyd, hogy v\u00e9gre csatlakozzam az id\u0151h\u00f6z, \u00e9s ne \u00edt\u00e9lkezzem f\u00f6l\u00f6tte, ahogy oly sok\u00e1ig tettem. Ne a k\u00e9pe legyek, a l\u00e9nye.
\n– Nem hagyhatsz itt. Mi lesz velem n\u00e9lk\u00fcled?
\n– Velem j\u00f6hetsz, ha akarsz. Az id\u0151 a legnagyobb ellenfel\u00e9nek is megbocs\u00e1t.<\/p>\n
*<\/p>\n
H\u00e9tf\u0151 reggel Tiszai tett egy kit\u00e9r\u0151t otthon\u00e1t\u00f3l a munkahely\u00e9re menet. Feles\u00e9ge csod\u00e1lkozott, hogy olyan szokatlanul kor\u00e1n indult el az irod\u00e1ba, m\u00e9g a gyan\u00fa is felmer\u00fclt benne, de azt\u00e1n elhessegette, hogy megcsalni nem reggel szok\u00e1s az embert.<\/p>\n
Kopogtatott. Semmi v\u00e1lasz. A t\u00e1bla ugyan kinn f\u00fcgg, hogy \u201eSzabads\u00e1g miatt z\u00e1rva\u201d, de h\u00e1t csak nem l\u00e9pett le otthonr\u00f3l. Hova is mehetne egy ilyen szingli v\u00e9nember? Negyedszer m\u00e1r t\u00fcrelmetlen\u00fcl d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt. M\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n elk\u00e9sik egy \u00f3r\u00e1s miatt.
\nAz volna csak az ir\u00f3nia.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ez a nap is ugyan\u00fagy kezd\u0151d\u00f6tt, mint a t\u00f6bbi, Kov\u00e1cs b\u00e1csi a lak\u00e1s egyetlen pontos \u00f3r\u00e1j\u00e1nak cseng\u00e9se el\u0151tt egy perccel nyitotta ki a szem\u00e9t. \u00c1gyban maradt, am\u00edg meg nem sz\u00f3lalt a r\u00e9gi cserg\u0151\u00f3ra, azt\u00e1n felkelt \u00e9s kikapcsolta. El\u00e9gedett volt a saj\u00e1t bels\u0151 \u00f3r\u00e1j\u00e1val, ami \u00e9vtizedek \u00f3ta pontosan jelezte neki a felkel\u00e9s idej\u00e9t, most m\u00e1r napfordul\u00f3k […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-23339","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/23339","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=23339"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/23339\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=23339"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=23339"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=23339"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}