A h\u00f3 \u00e9szakr\u00f3l j\u00f6tt, a sz\u00e9l \u00e1tf\u00fajta a h\u00e1z f\u00f6l\u00f6tt. Nem pelyhekben esett, hanem sz\u00e1lakban, \u00e9s olyan volt, mintha a sz\u00e1lakat a h\u00e1z f\u00f6l\u00e9 h\u00fazta volna valami er\u0151, hogy v\u00e9djen minket, ha ki\u00e1llunk az ajt\u00f3 el\u00e9. Mert n\u00e9ha ki kellett menni a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1kb\u00f3l meg a m\u00e9gs\u00f6t\u00e9tebb konyh\u00e1b\u00f3l. A b\u00e1ty\u00e1m k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s nem t\u0171rte, ha odabent doh\u00e1nyzunk.
\nMagamra vettem a kab\u00e1tomat \u00e9s k\u00e9t pokr\u00f3cot, a f\u00fcles sapk\u00e1mat. El\u00f4sz\u00f6r csak az orromat dugtam ki, azt\u00e1n a kezemet, v\u00e9g\u00fcl kimer\u00e9szkedtem. Ak\u00e1rhogy undorodtam m\u00e1r t\u0151le, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt a h\u00f3. B\u00e9kess\u00e9get \u00e9reztem a s\u00fcket cs\u00f6ndben. Le\u00fcltem a karospadra.
\nSzelja kij\u00f6tt ut\u00e1nam az \u00e1mbitusra, \u00e9s akkor\u00e1t szellentett, hogy \u00f6sszer\u00e1zk\u00f3dtam. Vagyis nem szellent\u00e9s volt, hanem d\u00f6rgedelem. A kutya azonnal belenyomta az orr\u00e1t a fenek\u00e9be, \u00e9s j\u00f3 sok\u00e1ig ott is tartotta.
\n\u201eAz\u00e9rt ez t\u00falz\u00e1s” \u2013 mondtam.
\n\u201eEz az \u00e1llatom reggeli csemeg\u00e9je.”
\n\u201eEz a csemege a m\u00e1sik t\u00falz\u00e1s. Nincs is enn\u00e9l undor\u00edt\u00f3bb sz\u00f3.”
\n\u201eNyafogsz.”
\nElf\u00e9szkeltem magam a padon, n\u00e9ztem Szelja test\u00e9t, ahogy a h\u00f3 \u00e9s k\u00f6z\u00e9m fesz\u00fcl. Arra gondoltam, hogy hidegebb lehet a h\u00f3n\u00e1l. Egyszer volt egy hidegsz\u00e1j\u00fa n\u0151m. \u201eOlyan lehet ez is. De mindene.” Eg\u00e9szen kicsik\u00e9re kuporodtam, hogy a legkisebb fel\u00fcletet adjam magamb\u00f3l. Azt\u00e1n el\u00f4vettem egy cigarett\u00e1t, de ahhoz m\u00e1r nem volt er\u0151m, hogy az \u00f6ngy\u00fajt\u00f3t is megkeressem a ruha \u00e9s pokr\u00f3cr\u00e9tegek k\u00f6z\u00f6tt, mert r\u00e1mt\u00f6rt a hidegr\u00e1z\u00e1s. Annyira f\u00e1jt, annyira r\u00e1zta a gerincemet, annyira kil\u00e1t\u00e1stalanul kiszolg\u00e1ltatott voltam, hogy azt \u00e9reztem: azonnal meghalok.
\nSzelja meg csak n\u00e9zte, ahogy \u00fclve, kuporodva t\u00e1ncolok a padon. Nem mozdult, nem sz\u00f3lt, de m\u00e9g csak egy gesztusa se volt. Hogy \u00f3vna, vagy valami.
\nMegpr\u00f3b\u00e1ltam min\u00e9l m\u00e9lyebbre h\u00faz\u00f3dni magamban, megpr\u00f3b\u00e1ltam minden izmomat kem\u00e9nyen tartani, de nem enyh\u00fclt a r\u00e1zk\u00f3d\u00e1s.
\n\u201eEz epilepszia?” \u2013 k\u00e9rdezte. Azt\u00e1n sz\u00e9pen \u00f3vatosan a p\u00e1rk\u00e1nyra tette a cigarett\u00e1j\u00e1t, benyitott a h\u00e1zba \u00e9s elrikkantotta mag\u00e1t, hogy rohamom van, \u00e9s j\u00f6jj\u00f6n ki a b\u00e1ty\u00e1m.
\nKij\u00f6tt, \u00fagy kapott f\u00f6l, mintha valami kicsike ember lenn\u00e9k, bevitt az \u00e1gyba \u00e9s minden f\u00f6llelhet\u0151 takar\u00f3t r\u00e1mpakolt. Kicsit d\u00f6g\u00f6ny\u00f6z\u00f6tt is. \u00c9s k\u00e9rdezte, hogy jobb-e m\u00e1r. Azt\u00e1n jobb volt. L\u00e1tta.
\nSzelja, amikor elsz\u00edvta a cigarett\u00e1j\u00e1t, ut\u00e1nunk j\u00f6tt, \u00e9s a b\u00e1ty\u00e1mt\u00f3l is megk\u00e9rdezte, hogy ez-e az epilepszia.
\n\u201eA kurva any\u00e1d.”
\n\u201eDe\u2026”
\n\u201eTakarodj ki innen!”
\nAkkor m\u00e1r ahhoz is volt er\u00f4m, hogy egy kicsit nevessek.
\n\u201eBorzalmas n\u00e9mber.” \u2013 mondta a b\u00e1ty\u00e1m, amikor kiment.
\n\u201eBorzalmas.”
\n\u201e\u00c9s milyen kellemetlen hangja van.”
\nMiel\u0151tt elaludtam, arra gondoltam, hogy nincs is kellemetlen hangja, csak akkor, ha k\u00e9rdez. L\u00e1ttam magam el\u0151tt a test\u00e9t a h\u00f3 \u00e9s k\u00f6ztem, \u00e9s nagyon kellett vigy\u00e1znom, nehogy megint r\u00e1mt\u00f6rj\u00f6n a hideg.
\nArra \u00e9bredtem, hogy a b\u00e1ty\u00e1m m\u00e9g mindig az \u00e1gy mellett \u00fcl, de azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy m\u00e1r megint, mert g\u0151z\u00f6lg\u0151 tea volt a kez\u00e9ben. Valami m\u00e1konnyal selymes\u00edtett fah\u00e9jas-mandul\u00e1s. Egy kil\u00f3t kaptunk bel\u0151le az ap\u00e1nkt\u00f3l, amikor k\u00e9t napra hazaj\u00f6tt Amerik\u00e1b\u00f3l az any\u00e1nk temet\u00e9s\u00e9re.
\n\u201eNe dugd ki a kezed.”
\nKivette a zseb\u00e9b\u00f4l a l\u00e1masz\u0151r-keszty\u0171met, amit m\u00e9g any\u00e1m k\u00f6t\u00f6tt. Egy sz\u00e9tszakadt pul\u00f3verb\u0151l fejtette ki a foszl\u00f3s, puha sz\u00e1lakat, azt\u00e1n nagyon \u00f3vatosan k\u00f6t\u00f6tte a k\u00e9tujjas keszty\u0171ket. Mert \u00f6tujjasat nem tudott. Igyekezett, de nem volt tehets\u00e9ge az ilyesmihez.
\nA b\u00e1ty\u00e1m gyorsan f\u00f6lemelte a takar\u00f3kat, hogy egy m\u00e1sodpercre se \u00e9rintkezzen a b\u00f4r\u00f6m a leveg\u0151vel, \u00e9s bedugta a keszty\u0171ket. \u00c9n meg a kezeimre h\u00faztam \u0151ket. Azt\u00e1n \u00f3vatosan kiny\u00faltam, megfogtam a b\u00f6gre f\u00fcl\u00e9t, \u00e9s siker\u00fclt \u00fagy innom, hogy nem j\u00f6tt r\u00e1m \u00fajabb hidegr\u00e1z\u00f3 roham.
\n\u201eOrvoshoz kellene menni” \u2013 mondtam.
\n\u201eF\u00fcrd\u0151 kellene. Olyan meleg, hogy kiolvadjon bel\u00f4led a marad\u00e9k zs\u00edr is. Mind. Hogy sz\u00e1raz legy\u00e9l bel\u00fclr\u0151l is.”
\nDe h\u00e1t sz\u00e1razak voltunk, mint a fagyott tapl\u00f3. Akkor m\u00e1r egy h\u00f3napja koszol\u00f3dtunk. Nem is vett\u00fcnk el\u00e9g f\u00e1t, ami meg volt, azt annyira betemette a h\u00f3, hogy \u00e9ppen csak az egy napra val\u00f3t tudtuk al\u00f3la kikaparni. A v\u00edzvezet\u00e9kek befagytak. Szerencs\u00e9nkre a pinc\u00e9ben volt egy kerekes m\u00e9lyk\u00fat, de az is \u00e9ppen csak annyit adott, amennyi inni meg az \u00fcr\u00fcl\u00e9k\u00fcnket \u00f6bl\u00edteni el\u00e9g. \u00c1ram k\u00e9t hete nem volt a faluban, mert a vezet\u00e9keket leszaggatta egy hajnali j\u00e9gp\u00e1r\u00e1sod\u00e1s. A villanyosok meg se pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k rendbetenni, mert az \u00fat csak egy s\u00e1von volt j\u00e1rhat\u00f3, arr\u00f3l is az \u00e1rokba cs\u00fasztak, amikor seg\u00edteni pr\u00f3b\u00e1ltak.
\nA b\u00e1ty\u00e1m valami \u00f6reg patikust\u00f3l szerzett egy kicsi szeszl\u00e1mp\u00e1t, azon f\u0151zt\u00fck a te\u00e1t spiritusszal. \u00c9s meleg\u00edtett\u00fck a konzerveket.
\nA boltban csak konzervek voltak, meg hetente k\u00e9tszer keny\u00e9r. \u00cdgy \u00e9lt\u00fcnk. Nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy m\u00e9g p\u00e1r h\u00e9t, \u00e9s el kell indulni a v\u00e1ros fel\u00e9. Meg az is, hogy ha j\u00f6n a tavasz, tal\u00e1lunk majd halottakat a h\u00e1zakban. Nem lehet, hogy ezt minden \u00f6reg t\u00fal\u00e9lheti.
\n\u201eH\u00e1t ez volna a hal\u00e1l.” \u2013 mondta egyszer Szelja, amikor az ablakb\u00f3l n\u00e9zt\u00fck a mindent maga al\u00e1 rejt\u0151 havat, amire r\u00e1hullott egy d\u00f6gl\u00f6tt rig\u00f3.
\nEgyszer meg a b\u00e1ty\u00e1m, amikor p\u00e1r percre kis\u00fct\u00f6tt a nap, azt tal\u00e1lta ki, hogy \u201eid\u0151j\u00e1r\u00e1s van!” Ezen j\u00f3t nevett\u00fcnk.
\nNem egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e9bredt\u00fcnk arra, hogy ebbe ak\u00e1r bele is pusztulhatunk, hanem \u00fagy volt, hogy egy darabig j\u00f3kat nevett\u00fcnk azon, hogy a kertben a mell\u00fcnkig \u00e9r a jeges v\u00edzdara, azt\u00e1n a nyakunkig, \u00e9s egyszercsak nem nevetg\u00e9lt\u00fcnk, hanem k\u00e1romkodtunk, d\u00fch\u00f6ngt\u00fcnk. Azt\u00e1n meg m\u00e1r csak cs\u00f6ndesen v\u00e1rtunk.
\n\u2013Ak\u00e1rhogy is, egyszer valahogy v\u00e9ge lesz” \u2013 ezt tudtam mondani vigasztal\u00e1sul.
\nSzelja adta f\u00f6l legel\u0151sz\u00f6r. Arra \u00e9bredt\u00fcnk, hogy behozza a te\u00e1t, de bakancsban, sapk\u00e1ban, a h\u00e1t\u00e1n zs\u00e1k.
\n\u2013Elindulok” \u2013 mondta.
\nA b\u00e1ty\u00e1m hallgatott.
\n\u201eHova?” \u2013 k\u00e9rdeztem, csak hogy k\u00e9rdezzek valamit.
\n\u201eHaza. Any\u00e1mhoz.”
\n\u201eDe mi\u00e9rt?”
\n\u201eMert a b\u00e1ty\u00e1d m\u00e1r ut\u00e1l, te meg csak meg akarsz k\u00farni.”
\n\u201e\u00cdgy van” \u2013 mondta a b\u00e1ty\u00e1m.
\n\u201eH\u00e1t akkor: szasztok!”
\nElment.
\nAzt\u00e1n visszaj\u00f6tt. H\u00e1rom \u00f3ra m\u00falva, mert az utat elf\u00fatta a h\u00f3.
\nFek\u00fcdt\u00fcnk az \u00e1gyon \u00e9s keszty\u00fbben ittam a te\u00e1t. A b\u00e1ty\u00e1mon l\u00e1ttam, hogy er\u0151sen gondolkozik.
\n\u201eEml\u00e9kszel a f\u00fcrd\u0151skurv\u00e1kra?” \u2013 k\u00e9rdeztem sok\u00e1ra.
\n\u201eJa: Matildka \u00e9s B\u00f6zsike.”
\n\u201eJa.”
\nEgy darabig hallgattunk. Nyilv\u00e1n \u0151 is \u00f6sszeszedett a fej\u00e9ben mindent, amire a f\u00fcrd\u0151s\u00f6kr\u0151l eml\u00e9kezett.
\nGyerekkorunkban, abban a faluban, amelyikben sz\u00fclett\u00fcnk, \u00faj f\u00fcrd\u0151h\u00e1z volt. Amikor m\u00e9g nem \u00e9lt\u00fcnk, egy m\u00e1sik szolg\u00e1lta a n\u00e9ps\u00e9g testkult\u00far\u00e1j\u00e1t. Az abb\u00f3l \u00e1llt, hogy szombaton a f\u00e9rfiak j\u00e1rtak f\u00fcr\u00f6dni, az asszonyok meg vas\u00e1rnap. D\u00e9lut\u00e1n. A gyerekekkel persze. B\u00e1r azokat ink\u00e1bb otthon mosogatt\u00e1k, tekn\u0151ben vagy lav\u00f3rban. Az a r\u00e9gi f\u00fcrd\u0151h\u00e1z nem is a faluban volt, hanem a falu f\u00f6l\u00f6tti erd\u0151ben. Tal\u00e1n az\u00e9rt \u00e9p\u00edtett\u00e9k oda, hogy legyen mindig ak\u00e1c a t\u0171z al\u00e1.
\nOtt k\u00e9t asszony seg\u00e9dkezett. A r\u00e9gi erd\u00e9szlakban \u00e9ltek. Hozt\u00e1k a f\u00e1t, hozt\u00e1k a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag megmost\u00e1k a h\u00e1t\u00e1t is annak, aki k\u00e9rte. Az volt persze a h\u00edr\u00fck, hogy amikor m\u00e9g fiatalabbak voltak, h\u00e1t bizony m\u00e1st is megtettek a f\u00fcrd\u0151vend\u00e9gek\u00e9rt. A nagyany\u00e1m egyszer azt tal\u00e1lta mondani, hogy hi\u00e1ba kuksolnak meg \u00e1jtatoskodnak mostan\u00e1ban a templomban, bizony b\u00fcd\u00f6s egy kurv\u00e1k azok. Ez persze f\u00f6lkeltette az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00fcnket, elment\u00fcnk megn\u00e9zni \u0151ket. K\u00e9t kicsit foszlottas, k\u00f6v\u00e9rk\u00e9s asszonyt l\u00e1ttunk a r\u00e9gi erd\u00e9szh\u00e1z kertj\u00e9ben kapirg\u00e1lni. Az egyik nagyobb volt, mint a m\u00e1sik. Nem tal\u00e1ltuk nagyon \u00f6regnek \u00f4ket, de persze fiatalnak se. Hanem h\u00e1t: semmilyennek. Amilyenek voltak.
\nAmikor m\u00e1r olyan kamaszf\u00e9l\u00e9k lett\u00fcnk, nem is a b\u00e1ty\u00e1mnak, nem is nekem, hanem egy Koh\u00e1sz J\u00f3zsi nev\u0171 k\u00f6ly\u00f6knek jutott esz\u00e9be, hogy ha ezek kurv\u00e1k voltak, akkor az nem m\u00falik el. Mi lenne, ha odamenn\u00e9nk hozz\u00e1juk azzal, hogy egyszer f\u0171ts\u00e9k f\u00f6l nek\u00fcnk a f\u00fcrd\u0151h\u00e1zat, legyen t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151, esetleg gy\u00f3gyg\u0151z, meg tal\u00e1n m\u00e9g massz\u00edroz\u00e1sra is r\u00e1vehetn\u00e9nk \u0151ket. Azt\u00e1n majd megl\u00e1tjuk.
\n\u00c9s oda is ment hozz\u00e1juk.
\n\u201eEgy sz\u00e1zas. Fejenk\u00e9nt” \u2013 mondta a termetesebb asszony. \u201eSzombat d\u00e9lut\u00e1nra.”
\nM\u00e1r nem eml\u00e9kszem, mi\u00e9rt, de a J\u00f3zsi nem j\u00f6tt, hanem csak mi ketten, a b\u00e1ty\u00e1mmal.
\nJ\u00f3, illatos g\u0151z volt a h\u00e1zban. Az egyik asszony f\u00fbt\u00f6tt, a m\u00e1sik a padl\u00f3t csutakolta. Mi csak \u00e1lltunk ott, n\u00e9zt\u00fck \u00f4ket. Feh\u00e9rbe \u00f6lt\u00f6ztek, mint az \u00e1pol\u00f3n\u0151k.
\n\u201eNa, csak vetkezzetek!” \u2013 mondta az egyik.
\nNekil\u00e1ttunk. A f\u00fcrd\u0151gaty\u00e1t m\u00e1r otthon magunkra vett\u00fck.
\nAhogy ott \u00e1lltunk, az, amelyik f\u0171t\u00f6tt, r\u00e1nksz\u00f3lt: na az itt nem kell. A f\u00fcrd\u0151gaty\u00e1ra n\u00e9zett.
\nGyorsan levett\u00fck \u00e9s belecsusszantunk a nagy t\u00f6lgyk\u00e1dba.
\nHogy min\u00e9l l\u00e1thatatlanabb legyek, azt j\u00e1tszottam, hogy a v\u00edz al\u00e1 mer\u00fcl\u00f6k, \u00e9s meddig b\u00edrom. J\u00f3 forr\u00f3 volt. A b\u00e1ty\u00e1m meg csak fek\u00fcdt.
\nAz egyik asszony hozott egy ed\u00e9nyt. Olyan volt, mint amibe a tehenek tej\u00e9t fejik, csak f\u00e1b\u00f3l. A b\u00e1ty\u00e1m m\u00f6g\u00e9 \u00e1llt, \u00e9s h\u00e1tulr\u00f3l locsolgatta r\u00e1 a vizet. Azt\u00e1n el\u0151vett valami keny\u0151cs\u00f6t \u00e9s sz\u00e9tnyomkodta a fej\u00e9n, \u00e9s azzal mosta a haj\u00e1t. \u00c9n hol al\u00e1mer\u00fcltem, hol f\u00f6lbukkantam. Egyszercsak azt l\u00e1ttam, hogy az asszony egy nagy feh\u00e9r t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t hoz, sz\u00e9tnyitja, a b\u00e1ty\u00e1m f\u00f6l\u00e1ll, az asszony betekeri a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151vel, a b\u00e1ty\u00e1m kil\u00e9p a medenc\u00e9b\u0151l, \u00e9s elmennek egy f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00e9. Ott valami f\u00fclkef\u00e9le volt.
\nA m\u00e1sik asszony nem nagyon t\u00f6r\u0151d\u00f6tt velem. A padl\u00f3t t\u00f6r\u00f6lte vizesrongyos f\u00e1val. Azt\u00e1n hirtelen letette, f\u00f6lvette a faed\u00e9nyt, m\u00f6g\u00e9m j\u00f6tt, elkezdett locsolni, \u00e9s megmosta a hajamat. Azt\u00e1n ugyan\u00fagy, mint az el\u0151bb a m\u00e1sik, elment t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151\u00e9rt, sz\u00e9tnyitotta, azt\u00e1n m\u00f6g\u00e9m \u00e1llt, jelezve, hogy \u00e1lljak f\u00f6l, mert r\u00e1m tekern\u00e9. \u00c9n meg csak n\u00e9ztem r\u00e1.
\n\u201eNem akarsz massz\u00edrt?”
\n\u201eNem.”
\n\u201eMi\u00e9rt?”
\n\u201eCsikland\u00f3s vagyok.”
\nAz asszony elnevette mag\u00e1t. Leeresztette a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t. Egy pillanatig tan\u00e1cstalanul \u00e1llt.
\n\u201ePedig a malack\u00e1dat is megvakirg\u00e1ln\u00e1m.”
\nEgy pillanatig meg se \u00e9rtettem, amit mondott, azt\u00e1n megsz\u00e9d\u00fcltem. De nem \u00e1jul\u00f3san, hanem ellebeg\u0151sen. \u00c9s m\u00e9g a malack\u00e1m \u00e9s elkezdett ott lenni. Nem mertem megmozdulni.
\nAz asszony \u00f6sszehajtogatta a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t, nevetve elindult a f\u00fclke fel\u00e9. Azt\u00e1n megfordult, \u00e9s azt mondta:
\n\u201ePedig m\u00e1r az ap\u00e1tok is ide j\u00e1rt.”
\nAmint elt\u0171nt, kipattantam a v\u00edzb\u00f4l, a vizes testemre h\u00faztam a ruh\u00e1imat. A cip\u0151be m\u00e1r a h\u00e1z el\u00f4tt dugtam a l\u00e1bamat. Az erd\u0151 sz\u00e9l\u00e9n a cig\u00e1nyok farak\u00e1sai mellett v\u00e1rtam meg a b\u00e1ty\u00e1mat.
\n\u201eGy\u00e1va vagy” \u2013 mondta.
\nEbben maradtunk. Azt\u00e1n soha nem besz\u00e9lt\u00fcnk err\u00f4l. B\u00e1r gyanakodtam, hogy n\u00e9ha elj\u00e1rt m\u00e9g a f\u00fcrd\u0151h\u00e1zba.
\nA tea lassan kih\u0171lt. A b\u00e1ty\u00e1m kiss\u00e9 elm\u00e9l\u00e1zva n\u00e9zett a b\u00f6gr\u00e9j\u00e9be.
\n\u201eK\u00e9rdezhetek valamit?” \u2013 k\u00e9rdeztem.
\n\u201eNem.”
\n\u201eAz a f\u00fcrd\u0151skurva megvakirg\u00e1lta a malack\u00e1dat?”
\nErre a b\u00e1ty\u00e1m \u00fagy elkezdett nevetni, hogy megijedtem. Szelja is ben\u00e9zett azonnal, de nem k\u00e9rdezett semmit.
\n\u201eHa nem lenn\u00e9l olyan gy\u00e1va, megtudtad volna” \u2013 mondta a b\u00e1ty\u00e1m nekem.
\n\u201eMit?” \u2013 k\u00e9rdezte Szelja.
\n\u201eHogy a f\u00fcrd\u0151skurva megvakirg\u00e1lta-e a malacomat.”
\n\u201e\u00c9s? Meg?”
\n\u201eHozz\u00e1l te\u00e1t!”
\n\u201e\u00c9s az mi\u00e9rt j\u00f3 nekem, ha hozok te\u00e1t?”
\n\u201eAkkor k\u00f6z\u00e9nk fekhetsz.”
\nSzelja egy pillanatig mereven maga el\u00e9 n\u00e9zett, szinte l\u00e1tszott, hogy sz\u00e1mol mag\u00e1ban.
\n\u201eJ\u00f3, de csak akkor, ha beengedhetem a kuty\u00e1t.”
\n\u201eA konyh\u00e1ba.”
\nSzelja kiment, hallottuk, ahogy beengedi a kuty\u00e1t, azt\u00e1n a sarokba parancsolja. Azt\u00e1n cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lt a te\u00e1skann\u00e1val, azt\u00e1n bej\u00f6tt, azt\u00e1n k\u00f6z\u00e9nk fek\u00fcdt, a hideg fenek\u00e9t azonnal a combomhoz nyomta, \u00e9n meg arra gondoltam, hogy megint gy\u00e1va leszek, \u00e9s hatvan\u00e9ves korunkban, egy havas napon a b\u00e1ty\u00e1m megint kir\u00f6h\u00f6g majd, amikor azt k\u00e9rdezem, hogy csakugyan j\u00e9ghideg volt-e Szelja bens\u0151s\u00e9ges v\u00e9ge, vagy csak \u00e9n k\u00e9pzeltem.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Szink\u00e9p mell\u00e9klet, 2003. okt\u00f3ber 11.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A h\u00f3 \u00e9szakr\u00f3l j\u00f6tt, a sz\u00e9l \u00e1tf\u00fajta a h\u00e1z f\u00f6l\u00f6tt. Nem pelyhekben esett, hanem sz\u00e1lakban, \u00e9s olyan volt, mintha a sz\u00e1lakat a h\u00e1z f\u00f6l\u00e9 h\u00fazta volna valami er\u0151, hogy v\u00e9djen minket, ha ki\u00e1llunk az ajt\u00f3 el\u00e9. Mert n\u00e9ha ki kellett menni a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1kb\u00f3l meg a m\u00e9gs\u00f6t\u00e9tebb konyh\u00e1b\u00f3l. A b\u00e1ty\u00e1m k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s nem t\u0171rte, ha […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,133],"tags":[],"class_list":["post-24179","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24179","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=24179"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24179\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=24179"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=24179"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=24179"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}