A ken hossz\u00fa, s\u00f6t\u00e9t \u00e9s elhanyagolt helyis\u00e9g\u00e9b\u0151l este nyolc fel\u00e9 t\u00e1voztam, gyakran N. P\u00e9ter t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban; sov\u00e1ny, fekete, z\u00f6ldszem\u0171 kamasz volt, zenekedvel\u0151 \u00e9s k\u00f6nyvmoly. T\u00e1rsas\u00e1gunkban \u00e1ltal\u00e1ban az jelentette a legnagyobb elismer\u00e9st, ha valakit \u201eintelligensnek” neveztek, \u00e9s P\u00e9ter m\u00e1r r\u00e9g kiv\u00edvta ezt az elismer\u00e9st. Mindenki tudta r\u00f3la, hogy rengeteget olvas \u00e9s el tudja f\u00fcty\u00fclni valamennyi Beethoven-szimf\u00f3nia f\u0151t\u00e9m\u00e1j\u00e1t. Kil\u00e9pt\u00fcnk az es\u0151t\u0151l csillog\u00f3 Kapu utc\u00e1ra, ahol, a korszak szok\u00e1sa szerint, a 100 m\u00e9terenk\u00e9nt felszerelt utcai hangsz\u00f3r\u00f3kb\u00f3l zene \u00e1radt. \u2013 Beethoven- heged\u0171verseny \u2013 jelentette ki P\u00e9ter, \u00e9s addig s\u00e9t\u00e1ltunk fel-al\u00e1 az es\u0151ben, am\u00edg a koncert utols\u00f3 akkordja elhangzott. Akkor P\u00e9ter udvariasan hazak\u00eds\u00e9rt, \u00e9s a kapuban siet\u0151sen elb\u00facs\u00fazott, an\u00e9lk\u00fcl, hogy egy pillant\u00e1st vetett volna r\u00e1m. S\u00e9rtette hi\u00fas\u00e1gomat ez a k\u00f6z\u00f6ny, meg voltam szokva, hogy a fi\u00fak mindig hosszasan b\u00facs\u00fazkodnak t\u0151lem, tal\u00e1lk\u00e1t k\u00e9rnek, vagy megpr\u00f3b\u00e1lnak egy puszit kapni. P\u00e9ter tiszteletet \u00e9breszt\u0151 magatart\u00e1sa impon\u00e1lt nekem, \u00e9s elhat\u00e1roztam, hogy a bar\u00e1taim k\u00f6z\u00e9 sorolom \u0151t. (H\u00fasz \u00e9v m\u00falva \u00e1rulta el, hogy \u201ede az\u00e9rt tetszem neki”, amit rezign\u00e1ltan k\u00f6nyveltem el, mint minden k\u00e9s\u0151n j\u00f6v\u0151 el\u00e9gt\u00e9telt.)<\/p>\n
Felfel\u00e9 indultam a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, amelyek a kertkaput\u00f3l a h\u00e1zig vezettek. Alacsony bukszusbokrok szeg\u00e9lyezt\u00e9k az utamat, m\u00f6g\u00f6tt\u00fck k\u00e9t kis ez\u00fcstfeny\u0151 gubbasztott \u2013 akkor alig embermagass\u00e1g\u00faak. Tegnapel\u0151tt arra j\u00e1rtam: a harmadik emelet magass\u00e1g\u00e1t is el\u00e9rt\u00e9k m\u00e1r. Elhaladtam az utcai villa mellett, s a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n felfel\u00e9 kapaszkodva aggodalmasan lestem fel ablakainkra; ha a szoba ablaka s\u00f6t\u00e9t volt, m\u00e9g volt r\u00e1 rem\u00e9ny, hogy any\u00e1m nincs otthon \u00e9s elmarad a szok\u00e1sos pat\u00e1lia, amellyel fogadott, ha este nyolc \u00f3ra ut\u00e1n \u00e9rkeztem haza. \u2013 Kivel volt\u00e1l \u00e9s hol? Nem megmondtam, hogy ne j\u00e1rj este ezekkel a fi\u00fakkal?! A tan\u00e1rn\u0151 is panaszkodott r\u00e1d! P\u00e9terrel volt\u00e1l? Az egy rendes \u00farifi\u00fa, ismerem j\u00f3l az anyj\u00e1t. De az\u00e9rt vigy\u00e1zz magadra, vesz\u00e9lyes egyed\u00fcl k\u00f3sz\u00e1lni. \u2013 Sohasem mondja, hogy miben is \u00e1ll a vesz\u00e9ly. Egyel\u0151re minden szav\u00e1t szent\u00edr\u00e1snak veszem, \u00e9s \u00e1lland\u00f3 b\u0171ntudatban \u00e9lek; az utc\u00e1n rettegek att\u00f3l, hogy valamik\u00e9ppen tal\u00e1lkozom vele, amikor a fi\u00fakkal vagyok, \u00fagy \u00e9rzem, meg\u00f6lne a sz\u00e9gyen, ha megpillantan\u00e1m. A t\u00e1rsas \u00e9let vonz\u00e1sa azonban lek\u00fczdhetetlen \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem krist\u00e1lyosodik ki valamilyen szem\u00e9lyes vonzalomban: mindig az vonz \u00e9s izgat, ami titokzatos: s\u00e9t\u00e1k az esti, holdf\u00e9nyes domboldalon vagy \u00e1rnyas parks\u00e9t\u00e1nyokon, lehet\u0151leg titokban, hogy senki se tudja, hol vagyok\u2026<\/p>\n
Mindenk\u00e9ppen csak nagy id\u0151k\u00f6z\u00f6kben \u00e9s lassank\u00e9nt jutok hozz\u00e1 mindezekhez: mindennapjaimra r\u00e1nyomja b\u00e9lyeg\u00e9t az a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s fiziol\u00f3giai jelens\u00e9g, amelynek magyar\u00e1zat\u00e1t m\u00e9g ma sem ismerem. Illetve nem tudom, mi okozta azt a s\u00falyos neurotikus szorong\u00e1st, amely megm\u00e9rgezte kamasz\u00e9veimet. A f\u0151 t\u00fcnet: egyens\u00falyzavar. Furcsa nyom\u00e1st \u00e9rzek a k\u00e9t szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6m k\u00f6z\u00f6tt, az utc\u00e1n minduntalan az az \u00e9rz\u00e9sem, hogy \u00f6sszeesem. Sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k. A f\u00e9lelem, hogy elvesz\u00edtem egyens\u00falyomat, heves sz\u00edvdobog\u00e1st okoz, \u00e9rver\u00e9sem sokszor sz\u00e1zon fel\u00fcl van. Moziban, koncerten, sz\u00ednh\u00e1zban is elfog ez a r\u00e9mes \u00e9rz\u00e9s, izgatottan tapogatom nyakamon az \u00fct\u0151eret, forr\u00f3s\u00e1g \u00f6nt el, de a sz\u00e9gyen, hogy esetleg magamra ir\u00e1ny\u00edtom a figyelmet, odasz\u00f6gez a helyemhez, nagy nehezen v\u00e9gigszenvedem az el\u0151ad\u00e1st. Persze, sohasem esem \u00f6ssze, a sz\u00e1mtalan orvos, akikhez az any\u00e1m elcipel, tan\u00e1cstalanul cs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t, \u00e9s azt aj\u00e1nlj\u00e1k, menjek f\u00e9rjhez. Azt\u00e1n m\u00e9g tan\u00e1cstalanabbak lesznek, amikor kider\u00fcl, hogy m\u00e9g a tizenn\u00e9gyet sem t\u00f6lt\u00f6ttem be \u2013 az alakom m\u00e1r fejlett, n\u0151ies, t\u00f6bbet mutatok a koromn\u00e1l. Mit lehetne tenni? Semmit. A baj mag\u00e1t\u00f3l marad ki, b\u00e1r sok\u00e1ig \u2013 szinte az \u00e9retts\u00e9giig \u2013 vissza-visszat\u00e9rnek a rohamok, de egyre gyeng\u00fcl\u0151ben. Mindenesetre megkeser\u00edtette serd\u00fcl\u0151koromat ez a fiziol\u00f3giai szorong\u00e1s, amely k\u00e9s\u0151bb \u00e1tv\u00e1ltott bels\u0151, lelki szorong\u00e1ss\u00e1. Nem tudn\u00e1m megmondani, melyik volt rosszabb.<\/p>\n
Mindenesetre furcsa, f\u00e9l\u00e9nk, sokat otthon \u00fcl\u0151 le\u00e1nyka vagyok \u2013 szigor\u00fa, l\u00e1rm\u00e1s \u00e9s hat\u00e1rozott any\u00e1mra kenem, hogy nem megyek sehov\u00e1 a bar\u00e1tokkal, akik kir\u00e1ndulni, t\u00e1ncolni, sportolni h\u00edvnak. \u2013 Nem enged az any\u00e1m \u2013 mondom, de tulajdonk\u00e9ppen \u00e9n magam sem menn\u00e9k, b\u00e1r igencsak k\u00edv\u00e1nkozom. Elmag\u00e1nyosod\u00e1som valahol itt kezd\u0151dhetett. Az ember a hormonjaiban hordozza v\u00e9gzet\u00e9t \u2013 \u00e9s n\u00e1lam a kamaszkor viharai hozt\u00e1k felsz\u00ednre a g\u00e9nekben rejl\u0151 tulajdons\u00e1gokat, amelyek a tapasztalt szem el\u0151tt m\u00e1r kor\u00e1bban sem maradtak rejtve. M\u00e1sk\u00e9ppen hogyan \u00edrhatta volna ap\u00e1m \u2013 alig 10 \u00e9ves koromban \u2013 abban a vers\u00e9ben, amelyet nyafog\u00f3 k\u00e9r\u00e9semre, kisle\u00e1nyok k\u00f6zt divatoz\u00f3 apr\u00f3 eml\u00e9kk\u00f6nyvembe \u00edrt: \u201e\u2026 Zsibbadt mag\u00e1nyunk, melyen nem seg\u00edt \/ Se k\u00f6nyv, se sz\u00f3, se szeretet, se hit. \/ A sokas\u00e1g zavarja s a zaj \/ s\u00f6t\u00e9t f\u00e9lelme, \u00e9s a sz\u0151ke haj\u2026”.<\/p>\n
Egy m\u00e9g kor\u00e1bbi vers\u00e9ben \u2013 k\u00e9t- h\u00e1rom\u00e9ves lehettem \u2013 \u00fajabb jellemz\u0151 nyomra bukkanok: \u201evigasztalan gyerek”, \u00edrja r\u00f3lam.<\/p>\n
Val\u00f3ban vigasztalan voltam, mag\u00e1nyoss\u00e1gom el\u0151\u00e9rzet\u00e9ben. Ap\u00e1m felfedezte m\u00e1r akkor bennem, amit \u00f6nmag\u00e1b\u00f3l oly j\u00f3l ismert: a mag\u00e1nyt, amely egyes lelkekben \u00fagy burj\u00e1nzik, mint a r\u00e1k; a mag\u00e1nyt, amely fagyos leheletk\u00e9nt \u00e1rad bel\u0151l\u00fcnk, ak\u00e1rcsak a kaj\u00e1n \u00e9s kock\u00e1s sapk\u00e1t visel\u0151 \u00f6rd\u00f6gb\u00f4l Adrian Leverk\u00fchn fel\u00e9.<\/p>\n
\u00d6n\u00e9letrajzom nem \u00f6n\u00e9letrajz: nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy a vil\u00e1g akkori esem\u00e9nyeihez, de m\u00e9g \u00f6nn\u00f6n \u00e9letem esem\u00e9nyeihez sincs sok k\u00f6ze. C\u00e9lom: felt\u00e9rk\u00e9pezni a mag\u00e1ny l\u00e1zg\u00f6rb\u00e9j\u00e9t, tehetetlen, hosszadalmas, megt\u00e9veszt\u0151 \u00e9s egyre l\u00e9legzet\u00e1ll\u00edt\u00f3bb kudarcokba fullad\u00f3 k\u00eds\u00e9rleteimet arra, hogy kit\u00f6rjek szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n * A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Szink\u00e9p mell\u00e9klet, 2003. november 29.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A ken hossz\u00fa, s\u00f6t\u00e9t \u00e9s elhanyagolt helyis\u00e9g\u00e9b\u0151l este nyolc fel\u00e9 t\u00e1voztam, gyakran N. P\u00e9ter t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban; sov\u00e1ny, fekete, z\u00f6ldszem\u0171 kamasz volt, zenekedvel\u0151 \u00e9s k\u00f6nyvmoly. T\u00e1rsas\u00e1gunkban \u00e1ltal\u00e1ban az jelentette a legnagyobb elismer\u00e9st, ha valakit \u201eintelligensnek” neveztek, \u00e9s P\u00e9ter m\u00e1r r\u00e9g kiv\u00edvta ezt az elismer\u00e9st.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,133],"tags":[],"class_list":["post-24581","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24581","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=24581"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24581\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=24581"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=24581"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=24581"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}