– Gyere haza azonnal onnan, te romlott d\u00f6g! \u2013 ord\u00edt az any\u00e1m. Lefeksz\u00fcnk a sarokd\u00edv\u00e1nyra, egyik v\u00e9g\u00e9ben \u0151 alszik, a m\u00e1sikban \u00e9n. Eloltom a villanyt, eltelik f\u00e9l \u00f3ra, h\u00e1romnegyed \u00f3ra, a sz\u00f3\u00e1radat feltart\u00f3zhatatlanul \u00f6mlik bel\u0151le. Egy darabig arra gondolok, hogy mit gondolnak a tol\u00f3ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt lak\u00f3k, de azt\u00e1n a fejemre teszem a p\u00e1rn\u00e1t, f\u00fclemre szor\u00edtom a tenyeremet; csak a v\u00e9r zuhog\u00e1s\u00e1t hallom bel\u00fclr\u00f4l. D.-re gondolok, \u00e9s semmi sem \u00e9rdekel. Egyszer elf\u00e1radok, leveszem a kezem a f\u00fclemr\u0151l. J\u00f3t\u00e9kony csend van a szob\u00e1ban, any\u00e1m egyenletesen szuszog. Elaludt. \u00c9n csak \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n vagyok k\u00e9pes elszenderedni.<\/p>\n
D.-vel m\u00e9g n\u00e9h\u00e1nyszor elmentem s\u00e9t\u00e1lni \u00e9s cs\u00f3kol\u00f3zni, egyszer megh\u00edvtam magamhoz zs\u00farba, \u00e9s akkor Chopint zongor\u00e1zott nek\u00fcnk, m\u00e1skor k\u00f6z\u00f6s bar\u00e1tunk h\u00edvott meg magukhoz sz\u00e9p lak\u00e1sukba, \u00e9s D. itt is kit\u00fcntetett az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9vel, amennyiben t\u00e1nc k\u00f6zben a mellemhez ny\u00falt, de \u00e9n ell\u00f6ktem a kez\u00e9t. Remeg\u00e9s fogott el, ha csak a k\u00f6zelembe j\u00f6tt, \u00e9s nem mertem r\u00e1n\u00e9zni, nem mertem vele valahov\u00e1 menni, mert mindenben t\u00f6k\u00e9letesebb volt, mint \u00e9n. Hamar ellankadt \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se ir\u00e1ntam, komolyan udvarolt egy vele egyid\u0151s rom\u00e1n sz\u00e9ps\u00e9gnek, akit Doin\u00e1nak h\u00edvtak, \u00fagy besz\u00e9ltek r\u00f3luk a v\u00e1rosban, mint jegyesekr\u0151l. Azt\u00e1n l\u00e1ttam \u0151t m\u00e1s l\u00e1nyokkal is, akikr\u0151l azt suttogt\u00e1k, hogy \u201eaff\u00e9l\u00e9k”, \u00e9s a f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g szaggat\u00f3 k\u00ednjaival egy\u00fctt kezdett gy\u00f6keret ereszteni bennem a \u201ehandicap” \u00e9rz\u00e9se, amely a f\u00e9rfiakkal szemben v\u00e9gigk\u00eds\u00e9r majd eg\u00e9sz \u00e9letemben, az a benyom\u00e1s, hogy nem fogom sohasem megkapni azt a f\u00e9rfit, aki nagyon, igaz\u00e1n kell, mindig m\u00e1s n\u0151k, b\u00e1trabbak \u00e9s ravaszabbak teszik majd r\u00e1 a kez\u00fcket. A D.-\u00fcgy monstru\u00f3zus m\u00e9reteket \u00f6lt: hossz\u00fa \u00e9veken \u00e1t fogok r\u00e1 titokban, hi\u00e1baval\u00f3an v\u00e1gyakozni, elj\u00e1rok minden \u00e9vben ugyanazon a szeptemberi napon ugyanarra a padra, ahol el\u0151sz\u00f6r cs\u00f3kolt meg; mikor az \u00e9retts\u00e9gi tabl\u00f3juk a Kapu utca egyik kirakat\u00e1ba ker\u00fcl, minden este t\u00edzszer fel-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lok, hogy a k\u00e9p\u00e9t l\u00e1thassam; \u00e9s tizennyolc \u00e9v eltelt\u00e9vel, mikor egyszer a f\u0151v\u00e1rosban \u00f6sszetal\u00e1lkozom vele, felmegyek a lak\u00e1s\u00e1ra \u00e9s az \u00f6v\u00e9 leszek, azzal a megb\u00e9k\u00e9l\u00e9ssel, hogy egy elmulasztott feladatnak tettem eleget, ugyanakkor a fiatals\u00e1g eml\u00e9keinek \u00e9s a jelen pillanat var\u00e1zs\u00e1nak j\u00f3\u00e9rz\u00e9s\u00e9vel. Nem csal\u00f3dtam D.-ben, most is j\u00f3 volt nekem, kellett, tetszett. \u00c9s bet\u00f6lt\u00f6tte ifj\u00fas\u00e1ga \u00edg\u00e9reteit, neves m\u0171\u00e9p\u00edt\u00e9sz lett bel\u0151le, \u00e9s karcs\u00fa maradt \u00e9s fiatal. Azonk\u00e9ppen megmaradt ir\u00e1ntam k\u00f6z\u00f6mb\u00f6snek, j\u00f3les\u0151en elj\u00e1tszadozott velem, mint kamaszkorunkban, \u00e9s azonnal elfelejtett, nem keresett soha, pedig v\u00e1rtam.<\/p>\n
Mindig v\u00e1rtam, mindig v\u00e1rom D.-t.<\/p>\n
*
\nHi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lom m\u00e1r ebb\u0151l az id\u0151b\u0151l kimutatni a mag\u00e1ny gy\u00f6kereit: nem, hossz\u00fa \u00e9vek fognak eltelni, am\u00edg a testetlen, az igazi, metafizikai mag\u00e1ny gy\u00f3gy\u00edthatatlan retteg\u00e9se ker\u00edt majd hatalm\u00e1ba; egyel\u0151re, azokban az \u00e9vekben a fiatals\u00e1g ellenm\u00e9rge nem engedi eluralkodni. Eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9ppen, testi, fiziol\u00f3giai t\u00fcnetekkel jelenti l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t. \u2013 Ha sok\u00e1ig \u00fcl\u00f6k a szob\u00e1ban egyed\u00fcl, vagy ha t\u00e1gas, \u00fcres t\u00e9rs\u00e9geken, n\u00e9ptelen utc\u00e1kon j\u00e1rok, hirtelen heves sz\u00edvdobog\u00e1s fog el, kiver a hideg verejt\u00e9k, kib\u00edrhatatlan rosszull\u00e9t (ma m\u00e1r ismerem a szakkifejez\u00e9st: nausea) ker\u00edt hatalm\u00e1ba. Titokban falat, fog\u00f3dz\u00f3t keresek, im\u00e1dkozom, b\u00e1r j\u00f6nne valaki, egy j\u00e1r\u00f3kel\u0151, hogy bel\u00e9kapaszkodhassak. Persze, nem teszem; kaput\u00f3l kapuig v\u00e1nszorgok, m\u00edg valahogy lecsillapodom. Az orvosok valami idegcsillap\u00edt\u00f3t aj\u00e1nlottak, bekapok egy pasztill\u00e1t. Otthon is el\u0151fordul a dolog; any\u00e1m gyakran \u00e9s sokat van t\u00e1vol: k\u00f3rh\u00e1z, terep, gy\u0171l\u00e9sek, \u00e9jjeli szolg\u00e1lat. Alkonyodik, hirtelen megl\u00f3dul a szoba velem, ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gve k\u00faszom fel a konyhaablakba egy kis sz\u00e9k seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel, \u00e9s lesem a l\u00e9pcs\u0151t, hogy mikor j\u00f6n haza m\u00e1r. \u00d3r\u00e1kig \u00fcl\u00f6k az ablakban, m\u00e1r eg\u00e9szen s\u00f6t\u00e9t van. Tiszt\u00e1ban vagyok a baj idegi eredet\u00e9vel, rettenetesen ingerel, hogy valaki, ak\u00e1rki jelenl\u00e9te feloldja a g\u00f6rcs\u00f6t, \u00e9s az eg\u00e9sz rosszull\u00e9t a semmibe t\u0171nik, senki sem veheti komolyan. Ez\u00e9rt csak a legritk\u00e1bb esetben fordulok valakihez seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt, de \u00edgy is megt\u00f6rt\u00e9nik, hogy felmegyek a szomsz\u00e9d\u00e9khoz, egy kedves rom\u00e1n csal\u00e1dhoz, csak \u00fagy l\u00e1togat\u00f3ba, s megk\u00e9rem, hogy \u00fclhessek n\u00e1luk, am\u00edg any\u00e1m hazaj\u00f6n. Kedvesen fogadnak, de nincs mit besz\u00e9ln\u00fcnk, ma sem tudom, mit gondolhattak fel\u0151lem. R\u00e9gebben kisgyerekkoromban is lemenek\u00fcltem egyszer az Imre sz\u00fcleihez \u2013 este t\u00edz \u00f3ra lehetett, any\u00e1m valami gy\u0171l\u00e9sen volt, elaludtam, elment \u00e9s nyugodtan alva hagyott otthon, de fel\u00e9bredtem, \u00e9s irt\u00f3zva vettem \u00e9szre, hogy egyed\u00fcl vagyok a lak\u00e1sban. Imre k\u00edgy\u00f3nyelv\u0171 anyja sz\u00e9tk\u00fcrt\u00f6lte a v\u00e1rosban, hogy any\u00e1m \u00e9jjel k\u00f3sz\u00e1l \u00e9s egyed\u00fcl hagyja „azt a szeg\u00e9ny gyermeket”, persze, mindenki csak egy dologra gondolt, istenem, b\u00e1r f\u00e9rfiak ut\u00e1n j\u00e1rt volna any\u00e1m, de neki meg sem fordult a fej\u00e9ben az ilyesmi, \u0151 akkoriban \u0151szint\u00e9n r\u00e9szt vett az \u00faj vil\u00e1g \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9ben.<\/p>\n
A csend is kiv\u00e1ltja a bajt: a csendben z\u00fag\u00e1st hallok, \u00e1lland\u00f3 z\u00fag\u00e1st, f\u00fclelek, honnan j\u00f6n, m\u00edg r\u00e1 nem j\u00f6v\u00f6k, hogy sehonnan, a v\u00e9r z\u00fag\u00e1sa az a f\u00fclben, ijeszt\u0151, el\u00e1ll t\u0151le a l\u00e9lekzetem, \u00e9s fektemben a sz\u00edvemet is mindig \u00e9rzem, hogy van, iszony\u00fa \u00e9rz\u00e9s. \u2013 Minden ing-leng odabenn, mintha a kopony\u00e1m t\u00fals\u00e1gosan b\u0151 lenne az agyam m\u00e9ret\u00e9hez, l\u00f6ty\u00f6g ott bel\u00fcl a fejemben, jaj, hova menjek, mit tegyek? Any\u00e1m a kezeit t\u00f6rdeli, orvosokhoz, endokrinol\u00f3gusokhoz hurcol, mindenki sz\u00e1nakozva inti t\u00fcrelemre, a megl\u00f3dultan, felgyors\u00edtva fejl\u0151d\u0151 szervezet, \u00e9s t\u00fal\u00e9rz\u00e9keny, terhelt idegrendszer minden val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint lassan egyens\u00falyba ker\u00fcl. Eg\u00e9szs\u00e9gesebb, term\u00e9szetesebb, szabadabb \u00e9letrend, norm\u00e1lis emberek t\u00e1rsas\u00e1ga, tal\u00e1n egy m\u00e1s k\u00f6rnyezet hamarabb seg\u00edtett volna. De \u00edgy is lassan enged a szorong\u00e1s, mind nagyobb id\u0151k\u00f6z\u00f6kben int\u00e9zik ellenem rohamaikat a mag\u00e1ny el\u0151\u00f6rsei, hogy azt\u00e1n teljes er\u0151bevet\u00e9ssel induljanak gy\u0151zelmes rohamra majd a negyvenedik \u00e9let\u00e9vem bet\u00f6lt\u00e9se ut\u00e1n.<\/p>\n
Mindezt az iskol\u00e1ban nem tudj\u00e1k fel\u0151lem: az oszt\u00e1lyt\u00e1rsak, tan\u00e1rok der\u0171s, sz\u00e9p kisl\u00e1nyt ismernek, aki j\u00f3l tanul, csak kicsit lusta \u00e9s k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s, \u00e9s torn\u00e1b\u00f3l mindig fel van mentve, pedig milyen sz\u00e9p, kisportolt alakja van. Kett\u0151s \u00e9letet \u00e9lek: egy d\u00falt, s\u00f6t\u00e9t pokol \u00e9s egy felh\u0151tlen, der\u00fclt vil\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt j\u00e1rom az utat, azt rem\u00e9lve, hogy ami m\u00e1soknak siker\u00fcl, nekem is siker\u00fclni fog. De nem \u00edgy lesz. Furcsa meglepet\u00e9sek \u00e9rnek: zongoravizsg\u00e1m sz\u00e9pen siker\u00fclt, de amikor ugyanazt a darabot \u2013 egy Beethoven-szon\u00e1ta lass\u00fa t\u00e9tel\u00e9t \u2013 az \u00e9vz\u00e1r\u00f3 \u00fcnnep\u00e9lyen sz\u00ednpadon kellene elj\u00e1tszanom, hirtelen mintha megb\u00e9nuln\u00e1nak az ujjaim, k\u00e9nytelen vagyok fel\u00e1llni \u00e9s kimenni a sz\u00ednpadr\u00f3l, \u00e9g\u0151 arccal, k\u00f6nnyes szemmel. H\u00e1t a legb\u00e1rgy\u00fabb tanul\u00f3 is k\u00e9pes volt v\u00e9gigj\u00e1tszani a vizsgadarabj\u00e1t, csak \u00e9ppen \u00e9n nem? Mi ez? D\u00fch\u00f6sen verem a zongor\u00e1t \u00f3r\u00e1kon \u00e1t, de egyre rosszabbul megy \u2013 az ujjaim nem engedelmeskednek. Tudom m\u00e1r akkor, hogy nem lesz bel\u0151lem muzsikus. De h\u00e1t akkor mi lesz bel\u0151lem? V\u00e1llat vonok \u2013 majd megl\u00e1tjuk.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n * A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Sz\u00ednk\u00e9p mell\u00e9klet, 2003. december 27.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" – Gyere haza azonnal onnan, te romlott d\u00f6g! \u2013 ord\u00edt az any\u00e1m. Lefeksz\u00fcnk a sarokd\u00edv\u00e1nyra, egyik v\u00e9g\u00e9ben \u0151 alszik, a m\u00e1sikban \u00e9n. Eloltom a villanyt, eltelik f\u00e9l \u00f3ra, h\u00e1romnegyed \u00f3ra, a sz\u00f3\u00e1radat feltart\u00f3zhatatlanul \u00f6mlik bel\u0151le.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,133],"tags":[],"class_list":["post-24905","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24905","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=24905"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/24905\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=24905"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=24905"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=24905"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}