![\"osz-es-hatalom\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2013\/09\/osz-es-hatalom.png\")
\nNem mondja senki, hogy akkor volt eg\u00e9sz fen\u00e9kig tejfel. De meg\u00e9lt a koldus is a koldul\u00e1sb\u00f3l, hisz csak annyian voltak, hogy megsajn\u00e1lhatta \u0151ket az ember, a munkan\u00e9lk\u00fclis\u00e9g meg, mint \u00f6r\u00f6mforr\u00e1s, nem volt szok\u00e1s. Akart dolgozni m\u00e9g abban az id\u0151ben mindenki, aki \u00e9pk\u00e9zl\u00e1b volt , h\u00e1t \u00fcnnepelni is, dolgozni is sokkal t\u00f6bbnek volt kedve. Fel is \u00e9p\u00fclt idej\u00e9re izmos, j\u00f3 l\u00e1bakra a megyeh\u00e1za a Szent Mih\u00e1ly hegy al\u00e1, \u00e9ppen a t\u00e9rre, ahol a hegyekr\u0151l le\u00f6ml\u0151 nagyobbik K\u00fck\u00fcll\u0151 az\u00f3ta is lass\u00edt \u00e9s szerten\u00e9z, mintha maga is \u00f6r\u00f6m\u00e9t leln\u00e9 a valamikori nagy \u00fcnnepre emelt sokszem\u0171 \u00e9p\u00fcletben, ahov\u00e1 \u00f6r\u00f6k id\u0151re bevonult cifr\u00e1n is cs\u00edp\u0151s ostornak a hatalom.
\n– A r\u00e9giek tudtak, nem vit\u00e1s! – \u00e1llap\u00edtotta meg a huzonka fiatalember, hogy belekapaszkodott a h\u00e1z hatalmas ajtaj\u00e1ba, amely egy akkora s\u00falyt meg se alintott. – Az ajt\u00f3 anyag\u00e1t valahol hatalmas t\u00f6lgyb\u0151l has\u00edthatt\u00e1k, a nagy \u00e9rckilincset meg gondosan \u00e9pp Szentkeresztb\u00e1ny\u00e1n ki\u00f6ntett\u00e9k, k\u00fcl\u00f6nben eddig sz\u00e1zszor k\u00e1r\u00e9 ment volna – gondolta, s hogy siker\u00fclt m\u00e9gis el\u00e9g illedelmesen benyitnia, m\u00e9g ki is h\u00fazta mag\u00e1t, ha \u00e9ppen nem is olyan leg\u00e9nyesen. Ut\u00f3v\u00e9gre k\u00e9rni j\u00f6tt , de nem koldus.
\nAz ilyen helyen a bels\u0151 ajt\u00f3kon kopogtat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl m\u00e9g nem l\u00e9pett be soha emberfia. \u00c1nael se mulasztotta el. Pontosan az als\u00f3 folyos\u00f3n, a harmadikon kopogott, vagy h\u00e1romszor egym\u00e1s ut\u00e1n, mind illedelmesebben, ahogyan kell, de csak annyit \u00e9rt vele, hogy egy r\u00fazs m\u00f6g\u00e9 b\u00fajt n\u0151cike j\u00f3l megn\u00e9zte, hogy \u0151-e az a kopogtat\u00f3s s sz\u00e9pen k\u00e9rte, nem kedvesen, hogy v\u00e1rjon.
\n– A f\u0151n\u00f6k foglalt! – csengett sok\u00e1ig a hang a m\u00e9g szinte kamaszos k\u00e9t kajla f\u00fclbe, amelyet szinte \u00e1ts\u00fct\u00f6tt a z\u00fag\u00f3 utc\u00e1r\u00f3l a j\u00f3 helyre tervezett ablakon be\u00f6ml\u0151 f\u00e9ny, \u00fagy, hogy amint ott \u00e1llt egyik l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra, \u00e9ppen egy \u00fcres sz\u00e9k mellett, amelyen l\u00e1tszott, nem illik oda, mert kopott, a hangb\u00f3l \u00e9rezte \u00fajra \u00c1nael, hogy az olyanok, mint \u0151, gyakran zavarhatj\u00e1k ott a leveg\u0151t.
\nSzerencs\u00e9re, nem \u00fcltett\u00e9k le, akkor sem. Egy sz\u00e9ken, kicsi helyt, m\u00e9g mag\u00e1ba sz\u00e1ll. Bel\u00e1tja, ha nem volna sok olyan, mint \u0151, az ismeretszerz\u00e9s zaklatott ur\u00e1nak sz\u00e1zszorta jobb volna a sorsa, nem lenne annyira foglalt. Tudta \u00c1nael, megtan\u00edtott\u00e1k azt neki m\u00e1r otthon, hogy mi az illem, az\u00e9rt kopogott, nem is egyszer, h\u00e1t bocs\u00e1natot k\u00e9rve od\u00e9bb is \u00e1llhatna, van ajt\u00f3 csak abban a l\u00e1bas h\u00e1zban is, nem egy, de hellyel nem k\u00edn\u00e1lt\u00e1k, h\u00e1t v\u00e1rt. Valami \u00edg\u00e9retes zajra, bel\u00fclr\u0151l. Ahogy ott \u00e1llt \u00c1nael f\u00e9lszeg mosollyal a sz\u00e1ja sz\u00f6glet\u00e9n, mind bizonygathatta volna a f\u00e9l vil\u00e1g, el nem hiszi senki, hogy tud \u0151 olyan is lenni, mint a paprika, csak nevezz\u00e9k ki. K\u00fcl\u00f6nben j\u00f3 tudni, aki ezt az ajt\u00f3t v\u00e1lasztja, ne siessen. Nem a titk\u00e1rn\u0151 miatt, az v\u00f6r\u00f6s k\u00f6rm\u00f6kkel, mint aki v\u00e9rbe ny\u00falt, csak kelletlenkedik. A fiatalon kopaszod\u00f3, j\u00f3 v\u00e1g\u00e1s\u00fa f\u0151n\u00f6k, akit mintha mindig skatuly\u00e1b\u00f3l h\u00faztak volna ki, oly ped\u00e1ns, igen okos ember, \u00e9s ismeri \u0151 az \u0151sz\u00f6k\u00f6n tan\u00edtani jelentkez\u0151ket, mint rosszp\u00e9nzt. Nem iszik az melegen. J\u00f3l meggondol mindent. Nincsen egy\u00e1ltal\u00e1n a magas homlok\u00e1ra \u00edrva, de akinek szeme van hozz\u00e1, l\u00e1tja, ilyen esetekben olcs\u00f3n nem adhatja. Kiejteni nem szabadott ugyan az ajt\u00f3n bel\u00fcl, nem olyan id\u0151k j\u00e1rtak, de \u0151 volt az \u00far, mi t\u00f6bb: a hatalom.
\n– J\u00f3 napot, tan\u00edt\u00f3 \u00far! – k\u00f6sz\u00f6ntek a falukban az olyan \u0151szel\u0151n a hatalom \u00e1ltal ki-kinevezett helyettes tan\u00e1roknak. – A tan\u00edt\u00f3 \u00far mikor j\u00f6tt, s mikor megy? – k\u00e9rdezt\u00e9k, s csod\u00e1lkoztak cefet\u00fcl – volt, aki ki is mondta – hogy bety\u00e1r, sok lehet az orsz\u00e1gban a tan\u00edtani akar\u00f3.
\n– A torm\u00e1ba is esik ny\u0171! – v\u00e1laszolhatott volna meg \u00c1nael az \u00edgy k\u00f6sz\u00f6nget\u0151knek, mert a f\u0151n\u00f6k, a tud\u00e1s al\u00e1zatosan megs\u00fcvegelt, hatalmas helytart\u00f3ja valahonnan bel\u00fclr\u0151l m\u00e9g eddig \u00f6r\u00f6kk\u00e9 el\u0151ker\u00fclt. Egy kicsit tette-vette mag\u00e1ban a dolgot, de a nagyokat pillant\u00f3 titk\u00e1rn\u0151 f\u00fcle hallat\u00e1ra, csak \u00fagy futva, \u00c1n\u00e1elt, b\u00e1r egy cseppet se lehetett ott t\u00e9bl\u00e1bolva valami fels\u00e9ges l\u00e1tv\u00e1ny, kinevezte, oda, ahov\u00e1 nem er\u0151st tolakodtak, azzal emelve a megb\u00edzat\u00e1s rangj\u00e1t, hogy mindig odavette, majd tal\u00e1lkoznak
\n– Ha el nem r\u00e1gj\u00e1k a tetvek a nyakunkat!… \u2013 z\u00e1rta le a fogad\u00e1st a f\u0151n\u00f6k, s avval b\u00facs\u00fazkodtak. \u00dagy illett, hogy az \u00e1polt, fiatalon kopaszod\u00f3 hatalom ny\u00fajtsa a kez\u00e9t.
\nAz \u00e1porodott benti leveg\u0151 ut\u00e1n j\u00f3l esett \u00c1n\u00e1nak a kinti. A bizalmaskod\u00f3 hang m\u00e9g fel is dobta. Az \u00faton egy darabig nem is hitte, hogy amit hallott, igaz. Nagy dolog, nem vele g\u00fanyol\u00f3dtak, neki sz\u00f3lta el a el mag\u00e1t a hatalom. A f\u0151n\u00f6k sem olyan, mint amilyennek gondolj\u00e1k.
\n\u2013 Mindenki \u00e1ldozat!? \u2013 k\u00f3stolgatta az elhangzottakat \u00c1nael, s mert egy tan\u00e1rnak kinevezett nem t\u00e9bl\u00e1bolhat az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n, bemenek\u00fclt egy kis bizonytalankod\u00e1s ut\u00e1n a k\u00f6zeli talpon\u00e1ll\u00f3ba. Ott lesz a j\u00f3, p\u00e9nzt hozott otthonr\u00f3l. Az \u00f6regek tudt\u00e1k, hogy egy vas n\u00e9lk\u00fcl kinevez\u00e9st senki se kap, s ha igen is, arra m\u00e9g egyel\u0151re nem lehet v\u00e1s\u00e1rolni. Bizony a beoszt\u00e1s, m\u00e1r olyan, amilyen, m\u00e9g az Isten h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt is \u00f6r\u00f6k\u00f6n el\u0151bb csak p\u00e9nzbe ker\u00fclt, mert \u00e9lni kell.
\n– No, meg addig is – gondolta \u00c1nael -, am\u00edg a k\u00e9k busz el\u0151\u00e1ll, az id\u0151t el kell valahol t\u00f6lteni, egy k\u00e1der nem t\u00e1thatja a vil\u00e1g szeme l\u00e1tt\u00e1ra a sz\u00e1j\u00e1t.
\nA talpon\u00e1ll\u00f3 nem fogadta kit\u00f6r\u0151 \u00f6r\u00f6mmel. L\u00e1tszott \u00c1naelen messzir\u0151l, az italnak nem nagy embere, csak m\u00e9rt\u00e9kkel \u00e9s csak akkor iszik, ha musz\u00e1j. R\u00e1ghatta a f\u00fcl\u00e9be h\u00f3napokon \u00e1t Bitay, az \u00f6reg c\u00edmzetes tan\u00edt\u00f3, akit ha uraztak, neki legal\u00e1bb j\u00f3l \u00e1llt, hogy jegyezze meg, fontos: ha elk\u00e9sik, ne siessen, s ha iszik, ne igyon keveset, \u0151 olyan beteg az italt\u00f3l, hogy le a kalappal. De a „mitteccikre” m\u00e9gis k\u00e9rt. Keveset \u00e9s dr\u00e1g\u00e1t. Lett erre egy kicsi tekint\u00e9lye, pedig nem tudhatta a hajlong\u00f3 kiszolg\u00e1l\u00f3, hogy kivel is van dolga. Nem jutott annak az esz\u00e9be: kint m\u00e1r \u00fajra \u0151sz van. Egyel\u0151re sz\u00e1raz. T\u00e1n az id\u00e9nre elj\u00e1tszotta a sar\u00e1t?
\n– No ha van?! – legyintett volna a gondosan h\u00e1tra f\u00e9s\u00fclt haj\u00fa kiszolg\u00e1l\u00f3 az \u0151szre. – A madarak gy\u00fclekeznek s mennek, avval annyi -. t\u00e1n r\u00e1 is sz\u00f3l \u00c1naelre, ne szomorkodj\u00e9k, elb\u00fajni nem k\u00f6telez\u0151, ha megb\u00e1nta volna a dolgot, van m\u00e1s is, mehet \u2013 mondjuk – a sarokban poharaz\u00f3kkal dolgozni a cukorgy\u00e1rba, ott nem ettek meg m\u00e9g senkit a tetvek, jelk\u00e9pesen se. Mit sz\u00e1m\u00edt a f\u0151n\u00f6k? Hi\u00e1ba \u00edg\u00e9rte, nem fognak tal\u00e1lkozni, csak j\u00f6v\u0151 ilyenkor, ha minden j\u00f3l megy. Ne is v\u00e1rja, mert nem mennek azok \u00c1naelek ut\u00e1n dics\u00e9reteket osztogatni, ahhoz kicsi egy falu, h\u00e1t v\u00e1ltson, idej\u00e9ben, ha akar, egy szinte \u00fcres b\u0151r\u00f6nddel nincsen, ami\u00e9rt mind v\u00e1ndoroljon. Mit \u00e9r azzal, hogy itt-ott az \u00f6regek el\u0151re k\u00f6sz\u00f6nnek neki!
\nEgy kicsi ital\u00e9rt mintha egy \u00fajabb lehet\u0151s\u00e9get kapott volna \u00c1nael a talpon\u00e1ll\u00f3ban. Nem is sietett jegyet venni. Pedig oda, ahov\u00e1 neki a kinevez\u00e9se sz\u00f3l, nem is buszon, ink\u00e1bb egym\u00e1s hegy\u00e9n-h\u00e1t\u00e1n mennek az emberek. Senkinek nem j\u00e1r extra. Neki meg csomagja is van. A f\u0151n\u00f6kn\u00e9l nem volt vele, kint hagyta a nagy ajt\u00f3 el\u0151tt. Akkoriban ott nagyon ritk\u00e1n loptak.
\n– Botfaluban \u2013 \u00fczenhett\u00e9k volna neki a sarokb\u00f3l -, csak \u00e1fonya lapi kell. Meleg v\u00edz s cukor van b\u0151ven. A penn\u00e1s embert egyenesen v\u00e1rj\u00e1k, el\u0151munk\u00e1snak. A nagyobb poz\u00edci\u00f3ba, m\u00e1r kiker\u00fcl helyb\u0151l.
\nHa nem villan meg \u00c1nael fej\u00e9ben, hogy akkor mi is legyen a mondhatni \u00faj b\u0151r\u00f6nddel, benne a tan\u00e1ri ranghoz j\u00e1r\u00f3 cs\u00edkos nyakkend\u0151kkel, mert az olyant szerette \u00c1nael, \u00e9s ha nem jelenik meg hirtelen el\u0151tte egy cs\u00fasz\u00f3s v\u00f6lgybe \u00e9p\u00fclt falusi iskola, sok gyermekkel, t\u00e1n be\u00e1ll a cukorgy\u00e1rba jelentkezettek k\u00f6z\u00e9. A nyarakot otthon eddig is a gazdas\u00e1gban \u00e1tdolgozta, a munk\u00e1t\u00f3l egy cseppet se f\u00e9lt.
\n– Nem lehet \u2013 kapaszkodott hirtelen a poh\u00e1rba \u00c1mael, m\u00e1r ha kifizette, nem \u00f6nthette el, kortyantott apr\u00f3kat a dr\u00e1ga italb\u00f3l. – A kinevez\u00e9sen a kerek pecs\u00e9t val\u00f3di, a f\u0151n\u00f6k al\u00e1\u00edr\u00e1sa meg val\u00f3s\u00e1ggal miniszteri -, mormolta, k\u00e9t kortyint\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, s mintha nagy igazs\u00e1gosan m\u00e1soknak is meg akarn\u00e1 mutatni, nem tehet m\u00e1st, a tiszt\u00e1ra ropog\u00f3s pap\u00edros\u00e1t el\u0151vette. \u2013 A feletet\u00e9sekbe m\u00e9g eddig senki s\u00e9rvet nem kapott \u2013 ismerte be v\u00e9g\u00fcl, mag\u00e1ban, mert igas\u00e1g az, hogy \u00c1naelre a vil\u00e1gon \u2013 mind v\u00edv\u00f3dhatott – senki fel se figyelt, hogy otthoniaknak is egy kicsi igazuk van, avval fel\u00e1llt \u00e9s a sz\u00e1raznak \u00edg\u00e9rkez\u0151 \u0151szben a f\u0151n\u00f6kre, aki egy \u00e9vre \u00fajra osztott neki is a hatalm\u00e1b\u00f3l, h\u00e1l\u00e1san gondolt, avval ment, hogy nehogy lemaradjon, \u00e9s \u00e9rv\u00e9nyes jegyet v\u00e1ltott a k\u00e9k buszra.
\nHogy a rendeltet\u00e9si hely\u00e9re meg\u00e9rkezz\u00e9k, ott, ahol Firtos ura a fi\u00e1hoz \u00edgy sz\u00f3lt: e ti\u00e9d, \u00e1t kellett \u00fclnie egy m\u00e1sik j\u00e1ratra. Ha azt mondan\u00e1, hogy becsapt\u00e1k, hazudna. M\u00e1r a f\u0151n\u00f6k jelezte, ha nem veszi egyenest gyalogosan \u00e1t a hegyen, v\u00e1ltania kell. \u0150 meg is tette. Hanem amint \u00d6rd\u00f6ng\u00f6s h\u00eddj\u00e1t\u00f3l kezdett h\u00e1gni vel\u00fck a busz mind k\u00f6zelebb a Holdhoz, b\u00e1r akkor \u0151t k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben az imbolyg\u00f3 nagy v\u00f6r\u00f6s g\u00f6mb igen foglalkoztatta, de ma m\u00e1r biztosan tudja, hogy \u00e9szre vette: a v\u00e1s\u00e1rhelyi busz nem k\u00e9k volt, mint az udvarhelyi, hanem piros.<\/p>\n