A vizsga napj\u00e1n teh\u00e1t minden protekci\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl \u00fcltem neki az \u00edr\u00e1sbelinek. K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem forrongott a felv\u00e9teliz\u0151k serege: el\u0151ttem teljesen ismeretlen fogalmakkal dob\u00e1l\u00f3ztak, s a zenetermekben val\u00f3s\u00e1gos koncerteket r\u00f6gt\u00f6n\u00f6ztek. Csup\u00e1n egyik\u00fckre eml\u00e9kszem vissza eg\u00e9szen vil\u00e1gosan: olajosk\u00e9p\u0171, nagy, barna szem\u0171 k\u00f6v\u00e9rk\u00e9s fi\u00fa volt, zongor\u00e1n\u00e1l \u00e9s nagyb\u0151g\u0151je mellett eg\u00e9szen megt\u00e1ltosodott, vad \u00e9s t\u00f6k\u00e9letes jazz-ritmusokat csalt ki a hangszerekb\u0151l, eg\u00e9sz teste, minden porcik\u00e1ja egy\u00fctt mozgott a zen\u00e9vel; elm\u00e9letb\u0151l nemigen jeleskedett, s mivel a jazz akkoriban nemigen volt \u201eszalonk\u00e9pes” a zenei int\u00e9zm\u00e9nyekben, biztosra vettem, hogy nem ker\u00fcl be. De beker\u00fclt, \u00e9s \u00e9n nem ker\u00fcltem be, bizony\u00edt\u00e9k\u00e1ul annak, hogy a szakmabeliek j\u00f3 \u00e9rtelemben vett maffi\u00e1ja mindig is gy\u0151zedelmeskedik a k\u00edv\u00fclr\u0151l betolakod\u00f3k f\u00f6l\u00f6tt, s hi\u00e1ba akarnak mindenkib\u0151l mindenf\u00e9l\u00e9t \u2013 teh\u00e1t f\u00e1b\u00f3l vaskarik\u00e1t \u2013 csin\u00e1lni, ilyesfajta demokr\u00e1cia nincs, nem is lehets\u00e9ges. (Az olajosk\u00e9p\u0171 leg\u00e9nyb\u0151l k\u00e9s\u0151bb egyik legkiv\u00e1l\u00f3bb jazz-zen\u00e9sz\u00fcnk lett, Johnny Raducanu.) J\u00f3magam az \u00e1ltal\u00e1nos t\u00e1rgyakb\u00f3l szerzett jeleseim r\u00e9v\u00e9n el\u00e9rtem annyit, hogy a hirdet\u0151t\u00e1bl\u00e1n a \u201ehely n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt” vizsgaeredm\u00e9nyt olvashattam a nevem mellett. Megnyugodva, felszabadultan t\u00e1voztam, olyanf\u00e9le \u00e9rz\u00e9ssel, mint mikor az ember nem megy f\u00e9rjhez szenved\u00e9lyes szeret\u0151j\u00e9hez, de megtartja hatalmas intenzit\u00e1s\u00fa, tart\u00f3san ism\u00e9tl\u0151d\u0151 pillanatok sz\u00e1m\u00e1ra. Ilyen szerelemben maradtam a zen\u00e9vel, nem egym\u00e1s \u00e9rdekeit szolg\u00e1ltuk, nem alkottunk-teremtett\u00fcnk egym\u00e1ssal semmit \u2013 de megmaradt sz\u00e1momra \u00f6r\u00f6k \u00f6r\u00f6m \u00e9s sejtelem forr\u00e1s\u00e1nak.<\/p>\n
Boldogan r\u00f3ttam ism\u00e9t sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosom utc\u00e1it. M\u00e1r szeptember volt, meleg, \u00e9des, hegyi szeptember. Mit tudtam \u00e9n akkor arr\u00f3l, hogy a t\u00e1j, a leveg\u0151je, \u00edzei, illatai soha nem m\u00fal\u00f3 benyom\u00e1sokkal b\u00e9lyegzik meg a lelkemet, \u00e9pp\u00fagy, mint az akkor m\u00e9g \u00e9l\u0151 sz\u00e1sz k\u00f6lt\u0151, akinek vers\u00e9t, az Erd\u00e9lyi el\u00e9gi\u00e1t majd f\u00e9lsz\u00e1zaddal k\u00e9s\u0151bb, egy b\u00facs\u00faz\u00f3 szerelem k\u00ednjait\u00f3l k\u00f6nnyesen fogom leford\u00edtani anyanyelvemre. Adolf Meschend\u00f6rfer m\u00e9g t\u00edz \u00e9vet \u00e9lt itt e v\u00e1rosban, egy sz\u00e1m\u00e1ra vissz\u00e1j\u00e1ra fordult vil\u00e1gban, amelyet azonban egyszer\u0171en nem vett tudom\u00e1sul: k\u00f6nyveiben, csal\u00e1dj\u00e1ban keresett vigaszt, meg a t\u00e1jban. Mikor e sorokat \u00edrom, az erd\u00e9lyi sz\u00e1szok t\u00f6megesen hagyj\u00e1k el 800 \u00e9ves haz\u00e1jukat, hogy a sz\u00e1mukra \u00f6r\u00f6kre idegen Deutschlandban telepedjenek meg (valami bosszant\u00f3, \u00e9l\u0151 h\u00fasmaradv\u00e1ny \u00e1lland\u00f3an ingerl\u00e9kenys\u00e9gben tartsa \u0151ket a k\u0151sz\u00edv alatt, amelyet Hollandus Mih\u00e1ly a mell\u00fckbe helyezett; a p\u00e9nz, a \u201efogyaszt\u00f3i t\u00e1rsadalom” j\u00f3t\u00e9tem\u00e9nyei\u00e9rt cser\u00e9ben.). Ezt az inger\u00fclt bossz\u00fas\u00e1got, enyhe d\u00fch\u00f6t (nem, a sz\u00e1szok nem mondan\u00e1k ki a Sehnsucht, Heimweh szavakat) azt\u00e1n s\u00f6rbe fullasztj\u00e1k, \u00e9s k\u00f6v\u00e9ren, r\u00f3zs\u00e1san, szagtalan\u00edtva bolyonganak majd Eur\u00f3pa aut\u00f3sztr\u00e1d\u00e1in, s ha n\u00e9ha „hazaj\u00f6nnek”, m\u00e1r csak unalomb\u00f3l teszik meg, hogy elhencegjenek aut\u00f3csod\u00e1ikkal. A leg\u00e9rz\u00e9kenyebbje azonban tudni fogja, hogy:<\/p>\n
„Itt m\u00e1sk\u00e9pp susog a forr\u00e1s, m\u00e1sk\u00e9pp sz\u00e1ll az id\u0151”…<\/em><\/p>\n Ford\u00edt\u00e1somban egy sz\u00e1sz k\u00f6lt\u0151 kifog\u00e1solta, hogy az \u201eAch, es ist schon September”-t \u201eIsm\u00e9t itt van szeptember”-nek ford\u00edtottam \u2013 ami az ember\u00e9let \u0151sz\u00e9re utal\u00f3 mondatot konkr\u00e9t szeptemberr\u00e9 v\u00e1ltoztatja. De Radn\u00f3ti is szabadon \u00e9rtelmezte, mikor a lomh\u00e1n tovahalad\u00f3 szeptembert \u201ef\u00fcrt\u00f6t \u00e9rlel\u0151”-nek ford\u00edtotta. Ap\u00e1m szerint nagy mer\u00e9szs\u00e9g volt Dsida \u00e9s Radn\u00f3ti ut\u00e1n \u00fajra leford\u00edtani e verset. Egyetlen ellen\u00e9rvem volt csak: sem Radn\u00f3ti, sem Dsida nem volt brass\u00f3i\u2026<\/p>\n Ballagtam teh\u00e1t az \u00e9des szeptemberi napf\u00e9nyben, \u00e9s nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Valami lelkifurdal\u00e1s gy\u00f6t\u00f6rt, hogy tenni k\u00e9ne valamit \u2013 de mit? Any\u00e1m most is mag\u00e1hoz ragadta a gyepl\u0151t, \u00e9s bennfentes aktivista bar\u00e1tn\u0151je seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u00e1ll\u00e1st szerzett nekem a v\u00e1rosi k\u00f6nyvt\u00e1rban, a gyermekoszt\u00e1lyon. Ez amolyan szinekura lett volna, hogy egy \u00e9v m\u00falva megk\u00eds\u00e9reljem a felv\u00e9telit \u2013 de hogy milyen szakra, arr\u00f3l nem esett sz\u00f3.<\/p>\n A k\u00f6nyvt\u00e1rban \u00fcgyetlen\u00fcl t\u00e9bl\u00e1boltam: a szemf\u00fclesebb gyerekek \u00e9szrevett\u00e9k, hogy nemigen figyelek oda, zajongtak, sz\u00e9thordt\u00e1k a k\u00f6nyveket. Az adminisztrat\u00edv munka elborzasztott, s \u00fagy \u00e9reztem, a k\u00f6nyvt\u00e1ros nem \u00e9l\u0151, hanem halott k\u00f6nyvekkel b\u00edbel\u0151dik. Mindegyik k\u00f6nyv sz\u00e1mot, oszt\u00e1lyoz\u00e1st, jelet kapott, mint valami s\u00edrfeliratot. Rabs\u00e1gnak \u00e9reztem a nyolc \u00f3rai munkaid\u0151t, \u00e9s a poros rakt\u00e1rban t\u00f6lt\u00f6tt hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kat. Az indexre tett k\u00f6nyvek e f\u00e9nykor\u00e1ban viszont odalent a rakt\u00e1rban \u00e9s pinc\u00e9ben rengeteg \u00e9rdekes k\u00f6nyvre bukkantam, de persze nem volt id\u0151m, lehet\u0151s\u00e9gem ott elolvasni \u0151ket. Ann\u00e1l t\u00f6bb orosz \u00e9s szovjet k\u00f6nyvet habzsoltam be akkoriban, m\u00e9g m\u00e1sodrang\u00fa \u00edr\u00f3kt\u00f3l is, akiknek a neve az\u00f3ta feled\u00e9sbe mer\u00fclt. De akkor fedeztem fel Gogolt \u00e9s Lermontovot, s m\u00e9g Csernisevszkij is leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt. Minden\u00fctt olvastam, a gy\u0171l\u00e9seken is, amelyeket egy k\u00e9kszem\u0171, kor\u00e1n hervad\u00f3, r\u00e9m\u00fclt n\u0151 \u2013 a k\u00f6nyvt\u00e1r igazgat\u00f3n\u0151je \u2013 vezetett. Egyszer\u0171 falusi asszony volt, j\u00f3indulat\u00fa \u00e9s szel\u00edd, \u201ekiemelt\u00e9k”, elv\u00e9geztettek vele valamilyen politikai kurzust \u00e9s megtett\u00e9k k\u00f6nyvt\u00e1rigazgat\u00f3nak. R\u00e9m\u00fclete \u00e9s zavara megind\u00edt\u00f3 volt. Hamarosan gyomorfek\u00e9lyt kapott \u00e9s nem j\u00f6tt t\u00f6bb\u00e9 vissza.<\/p>\n (Folytatjuk)<\/em><\/p>\n * A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Sz\u00ednk\u00e9p mell\u00e9klet, 2004. febru\u00e1r 7.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A vizsga napj\u00e1n teh\u00e1t minden protekci\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl \u00fcltem neki az \u00edr\u00e1sbelinek. K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem forrongott a felv\u00e9teliz\u0151k serege: el\u0151ttem teljesen ismeretlen fogalmakkal dob\u00e1l\u00f3ztak, s a zenetermekben val\u00f3s\u00e1gos koncerteket r\u00f6gt\u00f6n\u00f6ztek. Csup\u00e1n egyik\u00fckre eml\u00e9kszem vissza eg\u00e9szen vil\u00e1gosan: olajosk\u00e9p\u0171, nagy, barna szem\u0171 k\u00f6v\u00e9rk\u00e9s fi\u00fa volt,<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,133],"tags":[],"class_list":["post-25343","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/25343","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=25343"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/25343\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=25343"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=25343"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=25343"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}