Mindig csod\u00e1lkoztam, honnan szedi el\u0151 any\u00e1m ezeket a klis\u00e9ket, amelyeket k\u00e9pzelt \u00e9s val\u00f3di szenved\u00e9seinek kifejez\u00e9s\u00e9re haszn\u00e1l? \u201e\u0150rizkedj a bar\u00e1tokt\u00f3l, a h\u00edzelg\u0151kt\u0151l!”, Istenem, \u00f3vj meg a bar\u00e1tt\u00f3l, az ellens\u00e9gt\u0151l meg\u00f3vom magam \u00e9n!” \u201eszeretteim”, \u201ec\u00e9da”, \u201erongyember”, \u201eaz egy mor\u00e1l-insanity”, \u201eelpuszt\u00edtott\u00e1k”, \u201eleg\u00e9nnyel hentereg” stb. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy az irodalomb\u00f3l, olvasm\u00e1nyaib\u00f3l \u2013 amelyek nem is voltak rosszak \u2013 vette \u0151ket, valamilyen torz komikummal vont\u00e1k be szenved\u00e9lyes kit\u00f6r\u00e9seit, a t\u00e1madott alanyokr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, amelyeket ez a fogalmaz\u00e1s valamilyen tiszt\u00e1talan r\u00e9teggel bor\u00edtott be. Amikor any\u00e1m sz\u00f3nokolt, magamat b\u00e1rgy\u00fanak, ostob\u00e1nak \u00e9reztem, a t\u00e1madott felet (f\u0151k\u00e9ppen ha f\u00e9rfiakr\u00f3l volt sz\u00f3) gonosz sz\u00e1nd\u00e9k\u00fanak, mocskosnak, undor\u00edt\u00f3nak. \u201e- Ki az, akivel levelezel? Biztosan valami cs\u00f3r\u00e9fenek\u0171! Hogy te mindig kiket tudsz felszedni!? H\u00e1t ilyen bor\u00edt\u00e9kban \u00edrnak egy \u00faril\u00e1nynak? Vigy\u00e1zz, mit csin\u00e1lsz, ha lehet. rontsd el az \u00e9letedet valamilyen csirkefog\u00f3val!” stb.<\/p>\n
Mindig hihetetlen\u00fcl komolyan vettem minden szav\u00e1t, m\u00e9gis nevethetn\u00e9kem t\u00e1madt, amikor a \u201esz\u00e1jamt\u00f3l vonom meg a falatot”, \u201e\u00faril\u00e1ny”, \u201ec\u00e9da”, \u201eszeretteim” kifejez\u00e9seket hallottam, b\u00e1r akkoriban m\u00e9g v\u00e9rig s\u00e9rtettek any\u00e1m skandallumai. Akkoriban t\u00e9nyleg azt hittem, hogy a sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l vonja meg a falatot, nem j\u00f6ttem r\u00e1, hogy k\u00e9ptelen beosztani a p\u00e9nzt, hogy rendezetlen \u00e9s rendetlen, hogy hihetetlen\u00fcl fukar, ugyanakkor pazarl\u00f3 is, s hogy \u2013 erre akkor sohasem gondoltam \u2013 irigyel, mert sz\u00e9p \u00e9s k\u00edv\u00e1natos vagyok, s az \u00faj holmi, b\u00e1rmilyen olcs\u00f3 \u00e9s konfekci\u00f3 is \u2026 j\u00f3l mutat rajtam. \u00c9vek m\u00falt\u00e1n k\u00f3rosan elhatalmasodott rajta a zsugoris\u00e1g (ezzel a sz\u00f3val) \u00e9s a f\u00e9lelem, hogy meglopj\u00e1k, annyira, hogy a f\u00fcrd\u0151helyeken mag\u00e1val cipelte a csekk\u00f6nyveit \u00e9s arany\u00f3r\u00e1j\u00e1t, nehogy \u00e9n itthon meglopjam (?!), hogy azt\u00e1n a f\u00fcrd\u0151helyen val\u00f3ban ellopj\u00e1k (vagy elvesz\u00edtse) az \u00f3r\u00e1t, felbolygassa az eg\u00e9sz f\u00fcrd\u0151t, idegrohamba kergetve a vezet\u0151s\u00e9get, mil\u00edci\u00e1t, mindenkit\u2026<\/p>\n
V\u00e9gre csend van, any\u00e1m kimer\u00fclt \u00e9s kiel\u00e9g\u00fclt a hangos, \u00e9rveket t\u00falkiab\u00e1l\u00f3 veszeked\u00e9sben \u2013 elaludt. Hevesen dobog\u00f3 sz\u00edvem lassan csillapodik, fesz\u00fclts\u00e9gem felenged, belesimulok az otthoni \u00e9jszaka cs\u00f6ndj\u00e9be, neszeibe, szag\u00e1ba, \u00e9lvezettel sim\u00edtom arcomat a megszokott \u00e1gynem\u0171be, a frissen h\u00fazott p\u00e1rn\u00e1hoz. Minden idegt\u00e9p\u0151 l\u00e1rma, pat\u00e1lia, k\u00e9ptelens\u00e9g ellen\u00e9re: itthon vagyok, s csak itt vagyok itthon. Semmibe t\u0171nik a negyven\u00e1gyas terem, a motorinaszag, az idegens\u00e9g stressz-hat\u00e1sa; mintha sohasem mentem volna el otthonr\u00f3l, minden megy a r\u00e9gi m\u00f3don, a t\u00e1rgyak, b\u00fatorok, hangok ugyanazok. (\u00cdgy lesz ez k\u00e9s\u0151bb is mindig: b\u00e1rhov\u00e1 megyek, visszaj\u00f6v\u00f6k majd e hangok, b\u00fatorok, t\u00e1rgyak k\u00f6z\u00e9, \u00e9s soha, semmilyen m\u00f3don nem tal\u00e1lok majd magamra, csak k\u00f6z\u00f6tt\u00fck.)<\/p>\n
December v\u00e9ge. K\u00e9s\u0151n hajnalodik. \u00c1tadom magam a vak\u00e1ci\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00e9nek, \u00e9s k\u00e9s\u0151ig akarok aludni. M\u00e9gis m\u00e9g s\u00f6t\u00e9t van, amikor felrezzenek: a red\u0151ny r\u00e9sein v\u00f6r\u00f6s f\u00e9nynyal\u00e1bok hatolnak be \u00e9s t\u00e1ncos rajzokkal d\u00edsz\u00edtik a piros muszlin drap\u00e9ri\u00e1t \u00e9s a szemk\u00f6zti falat. Tudom, hogy a h\u00e1zmester\u00e9k \u2013 m\u00e1r r\u00e9g nem azok, egyenrang\u00fa lak\u00f3k, de csak \u00edgy nevezz\u00fck \u0151ket \u2013 diszn\u00f3t v\u00e1gtak, s azt perzselik lenn a kertben, a v\u00e1rfal t\u00f6v\u00e9ben. B\u00e1r nem eszem abb\u00f3l a diszn\u00f3b\u00f3l \u2013 any\u00e1m rangon alulinak tartja „ezekkel” bar\u00e1tkozni, pedig milyen hasznos kapcsolat lehetett volna a sz\u00e9kely falub\u00f3l v\u00e1rosra parven\u00fcs\u00f6d\u00f6tt csal\u00e1d, amely a falub\u00f3l h\u00edzott ilyen k\u00f6v\u00e9rre, de minden v\u00e1gya a v\u00e1rosi \u00e9letforma volt \u2013, boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt el a piros f\u00e9ny, a mesebeli hangulat, amely a havas kertb\u00f4l ezzel a f\u00e9nnyel a szob\u00e1ba osont, kar\u00e1csony j\u00f6tt\u00e9t \u00edg\u00e9rve. A \u201eszent \u00fcnnep” mesebelis\u00e9g\u00e9vel ny\u0171g\u00f6z le, semmi k\u00f6ze a vall\u00e1shoz, olyan \u00f6r\u00f6m forr\u00e1sa, amelyet nem neh\u00e9z teljesen magamnak megtartanom, hiszen senkit\u0151l sem f\u00fcgg. R\u00e9g nem hozom kapcsolatba a csal\u00e1di aj\u00e1nd\u00e9kkal, vacsor\u00e1val, de mindig megtartom \u2013 feny\u0151t d\u00edsz\u00edtek, az \u00e9vek sor\u00e1n egyre kisebbet. Elmegyek Brigitt\u00e9\u00e9khez, akiknek sz\u00e1sz kar\u00e1csony\u00e1t sz\u00edvb\u0151l csod\u00e1lom: a hatalmas feny\u0151t az \u00f3ri\u00e1si, csod\u00e1latos feh\u00e9r g\u00f6mb\u00f6kkel, a pirosgyert\u00e1s adventkoszor\u00fat, a finom sz\u00e1razs\u00fctem\u00e9nyt. Brigitt\u00e9vel sz\u00e1nk\u00e1zni megy\u00fcnk a Poj\u00e1n\u00e1ra, \u00e9s nem vessz\u00fck tudom\u00e1sul, hogy az \u00e9let kiker\u00fclhetetlen\u00fcl k\u00e9sz\u00fcl \u00f6sszecsapni a fej\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt\u2026<\/p>\n
Any\u00e1m is felkel, megf\u0151zi a k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s elrohan a betegseg\u00e9lyz\u0151be, ahol dolgozik, a piacra, p\u00e1rtgy\u0171l\u00e9sre. Egyetlen \u00e9rzelem ker\u00edt hatalm\u00e1ba: a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s, hogy kint van az ajt\u00f3n, hogy egyed\u00fcl vagyok a szob\u00e1ban \u2013 nem a lak\u00e1sban, ugyanis tele vagyunk t\u00e1rsb\u00e9rl\u0151kkel, akik, amikor any\u00e1m nincs otthon, panaszkodnak nekem, besz\u00e9lnek, s\u00e1p\u00edtoznak. Megf\u00fcrd\u00f6m a csemp\u00e9s f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban, amelynek ablak\u00e1b\u00f3l a Cenkre lehet l\u00e1tni, a m\u00e9lyk\u00e9k-sz\u00fcrke, m\u00e9g \u00e1rny\u00e9kos decemberi \u00e9gboltra, amely a kel\u0151 nap sugarait\u00f3l kap egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 f\u00e9nyt. Megiszom a tejesk\u00e1v\u00e9t, \u00e9s le\u00fcl\u00f6k a fura alak\u00fa, piros- z\u00f6ld \u00edr\u00f3asztalhoz, amelynek fi\u00f3kjaiban m\u00e9g ap\u00e1m \u00edr\u00f3pap\u00edrjai \u00e9s -szerei \u00e1rv\u00e1lkodnak \u2013 \u00e9s valamit firk\u00e1lok, rajzolok vagy olvasok.<\/p>\n
Semmi sem hi\u00e1nyzik. Minden t\u00f6k\u00e9letes.<\/p>\n
*<\/p>\n
Hi\u00e1ba telik el k\u00f6zben h\u00e1rom egyetemi \u00e9v \u2013 k\u00f6zt\u00fck az 1956-os \u2013 semmi sem marad bel\u0151l\u00fck a j\u00f6v\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra. Otthontalans\u00e1g- \u00e9rz\u00e9s, t\u00e1rstalans\u00e1g, \u00e9let-mimikri, betegs\u00e9gek. 1956. november 3-\u00e1n t\u00f6r r\u00e1m az els\u0151 fek\u00e9ly-kr\u00edzis, azt\u00e1n kollokviumok, vizsg\u00e1k, vak\u00e1ci\u00f3k, udvarl\u00f3k, telik az id\u0151, tartalmatlanul. Nem eml\u00e9kszem olyan \u00e9rz\u00e9sre, amely azt bizony\u00edtotta volna, hogy \u00e9ltem. Pantomimszer\u00fa az, amit teszek, ahogy mozgok. M\u00e9g mindig csak k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, magam sem tudom, mire?<\/p>\n
*<\/p>\n
Az a tavasz. Akkor t\u00f6rik meg els\u0151 \u00edzben a mag\u00e1ny j\u00e9gp\u00e1nc\u00e9lja. Akkor kezd\u0151dik az a folyamat, amely felmutatja, hogy \u00e9letem nemcsak a mag\u00e1ny b\u00e9lyeg\u00e9t viseli \u2013 viselhette volna. El\u0151sz\u00f6r \u00e9letemben \u2013 \u00e9s ez az alkalom szerencs\u00e9sen egyes\u00fclt az els\u0151 szerelemmel \u2013 t\u00e1rsra leltem, \u00e9s vele haladtam tov\u00e1bb egy darabon. \u00c9s azon a szeles \u00e1prilisv\u00e9gen kem\u00e9ny, fagyos sz\u00e9l f\u00fajt. Azt\u00e1n csepegni kezdtek a j\u00e9gcsapok, minden susogott, pattant, fesz\u00fclt, riadozott, diadalmasan megindult az olvad\u00e1s \u00e9s felrobbant a t\u00e9l jege, al\u00f3la kibukkant \u2013 teljes fegyverzetben \u2013 a tavasz.<\/p>\n
A Szent Mih\u00e1ly-templommal szemben, a veget\u00e1ri\u00e1nus vend\u00e9gl\u0151 el\u0151tt tal\u00e1lkoztunk \u00e1prilis 15- \u00e9n, d\u00e9lben f\u00e9l egykor. \u00c9hes voltam \u00e9s t\u00fcrelmetlen, f\u00e1z\u00f3san toporogva v\u00e1rtam, a k\u00e9t fi\u00fa v\u00e9gre elb\u00facs\u00fazzon \u00e9s menjen a fen\u00e9be, hogy eb\u00e9dhez \u00fclhess\u00fcnk v\u00e9gre. Katinak azonban fecseghetn\u00e9kje volt: unalmamban a sz\u0151ke, magas, sov\u00e1nyabb fi\u00fa mark\u00e1ns arc\u00e1t vizsg\u00e1lgattam. V\u00e9gre b\u00facs\u00fazkodni kezdtek, \u00e9s f\u00e9lf\u00fcllel hallottam, amint azt k\u00e9rt\u00e9k, hogy menj\u00fcnk eb\u00e9d ut\u00e1n egy\u00fctt moziba. Tudtam, hogy Paul v\u00e1r r\u00e1m, a sz\u00e1sz orvostanhallgat\u00f3, aki szerelmes volt bel\u00e9m, \u00e9s felkomorlott, hogy v\u00e9gigunom majd vele \u2013 szok\u00e1sos m\u00f3don \u2013 a vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1nt. F\u00e1z\u00f3s, \u00e9hes szomor\u00fas\u00e1gomat az eg\u00e9sz vil\u00e1gra kiterjesztve elhat\u00e1roztam, hogy eb\u00e9d ut\u00e1n hazamegyek, felkuporodom a d\u00edv\u00e1ny sark\u00e1ba \u00e9s Nietzsch\u00e9t fogok olvasni, s ha h\u00e1ziasszonyunk, Dar\u00f3czi n\u00e9ni be meri dugni a fej\u00e9t az ajt\u00f3n, konokul hallgatni fogok, am\u00edg ki nem megy. A csakaz\u00e9rtis-hangulatba beleillett a Nietzsche-olvas\u00e1s is, az egyetemen sz\u00f3 sem esett r\u00f3la, otthonr\u00f3l cipeltem magammal a nagyap\u00e1m k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1b\u00f3l maradt Korszer\u0171tlen elm\u00e9lked\u00e9seket.<\/p>\n
Egy kiss\u00e9 s\u00f6t\u00e9t lett m\u00e1r az olvas\u00e1shoz. Nem gy\u00fajtottam villanyt, egy darabig \u00fcld\u00f6g\u00e9ltem m\u00e9g a d\u00edv\u00e1ny sark\u00e1ban, azt\u00e1n fel\u00e1lltam \u00e9s az ablakhoz l\u00e9ptem, hogy \u00f6sszeh\u00fazzam a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6ket. Ahogy kipillantottam, megl\u00e1ttam Katit, aki az \u00fajonnan megismert di\u00e1kok egyik\u00e9vel a j\u00e1rd\u00e1n az ablak alatt \u00e1llt. A fi\u00fa felpillantott. Kinyitottam az ablakot:<\/p>\n
– Kati, mit \u00e1lldog\u00e1ltok kint ebben a sz\u00e9lben? J\u00f6jjetek be \u2013 \u00e9s felvillanyoz\u00f3dva kiszaladtam, hogy ajt\u00f3t nyissak.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n * A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Sz\u00ednk\u00e9p mell\u00e9klet, 2004. m\u00e1rcius 20.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mindig csod\u00e1lkoztam, honnan szedi el\u0151 any\u00e1m ezeket a klis\u00e9ket, amelyeket k\u00e9pzelt \u00e9s val\u00f3di szenved\u00e9seinek kifejez\u00e9s\u00e9re haszn\u00e1l? \u201e\u0150rizkedj a bar\u00e1tokt\u00f3l, a h\u00edzelg\u0151kt\u0151l!”, Istenem, \u00f3vj meg a bar\u00e1tt\u00f3l, az ellens\u00e9gt\u0151l meg\u00f3vom magam \u00e9n!” \u201eszeretteim”, \u201ec\u00e9da”, \u201erongyember”, \u201eaz egy mor\u00e1l-insanity”, \u201eelpuszt\u00edtott\u00e1k”, \u201eleg\u00e9nnyel hentereg” stb.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,133],"tags":[],"class_list":["post-25939","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/25939","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=25939"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/25939\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=25939"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=25939"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=25939"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}