{"id":26030,"date":"2013-10-09T07:19:55","date_gmt":"2013-10-09T07:19:55","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26030"},"modified":"2013-10-09T07:20:32","modified_gmt":"2013-10-09T07:20:32","slug":"dancs-artur-hogyan-lettem-legikisero-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26030","title":{"rendered":"Dancs Artur: Hogyan lettem l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151 (2)"},"content":{"rendered":"

Pap\u00edr arr\u00f3l, hogy j\u00f3 vagyok<\/strong><\/em><\/p>\n

Legal\u00e1bb tizen\u00f6t \u00e9vig nem t\u00f6rt\u00e9nt azt\u00e1n semmi ebben az \u00fcgyben, ami nem jelenti azt, hogy elm\u00falt a s\u00f3v\u00e1rg\u00e1som a magasban sikl\u00f3 g\u00e9pek ut\u00e1n, csak hogy abban az eg\u00e9szs\u00e9gtelen szakmai k\u00f6zegben verg\u0151dtem, ahol semmif\u00e9le halad\u00e1st nem n\u00e9ztek j\u00f3 szemmel. S ha meg akartam tartani az \u00e1ll\u00e1somat a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gn\u00e1l, meg kellett fogadnom, hogy nem fontolgatom a tov\u00e1bbtanul\u00e1st sem – mert ezzel k\u00e9nyelmetlen helyzetbe hozn\u00e1m akkori feletteseimet. C\u00e9gen bel\u00fcli el\u0151menetelre m\u00e9g ennyire sem volt szabad gondolni. M\u00e1sr\u00e9szr\u0151l meg ott volt a m\u00e1sik beteges dolog, amit adott pillanatban annyira elhittem, hogy harminc \u00e9vesen ikegve s\u00edrtam a tiszteletemre rendezett s\u00f6rpartin a J\u00e1gerben, ami\u00e9rt meg\u00f6regedtem. Az elk\u00e9pzel\u00e9s mai napig nem sokat v\u00e1ltozott \u00e9s a trend sem, hogy ha valaki harmincat bet\u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s addig nem lelte meg a hely\u00e9t, akkor azt k\u00f6vet\u0151en erre nem is lesz alkalma. Harminc\u00f6t\u00f6n t\u00fal pedig szakmailag le is \u00edrj\u00e1k az embert, ha addig nem verg\u0151di mag\u00e1t poz\u00edci\u00f3ba. S \u00e9n meg azt \u00e9reztem, sehol sem vagyok, r\u00e1ad\u00e1sul onnan a seholb\u00f3l m\u00e9g haladni sem lehetett semerre, mert, mint a csiriz tapadt k\u00f6rbe r\u00e1m. Ezt a h\u00fclye felfog\u00e1st mai napig nem lehetett teljesen kiirtani odahaza \u00e9s nagyon sok helyen m\u00e1sutt sem, ami gener\u00e1ci\u00f3k trag\u00e9di\u00e1j\u00e1t okozta s vonja maga ut\u00e1n ezt\u00e1n is. A csiriz meg kezdett megk\u00f6tni, amikor – bossz\u00fab\u00f3l tal\u00e1n – felbuktattak, \u00e9s felt\u00e9telekhez k\u00f6t\u00f6tt igazgat\u00f3i kinevez\u00e9st kaptam a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1g helyi k\u00e9pviselet\u00e9n. Annyira nem \u00e9rdekelt a kinevez\u00e9s, hogy a felt\u00e9telek pl\u00e1ne nem tudtak m\u00e9rvad\u00f3an b\u00e1rmit is befoly\u00e1solni az \u00e9letemben. Milyen fura, hogy \u00e9pp arr\u00f3l besz\u00e9lek, mennyire lehetetlen el\u0151bbre l\u00e9pni, s ugyanakkor panaszom van az el\u0151l\u00e9ptet\u00e9semre. \u00c9s a sorsomon k\u00edv\u00fcl \u00e1ll\u00f3k nem \u00e9rtik ezt, k\u00e9tf\u00e9lek\u00e9ppen dobozoltak be ezt k\u00f6vet\u0151en: vagy azt hitt\u00e9k, valamiben hazudom, m\u00e1sok meg azt, hogy elkapott a g\u00e9psz\u00edj \u00e9s kompromisszumra jutottam a k\u00e9nyelmesebb – \u00e9s a ny\u00e1jas szeml\u00e9l\u0151d\u0151nek csillog\u00f3bbnak t\u0171n\u0151 – \u00e9let\u00e9rt cser\u00e9be. Egyik sem volt igaz, a kompromisszumra meg nem hogy k\u00e9pes, de alkalmas sem voltam. Egy politikailag dikt\u00e1lt k\u00f6zegben azt \u00e9reztem, meghaltam, de ha nem, akkor is eltemettek, vagy arra k\u00e9sz\u00fclnek. Ez\u00e9rt \u00e9reztem, hogy engem nem kineveztek, hanem ide buktattak. Innen k\u00f6nnyebben lehet zuhanni, m\u00edg szakm\u00e1mban nem hogy nem tudtak kivetnival\u00f3t tal\u00e1lni, hanem v\u00e9letlen\u00fcl mindenf\u00e9le elismer\u00e9sekre \u00e9s hivatalos diplom\u00e1kra szert tehettem. Pap\u00edrom volt r\u00f3la, hogy j\u00f3 vagyok. \u00c9s h\u00e1t a pap\u00edr! Az itten, k\u00e9rem, az atya\u00faristen…\u00c9s a v\u00e9letlenek olyan primit\u00edvek \u00e9s filmszer\u0171ek voltak, hogy nem gy\u0151z\u00f6k h\u00e1l\u00e1t adni a sorsnak \u00e9s annak, hogy a g\u0151g, a butas\u00e1g \u00e9s a lustas\u00e1g egy\u00fcttesen olyan nagyszer\u0171 reakci\u00f3t produk\u00e1l bizonyos emberek szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9ben, hogy amikor legrosszabbat akarj\u00e1k, akkor teszik a legjobbat. L\u00e9nyeg\u00e9ben kinyitott\u00e1k nekem az ajt\u00f3t, \u00e9s betess\u00e9keltek egy kik\u00e9pz\u00e9sre, amir\u0151l kider\u00fclt, hogy \u00e9letem egyik nagy dob\u00e1sa. Nem amiatt, amit ott tanultam. A tanul\u00e1st magamban ejtettem meg kicsivel el\u0151tte s azt\u00e1n sok \u00e9ven kereszt\u00fcl. Hanem a pap\u00edr miatt, amit im\u00e9nt eml\u00edtettem. Eur\u00f3pa pap\u00edr f\u00e9tisben szenved. Papir kell mindenhez. Senkit nem \u00e9rdekel a gyakorlati tud\u00e1sod, az \u00e9rt\u00e9keid, a k\u00e9pess\u00e9geid, ha err\u0151l nincs pap\u00edrod. Nekem nem volt id\u0151m pap\u00edrok ut\u00e1n j\u00e1rni. Olyan intenz\u00edv \u00e9s kerek volt az \u00e9letem, annyi mindent csin\u00e1ltam, \u00e9s olyan nagyszer\u0171 emberekkel hozott \u00f6ssze a sors… \u00e9s – m\u00e9g egyszer – olyan szerencs\u00e9s voltam, hogy nem a pap\u00edrok hat\u00e1rozt\u00e1k meg a karrieremet, legfennebb csak meger\u0151s\u00edtettek. Akkor azonban a pap\u00edr a zsebembe ker\u00fclt, \u00e9s a m\u00e1sik hozad\u00e9ka is a zsebembe ker\u00fclt annak az \u00f6lembe hullott kik\u00e9pz\u00e9snek: fontos n\u00e9vjegyk\u00e1rty\u00e1k. Azokban az \u00e9vekben m\u00e9g elmondhatatlan ajt\u00f3kopogtat\u00f3 volt egy n\u00e9vk\u00e1rtya.
\nUt\u00f3lag be kell vallanom, hogy soha nem kopogtattam egyik n\u00e9vk\u00e1rty\u00e1mmal sem sehova. Tetszik nekem az a gondolat, amit egy \u00f6n\u00e9letrajzi k\u00f6nyvben olvastam, hogy \u201e\u00e9n a hatalomb\u00f3l csak a hatalom lehet\u0151s\u00e9geiben rejl\u0151 gezstusokat szeretem\u201d (Acsay Judit: Hogyan k\u00e9sz\u00fcl a popmenedzser?). S ez \u00edgy is van. Nem kegyeket kerestem, hanem lebratyiztam azokkal az emberekkel. Ma m\u00e1r sokkal elev\u00e1ltabb megfogalmaz\u00e1sokat haszn\u00e1lna az ember, de \u00e9n m\u00e9g a kilencvenes \u00e9vekn\u00e9l tartok, ahol a bratyiz\u00e1s nagyon is hely\u00e9nval\u00f3 volt. Amint eml\u00edtettem, a diploma meg a zsebembe ker\u00fclt, s amikor kider\u00fclt, mekkora \u00e9rt\u00e9kkel b\u00edr, felettesem r\u00e1msz\u00f3lt, azonnal tegyem el j\u00f3 m\u00e9lyre, s el\u0151 ne merjem venni, amig \u0151 nem sz\u00f3l. Nem is nagyon sz\u00f3lt. Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl l\u00e9pett le, s ebben a szerencs\u00e9tlen helyzetben l\u00f6ktek engem a poz\u00edci\u00f3ba, legyek szem el\u0151tt, \u00e9s k\u00f6nnyen (el)mozd\u00edthat\u00f3.
\nAkkor m\u00e1r tudtam, hogy az irodai munk\u00e1t nem nekem tal\u00e1lt\u00e1k ki, m\u00e9g akkor sem, ha k\u00e9nyelmesebb sz\u00e9k j\u00e1r a funkci\u00f3hoz \u00e9s k\u00e9t telefon, egy feh\u00e9r \u00e9s egy piros. Ut\u00f3bbi narancss\u00e1rga volt, de milyen j\u00f3l hangzik, ha azt mondom, piros…<\/p>\n

\"legi_2\"<\/a>

A szerz\u0151 felv\u00e9tele<\/p><\/div>\n

Akkoriban m\u00e1r kac\u00e9rkodtam New Yorkkal. V\u00e9letlen\u00fcl \u00e9s ism\u00e9t csak a szerencs\u00e9mnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en akadtunk a TAROM nagy v\u00f6r\u00f6s tenger\u00e9ben egym\u00e1sra Livi\u00e1val, aki aj\u00e1nd\u00e9kba adta nekem New Yorkot. Meggy\u0151z\u00f6tt r\u00f3la, hogy \u00e9n oda akarok menni megn\u00e9zni, s amikor odamentem, megmutogatta nekem, majd magamra hagyott, s nem is vettem \u00e9szre, bele\u00fclt a bog\u00e1r a f\u00fclembe. \u00c9s soha nyugtom nem lett azt\u00e1n. \u00dagy ing\u00e1ztam a kontinensek k\u00f6z\u00f6tt, hogy a New York bog\u00e1r mellett a rep\u00fclni v\u00e1gy\u00e1s bogara is er\u0151sebben r\u00e1m telepedett. Ugyanakkor volt egy nagy bajom is. \u00c9reztem, hogy megfulladok az irod\u00e1mban. Livia m\u00e1r r\u00e9g nem volt New Yorkban, \u00e9n m\u00e9g akkor is odaszaladtam, \u00e9s ott kuporogtam egy brooklyni alb\u00e9rlet idi\u00f3t\u00e1n berendzett szob\u00e1j\u00e1ban egy idi\u00f3ta lak\u00f3t\u00e1rssal, aki an\u00e9lk\u00fcl is kell\u0151k\u00e9ppen gusztustalan volt, hogy als\u00f3nadr\u00e1gban grassz\u00e1lna fel-al\u00e1 a h\u00e1zban. Odaszaladtam, \u00e9s nem akartam soha t\u00f6bbet visszamenni az irod\u00e1ba. Egy nap megk\u00e9rdezte t\u0151lem egy fontos ember, bar\u00e1tilag – ezt mondta – \u00e9s csakis az \u00e9n \u00e9rdekembe provok\u00e1lt j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9kkal, ugyanbiza mi\u00e9rt nem veszem fontol\u00f3ra bel\u00e9pni az akkori (vagy mindenkori?) korm\u00e1nyp\u00e1rtba.<\/p>\n

– Sokkal egyszer\u0171bb lenne minden. \u00c9s az \u00e9leted is jobbra fordulna… – tette hozz\u00e1 vigyorogva, s az aj\u00e1nlattal, hogy ezt j\u00f3l gondoljam v\u00e9gig, magamra is hagyott. Sokszor tal\u00e1lkoztunk m\u00e9g, de soha t\u00f6bbet ez a t\u00e9ma nem ker\u00fclt ter\u00edt\u00e9kre.<\/p>\n

Amikor a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gnak beny\u00fajtottam a fel -(vagy le)mond\u00e1somat, noha azt \u00e9reztem, szabad lettem, bizonyoss\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1momra, hogy \u00f6r\u00f6kre szak\u00edtottam New Yorkkal \u00e9s a rep\u00fcl\u00e9ssel is ezzel a husz\u00e1rv\u00e1g\u00e1ssal. De azzal is tiszt\u00e1ban voltam, hogy k\u00fcl\u00f6nben nem \u00e9ltem volna t\u00fal.<\/p>\n

Helsinki, okt\u00f3ber 8.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Pap\u00edr arr\u00f3l, hogy j\u00f3 vagyok Legal\u00e1bb tizen\u00f6t \u00e9vig nem t\u00f6rt\u00e9nt azt\u00e1n semmi ebben az \u00fcgyben, ami nem jelenti azt, hogy elm\u00falt a s\u00f3v\u00e1rg\u00e1som a magasban sikl\u00f3 g\u00e9pek ut\u00e1n, csak hogy abban az eg\u00e9szs\u00e9gtelen szakmai k\u00f6zegben verg\u0151dtem, ahol semmif\u00e9le halad\u00e1st nem n\u00e9ztek j\u00f3 szemmel.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-26030","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26030","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26030"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26030\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26030"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26030"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26030"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}